Narancsos isler

Ez lesz az utolsó a szülinapi sütik sorából. Mégsem, mert még a torták is váratnak magukra.
Unokaöcsém bérmálására is sütöttünk islert, de barackhabosat, s csalódott volt, mert Ő a hagyományos lekvárosat szereti. De azt meg nagyon. Gondoltam, meglepem vele. De annyira nem lepődött meg, mással volt elfoglalva. Nevezetesen Gergővel és a laptoppal. Minden fogáshoz előkiabáltuk őket, gyorsan belapátolták, aztán újra eltűntek. Azt nem mondhatom, hogy zavartak:-)

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 25 dkg cukor
  • 2 egész tojás
  • 1 nagy narancs reszelt héja
  • fél csomag sütőpor
  • 1-2 evőkanál tejföl
  • lekvár
  • 15-20 dkg étcsokoládé
  • 2-3 evőkanál olaj
Így készült:
Elmorzsoltam a lisztet, sütőport, cukrot a margarinnal. Hozzáadtam a tojást, narancshéjat, tejfölt. Tejfölt csak apránként, mert én egyből beletettem a 2 evőkanállal, s kicsit lágy lett a tészta, ezért még kevés lisztet gyúrtam hozzá. Tehát szükséges mennyiségű tejföllel összegyúrjuk. A tészta kemény kell legyen, s nem ragacsos. 
2-3 órás pihentetés után enyhén lisztezett deszkán újra átgyúrtam. Vékonyra nyújtottam, kerekre szaggattam.  175 fokra előmelegített sütőben világosra sütöttem.
Mikor kihűlt, párosával lekvárral összeragasztottam. Férjem kérésére kb. harmada úgy maradt, lekvár nélkül, neki jobban ízlett úgy. Én málna-ribizli lekvárt használtam, de másmilyen is használható.
A csokit gőz fölött az olajjal felolvasztottam. A sütiket lekentem vele, aztán rájöttem, szebb lesz, ha belemártom. Egyenletesebben eloszlik a csoki a tetején. 

Recept forrása
Az eredeti narancslekvárral van összerakva, narancsos csokival bevonva... így sokkal narancsosabb, az már biztos, de ez elkerülte a figyelmemet. Majd legközelebb.

Sárgabarackos lapos süti

Vannak sütik, melyeket mindig Anyósom süt. Ez is olyan, s ezúttal is Ő sütötte. Neki nagyon mennek a lapokból álló sütik, s hiába lestem el a technikáját, én akkor sem tudok olyan formás, ráadásul egyforma méretű lapokat sütni. Nekem mindig feladják a leckét.
Sok éve, mikor Lányom még picike volt, rokonlátogatás során tettünk szert a receptre. Érdekes, mert a lapjában sárgabaracklekvár van. Jó puha lesz tőle a süti, s ízében emlékeztet a mézesre. Ráadásul a két színű krémnek köszönhetően mutatós is.
Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 6 dkg margarin
  • 10 dkg porcukor
  • 2 tojás
  • 40 dkg liszt
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 3 evőkanál baracklekvár
A krémhez:
  • 6 dl tej
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1 evőkanál kakaó
  • 20 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
A tetejére:
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 2-3 evőkanál olaj
Így készül:
A margarint, porcukrot, tojást kikeverjük, majd a liszt, szódabikarbóna, lekvár hozzáadásával tésztát gyúrunk belőle. 3 részre osztva, 3 lapot nyújtunk belőle. Tepsi hátán kisütjük.
A krémhez előbb megfőzzük a 2 vaníliapudingot a tejben. A margarint a cukorral elkeverjük, majd hozzáadjuk a kihűlt pudingot. A krémet két részre osztva, felébe a vaníliás cukor, másik felébe a kakaó kerül.
Összerakjuk a sütit: az alsó lapra kerül a kakaós krém, a másodikra a vaníliás, befedjük a harmadik lappal.
A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztjuk, bevonjuk vele a sütit.
Másnap szeleteljük.

Kávés-csokis szelet

Mikor többfélét sütök, igyekszem úgy összeválogatni, hogy változatos legyen a kínálat, legalábbis ami az ízeket illeti. A forma az már kevésbé sikerül változatosra, mert a szeletelt sütik a gyorsabbak és kiadósabbak. Ez meg lényeges szempont:-)
Kerestem valami nagyon csokisat a többi mellé, így esett a választás erre a kávés-csokis szeletre. Nekem ez lett a kedvencem a kínálatból: nem túl édes, inkább a kávé és a kakaó íze dominál.

