Nyaranta sok időt töltöttünk falun, nagyszüleinknél. Ha visszagondolok a gyerekkoromra, a legtöbb és legkedvesebb emlék innen ered.
Szóval apai Nagymamámnál, Ágnes mamánál voltam. Kenyérsütéshez készülődött, s szólt, hogy átmegy a húgához kovászért. Hogy mire számítottam, nem tudom, csak a döbbenetre emlékszem, mikor Mama visszatért egy befőttesüveg buborékkal. Tágra nyílt szemekkel néztem, ez volna kovász?
Akkor még nem igazán foglalkoztatott, miféle kovász volt. De a kenyérsütés menetére nagyon jól emlékszem. Akkoriban nem vették falun a kenyeret, minden héten begyújtottak a kemencébe, s megsütötték a hétre való kenyeret. Mama a nagy dagasztóteknő mellett jött-ment, közben kézfejjel öklözte a tésztát. Aztán kiszaggatta, s a tiszta konyharuhákkal kibélelt szakajtókosarakba sorakoztatta a leendő kenyereket. Míg kelt, begyújtott a kemencébe, majd kiment a kertbe nagy káposztalevelekért. Mikor a tűz leégett a tapasztott, kerek hátú kemencében, a parazsat széthúzta, s egy fém lemezzel eltorlaszolta a nyílást.
A bevetőlapátra káposztalevelet tett, erre borította a megkelt kenyértésztát, s szépen a parázs tetejére helyezte. Szép nagy, keréknyi kenyerek sültek. Vastagra, ropogósra, valami egyedien finomra sült a héja. Olyan kenyeret csak ott ettem.
A kemence már rég megadta magát, elment Mama után... Akárcsak azok a kenyerek.
Már nagyon régóta tervezem kovászos kenyér sütését, most végre rávettem magam. Este megkevertem a kovászt, de nem másnap, csak harmadnap lett belőle kenyér. Igazából ízben nem sokat különbözött az eddigi, csak élesztővel készült kenyerektől, inkább az állaga lett más. Kicsit tömörebb, mégis levegősebb, lyukacsosabb lett a kenyér.
A kovászhoz összekevertem 20 dkg lisztet, 2 dkg élesztőt, 2 dl vizet, kevés sót. A kamrába tettem. Másnap épp nem értem rá kenyeret sütni, következő nap használtam fel.
80 dkg fehér lisztből, 30 dkg teljes kiőrlésű lisztből készült. A kovásszal, még két dkg langyos vízben felfuttatott élesztővel, 2 kiskanál sóval, szükséges mennyiségű langyos vízzel megdagasztottam. Kelesztettem, formáztam, tetejét meglyuggattam, újra kelesztettem, majd sütőben kisütöttem.
Előbb-utóbb csak kiudvarolok egy kemencét az udvarra, hisz sütőben nem lesz olyan a kenyér. Habár valószínűleg kemencében sem sikerülne visszahozni azt az ízt, hisz ahhoz Mama keze kéne.
.JPG)
Olyan jó volt olvasni ezeket a szép sorokat. Igazán jó visszagondolni a régi szép időkre. Bár nekem csak a dédmamámnál volt kemence, és arról is csak halványak az emlékek...:( Nagyon szép lett a kenyered!
VálaszTörlésLilla, köszönöm! Nekem meg a Te soraidat jó olvasni:-)
TörlésTényleg jó volt olvasni:) Nekem is ilyen szép emlékeim vannak a nagyszüleimmel. A kenyered nagyon szuper lett:) Nálam pont most sült kis a kubai kenyér, már biztos láttad más blogokon. De én nagyon szeretem a kovászos kenyereket is.
VálaszTörlésKöszönöm, Trollanyu!
TörlésCsak azt sajnálom, hogy a gyerekeimnek már nem lesznek ilyen élményeik...
A kubai kenyeret már én is kinéztem, mint következő sütnivalót:-)
Milyen szépen írsz! Nekem is a dédimnél volt kemence, de nem emlékszem, hogy sütött benne, vagy csak nagyon kicsi voltam. Majd megkérdezem anyukámat. Tetszik a kenyered, én pont az ilyen tömött masszív kenyereket imádom, de én is a kubai receptet szeretném előbb kipróbálni. A kovászhoz nekem még idő kell! :))
VálaszTörlésBarbi, köszönöm!
TörlésErdélyben sokkal tovább fennmaradt a hagyományos életmód, én pedig örülök, hogy részese lehettem. Sajnos most már ott is sok minden más...
A kovászt én is hónapokig tervezgettem, mire rászántam magam. Téged is megbabonázott a kubai kenyér:-)
Mutatós kenyeret sütöttél. Én azt az utánozhatatlanul finom illatát imádom. A boltit egy napon sem lehet emlegetni az igazi házikenyérrel. :)
VálaszTörlésPetra, köszönöm! S milyen igazad van a bolti és házi kenyeret illetően. Érdekes módon mi rajongtunk a házi kenyérért, falun élő unokatestvéreink meg alig várták, hogy bolti kenyeret ehessenek...
TörlésImádtam olvasni ezt a bejegyzésedet, de tulajdonképpen mindig szívesen olvasgatok nálad. :) Szuper kenyereket készítesz, nagyon belejöttél ám az utóbbi időben! Ügyes vagy, minden péksütid tetszik, ez a kenyér is! :)
VálaszTörlésGabriella, nagyon köszönöm, kedves vagy! Valamivel több, mint egy éve sütök sütőben kenyeret, változó sikerrel:-)
TörlésPéksütiket meg nagyon szeretek sütni, recept nélkül, mindig valami mást.
Nagyon jól néz ki a kenyered!Kedvet kaptam én is ismét a kenyérsütéshez!
VálaszTörlésZsuzsa, köszönöm! De jó, akkor hamarosan Nálad is látunk kenyérkéket?
TörlésHa nem írod, nem jövünk rá, hogy most sütöd először,prímán sikerült!
VálaszTörlésBár városi lány vagyok, mégis vannak hasonló szép emlékeim, a barátnőmmel, Nagymamájánál volt szerencsém több nyarat is eltölteni falun, és rácsodálkozni ezekre a dolgokra!
Nekem is elsőre az illat jut eszembe a házi kenyérről:)
Márti, köszönöm!
TörlésÉn is vittem magammal városi barátnőmet falura:-) Bár nem hiszem, hogy kenyérsütésben lett volna része, de szüretben igen.
Megint megcsillogtattad írói vénádat, nagyon jó írás, leírás :) A kenyered gyönyörű lett, csak örököltél Ágnes mamától valamit!
VálaszTörlésJaj de finomnak mutat ki!
VálaszTörlésNagyon klassz lett a kenyered. Ne szerénykedj, mert ez nagyon jól megy neked. Bár én is ezt mondhatnám magamról. Most már én is úgy döntöttem, hogy próbálgatom a kenyérsütést. Még nem tudom, hogy milyen sikerrel.Drukkolok.:)) Mentem a kenyeredet, köszi!:))
VálaszTörlés