2013. január 27., vasárnap

Lekváros almás pite

Rakosgattam a kamrában, s észrevettem, hogy egyik, nyáron készült baracklekvár tetején van egy pici penész. Átnéztem a többit is, kettő kivételével az összes érintett volt. (Szerencsére nem főztem túl sokat, mert volt még előző évi, azoknak semmi bajuk.) Egyet ki is kellett dobni, a többi a teteje leszedése után menthető volt. Ott is hagytam őket szem előtt, hogy mihamarabb felhasználjam. Mi másnak, sütinek:-)
Tegnap pedig elmentünk a pincéhez almáért. Már említettem, hogy néhány kezd romlani. Na most egy egész ládával haza kellett hoznunk, mert egyre több pötty jelent meg rajtuk.
A sok romlásnak indult alapanyag meghatározta a hétvége sütijét: lekváros almás pite fog készülni. Majdnem nem készült, mert leültem olvasni, s azt nem könnyű abbahagyni, de a sütési vágy is ott lappangott bennem. Így mégis lett süti.


Hozzávalók:
A tésztához:

  • 40 dkg liszt
  • 10 dkg cukor
  • csipet só
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 20 dkg margarin
  • 3 tojás sárgája
  • 2-3 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
  • 1,5 kg alma
  • 12 dkg cukor
  • 1 teáskanál mézeskalács-fűszerkeverék
  • 5 dkg gríz
  • 1 kis üveg baracklekvár
Így készült:
A lisztet, sót, cukrot, sütőport elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojások sárgáját, s annyi tejföllel összegyúrtam, hogy összeálljon a tészta. 1-2 órára hűvös helyre tettem.
Az almákat megmostam, az esetleges hibás részeket kivágtam. Héjastul lereszeltem. Kicsavartam a levét, amiért a gyerekek ott strázsáltak mellettem. Aztán a reszelt almához adtam a cukrot, grízt, fűszerkeveréket. Persze csak fahéj is jó, de nekem van maradék mézeskalács-fűszerkeverék, s azt is el kell használni. Összekevertem.
A tésztát két részre osztottam. Egyiket tepsi méretűre nyújtottam. Nem kentem ki a tepsit, de nem árt. A tésztát a tepsibe helyeztem, széleit kissé az oldalához nyomkodtam. Rákentem a lekvárt, ezen elosztottam az almatölteléket. A másik kinyújtott lappal befedtem.
180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.
A tetejét fahéjas porcukorral szórtam be.

Gondolkoztam rajta, hogyan használhatnám fel hozzá a maradék tojásfehérjét. Sütés vége előtt a tetejére kenhettem volna a felvert habot, de inkább olvastam. Nem fog kárba veszni így sem a fehérje, valamire mindig elhasználom. 
Olvastam olyan receptet is, amiben a lekvárt az almához keverték. Legközelebb úgy teszek. Van még felhasználásra váró alma, s van még megannyi kipróbálásra váró almás sütirecept. Nem is lenne elég hozzá a pincében tárolt alma:-)

2013. január 25., péntek

Ananászos túrótorta

Férjem, a szemtelen bő egy hónappal képes fiatalabb lenni nálam. Múlt hét közepe táján ért utol, de a torta hétvégén készült el. Kedvencét kapta, amit legalább két éve nem sütöttem. Valóban finom, az a fajta, amiből simán meg lehet enni egy termetes szeletet, s még repetára is lehet gondolni. 

Hozzávalók
  • 6 tojásos piskóta
  • 50 dkg túró
  • 4 dl tejszín
  • 12 g zselatin (1 nagy csomag fele)
  • 10-15 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1 doboz darabolt ananászkonzerv
Így készült:
A piskótát 22 cm-es kapcsos tortaformában sütöttem. Mikor kihűlt, 3 lapra vágtam.
Az ananászkonzervet leszűrtem. A levét is félretettem, szükség lesz rá.
A túrót villával áttörtem. Hozzáadtam a cukrot, összekevertem. 
A zselatint 1 dl vízben addig melegítettem, míg feloldódott. Ekkor levettem a lángról, hagytam hűlni addig, míg felvertem a habot.
A tejszínt  a vaníliás cukrokkal felvertem. A túróhoz kevertem a zselatinnal együtt.
A legalsó piskótalapot tányérra tettem, köré kattintottam a tortaforma oldalát. A piskótát meglocsoltam az ananászlével, rákentem a krém harmadát, belenyomkodtam az ananászdarabok egy részét.. Újabb lap, locsolás, krém, ananászdarabok, megint lap, ananászlé, rá a maradék túrókrém, amiből keveset hagytam a díszítéshez. 
A maradék töltelékkel és ananászdarabokkal díszítettem. 
Néhány órára, de még jobb egy éjszakára hűvösre rakni fogyasztás előtt.
Nem öntöztem lucskosra a piskótát, csak éppen hogy ne legyen száraz. Cukrot pedig 10 dkg-ot tettem bele, elég édes volt ennyivel is. 




2013. január 23., szerda

Kakaós és paprikás csiga

Vacsorára kenyérlángost terveztem, de Lányom azt javasolta, süssek inkább kakaós csigát, mert olyan rég volt. Valóban rég sütöttem, pedig egy időben gyakran készült, fahéjas csigával váltakozva. Tényleg, az is igencsak mellőzött lett.
Még nem dagasztottam meg a tésztát, így változtathattam rajta, de az odakészített tejfölt és sajtot is fel szerettem volna használni. Így lett sajtos-tejfölös csiga -hagymát és szalámit, amit a kenyérlángosra szántam, nem mertem tenni bele, bár így utólag úgy gondolom, nem rontotta volna el-, meg Hédi kívánságára kakaós.



Hozzávalók:
  • 1 kg liszt (ebből 10 dkg rétesliszt)
  • 15 dkg zsír
  • 2 tojás
  • 3,5 dl tej
  • 4 dkg élesztő
  • 1,5 dl tejföl
  • 1 teáskanál cukor
  • 1 csapott teáskanál só
A sajtos töltelékéhez:
  • 1,5 dl tejföl
  • 10 dkg ömlesztett sajt
  • nagy csipet só
  • csipet fehérbors
  • 1 mokkáskanál paprika
A kakaós csigákhoz:
  • 12 dkg margarin
  • 10 dkg cukor
  • 2 evőkanál kakaó
Így készült:
3 dl meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
A liszthez hozzáadtam a sót, elmorzsoltam a zsírral. Beleütöttem a tojásokat, hozzáadtam a tejfölt és az élesztős tejet. Még fél dl tej kellett bele, hogy összeálljon a tészta. Alaposan megdagasztottam. Letakarva hagytam megkelni.
Mikor megkelt, két részre osztottam. A kakaós csigának szánt rész lett a nagyobb.
A tejfölt összekevertem a sajttal, fűszerekkel.
A margarint mikróban kicsit megolvasztattam, majd elkevertem a cukorral és a kakaóval.
Előbb a sóst sütöttem. A tésztát enyhén lisztezett deszkán hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, amilyen vékonyra tudtam. Rákentem a tejfölös tölteléket, felsodortam, ujjnyi szeletekre vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. Kissé szorosan lettek, hogy beleférjenek egy tepsibe, össze is nőttek. De sülés után szépen szét lehetett szedni őket.
190 fokon sütöttem.
A kakaós csigának szánt tésztát két részletben nyújtottam ki, mivel ez nagyobb volt. Felére rákentem fele tölteléket, felcsavartam, szeleteltem. Ezek már nem fértek el egy tepsibe, így két adagban sültek ki.


Nekem a sós ízlik jobban, a gyerekeknek a kakaós. Még jó, mert holnap azt csomagolom nekik tízóraira. Nekem meg marad a sajtos:-)
Mikor egy tésztából készül édes és sós is, semleges ízűre dagasztom: kevés só és annyi cukor kerül bele, amennyi az élesztő felfuttatásához kell. Aztán majd a töltelék ízesíti édesre vagy sósra. A sós töltelékéhez annyi sót tettem, hogy érződjék rajta. Ez függ a sajttól is, mennyire sós. A kakaósba tett 10 dkg cukor nem sok, aki édesen szereti, többet is tehet. 

