Most végre rászántam magam. Vasárnap készült, elosztottuk, nehogy vita legyen belőle. Férjem együltében megette az ő fejadagját, ami két termetes szelet volt. Én egyet nem bírtam megenni, de akadt, aki befejezze: krémesimádó Párom azt is legyűrte:-)
Hozzávalók:
- 1 csomag leveles tészta (50 dkg)
- 9 dl tej
- 2 csomag vaníliás pudingpor (én tejszínest használtam)
- 6 evőkanál cukor
- 1-2 csomag vaníliás cukor
- 4 tojás
A leveles tésztát 2 fele osztjuk, tepsi méretűre nyújtjuk, (kicsit nagyobbra is lehet, mert összeugrik sülés közben), tepsi hátán kisütjük.
Ha kihűlt, egyik lapot szeletekre vágjuk.
A tej nagyobbik nagyobb részét főni tesszük. A tojások sárgáját a cukorral alaposan elkavarjuk, majd a pudingporokkal és a többi tejjel simára kavarjuk. Hozzáöntjük a forró tejhez, kavargatva sűrűre főzzük.
Közben a fehérjét kemény habbá verjük, ideális esetben erre van egy másik személy.
A megfőtt pudingos masszához még úgy, forrón hozzákeverjük a habot.
A lapra kenjük, befedjük a felszeletelt lappal. Hideg helyen hagyjuk megdermedni. Tálaláskor porcukorral szórjuk.
Kicsit tartottam tőle, hogy ezúttal sem fog sikerülni, de Anyukám mindig e recept alapján készítette, s annyira finom volt. Enyém csak majdnem olyan. Biztos még gyakorolni kell:-) De a siker adott egy kis önbizalmat. Meg hát születésem napja volt... Férjem egész délelőtt sürgött-forgott a konyhában, amit nem igazán szokott. Egy meglepetése is volt számomra, jegy a Neoton koncertre:-) Ifjú korunkban sokat buliztunk a zenéjükre, s olyan jó most is hallani.
Senki sem kérdezte meg, hány éves lettem:-) Szép kerek évszámot léptem túl, hát...már nem harminc. De ez van. Nem is a negyven év rettent meg, hanem amit tartalmaz. De olyan jól esik, mikor azt mondják, hogy nem látszom annyinak:-)
.JPG)
Nagyon jól sikerült:) Anyukámnak volt a kedvence, francia krémest már készítettem, ilyen simát még nem. Az én fiam készített nekem egy rajzot szülinapomra, ráírta, hogy boldog 40. szülinapot, aztán mikor meglátta a tortán a 39-et, akkor rémülten kérdezte, anya te még csak 39 vagy? :) Szóval még csak, így is fel lehet fogni:) Engem egyébként nem zavar, még egyenlőre:)
VálaszTörlésErre szokták mondani mindenki annyi amennyinek érzi magát! Nagyon szép kor nyugodjál bele, biztosan volt sok szép dolog az életedben és erre gondoljál mindíg. Probléma meg mindenkinek adódik, az meg azért van hogy megoldjuk és ezáltal erősödjünk.
VálaszTörlésA sütid nagyon jól sikerült. Jó pár napja hogy gondolkodom hogy kéne nekem is csinálni mert még két süteménylap ott áll a hütőben. 1-2 napot még várok mert az elmúlt hetek egy kicsit meglökték a vércukromat, de hogy megsütöm még karácsony előtt az biztos !
Mondtam már, hogy isten éltessen? :) Az első krémesem nekem is szétfolyt, nem is készítettem jó sokáig olyat. :)))
VálaszTörlésSzerintem ez úgy van, hogy akárhogy is követünk egy receptet, olyan sose lesz, mint amit a nekünk kedves ember-jelen esetben anyukád-sütötte, hogy miért van ez, még nem jöttem rá. :))) Engem sem zavar a korom, még... ;D
Én a krémes krémjéhez tej helyett vízzel főzöm a pudingot, akkor sokkal könnyebb és lazább a krém. A tej elnehezíti, ezt egy cukrász ismerősöm ajánlotta. A blogomban megtalálod a cukrászati krémes receptjét, próbáld ki azt is.
VálaszTörlésBoldog születésnapot!
Jaj nekem! Idetévedek, jól megkívánom, és itt aztán krémes sehol... Erről fogok álmodni.
VálaszTörlésNagyon jól sikerült! :)
Ne haragudj Gerda, hogy ide írok, de e-mail címet nem találtam...
VálaszTörlésSzeretettel meghívlak egy könnyű karácsonyi játékra!
Remélem, elfogadod az invitációt: http://dszisza.blogspot.com/
Üdv: dszisza
Trollanyu, köszönöm! Jó a szülinapi sztorid:-)
VálaszTörlésEngem nem a korom zavar, ez is csak egy újabb eltelt év. Hanem az, hogy nem úgy telt, ahogy terveztem, elgondoltam fiatalon és naivan. Talán majd elmesélem:-)
Éva, annyira kedves vagy:-) Olyan kétségbeesettnek tűnök? Pedig nem vagyok:-) Némi optimizmus még rejtőzik bennem...
Csilla, köszönöm szépen:-)
Tényleg, miért van,hogy egyes ízek utolérhetetlenek? A húslevest is ugyanúgy főzöm, mint Anyukám, de nem lesz olyan finom soha.
Eszter, köszönöm szépen! A tippet is, ki fogom próbálni:-)
Petra, virtuálisan küldök neked egy szeletet, ha ezzel segítek Rajtad:-)))
Köszönöm:-)
Dszisza, úgy látszik, nagyon eldugtam azt az e-mail címet:-) Pedig van...
Megyek, megnézem a játékot.
Tudod Gerdi, most nem azért mert írtad, de én totál azt hittem a 30-at lépted át, és mikor tovább olvastam, leesett az állam, ami nálam ritka! Én jövőre leszek 40 és fel sem fogom, hová tűnt ilyen hamar ennyi év, de még nem tagadom le, majd lehet később már igen. :)))
VálaszTörlésÉs a krémes!! Én egyszer sütöttem úgy, hogy egy kedves ismerősöm megsütötte a tésztát, mert nekem az istennek sem sikerült, hát fantasztikus lett, de azóta sem sütöttem, viszont a cukrászdában mindig az eszem! Na most előveszem a receptet és ráhangolódom! :))
Barbi, de kedves vagy! Nahát, Te is 40 leszel? Na ezt sem gondoltam volna, annyira fiatalos vagy. Az évek múlását igazából a gyerekeken látom, csak nőnek és nőnek. Fiam 13, Lányom tavasszal 10 lesz...hihetetlen.
VálaszTörlésNekem januárban kell újra krémest sütni, Férjem akkor lesz 40. Eddig Anyukám sütötte neki vagy Anyósom, de most már én is bátorkodom:-)