Azon gondolkodtam az utóbbi időben, hogy a nap nagy részében azért dolgozunk, hogy megvegyük azt, amit nagyszüleink megtermeltek addig, míg mi a munkahelyen töltjük az időt. Persze ma már nem tudnánk úgy élni, mint ők, csak a mezőgazdaságból, csak ha annyit termelnénk, hogy el is adunk belőle. Sokat. Mert más világot élünk, jönnek a számlák. Nekik csak kis villanyszámla volt. Az is kevés, mert nem voltak elektromos eszközeik. Hogy jobb volt-e? Bizonyos szempontból igen. Egészséges élelmiszereket ettek s nem volt annyi stresszforrás az életükben. Volt, csak másféle. Ugyanakkor ma sokkal kényelmesebben élünk. Valamit valamiért... Szóval dolgozunk tovább, s megvesszük, amit más közben fáradságos munkával megtermel, illetve előállít.
- 25 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 25 dkg fehér liszt
- 10 dkg zabkorpa
- 2 csapott teáskanál só
- 25 dkg margarin
- 10 dkg zsír
- magvak (lenmag, napraforgómag, tökmag 1-1 púpozott evőkanálnyi)
- 2 tojás
- 2 evőkanál joghurt
- tetejére sajt
Így készült:
A liszteket, korpát, sót, margarint, zsírt tálba tettem, elmorzsoltam. Hozzáadtam a magvakat, tojásokat, és annyi joghurtot, hogy összeálljon a tészta.
Kinyújtottam, reszelt sajttal megszórtam, rányomogattam. Négyzetekre vágtam, tepsibe rakosgattam, 180 fokon pirosra sütöttem.
Tovább elálló, ropogós, omlós rágcsálnivaló.
Sajt kerülhet a tésztájába is, én most csak a tetejére tettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése