2012. február 4., szombat

Lekváros bukta+narancsos tekercs

Na végre, ráérek lehuppanni a számítógép elé. Hét közben is be-bekukkantok, de nem fogok neki írogatni meg olvasgatni, mert itt felejtem magam. 
A múlt hét közepén készült süti kerül most sorra. A hűtőben újból felgyűlt megkezdett lekvárok elhasználása volt a cél. Az összes tésztából lekváros buktát szándékoztam készíteni, de félúton meggondoltam. Így felébe cukrozott narancshéj került. Így nem lett unalmas:-)
Hozzávalók:
  • 1 kg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 3 kicsi tojás
  • 3 dl tej
  • 5 evőkanál cukor
  • 3 dkg élesztő
  • 2 kiskanál házi citromaroma
  • 1 csapott kiskanál só
  • 1 üveg sűrű lekvár
  • maréknyi cukrozott narancshéj+2-3 evőkanál cukor
Így készült:
A megmelegített tejben elkevertem 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. 
Közben a lisztet tálba borítottam, belevegyítettem a sót, cukrot, hozzáadtam a kissé megolvasztott margarint és a tojásokat. Összekevertem, majd az élesztős tejjel megdagasztottam. Ha túl kemény lenne, még lehet tenni hozzá tejet. 
30 perc kelesztést követően a tésztát két részre osztottam. Felét kinyújtottam, négyzetekre vágtam, mindegyik közepére 1 kiskanál lekvárt tettem, a négy sarkot felhajtottam, kissé összenyomtam, hogy majd ne nyíljon szét. Tepsibe pakoltam, kis távolságot hagyva közöttük, hogy ne ragadjanak össze sülés közben. 
180 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöttem.
Míg a bukták sültek, a tészta másik felét hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, cukorral megszórtam, elosztottam rajta az apróra vágott cukrozott narancshéjat. Feltekertem, ujjnyi darabokra vágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. Miután kisültek a bukták, a tekercsek is sorra kerültek. Pirulásig sütöttem őket.

Az én sütőmön nem lehet időt állítani, így nem igazán tudom, mit mennyi ideig kell sütni. Gyakran meglesem, s ha elég pirosnak találom, kiveszem. Pedig már elhatároztam, hogy nézem közben az órát, hogy egy időmennyiséget is meg tudjak adni. De lehet, más sütőben ugyanannyi idő alatt nem sülne meg, vagy megégne, mert minden sütő más. Az előző sütőm egy régi gáztűzhely volt, no annak volt is két fokozata, erős meg közepes. Ez ahhoz képest szuper, hőt lehet állítani rajta, meg alsó-felső sütést, és még grillezni is tud:-) Majd a következő légkeveréses lesz...

15 megjegyzés:

  1. Bármelyik süteményt bevállalnám megkóstolásra.Vagy tudod mit? Mindegyikből 1-1 darabot. Nagyon guszták és finomak lehettek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, köszönöm! A kóstoló már úton:-)

      Törlés
  2. Bukta, bukta buktaaa! Már egy hete ezt zengi az uram.
    Most hogy itt is láttam az az igazság hogy én is nagyon megkívántam. Ízzel! Yammmy!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk minden élesztős süti nagyon menő, gyakran is sütöm őket. Nem várom meg, hogy követelőzzenek:-) De gondolom Te is az urad kedvében fogsz járni... meg a sajátodban:-)

      Törlés
  3. Ahogy én ezeket a buktákat elnézem sok száz után sem lehetne unalmas. Nagyon-NAGYON szépek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édeskonyha, nagyon-nagyon köszönöm! Nem is a bukta maga unalmas, hanem a sütése lett volna az:-)

      Törlés
  4. Mindegyik nagyon jól néz ki, nálunk nem válogatósak, minden jöhet szépen egymás után:) Már én is úgy ennék finom buktát:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Trollanyu, buktasütésre fel:-) No és köszönöm!

      Törlés
  5. Nagyon guszták lettek! Hogy unalmas lenne?, kizárt! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csilla, köszike:-) Á, a bukta nem unalmas, el is fogytak szépen, hanem annyi tésztát egyformára formázni.

      Törlés
  6. Bármelyik jöhetne! Nagyon klasz!

    VálaszTörlés
  7. Teljesen úgy emlékszem, hogy írtam neked tegnap a buktához megjegyzést, ma idejöttem és nem látom sehol... Biztos elfelejtettem az ellenőrző szócskát kitölteni a nagy rohanásban - mindig rohanok, ez őrület.
    Most ismét leírom: istenien néz ki mindkettő, a képek pedig olyan szépek lettek! Narancsos tekercset még nem készítettem, de mivel imádom a narancsot, szerintem nagyon ízlene nekem az is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gabriella, én is jártam így nem egyszer. Keresem a választ, s megjegyzés sincs:-)
      Köszönöm! Ami a képeket illeti, olyan sietősek, s soha nem vagyok megelégedve velük, talán a fényképező masina is megért már egy cserére. De egyelőre be kell érnem ezzel.

      Törlés
  8. Ó de szeretem őket :) Én mindig az illat alapján döntök, jó-e már, amit éppen sütök. Van egy 50 percre állítható időjelző kütyüm, ami berreg, ha lejárt az előírt és beállított sütési idő.

    VálaszTörlés