2015. december 4., péntek

Karamellkrémes szelet

Ez a süti több bosszúságot is okozott nekem. :-) Végül annyira finom lett, hogy a ronda fotók ellenére is megörökítem.
Először is a recept -egy régi, olvasói recepteket tartalmazó kiadványban találtam, fotó nélkül-  olvasása után rájöttem, hogy ez-az hibádzik benne, de feltételeztem, hogy tudom, mi az. A tészta rendben volt, viszont a krém nem. Karamelles-lisztes pépet kellett hozzá készíteni 20 dkg cukorból, ez került volna a lapok közé, a tetejére meg margarin-cukor egyvelege, szintén 20 dkg cukorral. Hát ez magában egyik sem túl finom, a cukor mennyiségét meg igencsak sokalltam. Ezt lecsökkentettem kicsivel több, mint felére, s összekevertem a két krémnek szánt keveréket. Ez jó is lett volna, viszont a pép sűrítésére használt 10 dkg lisztet meg keveselltem, tettem 12-t. Többet kellett volna, mert nem keményedett meg eléggé, kihűlve is sűrűn folyós volt. Kissé össze is kapta a krémet, de másnapra, mikor megpuhultak a lapok, szépen lehetett szeletelni.
A másik bosszúság meg: kaptam a Férjemtől névnapra, szülinapra, karácsonyra egy új fotómasinát. Ami elméletileg sokkal jobb, mint a régi, kis marokba illő gépem, amit szeretek ugyan, de elégedetlenkedtem is vele kapcsolatban. Na az újjal sehogy sem sikerült egy elfogadható közeli képet csinálni. Annyiféle beállítási lehetőség van rajta, amit igazából csak a pasik élveznek, én nem. Morogtam is rendesen, végül a kütyüélvező férfiim rájöttek, hogyan lehet tiszta, színeket is visszaadó fotót készíteni. Végül is én voltam a hunyó, de hát a technika vívmányai nem hatnak meg...
Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 50 dkg liszt
  • csipet só
  • 10 dkg cukor
  • 10 dkg zsír
  • nagy csipet szódabikarbóna
  • 1 tojás
  • 2 dl házi tej
A krémhez:
  • 20 dkg cukor
  • 1 l tej
  • 12 dkg liszt (inkább 15)
  • 25 dkg margarin
  • 2 evőkanál cukor
Így készült:
A tésztához való lisztet, sót, cukrot, szódabikarbónát tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást, majd kisebb adagokban a tejet. Majdnem mind kellett, csak ici-pici maradt belőle. A meggyúrt tésztát 1-2 órát pihentettem, amit a recept nem kért ugyan, de úgy alakult a tennivalóm.
A tésztát 4 részre osztottam, tepsi méretű, vékony lappá nyújtottam őket, s sorra, tepsi hátán 180 fokon kisütöttem. Hamar sül, figyelni kell rá.
A krémhez 20 dkg cukrot világosra karamellizáltam, majd felöntöttem a tej több, mint felével. Hagytam melegedni, időnként átkavarva, míg a cukor felolvad benne. Közben a lisztet simára kevertem kevés tejjel, majd hozzáöntöttem a többi tejet. Mikor a cukor teljesen feloldódott, a lisztes keverékkel sűrűre főztem.
Időnként megkavarva hagytam kihűlni.
A margarint 2 evőkanál cukorral elkevertem, majd hozzákanalaztam a kihűlt pépet. Mivel ez nem lett elég sűrű, kissé összekapódott a krém. 
Megtöltöttem a lapokat,  a tetejére is kentem egy réteget, s másnapig a kamrába tettem.
Ekkorra jól átpuhult, s könnyen szeletelhető lett.

5 megjegyzés:

  1. A karamellkrémes lapok a gyengéim :) A cukrot inkább barnábbra szoktam karamellizálni, mert finomabb, sötétebb színt ad, tehát jól is mutat, de nagyon kell vele vigyázni, mert ha túlpirul, akkor keserű lesz. Ezért kis lángon karamellizálom.
    A géppel ugyanígy jártam, mint te :D Még szülinapomra kaptam, de képtelen vagyok elsajátítani a jó beállítást. Szívesen vennék pár jótanácsot, akár facen is folytathatnánk az eszmecserét róla :) Előre is köszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is odavagyok a karamellért! :-) Én épp azért nem pirítom sötétre a cukrot, mert félek, keserű lesz. Amint egyneművé olvadt, öntöm is rá a folyadékot.
      Ami a fényképezőgépet illeti... nekem is férfiak állítják be. Ők tanulmányozták, próbálgatták, de kikérdezem őket, s megosztom veled is. Talán még nekem is jót tesz, ha leírom, esetleg meg is jegyzem! :D

      Törlés
  2. A karamelles sütik nekem is kedvenceim! Úgyhogy ez is nagyon finom lehet! Nem tudom, végül is az új géppel készültek ezek a fotók, vagy még a régivel? De szép hangulatosak lettek!
    A fényképezőgépekkel kapcsolatban én is gy vagyok mint Te és Vicuska :-) A kajás képeket a régi, jól bevált 11 éves géppel készítem, amivel már évekkel ezelőtt a balesetem is volt Erdélyben. Szegényt már befőttes gumik tartják össze, de még mindig vele tudom a legjobb képeket készíteni. Szerintem szépen dolgozik. Ha megyünk kirándulni, nyaralni, akkor is mindig viszem, én evvel fotózok, a férjem a szuper, komoly géppel, amivel közeli képeket én egyáltalán nem tudok csinálni :-) a férjem szupermakrókat is tud :-) Persze sok nagyon jó, hasznos funkciója van, és ez az új gép is már 5 éves, de még mindig nem tudtam igazán megszeretni..... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Finom lett a süti, azért is tettem fel, mert eredetileg nem akartam a sikertelen fotók miatt. Igen, az új géppel készültek. Én próbáltam vele művészkedni, de árnyékosak, homályosak, sárga árnyalatosak lettek képek. S ezek a jobbak... Azóta a fiúk kitanulmányozták, hogyan lehet vele szép fotókat csinálni. Mert lehet, csak állítsák be nekem. :-) Hiába mutogatják számtalanszor, hiába mondják, hogy igenis könnyű kezelni, nekem nem az. A régi gépek egyszerűbbek. Te nagyon szép fotókat készítesz azzal is. Most éppen sütök, hamarosan tesztelem újra a gépet. Segítséggel ! :D

      Törlés
    2. Előbb-utóbb majd csak belejössz :-)

      Törlés