Szalonnás-hagymás kenyér

Nem sűrűn sütök kenyeret, sajnos. Pedig sokkal finomabb, mint a bolti. Főleg, ha meg is bolondítom ezzel-azzal. Ezúttal hagyma és szalonna került bele- mindkettő sütve. Jó nagy kenyér lett, de elfogyott az utolsó morzsáig.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt (ebből 20 dkg teljes kiőrlésű)
• 2 teáskanál só (közepesen púposan mérve, mert a szalonna is sós)
• 4 dkg élesztő
• langyos víz
• 1 teáskanál cukor
• 2 közepes fej hagyma
• 25-30 dkg szalonna

Így készült:

A szalonnát apró kockákra vágtam (zsírszalonna volt, de húsosabbal, mondjuk kolozsvárival is finom lenne), kisütöttem. A zsírja egy részén puhára pároltam az apróra vágott hagymát egy nagyobb csipet sóval.

A liszteket tálba mértem, elvegyítettem a sóval. Közepébe mélyedést csináltam. Beleöntöttem 4 dl meleg vizet, beleszórtam a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. Letakartam, s hagytam felfutni az élesztőt.

Mikor már habos, dagasztani kezdtem, közben adagoltam bele az odakészített, szükséges mennyiségű meleg vizet. Mikor összeállta a tészta- azért ne legyen túl kemény- hozzáadtam a hagymát a zsírral együtt, még langyosan, és a szalonnapörcöket.

Megdagasztottam a tésztát és kelni hagytam.

Mikor megkelt, újra összegyúrtam, sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam, formáztam. Ezúttal egy nagy kenyér lett belőle. Óriási nagy.

Újra hagytam kelni 15-20 percet, majd 180 fokos sütőbe tettem.

Elég sokáig sült, nem néztem az órát, de hagytam jó kopogósra, vastag héjúra sülni.

 Nem véletlenül nem sütök gyakran, mert nem egy félórás művelet. Nemrég néztem egy olasz videót, ahol kenyeret sütöttek. Ott láttam a kétszeres dagasztást, vagyis inkább egymásra hajtogatják-nyomkodják a tésztát. Azóta én is elvégzem ezt a műveletet, mert bár több idő a kenyérsütés, de sokkal puhább, lazább lesz a végeredmény.
Ez a kenyér magában is nagyon jóízű, legfeljebb vajat kell rá kenni- úgy vittem tízórainak, két napon keresztül. Ezúttal nem vittem haza belőle, mint oly sokszor, mert nincs időm megenni.