Anyukám puliszkafőzése jó hosszadalmas volt, kanalanként pakolta a málélisztet, azaz a kukoricadarát a fővő vízbe, s mindegyik után kavargatta egy kicsit, mondván, hogy így fő meg rendesen. Én az idők folyamán igencsak leegyszerűsítettem ezt a folyamatot, egyszerre zúdítom a forró vízbe a darát, s néhány percnyi főzés után lefedve hagyom kicsit pihenni, s így is jó.
A puliszkához:
- fél kg kukoricadara
- 1 teáskanál só
- 1,5 l víz
A májhoz:
- 1 nagy fej hagyma
- fél dl olaj
- fél kg csirkemáj
- só
- 1 teáskanál házi ételízesítő
- 1-1 teáskanál paprikakrém és sűrített paradicsom
- bors, pirospaprika
Így készült:
A hagymát apróra vágtam, az olajon nagy csipet sóval üvegesre pároltam. Rádobtam a megtisztított és kettévágott májdarabokat, a házi ételízesítőt is hozzáadtam, s fedő alatt, kis lángon hagytam megpárolódni. Mikor kész, (ezt egy darab máj kettévágásával döntöm el), fűszerezem a borssal, a paprikával, belekerül a paradicsom és paprikakrém, s kóstolás után még sózom, ha szükségét érzem.
A puliszkához a vizet a sóval forrni teszem. Mikor már gyöngyözik a víz, de még nem forr, vékony sugárban borítom bele a kukoricadarát, közben állandóan kevergetem. Tovább kavargatva hagyom főni néhány percig. Vigyázni kell vele, mert puffogva fő, köpköd.
Lefedve hagyom 4-5 percig még dagadni, s már tálalható is.
Savanyúságot fogyasztunk hozzá, ami lehet akár uborka vagy káposzta, akár cékla. Ami kéznél van, amit szeretünk.
Vacsorára szokott készülni, s ami marad, mert ekkora mennyiség egyszerre nem fogy el, másnap felmelegítve megesszük. Én legalábbis szívesen rájárok, de ha véletlenül marad belőle, a cicák sem utasítják el.
.JPG)
Imádom az ilyen élet-bölcsességeket, minthogy a puliszkát az ágy szélén kell megenni. De ezt itt most nem értem, ez azt jelenti, hogy aki főzi, az olyan szegény, hogy még asztala sincs? Vagy nem is érdemes asztalhoz ülni vele? Vagy totál félreértem az egészet? Nálatok mit jelent ez a mondat? Köszönöm, ha válaszolsz: Anikó
VálaszTörlésKedves Anikó, arra mondták, hogy a puliszka nem túl tápláló, laktató, ezért amint megették, le is "kellett" feküdni. Persze némi túlzás azért van benne, legalábbis szerintem, én személy szerint nem éhezem meg utána hamar. Mifelénk mindig vacsorára készült, biztosan pont ezért.
TörlésNahát, erre nem gondoltam, de nagyon jó! Bächer Ivánnak van egy írása, amiben a puliszkát is említi és azt írja róla, hogy miután rémesen behabzsolt belőle az ember, egy követ érez a gyomrában, azonban 1 óra múlva már a hűtőszekrény felé kacsintgat, hogy mit is lehetne enni.... Hát nagyjából ez ugyanazt jelenti, amit te is írtál, hogy nem tart sokáig a jóllakottság. Én eddig csak étteremben ettem puliszkát, magyarban és olaszban, pedig nagyon szeretem, de fővárosi lány vagyok, és a mi családunkban senki nem főzött ilyet. Ideje lenne megpróbálnom, a te leírásod alapján nagyon egyszerűnek tűnik. Köszönöm a választ: Anikó
TörlésSzívesen, Anikó! :-) Nem olvastam ezt az írást, de talán egyszer összefutok vele. A puliszka nem a munkás ember ebédje, az biztos.
TörlésEgy próbát érdemes tenni vele, olcsó és egyszerű. Nekem a csirkemájas a kedvencem, de nagyon szeretjük sajttal-túróval rétegezve, sült szalonnakockákkal a tetején. Sok sikert a puliszkafőzéshez! :-)