Hozzávalók:
A piskótához:

  • 9 tojás
  • 9 evőkanál cukor
  • 7 evőkanál liszt
  • 1 evőkanál (holland) kakaó
  • 1 evőkanál őrölt kávé
  • 1 csipet só
  • fél csomag sütőpor
A krémhez:
  • 5 dl tej
  • 1+1 evőkanál kakaó
  • 1 evőkanál őrölt kávé
  • 4 evőkanál liszt
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
A bevonáshoz:
  • 12 dkg étcsokoládé
  • 3 evőkanál olaj
Így készült:
A piskótához a tojásokat kettéválasztottam. A sárgákat fele cukorral és a sütőporral habosra kevertem, majd hozzáadtam a kakaót és a kávét. A fehérjéket előbb a csipet sóval felvertem, majd a többi cukor hozzáadásával kemény habbá vertem. A sárgákhoz borítottam, majd kanalanként hozzáadtam a lisztet, miközben óvatosan kevertem. 
Sütőpapírral kibélelt tepsibe simítottam a masszát, s 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. Tűpróbáig sütöttem. 
A világos piskóta esetében látszik, mikor kezd pirulni a teteje, így van sejtelmem róla, mikor van jól. De ennél nem látszik, így az ad támpontot, mikor a piskóta széle kezd elválni a tepsi szélétől, kissé befele húzódik. Mert addig nem szabad rányitni a piskótára a sütő ajtaját, míg nincs kész, mert összeesik. 
A krémhez megfőztem a pépet: A lisztet, melyet nem túl púposan mértem, 1 evőkanál kakaót, a kávét kevés tejjel simára kevertem, majd a többit is hozzáadtam. Sűrűre főztem, miközben állandóan kavargattam. Hagytam hűlni, de közben meg-megkevertem. A margarint a cukorral elkevertem, majd kanalanként kevertem hozzá a kihűlt kávés-kakaós pépet. A végén belekevertem a másik evőkanál kakaót.
A kihűlt piskótalapot vízszintesen kettévágtam. A krém 3/4 részét belekentem, a többit a tetejére.
A csokit gőz fölött felolvasztottam az olajjal. Kevergetve hagytam hűlni néhány percig, majd bevontam vele a süti tetejét.


Az alsó képen a cserépben kávécserje van, Gergőtől kaptam a tavasszal. Kávébabból hajtott ki, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Elég lassan nő, de talán majd virágozni és teremni is fog... néhány év múlva:-) De virág nélkül is mutatós növényke, az étkező ablakát díszíti.

Margit szelet

Férjem anyai nagymamája neve volt Margit, erről a sütiről elsősorban Ő jut eszembe. Már évek óta nincs közöttünk, de Lányomat, legkisebb unokáját még megismerhette. Szoktunk is viccelődni vele, hogy Hédit is Margitnak kellett volna elnevezni, mert ugyanolyan energikus, akaratos, örökmozgó, intézkedő, mint a Dédi volt.
A süti receptje nem tőle származik, a régi receptes füzetemben találtam, s már többször sütöttem. Nagyon diós, puha, magát etető finomság. Persze, mikor nincs mellette másik 3-4, hasonló tulajdonságokkal bíró süti. Ezúttal kicsit kitolt velünk, de mikor, ha nem akkor, mikor legjobbat akarja kihozni belőle az ember lánya. De azért sem hagytam magam, végül jó lett a végeredmény.


Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 60 dkg liszt
  • 15 dkg darált dió
  • 25 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 3 tojás sárgája
  • 1 csomag sütőpor
  • kb. 2 evőkanál tejföl
A krémhez:
  • 25 dkg margarin
  • 15 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás puding
  • 5 dl tej
  • 20 dkg darált dió
A tetejére:
  • darált dió, porcukor vagy csokimáz
Így készült:
A lapok készültek el előbb: a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd a többi hozzávalót is beletettem, legvégül a tejfölt, annyit, hogy inkább kemény, de jól gyúrható tésztát kapjunk. Simára eldolgoztam. 1-2 órát pihentettem, majd 4 részre osztottam.
Enyhén lisztezett deszkán sorra kinyújtottam, s tepsi hátán kisütöttem a lapokat. Tepsi mérete: 28×34 cm.
A krémhez a 2 csomag pudingport csomómentesen elkevertem kevés tejben, majd hozzáadva a többihez, sűrűre főztem. Azon forrón belekevertem a darált diót, s időnként megkeverve, hűlni hagytam. Közben a margarint a cukorral elkevertem, s kanalanként hozzáadtam a diós pudingot. Most történt a baki, valamiért összekapódott a krém. Egész híg lett, szinte folyós. Így még nem jártam vele. Próbálkoztam gőz fölött helyrehozni, hasztalan. Úgy segítettem rajta, hogy 4 evőkanál darált kekszet kevertem bele. Ettől kissé megkeményedett, s megtöltöttem a lapokat úgy, hogy a tetejére is maradjon egy réteg. Darált dióval szórtam be. 
Másnapra jól átpuhult, nyoma sem volt a krém okozta bonyodalomnak. 
Eddig úgy készült, hogy az összes krém bele került, s a tetejére porcukrot vagy csokimázat tettem. Most nem akartam csokisan készíteni, mert a többi süti mind csokis-kakaós volt.

