2017. október 30., hétfő

Joghurtos lekváros kifli

Magam sem tudom, hányféle lekváros kifli van már a blogon. Ebből is látszik, mennyire szeretem őket! De mind más, ha nem is sokban különböznek. Ez most tejföl helyett joghurttal készült. A tésztája összetevőit tekintve nagyon egyszerű, az elkészítése viszont kicsit időigényes. Én meg mindjárt dupla adaggal kezdtem. Rá is ment a délutánom nagy része! :-) Viszont kifogytam a jóféle üstben főtt lekvárból, tűzhelyen meg sosincs türelmem addig főzni, hogy jó kemény legyen. Így bizony legalább fele kifliből kikukucskált a lekvár. De utólag rájöttem, azok a látvány ellenére még finomabbak is! :-)

Hozzávalók:
A tésztához (1 adag):
  • 45 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • nagy csipet só
  • 2 dl görög joghurt
  • lekvár tölteni
  • vaníliás porcukor beszórni
Így készült:
A liszthez adtam a sót, elmorzsoltam a margarinnal, majd összegyúrtam a joghurttal.
Sima tésztává dolgoztam, majd 40-45 percig pihenni hagytam.
Ekkor enyhén lisztezett deszkára borítottam, s diónyi darabokat vágtam le a tésztából. Meggömbölyítettem őket. Mikor mind kész volt, sorra vékonyra, nagyjából kerekre nyújtottam őket- melyik hogy sikerült. Lekvárt tettem a közepére, felsodortam, meghajlítottam, tepsibe pakoltam.
180 fokon sütöttem őket, míg világosra pirultak.
Még melegen tálcára pakoltam, vaníliás porcukrot szitáltam rájuk.


Roppanós tésztájú kiflik lettek, olyan hókifli féle.
Talán ha kinyújtom, s kivágom-szaggatom, gyorsabb megoldás lett volna, de akkor meg a hulladékot kell újra összegyúrni, nyújtani, vágni. Ez most így készült, s nem mondom, hogy soha többet. Ha épp nem kell rohannom másfelé, nem sajnálom rá az időt.
Nemrég FB-on futottam bele egy hájast készítő videóba. Elolvastam a hozzászólásokat is, és enyhén felháborított néhányuk hozzáállása, hogy bizony nem éri meg a rá fordított időt s fáradtságot. Sajnos elkényelmesedtünk... Nagyanyáink, Anyáink ráértek? Kézzel mostak, mosogattak, kertet műveltek, állatokat etettek, több gyereket neveltek, fontak-szőttek, varrtak; nem volt porszívójuk és konyhai robotgépük, maguk sütötték a család mindennapi kenyerét, és mégis mindenre volt idejük. Én sokszor elgondolkodom, Anyukánk hogy csinálta... Nem volt internet! :-)
Persze mindenki maga dönti el, hogy mire szánja a munka után rendelkezésére álló időt. Nem kell hájast sütni, de hagyjuk meg azoknak az örömet, akik még erre is szánnak időt! S őrizzük meg ezeket az olykor időigényes recepteket. Én nagy tisztelőjük vagyok, értékesnek tartom őket, s ha nem is túl sűrűn, de hájast is sütök. El is határoztam, hogy hamarosan nekiállok. Ha hájhoz nem jutok, hát hamisítok egyet, zsírral is finom! :-)
Receptek: itt a hamis és a hájjal készült.



4 megjegyzés:

  1. Ezek a kiflik tényleg finomak. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Vanilin! :-) Nálunk mindenki szereti, nekünk finomak!

      Törlés
  2. Megérte a ráfordított időt, gyönyörűen lettek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, Zsuzsa! :-) Most volt időm, de gyakorta folyamodok a gyorsan kész kevertekhez- egyre gyakrabban...

      Törlés