Tejberizs karamelles almával

Én tejbegríz párti vagyok, Férjuram meg tejberizsrajongó. De csak azért, mert nem Ő főzi. A tejberizst kevésbé szeretem főzni. Nekem az a kategória, amelyiknél nem áll egyenes arányban a rá fordított idő a finomságával. Vagyis amennyire én szeretem. Nem is készül túl gyakran, évente egyszer-kétszer. Viszont valamikor megláttam egy román blogon ezt az almával megbolondított változatot. Ez mindjárt előkelőbb helyre helyezte ezt az egyszerű étket.
Már készítettem, sőt még fotó is van róla valahol, de ez a ma készült.
Azért nem szeretek tejberizst főzni, mert a tejben nem akaródzanak megpuhulni azok a szemtelen rizsszemek. Jó sok idő kell neki, ráadásul sűrűn kell kavargatni is, ki is akar futni, odaégni is szokása. Aztán valamikor kipróbáltam úgy, hogy kevés vízben előfőzöm a rizst- ez a módszer jóval lerövidíti az elkészítési időt. Most is úgy készült.

Hozzávalók:

• 20 dkg cukor + 3 evőkanállal
• 5-6 nagyobb alma
• 3 dl rizs
• csipet só
• 3 dl víz
• 1 l tej
• 1 csomag vaníliás cukor

Így készült:

Az almákat megpucoltam, felkockáztam. (Felhasználtam a gyümölcskosárban fonnyadókat is.)

A 20 dkg cukrot kis lángon hagytam felolvadni. Mikor szép aranybarna lett, rádobtam az almakockákat, s fedő alatt hagytam megpárolódni. Addig pároltam, míg a cukor teljesen felolvadt. Néha azért átkevertem. Az almakockák egy része szétfő, de ez nem baj. Előbb kételkedtem benne, hogy ez így működik, de az alma által eresztett lé épp elég a cukor felolvadásához.

A rizst a csipet sóval és a 3 dl vízzel kis lángon főni tettem. Mikor az összes vizet beitta, hozzáöntöttem a liter tejet. Időnként megkavarva hagytam főni, fedő nélkül. Mikor majdnem megpuhultak a rizsszemek, hozzáadtam 3 evőkanál cukrot, a vaníliás cukrot. Még rövid ideig főztem, s fedő alatt hagytam még puhulni 5-6 percig.

Még azon forrón tálba rétegeztem a karamelles almával.

Ezúttal bableves mellé készült másodiknak, de Férjem azt mondta, desszertnek is simán megteszi. És valóban, mert nagyon finom! 😊

Ilyenkorra nálunk már nagyon fonnyad az ősszel beszerzett alma, amellett hogy minden nap eszünk belőle, kénytelen vagyok más módon is hasznosítani! :-)

Kis keresgélést követően ráleltem a régebbi fotókra is. Akkor kis tálkákba adagoltam, most egy nagyba. Nem emlékszem, akkor hogyan készült. De legfeljebb a mennyiségek változtak, az elkészítés menete ugyanaz. 

2021.február 12.

A héten is készült nagy adag belőle, csak azért, mert egyik délután rám tört az édesség ehetnék. Ilyenkor tavasztájt ez megszokott jelenség nálam, valószínűleg a tavaszi vitaminhiány így jelentkezik. 

Próbálom én almával, mézes-citromos teával csillapítani, de az valahogy nem elég hatásos... 😀