Ízelítő Erdély szépségeiből

Még pénteken, késő este hazaérkeztünk a nyaralásból, de nem az volt az első dolgom, hogy lehuppanjak a laptop elé. Sőt, még a második sem. Hosszú nyaralás, sok utómunka! :-) No meg a babázási lehetőség (cuki unokaöcsém dajkálása) kihasználása is ludas.
Miközben máris visszavágyok, mutatok néhány fotót Székelyföld csodáinak töredékéről. Tusnádfürdőn szálltunk meg, s onnan jártuk be a közeli és távolabbi környéket, gyalogosan vagy autóval. Minden napra jutott valami látnivaló, s még mennyi nap kéne, hogy mindent megnézhessünk!

Tusnádfürdő lentről, fentről:

Vargyas-szoros, vadonatúj hidakkal és ámulatra méltó, patakot közrefogó sziklákkal, ősöknek menedéket nyújtó barlangokkal:

A szoros fentről

A Szent Anna-tóhoz gyalog mentünk. Mindössze 5 km-re van, de 2,5-3 órás az út odáig. Idő kell a több, mint 500 m-es szintkülönbség leküzdéséhez! :-)

 Következő nap programja Sepsiszentgyörgy, a torjai Büdös-barlang, amely rászolgál a nevére, hisz messzire érződik a kén szaga, valamint a közeli Buffogó tőzegláp. A nevéhez hűen folyamatosan buborékoló tavacskákat frissen épített hidakról lehet megcsodálni, ilyentájt pedig nagy szemű áfonyával kínálja az odalátogatókat.

Szívem csücske, a Madarasi-Hargita sem maradhatott ki. Már tavaly kinéztem, mint közelről megszemlélendő helyet, de meghiúsult. Na de most! Majd megfagytunk az alig 9 fokban, ráadásul a szél is tette a dolgát rendesen, de ott voltunk, s bármikor visszamennék. Lélekemelő élmény... De nem a pazar körpanoráma miatt.

Az Egyeskő újbóli meghódítása huszonév után Férjem szíve vágya volt. Enyém kevésbé, mert a szépsége mellett a túra megerőltető volta a legélénkebb emlékem róla. De álltam a kihívás elébe, s időn belül felértünk a menedékházhoz. S még mindig gyönyörű!

A XIII. századi gelencei műemlék templom a freskóiról vált híressé. Érdemes volt megnézni, ez is örök élmény marad. Bár belülről nem tudom megmutatni, mert nem szabad fotózni. El kell menni megnézni! :-)

A bálványosi vár méltatlan sorsra jutott romjait is megnéztük. Biztos adat történetét illetően nem sok, legendája annál több.

Várkisasszony :-)

Székelyföldi útjaink során Korondot nem lehet kihagyni, többek között cserépgyűjteményem gyarapítása végett. :-) A tájházban pedig sok ismerettel gazdagodtunk eleink életmódjáról.

A kalapot nem vettük meg, de sok mást igen! Legszívesebben elhoztam volna a fél boltot...

Utolsó napon pedig Torockó fele kanyarodtunk, meghódítottuk a Székelykőt. Nem adta könnyen magát, pedig felnézve azt gondoltuk, a többi után pikk-pakk felszaladunk. Hát úgy két óra alatt fel is vánszorogtunk... De a fentről elénk táruló látvány megért minden fáradtságot!

 Lefele sem volt könnyebb, sőt! De egy-egy lángos ígérete megtette a hatását. Aztán csak az ígéret maradt, ugyanis éppen bezárták a lángosos bódé ajtaját, mikor odaértünk. A falu határában előhalásztuk a nyaralásra vitt élelem maradékát, ez kitartott Zilahig, ahol Unokatestvérem finom húsgombóclevessel s sült kakassal várt. Jobb volt a lángosnál! :-)

Nem sikerült rövidre fognom. A csak általam készített mintegy 1500 fotó közül még egy utolsó, ami útban Zilah fele készült: turul-felhő őrködik Erdély fölött. :-)