2013. január 27., vasárnap

Lekváros almás pite

Rakosgattam a kamrában, s észrevettem, hogy egyik, nyáron készült baracklekvár tetején van egy pici penész. Átnéztem a többit is, kettő kivételével az összes érintett volt. (Szerencsére nem főztem túl sokat, mert volt még előző évi, azoknak semmi bajuk.) Egyet ki is kellett dobni, a többi a teteje leszedése után menthető volt. Ott is hagytam őket szem előtt, hogy mihamarabb felhasználjam. Mi másnak, sütinek:-)
Tegnap pedig elmentünk a pincéhez almáért. Már említettem, hogy néhány kezd romlani. Na most egy egész ládával haza kellett hoznunk, mert egyre több pötty jelent meg rajtuk.
A sok romlásnak indult alapanyag meghatározta a hétvége sütijét: lekváros almás pite fog készülni. Majdnem nem készült, mert leültem olvasni, s azt nem könnyű abbahagyni, de a sütési vágy is ott lappangott bennem. Így mégis lett süti.


Hozzávalók:
A tésztához:

  • 40 dkg liszt
  • 10 dkg cukor
  • csipet só
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 20 dkg margarin
  • 3 tojás sárgája
  • 2-3 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
  • 1,5 kg alma
  • 12 dkg cukor
  • 1 teáskanál mézeskalács-fűszerkeverék
  • 5 dkg gríz
  • 1 kis üveg baracklekvár
Így készült:
A lisztet, sót, cukrot, sütőport elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojások sárgáját, s annyi tejföllel összegyúrtam, hogy összeálljon a tészta. 1-2 órára hűvös helyre tettem.
Az almákat megmostam, az esetleges hibás részeket kivágtam. Héjastul lereszeltem. Kicsavartam a levét, amiért a gyerekek ott strázsáltak mellettem. Aztán a reszelt almához adtam a cukrot, grízt, fűszerkeveréket. Persze csak fahéj is jó, de nekem van maradék mézeskalács-fűszerkeverék, s azt is el kell használni. Összekevertem.
A tésztát két részre osztottam. Egyiket tepsi méretűre nyújtottam. Nem kentem ki a tepsit, de nem árt. A tésztát a tepsibe helyeztem, széleit kissé az oldalához nyomkodtam. Rákentem a lekvárt, ezen elosztottam az almatölteléket. A másik kinyújtott lappal befedtem.
180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.
A tetejét fahéjas porcukorral szórtam be.

Gondolkoztam rajta, hogyan használhatnám fel hozzá a maradék tojásfehérjét. Sütés vége előtt a tetejére kenhettem volna a felvert habot, de inkább olvastam. Nem fog kárba veszni így sem a fehérje, valamire mindig elhasználom. 
Olvastam olyan receptet is, amiben a lekvárt az almához keverték. Legközelebb úgy teszek. Van még felhasználásra váró alma, s van még megannyi kipróbálásra váró almás sütirecept. Nem is lenne elég hozzá a pincében tárolt alma:-)

17 megjegyzés:

  1. Egyszer én is sütöttem ilyen sütit és nagyon finom. Jól tetted, hogy felhasználtad az érintett lekvárokat, nem kell azért kidobni őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Martinelli:-)
      De nem ám, nem szeretek kidobni semmit. Persze ha már menthetetlen, akkor nincs mese.

      Törlés
  2. Nálam is baj van az almákkal, 2x is készült almás pite a múlt héten. Az a szerencse, hogy annyira finom, hogy mindig elfogy:)Látom Te sem sajnáltad a tölteléket, nagyon guszták!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, az idei ilyen évjárat? Pedig úgy gondoltuk, tavaszig rájárhatunk a hűvös pincében tárolt almákra. De hát ember tervez...
      Nem sajnáltam a tölteléket belőle, a pités almát szeretjük:-)

      Törlés
  3. Eszméletlenül guszta, küldhetnél belőle...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lilla, köszönöm szépen! A következő sütetből mindenképpen küldök:-)

      Törlés
  4. Köszönöm, hogy beköszöntél a blogomra, mert én meg így Rád találtam. Ezt a pitét (ami nálunk lepény egyébként) mindenképp el fogom készíteni, annyira guszta!!! :) És a blogod is nagyon tetszik! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ditti, szívesen tettem, érdemes volt:-)
      Köszönöm szépen, szívesen látlak máskor is!
      Mifelénk (Szilágyságban) a lepény meg olajban sült töltött kelt tészta. Ahol meg most élünk, a tejfölös-hagymás, pomposként is ismert kelt tészta a lepény.

      Törlés
  5. Almás sütit még nem készítettem lekvárral, de nem lehet rossz, sőt! :) A képeken nagyon finomnak látszik! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hankka, a lekvártól még szaftosabb lesz a süti. Finom, legalábbis mi szeretjük.

      Törlés
  6. Az almás pitét imádom, csak ne kellene hozzá annyi almát pucolni- reszelni. :) Szerencsére feltaláltad magad, a lekvárokkal. Sajnálom, rossz érzés amikor ilyesmi történik azokkal a dolgokkal amiket magunk teszünk el. Egyszer az összes csalamádém(12 üveg) beforrt. Kidobtam, akkor néhány évig nem is készítettem házilag savanyúságot. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csilla, amit nem muszáj, nem szeretek kidobni. Még a maradék kenyeret sem dobjuk ki, egy állattartó ismerősnek összegyűjtjük.
      Nálam a barackbefőttek romlottak meg két évben is, akkor azt mondtam, nem is bajlódok többet velük. Idén aztán semmi bajuk nem lett. Sikerélmény:-)

      Törlés
  7. Lassan tavaszodunk, nem csoda ha az alma már kezd ráncosodni, pöttyösödni. Jó, hogy észrevetted a lekvárokat, így menthető még, hűtőbe ha leszeded a tetejét még sokáig eláll.
    Almás tésztát megbolondítani vele is szuper jó ötlet:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, de jó is lenne, ha tavaszodna már:-) Az almát se bánnám!
      Még 3 üveg lekvár vár sorsára úgy, ahogy mondod. Jó lesz lekváros buktába. Vagy másra.

      Törlés
  8. Nyami, ez nagyon nekünk való! Ráncos alma, régi lekvár nálam is akad. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsa, csapj csak bele:-) Így legalább elfogy ez is, az is.

      Törlés
  9. Imádom az almás süteményeket! Klassz a recepted!

    Különben nálam is háromszor van almaszezon egy évben... :) Nyáron: a nyári alma érésekor, ősszel: az őszi alma miatt, és ilyenkor tél vége felé, amikor az őszi alma nagy részét inkább már csak süteményekben lehet elhasználni.. Na, ilyenkor sütök sokszor almás sütiket. :)))

    VálaszTörlés