Szülinapoztunk!

Nem is olyan rég... vagy már elég rég, tettem magamnak egy ígéretet, hogy gyakrabban fogok blogbejegyzéseket írni. Szembesülnöm kell szószegő mivoltommal... Van egy fontossági sorrend: munka, aztán mindennapi kötelező tennivalók, amibe a család kiszolgálása is beletartozik, sütés-főzés, váratlan elintéznivalók, és már késő este van, és még nem foglalkoztam eleget a gyerekeimmel, nem olvastam, nem kapcsoltam be a számítógépet, nem pihentem... és nem osztottam meg a legújabb sütireceptet. Ez került a sor végére, ezért vagyok egyre ritkábban jelen.
Péntekre szabadságot kaptam, hogy nyugodtan készülhessek Fiam szülinapjára, mert előreláthatólag népes vendégsereg köszönti fel őt. Erre Gergő péntek reggelre nem lebetegszik? A délelőttöt a rendelőben töltöttük, így csúszott minden, amit elterveztem aznapra. Szerencsére semmi komoly baj nincs, szombaton már annak rendje-módja szerint piszkálta húgát.
Kemény két napi konyhai ténykedést követően, amibe Anyósom is besegített, Férjem közben takarított, fél napig jól éreztük magunkat, a vendégek körében. Férjem ilyenkor mindig azt mondja, minek ekkora felhajtás? S valóban, minek? Én tudom a választ: mert szeretem csinálni, a tervezéstől kezdve a legutolsó simításig. Ami többnyire a torta díszítése. S amikorra alaposan elfáradok.
Alaposan körüljártam a témát:-) Gergő szülinapjáról lenne szó. Hihetetlen, de 14 éves lett. Éppen tegnap. "Kisfiam", Isten éltessen sokáig!

Húgomék vasárnap délelőtt szóltak, hogy mégsem jönnek, így csak 16-an lettünk. Jól éreztük magunkat, felbolydult a ház, aztán amikor elmentek, olyan csend lett... Félig-meddig eltakarítottam a romokat, s a szabadnap is jól jött, a fél napot átaludtam. Szó szerint.
Most meg pihenek.
A nap fénypontja persze a torta volt. Gergő Fekete-erdőt kért, Hédinek pedig készült egy tiramisu torta, mert neki névnapja volt a múlt héten. Az utóbbinak volt nagyobb sikere, kis Keresztlányomnál is. Ő csak ezt eszi meg, és a csokitortát. Pedig nem is tudtam, mégis sikerült a kedvében járnom:-)

Süti is készült többféle. Fiam határozott válasza a mitsüssünk kérdésre reszelt túrós volt, a többit én válogattam össze. Leányzó képviselő fánkot kért, de arra idő nem volt, szerencsére, mert így is volt bőven süti:


Készült kávés-csokis szelet (ez a kedvencem közülük), Margit szelet, régi, Isten tudja, honnan származó recept alapján, Anyósom sütötte meg a csíkos sárgabarackos lapos sütit, reszelt túrós a következő, melynél Gergő kikötötte, hogy natúr legyen, azaz eredeti recept alapján készült, végül narancsos isler, unokaöcsém kedvére lekvárral töltve.
Terveim szerint sorakozni fognak a receptek is:-)

Blogkóstoló 5. Lusta asszony rétese

4Gyerek által elindított játék már az 5. fordulóját éli. Mindegyiken örömmel vettem részt, ezen a legutóbbin nem különben, hisz háziasszonya,  Hankka számomra egyik legkedvesebb blogger.
Most Lilla blogából kellett szemelgetnem. Az Ő blogját jól ismerem, hisz rendszeresen olvasom. Természetesen a sütikre vetettem rá magam. Van választék bőven. Hosszas böngészést követően egy olyan sütit választottam, amit már amúgy is rég kinéztem, s éppen nekem való. No nem azért, mert lusta vagyok, csak időszűkében. Sose érem utol magam:-)
Tegnap este készült el, picikét növelve az adagokat, bár az én tepsimben így is vékonyka lett. A cukrot meg túladagoltam. Lilla sütijében összesen 20 dkg cukor van, a lisztkeverékben, én meg azt hittem, a túróhoz valót elfelejtettem leírni, így abba is került még cukor. Így édesebb lett a kelleténél, de nem vált hátrányára. A savanykás meggy (én ugyanis alma és eper helyett meggyel készítettem) ellensúlyozta az édességét.
Minden várakozást fölülmúlt, nagyon-nagyon finom süti. Főleg ahhoz képest, hogy csak minden hozzávaló egymásra van halmozva.
 Hozzávalók:

  • 30 dkg liszt (fele rétesliszt)
  • 1 csomag sütőpor
  • 20 + 15 dkg cukor
  • 10 dkg vaj
  • 3 tojás
  • 2,5 dl tej
  • 60 dkg túró
  • 1 evőkanál gríz 
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 3 evőkanál tejföl
  • 1 üveg magozott meggybefőtt
Így készült:
A lisztet, 20 dkg cukrot, sütőport összekevertem. Vajjal kikent, 28×32 cm-es tepsibe szórtam a keverék felét. Ráfaragtam a hideg vaj felét.
A túrót, 15 dkg cukrot, vaníliás cukrot, grízt, tejfölt összekevertem, a lisztkeverékre kanalaztam. Elsimítottam, vigyázva, hogy a liszt a tepsi alján maradjon. A túróra szórtam a lecsöpögtetett meggyet, erre a maradék lisztkeveréket.
A többi vajat megolvasztottam, elkevertem a tojással, tejjel. Az egész tetejére öntöttem, úgy, hogy mindenfele kerüljön belőle.
175 fokra előmelegített sütőbe tettem. Addig sütöttem, míg teteje szépen megpirult.

Még melegen hozzáláttunk, bár ekkor kissé nehezen szeletelhető volt. Mire kihűlt, szépen lehetett szeletelni, csakhogy ekkorra a ropogóssága múlt el. Mindenképpen finom volt.
Másféle gyümölccsel is fogok próbálkozni, de gyümölcs nélkül is biztos, finom lenne. Legközelebb pedig cukorból kevesebbet fogok tenni bele.
Lilla, köszönöm a receptet, bekerült a kedvencek közé!


 Még virágzanak a kertben a rózsák, bimbó is van jócskán rajtuk. Ha nem lenne fagy, talán karácsonyra is tudnék szedni belőle egy csokorral:-)
Őszi rózsák

Rahátos kalács

Legutóbb is hoztunk magunkkal rahátot az erdélyi útról. Csak úgy magában is csemegézhető, de nem igazán járunk rá, többnyire kalácsban vagy kifliben végzi. Ezúttal kalács töltelékeként tett jó szolgálatot.
Már van rahátos kalács a blogomon, de az másképp készült. Meg aztán lassan kemény két éves blogos múlt után nem csoda, ha néha ismétlem önmagam...
Hozzávalók:
  • 60 dkg fehér búzaliszt
  • 20 dkg rétesliszt
  • 6 dkg cukor
  • 5 dkg vaj
  • csapott kiskanál só
  • 1 tojás
  • 5 dl tej
  • 3-4 dkg élesztő
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 40-50 dkg rahát
  • 1 tojássárga lekenni
Így készült:
3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne kevés cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A kétféle lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot, citromhéjat összevegyítettem. Hozzáadtam a tojást, az élesztős tejet, a többi langyos tejet, s simára dagasztottam. Ha lágy lenne a tészta, kevés lisztet lehet még tenni hozzá. Ekkor dagasztottam bele a megolvasztott, de nem forró vajat.
Pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.
A rahátot kisebb hasábokra vágtam.
Mikor megkelt, 3 részre osztottam. Mindegyiket téglalap alakúra nyújtottam, kiraktam rahátdarabkákkal s felsodortam. Tepsibe tettem őket, hagytam 15-20 percet kelni.
A tojássárgával lekentem őket, s előmelegített sütőben szép pirosra sütöttem.

Romániában az üzletekben is kapható foszlós rahátos kalács. Középiskolás korunkban a zsebpénzünket összepótolva, az iskolai büfében előszeretettel vásároltunk egy-egy fél rudat belőle, s közösen elfogyasztottuk. Persze sietve, mert a nagyszünet nagy része sorban állással telt-)

Julika kókuszos sütije

A régi, többnyire Anyukámtól származó recepteket tartalmazó füzetem néhány sütije, azok, amelyek elnevezés nélkül lettek leírva, annak a nevét viselik, akitől a recept származik. Ez éppen egyik unokatestvéremről lett elnevezve. Fogalmam sincs, mi lehet a süti eredeti neve, s nem is találkoztam máshol vele, hogy kiderüljön, mások hogyan nevezik. Ha esetleg valaki tudja, elárulhatja:-)
A kókuszos sütiket amúgy is szeretem, de ez mind közül a kedvencem. Elég gyakran sütöm, eddig mégsem került fel a blogra. Ezúttal nem is itthon sütöttem. Nővérem kért meg, hogy segítsek neki a Fia bérmálására sütni-főzni. Persze elsősorban sütöttem, többek között ezt a kókuszost.
Hozzávalók:
A barna lapokhoz:

  • 25 dkg liszt
  • 10 dkg margarin
  • 10 dkg cukor
  • fél csomag sütőpor
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1 tojás
  • kevés tejföl (1-2 evőkanállal)
A kókuszos réteghez:
  • 5 tojás fehérje
  • 25 dkg cukor
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 1 evőkanál liszt
A krémhez:
  • 5 tojás sárgája
  • 3 evőkanál liszt
  • 3 dl tej
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
A bevonáshoz:
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 2 evőkanál olaj
Így készült:
A barna lapokat készítettem el legelőbb: a lisztet, kakaót, cukrot, sütőport elmorzsoltam  a margarinnal, majd hozzáadtam a tojást, s annyi tejfölt, hogy kemény, de gyúrható tésztát kapjunk. 
2 részre osztottam, majd tepsi méretűre nyújtva, tepsi hátán, előmelegített sütőben kisütöttem.
A kókuszos réteghez a tojások fehérjét (a sárgája majd kell a krémbe) felvertem, majd a cukor hozzáadásával kemény habbá vertem. Hozzáadtam a kókuszt, lisztet, belekevertem. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, s kevésbé meleg sütőben (150 fokon) addig hagytam sülni, míg a teteje pirulni kezdett. 
A krémhez előbb megfőztem a pépet: a sárgákat és a lisztet előbb pici tejjel elkevertem, hogy ne legyen csomós. Majd fokozatosan hozzáadtam a többi tejet is. Kis lángon, állandóan kevergetve megfőztem. Előbb darabos, de amint tovább fő, szépen elsimul.
Kevergetve kihűtöttem. Közben a margarint a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pépet.
Következett a süti összerakása: alul barna lap, rá fele krém, erre kerül a kókuszos lap, majd a krém második fele. Befedtem a másik barna lappal.
A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, a süti tetejére kentem.
Másnap szeleteljük.

A kedvenc kókuszosomon kívül még számos sütit sütöttünk: Férjem kedvencét, a francia krémest, a gyerekek egyik régi kedvencét, Bukarest szeletet, s az én kezdeményezésemre a diós islert, abból a megfontolásból is, hogy a margarin- és vajkrémes sütiket nem szerető Húgom (ők nem jöttek el az alig egy hónapos Babával) is ehessen a sütikből:
A Nővérem nem hagyta ki specialitását, a Kinder Buenót sem. Ezt ő sütötte:
A habos süti mögötti piramisokat Húgom készítette, a közben Erdélyből megérkező vendégek segítségével. Nagyon mutatós süti, finom is, mi tagadás, de így is, hogy hárman ténykedtek vele, sok időbe került. Én a fasírtsütés közepette figyeltem a munkát, s megjegyeztem az elkészítési módot. A külső réteg kekszszalámi-massza, a belsejében 1-1 szem meggy és tejszínnel lazított gesztenyemassza van. Közben elfogyott a gesztenye, a többibe puncspuding került. Az alja rumos-cukros vízzel meglocsolt piskótatallér. Másnapra jól átpuhult, egyet muszáj volt megkóstolnom. Fincsi:-)


Túró Rudi szelet

Az este sütöttem, s mire hazajöttem a munkából, három kis szelet maradt belőle. Még jó, hogy előtte készítettem fotót róla:-)
Eredetileg őzgerinc formában készített, Túró Rudi nevezetű süti lenne, de úgy gondoltam, kicsit növelve az adagokat, tepsiben sütve kiadósabb lenne. Így sem volt kellőképpen...
Volt házi túróm, abból készült. 2,5 liter házi tejből 60 dkg túró lett. Igaz, ha még hagyom kicsit csepegni, nem nyomott volna annyit a mérleg. Éppen azért, mert még kissé lucskos volt, egy kanállal több grízt tettem bele. Szárazabb túróhoz elég lenne 3 evőkanállal.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 30 dkg liszt
  • 15 dkg cukor
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 15 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 1-2 evőkanál tejföl
  • 2 evőkanál kakaó
A töltelékhez:
  • 60 dkg túró
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 3 tojás
  • 4 evőkanál gríz
  • 1 csipet só
A tetejére:
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 2 evőkanál olaj
Így készült:
A lapokhoz való lisztet, cukrot, margarint elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. A két evőkanál tejfölt egyből beletettem, sok lett. Lehet, egy is elég, mert kellett még kevés lisztet gyúrni hozzá, hogy ne legyen lágy, ragacsos a tészta. 
Míg elkészült a töltelék, a tésztát pihenni hagytam.
A túrót villával áttörtem, majd hozzáadtam a cukrot, vaníliát, citromhéjat, grízt, tojások sárgáját. Összekevertem. Felvertem a tojások habját csipet sóval, majd a túrókrémbe kevertem. 
A tésztát két részre osztottam. Az elsőt tepsi méretűre nyújtottam. (28×34 cm-es). A tepsit kikentem, úgy helyeztem bele a lapot. Rásimítottam a túrókrémet, befedtem a másik kinyújtott lappal.
180 fokra előmelegített sütőben kisütöttem. Addig sütöttem, míg a tetejét kissé megnyomva nem volt lágy. A másik támpont a szélen kilátszó túrókrém megpirulása. 
Mikor kihűlt, bevontam a gőz fölött, az olajjal felolvasztott csokival.
Azt hiszem, az első mondat elárulta, milyen finom lett a süti. Persze ha már túrós, biztos siker nálunk.
A gyerekeim, sőt még a Férjem is nagy Túró Rudi rajongók. Én meg szívesen vettem nekik, abból a meggyőződésből, hogy egészségesebb, mint más édesség, ne adj' Isten, nyalóka, ami feketelistán van nálunk. Meg is lepődtem, mikor hallottam, hogy az iskolai büfék tiltólistájára szándékozzák tenni. (Vagy már meg is tették? Nincs ilyen irányú tapasztalatom, nálunk nincs büfé az iskolában, szerencsére.). No de miért? Utánanéztem.  A benne lévő túró nagy része túró ugyan, de a bevonat az nem csoki, hanem kakaós bevonómassza, ami hidrogénezett növényi zsírokból készül. Na ez a bibi. De a Túró Rudiról azért sem mondunk le, főleg az ilyen tepsiben sütöttről:-)

Almatorta sütés nélkül

Ebben a hónapban negatív rekordot döntök, már ami a bejegyzések számát illeti. Pedig jó néhány sütemény vár sorára! De hát még a hétvégéim is foglaltak. Múlt hét végén Húgomnál voltam, ugyanis megszületett a legifjabb családtag, második unokaöcsém, egy tündéri, csöpp legényke, aki a Vilmos nevet kapta a szüleitől. Nagyon örülünk a jövetelének, hisz Leányzóm óta nem volt kisbaba a családban.
Nekik készült ez a torta. Hogy a gyerekeim is megkóstolhassák, mindjárt kettő készült belőle. Mintául a már készített almás-habos finomság szolgált. De mivel a szögletes keksszel nem lenne könnyű kirakni a kerek tortaforma alját, jött az ötlet, hogy darált kekszes alapja legyen.


Hozzávalók, két tortához:

Az alsó, kekszes réteghez:

  • 50 dkg darált keksz
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 2 dl tej
  • 2 evőkanál kakaó
Az almás réteghez:
  • 1 kg alma
  • 15 dkg cukor
  • 4 dl víz
  • 2 csomag vaníliaízű pudingpor
A habhoz:
  • 6 dl tejszín
  • 2-3 evőkanál cukor
  • 10 g zselatin
  • 0,5 dl víz
  • nagy csipet fahéj
Így készült:
A margarint, cukrot, tejet és a kakaót összefőztem. Mikor felfőtt, le is vettem a lángról, s hozzákevertem a kekszet. Kevés kavargatás után belenyomkodtam két kapcsos, papírral kibélelt tortaforma aljába.
A héjastul kimért almát megpucoltam, lereszeltem. A cukorral együtt főni tettem. 20 dkg cukor kéne bele, de elég édes volt az alma, így kevesebb került bele. Közben a pudingport kevés vízzel elkevertem, a többit az almához öntöttem. Hozzáöntöttem a pudingot, sűrűre főztem. A kekszes rétegre öntöttem, elosztva a két formába. Hűlni hagytam.
Mikor kihűlt, előbb a zselatint a vízben elkevertem, s addig melegítettem, míg feloldódott. A tejszínt a cukorral és fahéjjal felvertem, majd hozzáadtam a zselatint, s még vertem egy kevés ideig.
Rákentem a habot az almás rétegek tetejére, s hűtőbe tettem.
Tetejét csokidarával szórtam be, bár ez felesleges volt, mert másnapra kissé megolvadt, s elfolyt a tetején.
A kisebbik torta maradt a gyerekeknek

Finom lett, Húgomnak is ízlett. Fontos volt, hogy a torta ne legyen vajkrémes, mert azt meg nem eszi. Vajat, margarint semmilyen formába. Kivéve, ha "belesül" a sütibe, ahogy ő mondja. Ezúttal belefőtt, hogy még véletlenül se érje szó a ház elejét:-)
Tanultam is valami újat: a tortaforma aljára papírt tettem ugyan, de az oldalára nem. Mivel a megutaztatott torta több, mint egy napig maradt a formában, a fémmel érintkező részen fémíz érződött. Ezután, ha több ideig marad a torta a formában, a szélét is sütőpapírral borítom.

