Sajtos-zöldfűszeres rudak

A gyerekek néha megkönnyítik a dolgomat, hogy mit is süssek. Ezt is, vagy inkább a hasonló rudacskákat is ők nézték ki egy Nők Lapja Konyhában. A kép alapján készült, a receptet persze hogy nem követtem.

• 1 kg liszt
• 2 dl tejföl
• 5 dl tej
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 tojás
• 1 dl olvasztott zsír

Töltelék:

• 10 dkg margarin
• 20 dkg reszelt sajt
• 2 nagy evőkanál tejföl
• kevés só
• 1 teáskanál szárított zöldfűszerkeverék  

Így készült:

A tejet megmelegítettem, egy részében elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet összevegyítettem a sóval. Hozzáadtam a tojást, tejfölt, élesztős tejet, majd a többi tejjel megdagasztottam. Az olvasztott, de nem forró zsírt a végén dagasztottam bele. Közepesen kemény tésztát kaptam. 

Pici liszttel megszórva, letakarva 40-45 percig kelesztettem.

Közben elkészítettem a tölteléket: a puha margarint elkevertem a reszelt sajttal, tejföllel, 1-2 csipet sóval (ízlés, illetve a sajt sósságától függően), és a fűszerkeverékkel (ez is ízlés szerinti lehet, az enyém petrezselymet, zellert, metélőhagymát, fokhagymát tartalmaz). 

A megkelt tésztát 2 részre osztottam. Az egyiket kb. fél cm vékonyra, nagyjából négyzet alakúra nyújtottam. Fele tölteléket rákentem úgy, hogy a tészta harmada üresen maradjon. Az üres harmadot ráhajtottam a megkent tésztára, így ennek felét beborította. A kimaradt megkent részt is ráhajtottam. Így három rétegű tésztát kaptam. A nyújtófával kétszer-háromszor átmentem rajta, hogy egyenletesebb legyen, de nem nyomtam rá, hogy a töltelék benne maradjon.

Derelyemetszővel csíkokat vágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam elég közel egymáshoz, éppen hogy ne érjenek össze. 10-15 percnyi újabb kelesztést követően 180 fokra előmelegített sütőbe raktam, pirosra sütöttem.

A tészta másik felével ugyanígy jártam el.

Vacsorára, teával, frissen, még szinte melegen nagyon finom volt, a maradék pedig másnap jól jött tízórainak.

Én mindig ilyen nagy adagokat sütök, hogy jusson is, maradjon is. Anyósoméknak is mindig viszek a süteményekből, a gyerekek is szívesebben megeszik az iskolában, mint a szendvicset, no meg a kolléganőim sem vetik meg. Már viccelődtek is vele, hogy nálunk felvételi követelmény, hogy finomakat tudjon sütni a leendő munkatárs:-)