Meggyes-csokis kalács

A szerda megmaradt sütős napnak, mióta dolgozom is. Előfordult, hogy csütörtökre halasztottam, de mindenképpen sütök hét közben is. Általában valami kelt tésztát meg kenyeret, ezt úgy egymás után. A héten kalács volt soron. Egy újságban látott recept adta az ötletet, de csakis azt, mert a leírást nem követtem. 

Hozzávalók:

• 50-50 dkg sima liszt és rétesliszt
• 7+1 kanál cukor
• 4 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1 kiskanál só
• 2 tojás
• 1 narancs lereszelt héja
• 10 dkg margarin olvasztva
• 1 evőkanál kakaó
• 1 üveg magozott meggybefőtt
• 10 dkg csoki
• 1 tojássárga lekenni

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A liszteket, sót, többi cukrot, narancshéjat összevegyítettem, beleütöttem a 2 tojást, hozzáöntöttem az élesztős tejet, összevegyítettem. Beledolgoztam az olvasztott margarint. Nekem ekkor kissé lágyabb tészta lett. Ha kemény, lehet még tejet tenni hozzá. Két részre osztottam. Felébe még tettem 1 evőkanálnyi lisztet, hogy keményebb tésztát kapjak, a másik felébe 1 evőkanál kakaót dolgoztam bele. Mindkét részt jól megdagasztottam. Letakarva 40-45 percig kelesztettem.

Még kelt, a meggyet leszűrtem, a csokit apró darabokra vágtam.

A tésztát lisztezett deszkára borítottam, mindkét részt kettévágtam. Nagyjából tepsi méretűre nyújtottam egyik fél fehér tésztát, megszórtam fele meggyel és fele csokival, s beborítottam az ugyanakkorára nyújtott barna lappal. Feltekertem, tepsibe helyeztem. A másik két fél tésztával ugyanígy jártam el. A tepsibe helyeztem a másik kalács mellé. Még fél órányit kelesztettem, ekkor lekentem egy tojássárgával.

Előmelegített sütőben addig sütöttem, míg szép piros lett a teteje.

A kalács tetejét ki is cifráztam kicsit, 1-1 darab kakaós tésztából hullámot formáztam a tetejére. De ez csak az egész kalácsot díszítette, a szeleteken már nem érvényesült.

Valami bibi lehetett az élesztővel, mert sem az aznapi kenyér nem kelt meg, ahogy kellett volna, sem a kalács. Kicsit tömör maradt, de ettől eltekintve nagyon finom volt. Éppen eléggé édes, kicsit csokis, kicsit meggyes. 

Akár három kalácsot is formázhattam volna belőle, mert elég vaskos lett így, két kalácsnak.

Vittem dolgozni is belőle, a gyerekeknek csomagoltam tízóraira a szendvics mellé. Azt már megtanultam, hogy Fiamnak külön el kell mondani, hogy mit pakolok be neki, mert elfelejt enni. Ezúttal is felsoroltam neki, van kenyér is, meg van kalács is. A szendvics mégis érintetlenül érkezett haza. Mikor felelősségre vontam, megint jött a csodálkozás: jé, volt kenyér is? A csuda látott ilyen szórakozott gyereket:-) Aztán jön haza fájós fejjel, fáradtan, szédülten. Azt viszont állítja, hogy éhes, az nem volt. De hát 6-7 órát hogy lehet kibírni egy kamasznak néhány szelet kaláccsal?