Baconos rudak

Az utóbbi időben, ahányszor csak nagybevásárlás címén kiruccantunk itthonról, éhségre hivatkozva baconos stanglit is pakoltak a kosárba hol a gyerekek, hol Férjuram. Igazán finom, én is jóízűen fogyasztottam el a magam porcióját. El is döntöttem magamban, hogy itthon is megpróbálom előállítani. Ráadásul a négy darab bolti péksüti árán egész halommal készülhet belőle itthon.
A tegnap estére álltam neki, vacsorakészítés közben. Kíváncsi voltam az eredményre. Elsőként a családfő tesztelte, még melegen, s látva lelkesedését, én is megkockáztattam egyet, pedig már vacsora után voltunk. Hát rosszabb nem volt a boltinál, sőt! Aztán jöttek a gyerekek is kóstolni, Gergő meg sem állt egynél. Mentségére szolgáljon, hogy éppen nyúlánk korszakát éli:-)


Hozzávalók:
  • 1 kg liszt
  • 2 teáskanál só
  • 5 dl (házi) tej + kb. 1,5 dl víz
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 70 ml olaj
  • szeletelt bacon (45 dkg)
Így készült:
2 dl langyos tejbe lekevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, s hagytam felfutni. Közben a többi tejet is megmelegítettem.
A lisztet elvegyítettem a sóval. (Ez nálam a szitálást helyettesíti, közben fellazul a liszt.) Hozzáadtam az élesztős tejet, majd a többi tejjel és szükség szerinti mennyiségű vízzel inkább kemény tésztát dagasztottam. Mikor már egynemű volt, több részletben beledolgoztam az olajat. Fél dl-t terveztem tenni bele, de Hédit bíztam meg a kimérésével, s többet öntött a mérőpohárba. Hát mind beledagasztottam. Kicsit több időbe került, míg az összes olajat bevette a tészta, de jó lett a végeredmény.
A megdagasztott tésztát pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni. Ez kb. 40 perc volt.
Lisztezett deszkára borítottam, s kisebb ökölnyi gombócokat formáltam a tésztából. 26 darab lett. Mindegyiket kerekre nyújtottam, felsodortam rúd alakba, s köréjük tekertem 1-1 baconszeletet. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam úgy, hogy a szalonnaszeletek széle alulra kerüljön. Két nagy tepsibe fértek bele. Az első tepsit a hideg sütőbe tettem, s 180 fokon pirosra sütöttem. A második közben kelt még, majd az is kisült. 

A bacon sülés közben összezsugorodott, de nem csavarodott le a tésztáról. Frissen jó ropogós volt. A mai reggelink is ez volt, egy bögre tejjel. Már nem ropogós ugyan, de finom. 
Ezután is inkább alapanyagot veszek a baconos stanglik árán... De attól még megéheznek a bevásárlásban, s biztos vagyok benne, hogy másik péksütire kapnak rá:-) 

Grízkrémes piskóta

A nyár szinte úgy telt el, hogy nem sütöttem semmi krémeset. Most már hiányzott, mert mi tagadás, ezek a kedvenceim. Így a mákos kevert mellett összedobtam egy grízkrémes piskótát. Öröm volt nézni, hogy fogy a tányérról:-) Lehet, nem csak én éheztem ki rá?

A piskótához:
  • 6 tojás
  • fél csomag sütőpor
  • fél dl olaj
  • csipet só
  • 9 evőkanál cukor
  • 8 evőkanál liszt
  • 1 evőkanál kakaó
A krémhez:
  • 6 dl tej
  • 4 evőkanál gríz
  • 15 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 1 csomag Bourbon vaníliás cukor
A tetejére:
  • 1 evőkanál kakaó
Így készült:
A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A sárgákat fele cukorral kikevertem, majd hozzáadtam az olajat, belevegyítettem, majd a kakaót és a sütőport is. Közben Férjem felverte a fehérjéket csipet sóval és a maradék cukorral. A habot a kikavart sárgákhoz borítottam, kanalanként belekevertem a lisztet, óvatosan, hogy ne törjön össze a hab.
Sütőpapírral bélelt, nagy tepsibe simítottam, 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.
Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.
A krémhez a tejben a cukor kisebbik részével megfőztem a grízt. Időnként megkavarva hagytam kihűlni. Közben a margarint a többi cukorral  és a vaníliás cukorral elkavartam, majd kanalanként hozzáadtam a tejbegrízt. Habosra kavartam.
Fele krémet a két lap közé kentem, másik felét a tetejére.
A kakaót szűrőbe tettem, beszórtam vele a sütit.
Azonnal szeleteltem s ettük is!
Éppen elfogyott a holland kakaó, ezért másikat használtam. Elég sápadt lett tőle a piskóta, tehettem volna belőle 2 evőkanállal is. De így sápadtan is finom volt:-)

