2015. július 31., péntek

Fonott pizzakalács

Nem igazán tudtam, minek nevezzem, de hát kalácstésztaszerű, pizzatöltelék van benne és fonott formájú, amilyent sok fele láttam, s igen tetszetősnek találtam. Azért bevallom, a két rúd közül az első kevésbé szépre sikerült, ezen gyakoroltam. A második már szebb lett, ezt fotóztam le.
Mivel pizzát terveztem eredetileg sütni, ezért lett ez a töltelék. A gyerekek elsőre furcsállották, hogy pizza létére ilyen a formája, de másnap reggelre csak az egyiknek a sarka maradt a tálcán. Nem vallottam szégyent vele! :-)



Hozzávalók:
A tésztához:

  • 60 dkg liszt
  • 10 dkg margarin
  • 1,5 teáskanál só
  • 3 dl tej
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 1 tojás
A töltelékhez:
  • 2 dl sűrített paradicsom
  • nagy csipet só
  • bors
  • oregánó, bazsalikom
  • kevés csípős paprikakrém
  • 2 evőkanál olaj
  • szalámi 
  • 1 doboz kukoricakonzerv
  • vékonyra szeletelt sajt
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.
A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást és élesztős tejet, megdagasztottam. Pici lisztet (csapott evőkanálnyit) még adtam hozzá, mert lágynak találtam.
A tésztát letakarva 30-40 percig hagytam kelni.
Közben előkészítettem a töltelékhez valót: a szalámit és sajtot vékonyra szeltem. Kétféle sajtot használtam, házi tehéntejből készítettet meg trappistát. A kukoricakonzervet lecsepegtettem.
A sűrített paradicsomban elkevertem a fűszereket és az olajat. Szoktam bele tenni kevés olajon megpárolt hagymát is, ez most elmaradt.
A tésztát két részre osztottam. Téglalap alakúra nyújtottam őket s hosszában nagyjából három egyenlő részre osztottam. Azért a két szélsőt kicsit nagyobbra mértem, mint a középsőt. A két szélső részt ferdén ujjnyi csíkokra vágtam, a középsőre került a töltelék: alul fele paradicsomszósz, rá a szalámi, erre a kukorica, a kétféle sajttal befedve.
A tésztacsíkokat váltakozva a töltelékre borítottam, egyet jobbról, egyet balról véve.
Elkészítettem a tészta másik feléből is a fonott rudat, s tepsibe pakoltam őket.
180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg szépen megpirult.


2015. július 30., csütörtök

Bazsalikomos-aszalt paradicsomos kenyér

Az sem most volt, hogy kenyeret sütöttem... Pedig néha még munka után is dagasztottam 1-1 kg lisztből napi betevőt, de mióta szünet van, nem vettem a fáradtságot. Így itt volt az ideje!
A hűtőben találtam maradék aszalt paradicsomot, így az adott volt, s az ízvilág fokozása végett beleaprítottam néhány bazsalikomlevelet, meg lenmag is került bele. Nem ám csak sima fehér kenyeret sütünk! :-)

Hozzávalók:
  • 1 kg fehér búzaliszt
  • 20 dkg graham liszt
  • 2,5 teáskanál só
  • 2 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 1 pohár görög joghurt
  • 1 evőkanál lenmag
  • 5-6 levél bazsalikom
  • 5-6 darab aszalt paradicsom
  • 0,5 dl olívaolaj 
  • meleg víz
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
Közben a kétféle lisztet, lenmagot, sót elvegyítettem. Hozzáadtam a joghurtot, élesztős tejet, s dagasztani kezdtem. Közben annyi meleg vizet adtam hozzá, hogy a tészta megfelelő keménységű legyen. Közben beledagasztottam a felaprózott bazsalikomleveleket és aszalt paradicsomot, legvégül 3 részletben az olajat (nekem a paradicsomon lévő olívaolaj került bele).
A tésztát liszttel meghintve, letakarva hagytam kelni.
Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, két részre osztottam, megformáztam.
Nagy tepsire, sütőpapírra pakoltam őket . Hagytam még 20 percnyit kelni, majd 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg szépen megpirult a teteje, kopogós kérge lett.