2013. január 20., vasárnap

Krumplis fánk

Ha nem is túl gyakran, de szoktam fánkot sütni. Évente kétszer, háromszor azért kikövetelik. Semmi bajom vele, szívesen sütöm, meg aztán olcsó, kiadós és kapós is, mégis mellőzött. Talán mert olajban kell sütni... Hogy, hogy nem, még egy sincs a blogon. Most már lesz. Tegnap sült, babgulyás mellé második fogásnak. Jó sok lett belőle. A tegnapot átvészelt néhány darabot pedig megreggelizte Férjem. Éppen ezért iparkodtam még azon frissiben megörökíteni.

Hozzávalók:
  • 6 közepes krumpli
  • 1 teáskanál só
  • 70 dkg liszt
  • 3 dl tej
  • 3 dkg élesztő
  • 2 tojás + 1 fehérje (maradék)
  • 1 evőkanál cukor
  • 1 evőkanál zsír
  • 1 l olaj a sütéshez
Így készült:
A  megpucolt krumplikat felaprítottam, s annyi vízben, amennyi ellepte, a sóval együtt feltettem főni. Mikor megfőtt, leszűrtem, összetörtem, s hűlni hagytam. Nem teljesen, csak annyira, hogy ne legyen már forró.
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 
A meleg krumpliban elkevertem a zsírt. Szépen felolvadt benne. Hozzáadtam a lisztet, a tojásokat. Elég a két tojás, de volt egy maradék fehérjém, azt is beleborítottam.
Az élesztős tej hozzáadásával megdagasztottam. Puha, ragacsos tészta volt, de alapos kidolgozással kezdett elválni az edény falától. A kezemtől kevésbé, de tűrhető volt. 
Letakarva hagytam kelni. Mivel a krumpli meleg volt, hamar, mintegy 25 perc alatt duplájára nőtt.
Lisztezett deszkára borítottam. Azért óvatosan kell bánni a lisztezéssel, mert ha sok marad a fánkon, az olajban megég a lehullott liszt.
Ujjnyi vastagra nyújtottam, nagy pogácsaszaggatóval korongokat vágtam ki, majd a közepét is kiszúrtam. 
Az olajat nagy lábasban felforrósítottam. Közepes lángon pirosra sütöttem őket.
Vaníliás porcukorral vagy lekvárral ettük, ki-ki kedve szerint.
Jó puha lett, mint a krumplis tészta szokott lenni. Fahéjas porcukorral is finom, vagy csak úgy magában, minden nélkül.

2013. január 19., szombat

Barbara torta

Még a nyáron tudtam meg, hogy kis keresztlányunk csak a csoki és a tiramisu tortát szereti. Azért rossz ízlése nincs, de én a többit sem vetem meg:-) E kettő közül kellett választanom. Ugyanis én szerettem volna megsütni a szülinapi tortáját. Előbb egyiket terveztem, aztán mégis a másik került valamiért előtérbe. Végül mindkettő lett. Persze egy tortában. Ízlett a Leányzónak:-) A tortát pedig róla neveztem el.
A külsejére nem volt tervem, miután "bevakoltam", került rá ez-az. Hát ilyen lett... A szeletes fotó pedig a buli másnapján készült a maradékról. Ha nem is látszik rajta, de azért finom volt:-)

Hozzávalók:

  • 9 tojásból kakaós piskóta
  • 8 dl tejszín
  • 50 dkg mascarpone
  • 4 evőkanál cukor
  • 1 evőkanál kakaó
  • 2 tasak 3 az 1-ben instant kávépor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • habfixáló
Így készült:
A piskótát közepes, szögletes tepsiben sütöttem. Mikor kihűlt, egy négyzet alakot vágtam le belőle. Vízszintesen 3 lapra vágtam. A negyedik lapot a leesett piskótavégből alakítottam ki: szintén 3 lapra vágtam, s a 3 egymás mellé téve éppen akkora volt, mint a négyzet.
A kakaós krémréteghez felvertem 2 dl tejszínt 1 evőkanál cukorral. Hozzáadtam 1 evőkanál kakaót, 2 evőkanál mascarponét (kb. az egész negyedrészét), néhány fordulattal átkevertem. Megkentem vele az alsó lapot. 
A második réteghez szintén két dl tejszínt keményre vertem 1 evőkanál cukorral, hozzáadtam a kávét, kicsit még vertem, majd 2 evőkanál mascarponét is hozzákevertem. Ez került a második lapra.
A harmadik krémréteghez 2 dl tejszínt a vaníliás cukorral felvertem, a bele szánt 1 evőkanál cukrot kifelejtettem, de senki nem hiányolta. Ebbe is került 2 evőkanál mascarpone. Rákentem a következő lapra, ez volt a darabokból összerakott lap. A tetejére egész lap került.
Az utolsó 2 dl tejszínből, 1 evőkanál cukorból és a maradék mascarponéból készült habbal bevontam a torta külsejét. Keveset félretettem, ebbe pici kakaót kevertem, s ezzel díszítettem, nem túl szépre. 
Szükség szerint lehet tenni habfixálót a habhoz, én a bevonáshoz használthoz tettem egy tasakkal.

