Gabi kedvenc sütije diósan

Elhatároztam, hogy internet-mentes ünnepeket tartok. Ez olyannyira jól sikerült, hogy napokig még a FB-ra sem néztem fel, a blogot viszont máig hanyagoltam. Pedig annyit, de annyit sütöttem az ünnepekre, s annyi bepótolni valóm van...

Elsőként is kívánok mindenkinek, aki erre jár, -meg annak is, aki nem,- örömökben, szeretetben, sütiben gazdag boldog új évet! :-)

Mikor megláttam Gabriellánál ezt a sütit, elhatároztam, hogy meg fogom sütni, annyira megtetszett. Karácsonyra el is készült. Bár nem mákkal, hanem dióval töltöttem, a tésztába pedig zsír került. Nagyon finom, omlós süti lett, kedvencemmé vált a nyolcféle süti közül. Igen, annyit sütöttem. Magam is meglepődtem, amikor bementem a kamrába, s megszámláltam a polcon sorakozókat. Túlzásba vittem már megint, s megint azt mondom, hogy többet ilyet nem csinálok. Mert osztogatom én mindig ide-oda, de az itthon maradt mennyiség ránk száradt. Én is csak épp megkóstoltam mindegyiket, de a család többi tagja sem vitte túlzásba a sütievést. Valamiért a rántott hús kelendőbbnek bizonyult! :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 30 dkg zsír
• 15 dkg porcukor
• 2 tojássárga
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 25 dkg darált dió
• 6 dkg cukor
• 1,5 dl tej
• 1 maréknyi mazsola
• 2 evőkanál méz
• cukrozott narancshéj
• + vaníliás porcukor a forgatáshoz

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot tálba mértem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat és citromhéjat. Összegyúrtam. Bár összeállt a tészta, annyira omlósnak tűnt, hogy attól tartottam, nem fogom tudni kinyújtani szakadás nélkül, ezért egy evőkanál tejfölt dolgoztam bele. 

A töltelék hozzávalóit összekevertem. A cukrozott narancshéj apróra vágva került bele. 

A tésztát négy részre osztottam. Lisztezett deszkán mindegyiket hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam. A tészta közepére egy csíkban tölteléket igazgattam, majd jobbról-balról ráhajtottam a tésztaszéleket. Ezután átfordítottam úgy, hogy a hajtás kerüljön alulra.

A tekercsből ujjnyi vastag szeleteket vágtam, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam őket.

180 fokon addig sütöttem, míg pirulni kezdtek.

Még melegen vaníliás porcukorba forgattam a sütiket.

Természetesen dupla adagot sütöttem belőle. Azt is megtudtam, hogy sokáig eláll. :-)
Elég sokat változtattam a recepten, bocsi, Gabi, de nekem ez szokásom. Jó, vagy rossz?
Az eredeti mákkal van töltve, de nálunk a mákos sütik kevésbé kelendőek. Bár az utóbbi időben mintha kezdenék megkedvelni... Ezért töltöttem dióval. A narancshéj pedig citromhéj helyett került bele, s azért is, mert nem rég készült s használjam is valamire. Nagyon finom lett tőle! No meg amúgy is.
Aprócska voltát is előnyként rovom fel: hamarabb nyúl az ember fia-lánya egy falatnyi sütiér a nagy dőzsölések közepette, mint egy termetes szeletér.