2018. július 22., vasárnap

Vadszilvalekvár

Rengeteg vadszilvafa nő mifelénk. Az út mentén is tele van velük, csak úgy roskadoznak a fák a sok terméstől. De mi nem ott szedtük, hanem a Börzsönyre felfutó szántóföldeket elválasztó bozótos sávok fáiról. Lehet, valamikor régen gyümölcsösök voltak a területen, mert a vadszilvák mellett diófák is nőnek szép számmal itt.
Néhány éve tettem egy próbát, milyen lenne a lekvár ebből az apró szilvaféléből. Nem olyan, mint az igazi szilvalekvár, de teljesen ehető lett. Egy délután a gyerekekkel nekivágtunk amolyan próba-szerencse módon, inkább megnézni, érik-e már, merre találunk többet, finomabbat. Aztán egy csomóval tértünk haza. Mélyvörös, szinte fekete is volt közöttük, meg piros és sárga is.




Hozzávalók:

  • vadszilva
  • cukor
  • szegfűszeg
Így készült:
A szilvákat megmostam, kissé összetörtem, s nagy lábasban főni tettem. Kimagozni esélytelen, apró is, meg nem szívesen válik el a gyümölcshús a magtól.
Mikor alaposan megpuhult s szétfőtt a gyümölcs, tésztaszűrőn átpasszíroztam- fakanállal. Nem volt ez sem egyszerű feladat, nem is lehetett jól a sok mag miatt, de aztán csak meglett. A szilvát nem mértem meg, de az átpasszírozott igencsak folyós gyümölcslé 6 l volt. 
Főzni kezdtem egy evőkanálnyi egész szegfűszeggel, közben sűrűn kavargattam. Nem akartam sok cukrot tenni hozz, de annyira savanyú volt, hogy végül több részletben 3 kg belekerült, s így sem édes, kicsit fanyar lekvár lett a végeredmény.
Több, mint két órai főzést követően megelégeltem s üvegbe pakoltam őket. Lezártam s néhány percre fejtetőre állítottam.


Mélyvörös, savanykás, s a vártnál kissé hígabb lett a lekvár. Főzhettem volna még, de elfogyott a türelmem... Sütiben már teszteltem, jól viselkedett! :-) 

5 megjegyzés:

  1. De jó lehet, nem ismerem a vadszilvát, de biztos finom, pikáns íze van. Jó nagy munka lehetett, de biztos megérte :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Finom, mi szeretjük. A vadszilva erre utak mentén nő, apró, kerek, többféle színű a termése. Más gyümölcsöket szoktak oltani a fájába. Fosókaszilvának is hívják, mifelénk meg korkodusnak nevezték. Nagymamámék kertkapujában volt egy nagy fa, leghamarabb érett a szilvák közül, s mindig rajta ültünk, miközben Nagymamám a lehullottakat összeszedegette a cefrébe. Semmi sem ment veszendőbe! :-)

      Törlés
    2. Köszi! Úgy hogy fosókaszilva ismerem :-) mert Torockón a panzió kertjében van egy ilyen fa, szoktunk is belőle enni, finom :-)

      Törlés
  2. Mi is szoktunk ilyen szilvalekvár főzni, a gyerekek is szeretik 😀

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk is szeretik! :-) Ki kell használni a természetadta lehetőségeket...

      Törlés