Barbara torta

Még a nyáron tudtam meg, hogy kis keresztlányunk csak a csoki és a tiramisu tortát szereti. Azért rossz ízlése nincs, de én a többit sem vetem meg:-) E kettő közül kellett választanom. Ugyanis én szerettem volna megsütni a szülinapi tortáját. Előbb egyiket terveztem, aztán mégis a másik került valamiért előtérbe. Végül mindkettő lett. Persze egy tortában. Ízlett a Leányzónak:-) A tortát pedig róla neveztem el.

A külsejére nem volt tervem, miután "bevakoltam", került rá ez-az. Hát ilyen lett... A szeletes fotó pedig a buli másnapján készült a maradékról. Ha nem is látszik rajta, de azért finom volt:-)

Hozzávalók:

• 9 tojásból kakaós piskóta
• 8 dl tejszín
• 50 dkg mascarpone
• 4 evőkanál cukor
• 1 evőkanál kakaó
• 2 tasak 3 az 1-ben instant kávépor
• 1 csomag vaníliás cukor
• habfixáló

Így készült:

A piskótát közepes, szögletes tepsiben sütöttem. Mikor kihűlt, egy négyzet alakot vágtam le belőle. Vízszintesen 3 lapra vágtam. A negyedik lapot a leesett piskótavégből alakítottam ki: szintén 3 lapra vágtam, s a 3 egymás mellé téve éppen akkora volt, mint a négyzet.

A kakaós krémréteghez felvertem 2 dl tejszínt 1 evőkanál cukorral. Hozzáadtam 1 evőkanál kakaót, 2 evőkanál mascarponét (kb. az egész negyedrészét), néhány fordulattal átkevertem. Megkentem vele az alsó lapot. 

A második réteghez szintén két dl tejszínt keményre vertem 1 evőkanál cukorral, hozzáadtam a kávét, kicsit még vertem, majd 2 evőkanál mascarponét is hozzákevertem. Ez került a második lapra.

A harmadik krémréteghez 2 dl tejszínt a vaníliás cukorral felvertem, a bele szánt 1 evőkanál cukrot kifelejtettem, de senki nem hiányolta. Ebbe is került 2 evőkanál mascarpone. Rákentem a következő lapra, ez volt a darabokból összerakott lap. A tetejére egész lap került.

Az utolsó 2 dl tejszínből, 1 evőkanál cukorból és a maradék mascarponéból készült habbal bevontam a torta külsejét. Keveset félretettem, ebbe pici kakaót kevertem, s ezzel díszítettem, nem túl szépre. 

Szükség szerint lehet tenni habfixálót a habhoz, én a bevonáshoz használthoz tettem egy tasakkal.

Persze nem most volt ez a szülinap, még tavaly, december végén. A szilveszteri bulival egybekötve ültük meg. Hihetetlen, hogy már öt éves, nemrég született s ittak a fiúk az érkezése örömére. Persze nélkülünk. Férjem számára volt azért a legemlékezetesebb. Én ugyanis aggódó feleségként felhívtam, hogy rendben megérkeztek-e. Ő meg nem akart leégni a többiek előtt, s keménykedve beszólt, "na mi van?". Volt is mit udvarolnia, mire kiengesztelt. (Én meg hagytam, kicsit eltúlozva sértődöttségemet:-) .) Ezt minden egyes újabb évfordulón az orra alá dörgölik a fiúk. Az ominózus  kérdés pedig szállóigévé vált családi berkekben:-)