A hozzáadott vizet jól megmelegítettem. Nem éppen forróra, de az élesztő felfuttatására használtnál melegebbre. Így a megdagasztott tészta is meleg lesz, s jóval hamarabb megkel. 
Férjem annyira nem kedveli az aszalt paradicsomot, mint ahogy a paradicsom levest sem, de én nagyon szeretem a kenyérben. Most éppen aszalódik a következő generáció, de sütőbe kell tennem száradni, mert odakint nincs elég meleg hozzá. Múlt héten kellett volna, de akkor meg nem érett a paradicsom. 
Még mindig így készül nálunk a télire való aszalvány, az első tapasztalatokból okulva. :-)

2015. július 29., szerda

Vaníliás tészta gyümölcsöntettel

Kávézás közben megint rákaptam a régebbi receptes újságok nézegetésére. Ráérősebb időkben "jó" szokásom, s most éppen olyan van. S hiába átnéztem őket nem egyszer, mindig találok valami kipróbálásra méltót. Most is így lett, s miután kinyitva félre tettem a folyóiratot (Kiskegyed Konyhája, 2004. június), Kislányom is belenézett, s megkérdezte, hogy "Anya, készítünk ilyet?" S az "ilyen" éppen az általam kinézett volt. Tegnap ebédre el is készült, mindenki nagy elégedettségére. De annyi lett belőle, hogy ma még ma is élvezhetik. Tényleg finom, pedig én nem vagyok tésztapárti. A tejben megpuhult vaníliás tészta jó sok gyümölcsszósszal csak úgy eteti magát!
Hozzávalók:
A tésztához:

  • 50 dkg tészta (szarvacska)
  • 1,3 l tej
  • 3 evőkanál cukor
  • nagy csipet só
  • 2 teáskanál vaníliás cukor
  • 3 dkg vaj
A szószhoz:
  • 1 üveg kimagozott meggybefőtt
  • 25 dkg málna (fagyasztott)
  • 1 evőkanál cukor
  • 4-5 szem szegfűszeg
  • 3 dl víz
  • 2 evőkanál liszt
Így készült:
A tejet főni tettem a cukorral, sóval, vaníliával. Mikor főtt, beleborítottam a tésztát s hozzáadtam a vajat. Kis lángon tíz percig hagytam főni, időnként átkeverve. Lefedtem, s hagytam, hogy beigya az összes tejet. Ezt rövid időn belül meg is tette, de közben néhányszor átkevertem.
A gyümölcsöntethez a meggyet levével együtt és a málnával főni tettem. Hozzáadtam a cukrot, szegfűszeget. A lisztet kevés vízben simára kevertem, majd hozzáöntöttem a többi vizet is. Mikor felfőtt a gyümölcs, hozzáöntöttem a lisztes keveréket, és éppen csak az első forrásig főztem.
Az általam elrakott meggybefőttnek nem sok leve van, úgy 1 dl-nyi volt. Ha sok a meggylé, kevesebb vízzel keverjük a lisztet. Összesen 4 dl legyen a folyadék. 

Más gyümölccsel is készülhet a szósz, de nem árt, ha savanykás lesz a végeredmény. Cukrot ízlés szerint lehet többet is tenni. Friss gyümölccsel lenne az igazi... 

Nyári kevert süti

Persze lehetne téli is, az adott évszakban éppen fellelhető gyümölcsökkel elkészítve. Most éppen nyáron készült, a gyümölcsöstálban fonnyadásnak indult néhány szem ilyen-olyan terméssel: őszibarack, sárgabarack, szilva került bele s maréknyi meggybefőtt is.

Hozzávalók:

  • 30 dkg cukor
  • 20 dkg puha margarin
  • 6 kisebb tojás
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • 50 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 dl tej
  • gyümölcs a tetejére
  • porcukor beszórni
Így készült:
A megmosott gyümölcsöket kimagoztam, kisebb darabokra vágtam.
A margarint elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, majd egyenként hozzáütöttem a tojásokat, mindegyikkel alaposan elkevertem. Kimértem a lisztet, elvegyítettem a sütőporral, majd a tejet is odakészítettem. Váltakozva hozzákevertem a masszához, 
A tésztát zsírozott-lisztezett tepsibe borítottam, elosztottam a tetején a gyümölcsöket.
180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.
Kihűlés után be lehet szórni porcukorral. Én csak egy részét szórtam be, anélkül is elég édes volt.

