2018. július 6., péntek

Levendulás keksz

Hol is kezdjem. Vagy folytassam? Hihetetlen, milyen sok idő eltelt, mióta utoljára írtam a blogra. Több, mint 3 hónap. Ilyen hosszú szünetet még nem tartottam a blogírásban. Most végre mondhatom, hogy hurrá, szünet, kicsit lazíthatok. Túl a tanévzáráson, továbbképzésen (egy részén), beadandó írásán. Ma végre olyan napom volt, hogy nem kellett beosztani az időm, hogy mindenre jusson, s görcsölni sem, hogy elég lesz-e a nap 24 órája. Olyan jó végre egy kis nyugi... A gyerekek ugyan folyton szervezkednek, de most már rájuk hagyom: menni akarnak, oldják meg.
Sütés-főzés? Bizony voltak olyan napok, hogy nem volt főtt kaja. Meg a Férjemre bíztam a vacsora készítését, ha enni akarnak. (Vette a telefont, s rendelt. Megoldotta.) De azért többnyire főztem, sőt még befőztem is, néha sütöttem is, esetleg recepteket firkantottam, de vagy recept nincs, vagy fotó. Visszamenőleg bogarászhatok. Azért készült néhány megörökítésre érdemes harapnivaló a konyhámban ez idő alatt. Meg terveim is vannak, de hát azt már megszoktam, hogy ember tervez, Isten végez.
Nem is tudom, minek csinálom még ezt is. Talán mert úgy hozzám nőtt az évek alatt. Meg aztán ha recept kell a Gyerekeknek, csak mondom, hogy ott van a blogon. :-)
Levenduláztam is idén. Készítettem újra szörpöt belőle, s kísérleteztem is vele, lekvárt főztem belőle. Majd azt is elárulom, hogyan! :-)
Keksznek is muszáj volt készülni belőle, de most másképp, mint ahogy a még mindig kedvencet szoktam. Nem mindenki szereti a levendula ízét, nálunk viszont nagyon menő. Teáját is szeretjük. S amellett, hogy finom, nyugtató hatású is. Állítólag. De elég azt hinni, hogy hatásos legyen! :-)
Szóval kekszet ízesítettem vele, egy olyan alkalommal, mikor Gergőt is fel kellett pakolnom a következő két hétre. Mindig sütök neki valami hosszasan elálló süteményt is, most épp ez volt:

Hozzávalók:

  • 55 dkg liszt
  • 15 dkg vaj
  • 10 dkg zsír
  • 22 dkg porcukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 evőkanál vaníliás cukor
  • 5-6 szál levendula
  • 1 citrom héja, leve
  • 2 tojás
Így készült:
A vajat, zsírt elmorzsoltam a liszttel. Hozzáadtam a sütőport, porcukrot, elvegyítettem. Majd a többi hozzávaló- lemorzsolt levendulavirágok, vaníliás cukor, citrom lereszelt héja, kicsavart leve, tojások -is belekerültek, s összegyúrtam. Nem túl kemény, de összeálló, formázható masszát kaptam.
A tésztából kis, diónyi golyókat formáztam. sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. Hagytam közöttük helyet, mert sülés közben kicsit elterülnek. 
180 fokos sütőbe tettem, hagytam világosra sülni őket.

Finom, omlós, roppanós kekszek lettek. Aki meg nem szereti a levendulát, hagyja ki belőle. :-) 





5 megjegyzés:

  1. A napokban vettem észre hogy igencsak régen jelentkeztél de olvasom az igazolásodat:-)) Szeretem a kekszeket de még levendulával eddig nem készítettem pedig biztos finom lehet !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Mi szeretjük a levendulás sütiket, de van, aki azt mondta rá, hogy szappanízű... Próbáld ki, lehet, Neked is ízleni fog!

      Törlés
  2. Én is észrevettem, hogy rég hallottunk felőled, de örülök hogy most újra itt vagy, és egy ilyen finom keksszel jöttél :-)
    Most nyáron talán majd több időd lesz a blogodra :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Katalin! :-) Júliusban még lesz időm, de aztán nyaralás után kezdődik megint a hajtás. Vagyis folytatódik! :-)

      Törlés
  3. Örülök, hogy jelentkeztél. Nagyon finom lehet ez a keksz. A levendulából én még csak teát készítettem, sütibe nem használtam, de talán egyszer kipróbálom.

    VálaszTörlés