2014. február 16., vasárnap

Ecetes kifli

Valamikor réges-régen... Szóval gyerekkorunkban a vasárnap délutánokat a család kirándulással töltötte. Több hely is volt, ahova előszeretettel jártunk, leggyakrabban a Meszes tövében lévő fenyvesbe. Vagy  az erdő szomszédságába telepített szőlősökhöz. Aztán egyszer elkalandoztunk ismeretlenebb helyekre, s rátaláltunk egy igen barátságos helyre, egy, a hegyről lefolydogáló patak derékszögű kanyarulatában óriásira nővő két hársfa alatti tisztásra. Ettől fogva szinte mindig a Nagy Fához mentünk. Volt is néhány kalandunk a környéken:-) Nem ám csak mi kirándulgattunk, többnyire nagyobb csapat indult útnak, rokonok, barátok. Volt egy közelben lakó család, nagyjából velünk egykorú gyerekekkel, Irma néniék, akik akkoriban talán legjobb barátságban voltak a szüleinkkel.
Azért ez a körítés, mert jól esik visszaemlékezni azokra az időkre, s mert Irma néni sütött ilyen kifliket, tehát tőle származik a recept. Nem tudom, hogy jellemzően szilágysági recept-e, vagy sütik másfelé is. Az említett család a Szilágyság egyik kis magyar falujának, a boráról nevezetes Sámsonnak a szülötte. Onnan a recept is.

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • csipet só
  • 20 dkg zsír + 10 dkg 
  • 3 nagy tojás sárgája
  • 3 evőkanál ecet
  • víz
A töltelékhez:
  • 3 tojás fehérje
  • 22 dkg cukor
  • 15 dkg darált dió
  • 2 evőkanál sárgabaracklekvár
Így készült:
A liszthez hozzáadtam a sót, elmorzsoltam a 20 dkg zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat, ecetet, s vízzel (kb. 1,2 dl, apránként adagolva) közepes keménységű tésztát gyúrtam belőle. 1 órányit pihentettem.
Ezután 2 részre osztottam. Mindkettőt enyhén lisztezett deszkán hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, a lehető legvékonyabbra. 
A maradék zsírt megolvasztottam, de ne legyen forró. Lekentem a tésztákat, majd felsodortam, mint a kalácsot. 
A töltelékhez a tojásfehérjéket a cukorral kemény habbá vertem, hozzákevertem a diót és lekvárt.
A felsodort tésztát ujjnyinál kicsit vastagabb szeletekre vágtam. Lehet nagyobbakra is, akkor nagyobbak lesznek a kiflik. Mindegyik tésztadarabot egész vékonyra nyújtottam, nagyjából kör alakúra, egy-egy kiskanál tölteléket tettem a közepére. A tésztát ráhajtottam mindkét oldalról, kiflivé hajlítottam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. 
180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Kíváncsian, vagy inkább izgatottan lestem befele a sütőbe, hogy teljesíti-e a hozzá fűzött reményeket. Picikét nőtt, itt-ott levelesedett, de csak kisülés után derült ki a milyensége. Azon forrón meg kellett kóstolnom. Pihe-puha, omlós, könnyű, réteges, szóval olyan lett, amilyennek lennie kell. Úgy örültem neki:-) 
Somvirág:-) Ma találtuk a Börzsönyben
S ha már a somvirágnál tartunk... a kertben is mutatkoznak a tavasz jelei. A krókusz, a hóvirág már virágzik, de a tavaszi hagymások mind-mind iparkodnak kifele. Csak nehogy később ráfizessünk erre a korai tavaszra...


12 megjegyzés:

  1. Valamikor réges-régen... mint a mesében. :) Neked jólesett visszaemlékezni, nekem pedig a soraidat olvasni, mintha én is ott jártam volna. :) A kifli nagyon tetszik, látszik is, hogy milyen szép leveles, nagyon finom lehet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Hankka! Finom volt a kifli, Gergő ma este ette meg az utolsó darabot.

      Törlés
  2. Nekem is jó volt olvasni, amit a régi időkről írtál....
    Finom lehet a kifli, jó dolog a régi ízeket elővenni!
    Örülök, hogy készítettél kelkáposztát :-) és hogy ízlett is :-) Nekem nagy kedvencem.Fasírttal, vagy amit még jobban szeret hozzá, sült oldalassal szoktam készíteni.
    A virágaid is nagyon szépen virítanak, az valóban kérdés, hogy lesz-e ennek az enyhe időnek még böjtje .....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, köszönöm! Örülök, hogy olvasni is jó volt, nem csak leírni:-)

      Törlés
  3. De jó volt a múltadban kalandozni és közben nagyokat nyelni.... :) A korai tavasszal kapcsolatos aggodalmadat meg teljes mértékben osztom.... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsa, ennek örülök:-) Már ami az első felét illeti...

      Törlés
  4. Ó, ez a recept nagyon tetszik nekem!!! Kipróbálós. Remélem, hogy jön a tavasz, mert minden tönkremegy a végén :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Janka, sok sikert hozzá! Ha már így van, akkor legyen tavasz karácsonyig:-))) Közben meg nyár is, persze...

      Törlés
  5. Érdekesen hangzik a recept, a felvezetés pedig nagyon jó volt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Csigabige! Néha elragad a hév... meg biztosan a korral is jár, hogy egyre inkább szeretek nosztalgiázni:-)

      Törlés
  6. Én nem ismertem ezt a kiflit,elsőre azt hittem sós!
    Jók ezek a sztorizgatások, én is sűrűn megteszem,ezért is jó a blogolás,nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Márti! Máshol még én sem találkoztam ezzel a kiflivel. Az ecetes jelző miatt gondoltál sósra, biztosan. De ezen a néven kaptuk, nem változtattam rajta. Lehetne diós kifli is...
      És igen, igen, ezért -is- jó blogozni, kiírhatja az ember fia-lánya minden gondolatát, örömét, bánatát...

      Törlés