4-5 nagy szemű szilva, két sárgabarack és három őszibarack került rá, no meg a maréknyi meggybefőtt. Finom volt így, vegyes gyümölcsökkel. No meg gyors és egyszerű, mint a kevert sütik. 


2015. július 27., hétfő

Tökös-túrós rétes

Szombat estére végre ideért az enyhülést hozó hidegfront. Az első dolgom az volt, hogy a teraszon élvezzem a jólesően hűs szellőt (szerencsére vihart nem kaptunk), a második meg, hogy bekapcsoljam a sütőt. :-) Három hét után. Elsőként egy számomra új - de szerintem nem vagyok ezzel egyedül- receptet próbáltam ki. Érdekesnek találtam, s nagyon kíváncsi voltam a végeredményre. Akik kóstolták, senki sem találta ki, mi van a túró mellett a töltelékben, de mindenkinek ízlett. Még azután is, hogy elárultuk, a nem mindenki által kedvelt tök van benne. Tényleg nagyon finom! S a tésztája is jól sikerült, bár még nem csináltam ilyet. No nem az az igazi vékonyra húzott rétestészta, hanem -s ez is érdekes- rántással rétegezett gyúrt tészta.


Hozzávalók:
A tésztához:

  • 3 tojás
  • 1,5 dl tej
  • 1,5 dl tejföl 
  • 50-60 dkg liszt
  • 2,5 dl olaj
  • 25 dkg liszt
A töltelékhez:
Feléhez:
  • 50 dkg lereszelt tök
  • 50 dkg túró
  • 20 dkg cukor
  • 2 teáskanál vaníliás cukor
  • 3 evőkanál gríz
A másik feléhez:
  • 20 dkg reszelt tök
  • 50 dkg túró
  • 1 üveg magozott meggybefőtt
  • 16 dkg cukor
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • 3 evőkanál gríz
Így készült:
Előbb a rántást készítettem el: az olajon a 25 dkg lisztet világos zsemleszínűre pirítottam, sűrűn megkavargatva.
Hűlni hagytam.
Közben a tojást, tejet, tejfölt tálba tettem (eredetileg 2 pohár kefir kell hozzá, de nekem nem volt otthon, ezért használtam fele-fele arányban tejet és tejfölt), s adagolni kezdtem hozzá a lisztet. Már 55 dkg-nál tartottam, s még mindig gyúrtam hozzá kétszer 1-1 evőkanálnyit, mert még mindig lágynak találtam. Szóval annyi liszt kell bele, amennyit felvesz. Nem gyúrtam azért keményre, hanem olyan könnyen nyújthatóra.
Mikor a rántás kihűlt, a tésztát lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, rákentem az olajos-lisztes keveréket, s feltekertem, mint a kalácsot. 6 részre osztottam.
Elkészítettem a kétféle tölteléket: egyszerűen összekevertem a hozzávalókat. Gríz az eredeti recept szerint nem kellett bele, de lágynak találtam a keveréket, s féltem, eláztatja majd a tésztát, ezért 3 púpos evőkanál grízt kevertem hozzá.
Az egyes tésztadarabokat sorra kinyújtottam, elosztottam rajtuk a tölteléket s feltekertem. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. 
190 fokos sütőben addig sültek, míg a teteje szépen megpirult. 
Hármasával sültek ki a rétesek.

A receptet FB-on, ezen az oldalon találtam. Nem először inspirálódok innen, sok jó recept lelőhelye ez.
A következő alkalommal tökös-mákos rétest fogok sütni, az is finomnak ígérkezik. Ráadásul fagyasztott tök is használható, így a téli hónapokban is lehet élvezni ezt a sütit. Én mindig rakok el lereszelve a fagyasztóba belőle, eztán többet fogok! :-) 

2015. július 24., péntek

Joghurtos-málnás őzgerinc

Nagyon vártam az este a hűsítő esőt, de ide nem jutott belőle. Ma legalább a szél fúj, így elviselhetőbb a meleg. Estére sütni is szeretnék, ideje volna már 3 hét után! :-) Igaz, előtte sütöttem annyit, hogy van bőven mit közzétegyek. Ezt éppen nem sütöttem, csak hűtőben dermesztettem, még málnaérés idején.

