Diós csiga

Azt gondoltam, sütök egy szép és finom sütit. Hát ízlett, csak éppen szép nem lett. Mikor elkezdtem felvágni a feltekert sütit, rájöttem, hogy nem volt jó ötlet, de ha már nekifogtam, végigcsináltam- igazgatva a szeleteket, törölgetve a kibújt habot, motyogva az alaktalan csigák miatt. Sütés közben kicsit alakultak azért, de a kibuggyant diós habtól alig kivehető a csiga volta. Fogalmam sincs, mit kellett volna máshogy csinálnom, hogy olyan szép formás korongok legyenek, mint valamikor Anyukámnak -igaz, Ő kakaót is tett a töltelékbe-.
Hát ilyenek lettek:

Hozzávalók:
A tésztához:

• 45 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• csipet só
• 2 evőkanál porcukor
• 1 dl tej (+2-3 evőkanállal)
• 2 dkg élesztő
• 4 tojássárga

A töltelékhez:

• 4 fehérje
• 25 dkg cukor
• 15 dkg darált dió

Így készült:

A tésztához a langyos tejben elkevertem egyik evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, másik evőkanál cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet s összegyúrtam. Előbb lágynak tűnt, aztán túl keménynek, ezért még pici tejet gyúrtam hozzá, hogy könnyen nyújtható tésztát kapjak.

Egy órányit pihentettem a tésztát.

Közben a fehérjéket a cukorral kemény habbá vertem, majd hozzákevertem a darált diót.

A tésztát két részre osztottam.

Felét vékonyra, hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam. Elkentem rajta fele diós habot, majd feltekertem, mint a kalácsot. Éles késsel másfél ujjnyi szeletekre vágtam, tepsibe pakoltam. Ez volt a bosszantós része, mert a kezem között mentek össze a szeletek, a tetején bújt ki a hab.

180 fokos sütőben sütöttem, míg szép világosra pirultak.

A tészta másik felével is ugyanígy jártam el.

Két tepsivel lett belőle.

Még terveztem beszórni vaníliás porcukorral, de elég édesnek találtam így is.
Lehet, túl sok a volt a töltelék, azért szökött ki? Nem volt elég kemény a hab? Ez most ilyen lett, ronda és finom.