Még azon langyosan, kóstolást követően lefotóztam a tepsiben. Majd az utolsó szeletekből elrejtettem hármat a kamrába, hogy majd lefotózom. Aztán hazavittük a vendégeket, s csak ma délután jutottak eszembe a megörökítésre szánt szeletek. Csak három naposak, kicsit szikkadtak, de ez a süti akkor is megérdemli a közkinccsé tételt.
A tésztához:
- 50 dkg liszt
- csipet só
- 10 dkg cukor
- 25 dkg margarin
- 1 tojás
- 1,5 dl tej
- 3 dkg élesztő
A töltelékhez:
- 20 dkg cukor
- 1,2 kg alma
- 1 mokkáskanál mézeskalács-fűszerkeverék
- 1 citrom lereszelt héja
- 2 evőkanál gríz
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy teáskanálnyi cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
A liszthez adtam a sót, cukrot, margarint, s elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojást s a felfutott élesztős tejet, s összegyúrtam. Kicsit ragacsos lett a tészta, ezért még egy evőkanál lisztet gyúrtam hozzá.
35-40 percig pihentettem.
Közben az almát megpucoltam, felkockáztam. A cukrot világosra karamellizáltam. Hozzáadtam az almakockákat, s addig pároltam, míg a cukor feloldódott. Hozzáadtam a fűszert, citromhéjat, grízt.
A tésztát két részre osztottam. Mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Egyiket papírral bélelt tepsibe tettem. Elsimítottam benne a langyosra hűlt tölteléket, befedtem a másik lappal. Villával megszurkáltam a tetejét.
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szép piros lett.
Kicsit tartottam tőle, hogy a karamell hogy fog feloldódni az almától. Húgom megnyugtatott, hogy jól működik. S igaza volt. Az alma elég sok levet engedett, s egy idő után kezdett szétesni. Nem is lett darabos sülés után, inkább pépes, lágy, nagyon finom töltelék lett. Szerettem:-)
Ő is szerette a sütit:-) Itt éppen konyházott. Minden fiók, polc tartalmát tüzetesen átnézte, s ha valamiről úgy gondolta, nem jó helyen van, kíméletlenül kirámolta. Kedvence a mosogatógép volt. Szerinte csak bekapcsolt állapotban illik lennie, mert ha ki mertük kapcsolni, azon nyomban tett róla, hogy világítson már rajta valami:-)
.JPG)
Fincsi lehetett, a sok finom íz együtt! Nagyon szépek a szelet, nem is látszik rajuk, hogy szikkadtak lennének :-) nekem is is jöhetne. :-)
VálaszTörlésA kis unokaöcséd nagyon aranyos!
Köszönöm, Katalin! Bizony finom volt, hamar el is fogyott! Vilike még nem, pedig Ő is olyan ennivaló:-)
TörlésNagyon jól hangzik a recept! Tetszik! Az unokaöcséd meg irtóra cuki :)
VálaszTörlésCsigabige, köszönöm, a sütire meg a Kismanóra vonatkozó bókot is:-)
TörlésA karamelles töltelékkel nagyon jól hangzik a pite, tényleg nagyon finom lehet! :) Az unokaöcséd nagyon édes, ahogy leírod, nemigen unatkoztatok mellette! :)
VálaszTörlésHankka, tényleg finom, nekem jobban ízlett, mint a hagyományos almás pite!
TörlésVilike mellett valóban nem lehet unatkozni, tűzrőlpattant kis legényke, de olyan imádni valóan rosszcsont:-)
Az biztos, hogy nagyon finom lehetett. Én nagyon hasonlóan készítem és midig kelt tésztából, mert annyira pihe puha lesz a tészta :)
VálaszTörlésJanka, örülök az egyetértésnek:-) Én ritkán készítem kelt tésztából a pitét, de eztán gyakrabban fogom.
TörlésNagyon tetszik a recept es nagyon finom lehet!!
VálaszTörlésKöszönöm, Adela! Valóban finom:-)
TörlésIgazolást elfogadjuk, sőt, ilyenfajta tündéri "igazolást" mi is szívesen látunk :) Finomnak gondolom a karamelles almatölteléket!
VálaszTörlés:-) Be sem kapcsoltam a számítógépet, míg itt voltak, úgy elbabáztunk:-) De hát blogozni bármikor tudok, Vilikézni sajnos ritkán...
TörlésNagyon tetszik! Sorra fog kerülni. :) Vilike tündéri! :)
VálaszTörlés