Hozzávalók, 2 őzgerincformához:

  • 12 darab babapiskóta
  • 6 dl gyümölcsjoghurt (fele epres, fele meggyes volt)
  • 4 dl habtejszín
  • 2-3 evőkanál porcukor
  • 1 csomag (20 g) zselatin
  • 20-25 dkg málna
Így készült:
A két formát kibéleltem fóliával. Az alját kiraktam egy-egy sor málnával, kétoldalt babapiskótával. 3- 3 fért el a formában. 
A zselatint 1 dl vízben forrásig melegítettem, vagyis addig, míg jó forró lett s feloldódott, de főzni nem kell. (Illetve a csomagoláson lévő utasítás alapján készítjük elő.)
A tejszínt a cukorral kemény habbá vertem.
A joghurtot elkevertem a zselatinnal, ami még meleg volt, több részletben hozzákevertem a habot, végül a maradék málnát.
A krémet elosztottam a formákban, majd a tetejére is raktam 2-2 sor babapiskótát.
A fólia szélét ráborítva hűtőbe tettem, s legalább fél napot hagyjuk dermedni.
A formából kiborítva szeleteljük.

A család türelmetlen volt, néhány óra elteltével követelték a "sütit". A krém megdermedt, de a piskótának nem volt ideje átpuhulni, így szeletelés közben kissé elveszítette a formáját. De nem törődtek ezzel, hamarosan híre-pora sem maradt! :-)
Cukor több is kerülhet bele ízlés szerint, én nem szoktam agyonédesíteni a sütiket. Készülhet natúr joghurttal is, több és bármilyen idénygyümölccsel, vagy télen befőttel, fagyasztott gyümölccsel. 
Az elkészítéséhez nem kell sok idő, a dermedési időt viszont ajánlatos lenne kivárni! :-)


2015. július 23., csütörtök

Darált húsos korongok

Alighogy elkezdődött a nyár, hozta magával a jövés-menéseket. Ki erre, ki arra. Én meg mindenkit süteménnyel engedek útra. Ez Fiamnak készült, Tátrába mentek kirándulni. Akkoriban nagyon összegyűlt minden, igazán nem is tudtam átgondolni, kinek mit készítsek. Adva volt a kelt tészta, de az is valami sós legyen, s a darált hús is kéznél volt. Már hozzáfogtam a dagasztáshoz, akkor sem tudtam pontosan, mi sül ki belőle. Menet közben körvonalazódott: hogy kisebb harapnivalók legyenek, pogácsákat szaggatok ki, ezekre kerül az előre megpárolt fűszeres darált hús, befedve sajtdarabkákkal. S milyen finom lett, még akkor este, mikor sütöttem, rájárt ám a család rendesen.

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 1 kg liszt
  • 2 teáskanál só
  • 20 dkg zsír
  • 2 egész tojás
  • 1 dl tejföl
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 3 dl tej+szükség szerint
A töltelékhez:
  • 50 dkg darált hús
  • 1 nagy fej hagyma
  • pici olaj
  • bors, paprika
  • 2 evőkanál sűrített paradicsom
  • csipet morzsolt oregánó
  • sajt
Így készült:
A tejet meglangyosítottam, elkevertem venne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam benne a zsírt. Hozzáadtam a tejfölt, tojásokat, a közben felfutott élesztős tejet. Dagasztani kezdtem. Közben még annyi tejet  öntöttem hozzá, hogy nem túl lágy tésztát kapjak. 
A megdagasztott tésztát letakarva hagytam megkelni.
Közben a hagymát apróra vágtam, az olajon puhára pároltam. Hozzáadtam a darált húst, morzsalékosra pároltam. Ezután hozzákevertem a sűrített paradicsomot és fűszereztem. 
A sajtot csíkokra vágtam.
A megkelt tésztát félujjnyi vastagra nyújtottam. Pogácsaszaggatóval korongokat szaggattam belőle, közepüket benyomtam. 1-1 púpos teáskanál tölteléket tettem rájuk, sajtdarabot a tetejére. 
180 fokos sütőben kisütöttem őket.
3 tepsivel lett belőle, de így legalább jutott is, maradt is.



Kisfiam pedig jól érezte magát a kiránduláson, odacsábító fotókat készített. Majd sorra kerítjük a Tátrát is, hisz az is gyönyörű, de inkább haza húz a szívem. Egyelőre, vagy örökre?




Szilvás és barackos gombóc

Avagy szilvás gombóc kontra barackos. :-)
Nyaralás utáni bevásárlás során gyümölcsből is felszerelkeztünk. Többek között sárgabarack és szilva is került a kosárba, s tegnap hirtelen felindulásból nekiláttam gombócot gyártani belőlük. Nem volt túl jó ötlet, a gonosz krumplis tészta most a szokásosnál jobban kellemetlenkedett. Tettem én hozzá zsírt is, mégis úgy ragaszkodott a kezemhez, hogy alig bírtam lebeszélni róla. Ráadásul folyamatosan lágyult is, nem mértem, de úgy saccolom, 70-75 dkg lisztnél tartottam már, amit belegyúrtam s elterítettem a deszkán. No de pimaszkodás a tészta részéről ide vagy oda, a gombóc elkészült, egy része szilvával, másik része sárgabarackkal töltve. Még nem készült vegyesen, de mindkettőt szeretjük, rangsorolás nélkül. Most ez is megszületett: nagy egyetértésben megállapítottuk, hogy a barackos finomabb.

 Hozzávalók:

  • 1,5 kg krumpli
  • 2 tojás
  • 1 evőkanál zsír
  • 50-70 dkg liszt
  • szilva és kajszibarack
  • fahéjas cukor
  • zsemlemorzsa
  • 3-4 evőkanál olaj
  • 1 teáskanál só
Így készült:
A krumplit héjában megfőztem, még melegen megpucoltam. Hagytam kihűlni, majd lereszeltem.
Hozzáadtam a tojásokat és zsírt, és több részletben a lisztet. Addig gyúrtam hozzá a lisztet, míg elég keménynek találtam a tésztát.
A morzsát az olajon megpirítottam, gyakori kevergetések közepette, mert hajlamos pillanatok alatt odaégni.
A gyümölcsöket megmostam, félbevágtam, kimagoztam. A nagyobb barackszemeket negyedeltem.
Megkevertem a fahéjas cukrot: 15 dkg-nyi cukorhoz 1 mokkáskanál őrölt fahéjat kevertem.
Közben a tészta fogta magát s újra meglágyult, ezért még gyúrtam hozzá lisztet. 
Alaposan meglisztezett deszkára borítottam, a tetejére is szórtam a lisztből, így kezdtem nyújtani. Néhol mégis leragadt, ide megint lisztet szórtam. 
Négyzetekre vágtam a tésztát, mindegyikre 1-1 darab gyümölcs és csapott teáskanál fahéjas cukor került. A tészták sarkait egymásra hajtottam, alaposan lenyomkodtam, hogy majd ne tudjon kiszökni a cukor. Lisztezett deszkára pakoltam őket, miközben odatettem 2-2,5 l vizet főni a sóval.
Mikor a víz főtt, belepakoltam egy adag gombócot- egyszerre 8-10 darabot. Miután feljöttek a víz tetejére, még 10 percet főztem kis lángon. 
Lyukas kanállal szedtem ki őket, alaposan lecsepegtetve. Megforgattam a prézlibe, s tálba pakoltam őket.
Nem csak a leírás, az elkészítés is hosszadalmas, ezért nem is készül többször, mint évente 2-3 alkalommal. 
Van már a blogon gombócrecept, itt. Nem sok különbség van az elkészítés módjában, talán annyi, hogy újabban zsírt is teszek a tésztába. Ezúttal így is igencsak ragadós volt a tészta, de volt, amikor jó szolgálatot tett. Talán a krumplitól függ, vagy a liszt tehet róla... Arról is olvastam vitát, hogy kell-e a krumplis tésztához tojás. Én mindig teszek, van, aki nem. 