Persze nem most volt ez a szülinap, még tavaly, december végén. A szilveszteri bulival egybekötve ültük meg. Hihetetlen, hogy már öt éves, nemrég született s ittak a fiúk az érkezése örömére. Persze nélkülünk. Férjem számára volt azért a legemlékezetesebb. Én ugyanis aggódó feleségként felhívtam, hogy rendben megérkeztek-e. Ő meg nem akart leégni a többiek előtt, s keménykedve beszólt, "na mi van?". Volt is mit udvarolnia, mire kiengesztelt. (Én meg hagytam, kicsit eltúlozva sértődöttségemet:-) .) Ezt minden egyes újabb évfordulón az orra alá dörgölik a fiúk. Az ominózus  kérdés pedig szállóigévé vált családi berkekben:-)

2013. január 15., kedd

Havasi kifli

Anyukám receptes füzetében volt egy csomó, újságból kivágott recept. Valamikor régen, az akkori újságban jelent meg sorozatban Asztalos Enikő sütirecept-gyűjteménye. Mivel Nővérem örökölte meg a füzetet annak minden tartozékával együtt, az érdekesnek talált recepteket kiírtam magamnak.
Ezek között találtam ezt a kiflit is. A mennyiségek bögrével voltak megadva, de nekem kézenfekvőbb mérleggel mérni. Így örökítem meg itt is.

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 20 dkg sertészsír
  • 1 mokkáskanál só
  • 1 teáskanál cukor
  • 2 dl tej
  • 3 dkg élesztő
  • 1 tojás
  • lekvár tölteni
  • vaníliás porcukor beforgatni
Így készült:
A tejet meglangyosítottam, elkavartam benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni. Közben a liszthez adtam a sót, elmorzsoltam benne a fagyos zsírt. Hozzáadtam a tojást és az élesztős tejet. Összegyúrtam. Kemény tészta lett, de összeállt. Simára dolgoztam.
40-45 perc pihentetés után 8 részre osztottam, gombóccá hengergettem. Lehetett volna 10-re is, hogy még apróbb kiflik legyenek.
Mindegyik gombócot kerekre, egész vékonyra nyújtottam. 8 cikkre vágtam. Mindegyik vastagabb végére egy kis lekvárt tettem -én szilvalekvárt-, s felsodortam, kiflivé hajlítottam. Tepsibe rakosgattam, hagytam pihenni negyed órányit. 
180 fokra előmelegített sütőben világosra sütöttem.
Még azon forrón porcukorba hengergettem őket.
Finom, puha kiflik lettek. 
Anyukám sütött időnként egy fajta lekváros kiflit, annak a receptjét kerestem, vagy legalábbis hasonlót szerettem volna sütni. De nem találtam, így e mellett döntöttem. Az szerintem sütőporos volt, s jó omlós. Persze ez is megtette. Bár arra számítottam, ez is omlósabb lesz a zsírtól, de nem volt az, inkább puha, foszlós.



