2013. január 8., kedd

Almás csavar

A sok ünnepi édesség után már vágytam valami kelt tésztára. Nem csak enni, hanem sütni is. Almás akart lenni mindenképpen, mert az ősszel vásárolt s pincében tárolt alma nagyja romlani kezdett. Egy-egy pötty jelent meg rajtuk. Ezeket Férjem hazahozta, s hogy ne rohadjanak meg teljesen, kezdenem kellett vele valamit. (Mi ebből a tanulság? Nem a nagy almákat kell kiválogatni:-) )
Több ötletem is volt, aztán bevillant egy recept, amire még tavaly vetettem szemet Gál Edith konyhájában, de akkor nem került sor rá. A receptet akkor le is írtam egy cetlire, de rövid sikertelen keresgélés után nekiláttam anélkül. Azért hasonlóra sikeredett, no nem a kinézete, hanem összetételében. A rudacskák jóval hosszabbak lettek, s bár emlékeztem a tetején lévő cukoröntetre, kóstolás után úgy döntöttem, nem hiányzik róla, eléggé édes így is.
Felébe pedig aszalt gyümölcs került, a változatosság kedvéért.
Hozzávalók:
A tésztához:

  • 1 kg liszt
  • 5 evőkanál cukor
  • kb. 5 dl házi tej
  • 4 dkg élesztő
  • 1 mokkáskanál só
  • 2 tojás
  • 20 dkg margarin
A töltelékhez:
  • feléhez: 5-6 alma
  • 3-4 evőkanál cukor (az alma édességétől függően)
  • 1 teáskanál mézeskalács-fűszerkeverék (vagy csak fahéj)
  • aszalt gyümölcsök a tészta másik felébe: datolya, mazsola, füge, szilva
Így készült:
A lisztet tálba tettem, elvegyítettem a sóval. Hozzáadtam a tojásokat.
2 dl tejben elkevertem 1 evőkanál cukrot, megmelegítettem, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. A liszthez öntöttem, hozzáadtam a többi cukrot, s még annyi tejjel összegyúrtam, hogy kemény tésztát kapjak. Végül több részletben beledolgoztam a puha margarint. (Mikróba tettem néhány pillanatra, csak annyira, hogy ne olvadjon meg, de puha legyen.)
Pici liszttel megszórva, letakarva megkelesztettem.
Közben az almát megpucoltam, kisebb darabokra vágtam. A cukorral és a fűszerkeverékkel roppanósra pároltam. Hagytam hűlni.
A megkelt tésztát két részre osztottam. Felét hosszúkás téglalapra nyújtottam. Egyik felén elosztottam az almát, a másik felét ráhajtottam. Úgy másfél ujjnyi csíkokra vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam úgy, hogy előtte néhányat csavartam a csíkokon.
190 fokra előmelegített sütőben kisütöttem őket.
A tészta másik felével ugyanúgy jártam el, csak alma helyett kisebb darabokra vágott aszalt gyümölcsök kerültek bele.

Az almás egy picivel finomabb lett, de az aszalt gyümölcsösök fogytak el hamarabb. De csak azért, mert azokat bepakoltam útravalónak, s autókázás közben mindenkinek ehetnéke támad. 

12 megjegyzés:

  1. Nagyon guszták!! Mindkettőt szíveen megkóstolnám!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Marika! Szívesen megkínállak vele:-)

      Törlés
  2. Mindkettő finom lehetett! Az almás lehet levesesebb, nedvesebb, azért ment jobban. Kipróbálom majd,lassan kezdődik az iskola, fincsi uzsonnára:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajni, köszönöm! Így van, az almás kevésbé száraz.
      Mi már el is felejtettük a szünetet, holnap lesz egy hete, hogy megkezdődött a munka meg a suli-buli. De uzsonnára valóban finom.

      Törlés
  3. Nagyon jók lettek, jó ötlet így iskola idején:) Nagyon vágyom ln is kelt tésztára, elsősorban a készítése hiányzik, szerintem hétvégén sütök:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Trollanyu! Nekem is hiányzott a dagasztás, formázás, sütés, de teszek róla, hogy ne így legyen:-)

      Törlés
  4. Pont most láttam az áfonyás verziót, almával is, sőt, aszalt gyümivel is nagyon fincsi lehet! :) Tetszik ez a formázás, nagyon mutatós! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hankka, köszönöm! Áfonyás? Hmmm... az is finom lehet!

      Törlés
  5. Nagyon klassz ez a formázás. Mi is vettünk almát, de szerencsére csak egy nagy ládával. Azért mondom, hogy szerencsére, mert a miénk is romlik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Csilla!
      Mi jó néhány ládával vettünk, de bizony pöttyösödik. Ma voltunk megint hozni haza újabb adagot, hát a sárgákat gyorsan meg kell együk. Habár ez nem gond, heti egy veder alma simán elfogy. Főleg ha még sütök is belőle!

      Törlés