Aludttejes sajtos kifli

Már a 3. hetet tapossuk az új iskolaévből? Tényleg belerázódtunk, mert nagyon telnek a napok. Talán a Fiamnál is kevésbé vártam, hogy elkezdődjön az iskola. Leányzóról nem beszélek, mert ő kimondottan vágyott rá, hogy újra iskolapadba ülhessen, hogy felsős legyen. Hát az lett:-) Gergő meg 8. osztályos, aminek súlyát próbálom érzékeltetni vele, bár én jobban érzem nála, minden igyekezetem ellenére.
Vártam, nem vártam, eljött, s próbáltam tárt karokkal fogadni: kiflit sütöttem nekik tízóraira. Vasárnap délután, abból, ami a kezem ügyébe került.
Hozzávalók:
  • 1 kg liszt
  • 6 dl szobahőmérsékletű aludttej
  • 1 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 3 dkg élesztő
  • 2 teáskanál só
  • 3-4 evőkanál olaj
  • 10-15 dkg reszelt sajt
Így készült:
A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni. 
A lisztet tálba borítottam, elvegyítettem benne a sót. Hozzáadtam az élesztős tejet. Majd fokozatosan adagolva hozzá az aludttejet, annyit, hogy megfelelő keménységű legyen, dagasztani kezdtem. A legvégén az olajat adtam hozzá, s addig dagasztottam, míg nem ragadt.
Letakarva hagytam megkelni.
Két részre osztottam. Egyiket nagy kerek lappá nyújtottam, négybe, majd 8 részre vágtam. A széles felétől kezdve felsodortam, tepsibe tettem. Közepét hosszában bevágtam (ez a művelet elhagyható), majd megszórtam reszelt sajttal. Előmelegített sütőbe toltam, pirulásig sütöttem.
Míg az első tepsivel sült, a tészta másik felével ugyanígy jártam el.
Vajjal megkenve csomagoltam nekik belőle. S mivel 16 kifli lett belőle, még reggelire s másnapra is jutott.

Bögrés mákos lekvárral

Gabriella nagyon aranyos volt, amikor afelől érdeklődött, mi van velem, mert rég voltam a blogon. Régen bizony! De mindössze annyi történt, hogy vége lett a szabadságnak, s olyan nehéz visszarázódni a dolgos hétköznapokba! Meg aztán így év elején amúgy is van tennivaló bőven, munkahelyen s itthon is. Közben sütögettem is, de kevesebbet, mint egyébként.
Múlt hét végén nyárbúcsúztató bulit tartottunk itthon, tegnap az iskolában volt programunk, ma meg végre az egész napot -na nem egészen, csak délután 3-ig- a konyhában tölthettem, kedvemre, háborítatlanul:-) Jól esett, de tényleg.
Ezt a sütit is ma sütöttem, a párja is jön hamarosan.

Hozzávalók, 2 dl-es bögrével mérve:

  • 1 bögre mák
  • 2 tojás
  • 1,5 bögre cukor
  • 1,5 bögre liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 bögre tej
  • fél bögre olaj
  • nagy csipet fahéj
  • kis üveg sárgabaracklekvár
  • fahéjas porcukor beszórni
Így készült:
A mákot megdaráltam.
A tojásokat a cukorral elkevertem, majd hozzáadtam a lisztet, darált mákot, sütőport, fahéjat, tejet. Alaposan elkevertem, utoljára az olajat vegyítettem hozzá, több részletben.
Sütőpapírral bélelt tepsibe (34×28 cm-es) simítottam a masszát, előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.
Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam, óvatosan, mert törékeny a tészta. Lekvárral töltöttem, jó vastagon. Fahéjas porcukorral szórtam be, majd szeleteltem.

Nem rég fedeztem fel magamnak azokat a kis méretű, olvasói recepteket tartalmazó lapokat. Ezek egyikében találtam ezt a sütit, persze "kissé" átírtam. Az eredetiben nem volt lekvár (viszont volt csoki a tetején), de első látásra eldöntöttem, baracklekvár lesz a közepében. Mert amúgy nem részesítem előnyben a kevert sütiket, csak ha valamivel elveszem a szárazságát. Így (is) nagyon finom lett, puha tészta, bőséges savanykás lekvár, enyhe fahéj íz. És a család nem reklamált a mák miatt:-) Mert eddig még egyszer sikerült olyan mákos sütit sütnöm, amire azt mondták, hogy finom. Lassan csak megszerettetem velük...

Misimákos

 Hétfőn a konyhában töltöttem szinte az egész napot. Befőztem, s késő délután arra is szakítottam időt, hogy sütit készítsek a koncertre kés...