2013. január 13., vasárnap

Duplacsokis brownie

Flóra 2 éves blogszülinapja alkalmából játékot hirdetett. Brownie recepteket vár a résztvevőktől. Kapva kaptam az alkalmon, hogy újra megsüthessem ezt a csupa-csoki finomságot. Végül nem teljesen én készítettem, a gyerkőcök kavarták össze, nem tökéletes egyetértésben. Annyi kellett az összhang megteremtéséhez, hogy kilátásba helyezzem a fakanál elorozását. Innen kezdve meg tudtak egyezni, melyikük tegye-vegye a mikróba a megolvasztandó csoki-vaj keveréket, hogy ki kavarja, ki üsse bele a tojásokat.
Fiam kinézett egy receptet, amihez a 4 tojáshoz mindössze 2 dkg keményítő kellett volna, no meg 6 dkg kakaó. Valahogy nem állt össze számomra, hogy lenne ebből süti. Nem igazán akarta elfogadni, hogy a kétes eredmény érdekében nem akarok feláldozni 20 dkg csokit meg a többit. Nagy nehezen belenyugodott, hogy én keressek nekik receptet. Én meg hűen önmagamhoz kettőből alkottam egy harmadik receptet. A végeredményt annál inkább elfogadta. Szóval finom lett.

Hozzávalók:

  • 20 dkg vaj
  • 18 dkg étcsokoládé 
  • 3 tojás
  • 28 dkg cukor
  • 25 dkg liszt
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 5 dkg holland kakaó
  • 1 csapott mokkáskanál só
  • 1 dl főzött kávé
  • 10 dkg fehér csokoládé
Így készült:
A fehér csokit durvára aprítottam.
A vajat és a csokit mikróba téve összemelegítettem, azaz a gyerekek végezték a műveletet. Akkor jó, ha felolvad, s össze lehet keverni. Ekkor Hédi egyenként hozzáütötte a tojásokat, Gergő keverte. Majd belekerült a cukor, vaníliás cukor, kakaó, liszt, só, csomómentesre keverték. Aztán a kávé és végül a felaprított fehér csoki. 
Innen átvettem: sütőpapírral bélelt, 25×32 cm-es tepsibe simítottam a masszát. 170 fokra előmelegített sütőben 30 percig sült.
Amin így utólag változtatnék, hogy picit több cukrot tennék bele, mert a kesernyés kakaó íz dominál. A kávé nem is érzik rajta, bár az is biztos segített az édes íz elnyomásában. Az utolsó 5 perc sütés pedig elmaradhatott volna, mert ici-picit túlsült. Érdekes módon még fel is nőtt kicsit, pedig nincs benne semmi fújtató. Nem is kell, az igazi brownie-ban nincs. 
Flóra nagy rajongója a brownie-nak, meg is tudom érteni. Már én is jó néhány receptet felsorakoztattam kipróbálás céljából. Majd szép sorjában. 



2013. január 9., szerda

Grillázsos szelet

Hány éve is vagyunk már házasok? 17 lesz idén. Olyan sok? Akárhogy is számolom, annyi évvel ezelőtt Férjecskémmel kettecskén sütögettük kedvenc sütinket, vagyis inkább neki volt kedvence: 3 diós lap krémmel összerakva, grillázzsal a tetején. Az ő dolga rendszerint a diós pergelt cukor összetörése volt. Több módszert is kipróbált, az én tanácsomra -már akkoriban is összeolvastam mindenfélét a sütéssel kapcsolatban-, de egyik nagyobb kudarcba fulladt, mint a másik. Próbáltuk zacsiba téve összetörni. Persze, hogy a zacskó szétment, ami kellett volna, nem. Akkor következett a deszka, ez is áldozatul esett. A daráló néhány alkalommal megbirkózott vele, bár az erős férfiembernek is bele kellett kapaszkodni rendesen, hogy át tudja forgatni a kart. Aztán egyik alkalommal az is beletörött. Azóta nem sütöttem azt a sütit, darálót is évek múlva vettünk másikat. Mondanom sem kell, grillázst nem darálunk vele.
Adela blogján találtam egy hasonló sütit, csak éppen egy lapból áll s az összes krém a tetején van. A karácsonyra elkészítendő sütik legélére helyeztem, s nem hagytam magam elcsábulni másiktól. Így elkészült. Férjemnek most is nagyon ízlett, neki ez volt az összesből a kedvence. Háztartási eszköz sem sérült a készítése közben, újabb sikerélmény:-)


Hozzávalók:
A laphoz:

  • 7 tojásfehérje
  • 15 dkg cukor
  • 15 dkg darált dió
  • 10 dkg liszt
  • csipet só
  • fél csomag sütőpor
A krémhez:
  • 7 tojássárgája
  • 15 dkg cukor
  • 3 csomag vaníliás cukor
  • 20 dkg margarin
A grillázshoz:
  • 10 dkg cukor
  • 5 dkg dió
Így készült:
A tojásfehérjét a csipet sóval felvertem. Két részletben hozzáadtam a cukrot, s addig vertem, míg kemény, fényes hab lett. Hozzákevertem a darált diót, lisztet, sütőport.
Papírral bélelt tepsibe simítottam a masszát. 180 fokra előmelegített sütőbe addig sütöttem, míg a teteje pirulni kezdett. Azért tűpróbát is végeztem.
A krémhez a sárgákat elkevertem a cukorral, majd gőz fölött kevertem tovább, míg sűrűsödni kezdett. Levettem, s hűlni hagytam. A margarint a vaníliás cukrokkal habosra kevertem, majd kanalanként hozzákevertem a tojássárgás masszát.
A krémet a kihűlt lap tetejére simítottam. 
A grillázshoz való cukrot kis lángon hagytam világosra karamellizálódni. Hozzákevertem a diót -darált diót, mert kéznél volt, egyébként egész kell, de így is működött-. Olajjal vékonyan megkent alufóliára borítottam. Mikor teljesen kihűlt, konyharuhába tettem, s megkértem Férjemet, hogy húspotyolóval (klopfolóval) törje össze. Összetört:-) Beszórtam vele a süti tetejét, s le is vágtam a szélét, hogy megkóstoljuk. Nagyon finom volt!

Adela a nyújtófával törte össze, én nem néztem ki belőle, hogy engedelmeskedni fog, ezért folyamodtam drasztikusabb eszközhöz. Egyszer ugyan leesett közben a nyeléről, de egyéb baja nem történt:-) 
Persze az a régi recept is megvan még, első a régi receptes füzetemben. Le fogom porolni, a grillázstörés sikerén felbuzdulva. 

2013. január 8., kedd

Almás csavar

A sok ünnepi édesség után már vágytam valami kelt tésztára. Nem csak enni, hanem sütni is. Almás akart lenni mindenképpen, mert az ősszel vásárolt s pincében tárolt alma nagyja romlani kezdett. Egy-egy pötty jelent meg rajtuk. Ezeket Férjem hazahozta, s hogy ne rohadjanak meg teljesen, kezdenem kellett vele valamit. (Mi ebből a tanulság? Nem a nagy almákat kell kiválogatni:-) )
Több ötletem is volt, aztán bevillant egy recept, amire még tavaly vetettem szemet Gál Edith konyhájában, de akkor nem került sor rá. A receptet akkor le is írtam egy cetlire, de rövid sikertelen keresgélés után nekiláttam anélkül. Azért hasonlóra sikeredett, no nem a kinézete, hanem összetételében. A rudacskák jóval hosszabbak lettek, s bár emlékeztem a tetején lévő cukoröntetre, kóstolás után úgy döntöttem, nem hiányzik róla, eléggé édes így is.
Felébe pedig aszalt gyümölcs került, a változatosság kedvéért.
Hozzávalók:
A tésztához:

  • 1 kg liszt
  • 5 evőkanál cukor
  • kb. 5 dl házi tej
  • 4 dkg élesztő
  • 1 mokkáskanál só
  • 2 tojás
  • 20 dkg margarin
A töltelékhez:
  • feléhez: 5-6 alma
  • 3-4 evőkanál cukor (az alma édességétől függően)
  • 1 teáskanál mézeskalács-fűszerkeverék (vagy csak fahéj)
  • aszalt gyümölcsök a tészta másik felébe: datolya, mazsola, füge, szilva
Így készült:
A lisztet tálba tettem, elvegyítettem a sóval. Hozzáadtam a tojásokat.
2 dl tejben elkevertem 1 evőkanál cukrot, megmelegítettem, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. A liszthez öntöttem, hozzáadtam a többi cukrot, s még annyi tejjel összegyúrtam, hogy kemény tésztát kapjak. Végül több részletben beledolgoztam a puha margarint. (Mikróba tettem néhány pillanatra, csak annyira, hogy ne olvadjon meg, de puha legyen.)
Pici liszttel megszórva, letakarva megkelesztettem.
Közben az almát megpucoltam, kisebb darabokra vágtam. A cukorral és a fűszerkeverékkel roppanósra pároltam. Hagytam hűlni.
A megkelt tésztát két részre osztottam. Felét hosszúkás téglalapra nyújtottam. Egyik felén elosztottam az almát, a másik felét ráhajtottam. Úgy másfél ujjnyi csíkokra vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam úgy, hogy előtte néhányat csavartam a csíkokon.
190 fokra előmelegített sütőben kisütöttem őket.
A tészta másik felével ugyanúgy jártam el, csak alma helyett kisebb darabokra vágott aszalt gyümölcsök kerültek bele.

