Csupacsoki keksz

Annyira nyögvenyelősre sikerült az idei nyaralás, hogy be sem harangoztam, hogy elmegyünk, attól tartva, megint lefújja valami nem várt körülmény. Végül csak elmentünk, ha rövidebb időre is és közelebb, mint terveztük. Első nyaralásunk volt négyesben, csak a mi kis családunk, de szép volt, jó volt, s még az időjárás is kegyes volt hozzánk az idei felhozatalhoz képest.
A bejegyzés végén Nektek is mutatok olyan tájakat, ahol még a madár sem jár, de előbb egy sütit hozok, ami az útra készült.

Hozzávalók:

• 35 dkg liszt
• 5 dkg kakaó
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 20 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 3 tojás
• fél üvegcse rumaroma
• 10-10 dkg ét-, tej- és fehér csokoládé

Így készült:

A margarint mikróban megolvasztottam, elkevertem a cukorral. Egyenként hozzákevertem a tojásokat, majd a lisztet, kakaót, szódabikarbónát, rumaromát, végül a feldarabolt csokoládékat.

A masszát fél órányit hűtőben pihentettem.

Diónyi golyókat formáltam belőlük, tepsibe rakosgattam nem túl közel egymáshoz.

180 fokon kisütöttem őket. Ha a tetejét megnyomva már nem lágy, akkor jó.

Szívesen rágcsáltuk út közben s a sátor mellett is. Sátoroztunk, mint két éve Pádison. Most is abba az irányba indultunk, de közelebb, a Királyerdő-hegység peremén vertünk tábort. Egy kis vízgyűjtő, a Vida-tó volt az úti cél, s az ezt tápláló patakok völgye. Nem közismert túraösvények, de annál vadregényesebb, érintetlenebb. Egy nap autóval is bejártuk a környéket, láttunk működő vízimalmot s egy másik csodás szorost, aminek bejárását a hideg víz és az újabb cipőszárogatásra való kilátás elvetette. Zilah fele a Jád-völgyén keresztül mentünk, ami most is csodás, de az út minősége nem csábít visszatérésre. A Lesi vízgyűjtő tó viszont csalódás volt. Nem csak a tavat övező út kikerülhetetlen gödrei, ez húsz éve sem volt sokkal jobb. A  valamikor hatalmas tóból kilométereken keresztül semmit sem láttunk, végül a gát közelében csillant meg a víztükör. Egész kicsikére zsugorodott, csak a valamikori meder csupasz falai árulkodnak egykori méreteiről. De legalább a gáttól jó volt az út:-) Zilahon is időztünk egy keveset, Mamát is meglátogattuk, unokatestvéreimmel is találkoztunk. Ennyi fért bele a 6 napba...
Egy kis ízelítő a közel 1000 fotóból:

Vida-tó

A Vida völgye:

Lazuri-szoros, melynek csak az elejét, a szárazon bejárható részét néztük meg:

 A Biharrósa nevű település szélén található működő, belátás szerinti összegért, akár élelemért látogatható vízimalom, melyet egy 85 éves bácsi üzemeltet, aki ott lakik a malommal egy fedél alatt lévő szobácskában télen-nyáron:

Végül a Jád-völgye és a kicsivé zsugorodott Lesi víztározó: