Vadszilvalekvár

Rengeteg vadszilvafa nő mifelénk. Az út mentén is tele van velük, csak úgy roskadoznak a fák a sok terméstől. De mi nem ott szedtük, hanem a Börzsönyre felfutó szántóföldeket elválasztó bozótos sávok fáiról. Lehet, valamikor régen gyümölcsösök voltak a területen, mert a vadszilvák mellett diófák is nőnek szép számmal itt.
Néhány éve tettem egy próbát, milyen lenne a lekvár ebből az apró szilvaféléből. Nem olyan, mint az igazi szilvalekvár, de teljesen ehető lett. Egy délután a gyerekekkel nekivágtunk amolyan próba-szerencse módon, inkább megnézni, érik-e már, merre találunk többet, finomabbat. Aztán egy csomóval tértünk haza. Mélyvörös, szinte fekete is volt közöttük, meg piros és sárga is.

Hozzávalók:

• vadszilva
• cukor
• szegfűszeg

Így készült:

A szilvákat megmostam, kissé összetörtem, s nagy lábasban főni tettem. Kimagozni esélytelen, apró is, meg nem szívesen válik el a gyümölcshús a magtól.

Mikor alaposan megpuhult s szétfőtt a gyümölcs, tésztaszűrőn átpasszíroztam- fakanállal. Nem volt ez sem egyszerű feladat, nem is lehetett jól a sok mag miatt, de aztán csak meglett. A szilvát nem mértem meg, de az átpasszírozott igencsak folyós gyümölcslé 6 l volt. 

Főzni kezdtem egy evőkanálnyi egész szegfűszeggel, közben sűrűn kavargattam. Nem akartam sok cukrot tenni hozz, de annyira savanyú volt, hogy végül több részletben 3 kg belekerült, s így sem édes, kicsit fanyar lekvár lett a végeredmény.

Több, mint két órai főzést követően megelégeltem s üvegbe pakoltam őket. Lezártam s néhány percre fejtetőre állítottam.

Mélyvörös, savanykás, s a vártnál kissé hígabb lett a lekvár. Főzhettem volna még, de elfogyott a türelmem... Sütiben már teszteltem, jól viselkedett! :-)