Az almás egy picivel finomabb lett, de az aszalt gyümölcsösök fogytak el hamarabb. De csak azért, mert azokat bepakoltam útravalónak, s autókázás közben mindenkinek ehetnéke támad. 

2013. január 2., szerda

Magos sós rudak

Boldog új évet kívánok mindenekelőtt minden kedves látogatónak! 

Nagyon, de nagyon gyorsan elteltek az ünnepek, sok sütés-főzéssel, sok pihenéssel. Most aztán vissza kell rázódni a dolgos mindennapokba, a blogra is rá kell hangolódnom. Valahogy nem találom a szavakat...
A szilveszteri buli egyben Keresztlányunk szülinapja is, de nálunk volt, először, mióta itt lakunk. Jó hangulat kerekedett, évek óta nem volt ilyen. De az is ludas volt benne, hogy ilyentájt az utóbbi években inkább a szomorúság uralkodott. Kellett kis idő, hogy felülkerekedjünk rajta...
Természetesen a tortát és a sütiket én akartam készíteni, nem is nagyon ellenkezett senki:-) Sós sütiből kétféle is készült. Az egyik a nemrég közzétett és kedvenccé vált sajtos sós keksz, ami karácsonyra is készült, fele pizzás ízesítéssel, most csípős paprikás-borsos lett fele. Csak hogy kicsit más legyen. De mindenképpen finom, s gyorsabban fogyott az édes sütiknél.
Pizzás sajtos keksz
A másik szintén jó ropogós, hosszú rudak formájában került az asztalra.
Hozzávalók:

  • 80 dkg fehér búzaliszt
  • 25 dkg margarin
  • 25 dkg sertészsír
  • 2,5 teáskanál só
  • 2 evőkanál ecet
  • 1 teáskanál fűszerpaprika
  • 15 dkg tehéntúró
  • kb. 3 evőkanál tejföl
  • 1 tojásfehérje és magok a tetejére
Így készült:
A lisztet elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. Hozzáadtam a sót, paprikát, túrót (azért ennyi, mert ennyi lett az aludttejből), ecetet, összegyúrtam. Közben kanalanként adtam hozzá a tejfölt, annyit, hogy kemény, de gyúrható tészta legyen. Nekem 3 evőkanállal kellett.
Néhány órát hideg helyen pihentettem. 
Lisztezett deszkán kinyújtottam úgy 5-6 mm vastagra. A tojásfehérjét elkentem a tetején, beszórtam szezám-, len- és napraforgómaggal. 
Derelyemetszővel vékony, hosszú csíkokra vágtam, tepsibe rakosgattam, 180 fokon szép pirosra sütöttem.
Kellemesen ropogós rágcsálnivaló lett belőle.

A karácsonyi sütidömpinget követően elég nehezen szántam rá magam az újabb hajrának. Késő délután lett, mire meggyőztem magam, hogy mégsem lenne jó másnapra hagyni, így nekiláttam. Meggyúrtam a két sóst, bedugtam őket az ilyentájt hűtőként funkcionáló kamrába, majd Férjem közreműködésével elkészült a piskóta, aztán a kevert sütilap, s jöhettek a sós apróságok. Mire sorra tepsibe kerültek s kisültek, éjfél is elmúlt. Most úgy gondolom, egy darabig nem sütök. De magamat ismerve nem sokáig fog tartani:-) Persze, hogy nem, már azt tervezem, mit süssek Férjem szülinapjára, ami két hét múlva lesz. Addig biztos, kiheverem...