2015. július 22., szerda

Madártej fagyi

Még mindig nem sütöttem, ellenben fagyi az készült. Csak így lehet kibírni ezt a meleget... Mennyit nyafogok már miatta, hát aki még dolgozik is közben? Túléljük valahogy ezt is, főleg ha van fagyi! :-)
Hozzávalók:

  • 5 tojássárga
  • 20 dkg cukor (ebből 6 dkg házi vaníliás cukor)
  • 5 dl házi tej
  • 4 dl tejszín
Így készült:
A tojások sárgáját a cukorral habosra kevertem, majd apránként hozzátöltöttem a tejet. Kis lángon melegedni tettem, közben állandóan kavartam. Vigyázni kell, ne főjön, csak épp besűrűsödjön, az első jelre, hogy főni akar, le kell venni a lángról. Különben hajlamos összekapódni a sárgája.
Időnként megkeverve hagytam kihűlni.
A tejszínt kemény habbá vertem, s több részletben hozzákevertem a kihűlt tojássárgás keverékhez.
Fedeles dobozba öntöttem, s beraktam a mélyhűtőbe.
A vaníliás cukor helyett kerülhet bele egy vaníliarúd kikapart belseje. Legközelebb kicsit csökkenteném a cukor mennyiségét, mert nekem túl édes. 
Nincs fagyigépem, abban biztos krémesebbre fagyna. De így is teljesen élvezhető volt, miután hagytuk kicsit "melegedni". És tényleg madártej ízű!

Kávés-csokis keksz

Szintén a nyaralásra készült, hogy ki-ki kedvére válogathasson. Nem vesztünk össze, a felnőttek a citromost részesítették előnyben, a gyerekek meg a csokisra jártak rá. Én nem is ettem belőle, de ha a gyerekek úgy nyakalták, feltételezem, hogy finom lehetett! :-)

Hozzávalók:

  • 20 dkg vaj
  • 50 dkg liszt
  • csipet só
  • 26 dkg cukor
  • 2 tasak 3az1-ben kávépor
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csipet szódabikarbóna
  • 1 evőkanál rumaroma
  • 2 nagy tojás
  • 10 dkg étcsokoládé a tetejére
Így készült:
A lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a puha vajjal. Hozzáadtam a többi belevalót, és alaposan összegyúrtam.
2-3 óra hosszát pihentettem a tésztát.
A csokit feldaraboltam, minden kockát 4-be vágtam.
A tésztából diónyi gombócokat formáltam, nem túl közel egymáshoz sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, s mindegyik közepébe 1-1 darab csokit nyomtam.
180 fokos sütőben kisütöttem őket.


2015. július 21., kedd

Citromos pöfeteg

Már több, mint két hete nem sütöttem. A nyaralás vége fele kezdtem érezni a hiányát, már tervezgettem, mit is fogok sütni, amint hazaérünk. De ez a kutya meleg nem a barátom: sütő nélkül is 31 fok van idebent, már ez is sok. Így hát a tartalékból kell élnem. Amit bebiztosítottam rendesen! :-)
Ezek a kekszek a nyaralásra készültek. Nekem nagyon ízlettek, olyan puhán roppanós, kellemesen citromos. Fotó is csak ilyen sütés utáni, hevenyészett készült róla...
Hozzávalók:

  • 25 dkg margarin
  • 2 tojás
  • 18 dkg cukor
  • 2 (bio) citrom lereszelt héja
  • 1 citrom kifacsart leve
  • 50 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • vaníliás porcukor hempergetni
Így készült:
Elkevertem a cukrot a tojásokkal és margarinnal, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. A masszát 2-3 órára hűtőbe tettem.
A hideg tésztából golyókat formáltam, vaníliás porcukorba beleforgattam, s sütőpapírral bélelt tepsibe raktam helyet hagyva közöttük.
175 fokon egész világosra sütöttem őket.
Mire megsült, a porcukor csak itt-ott maradt meg rajta, de kissé ropogós kérge keletkezett tőle, a belseje meg puha maradt. Szerettem!
A receptet a firkafüzetemben találtam, nem tudom már, honnan írtam le. Bárhonnan is, egyszerű és finom sütemény, újra elkészítésre méltó. Már csak azért is, hogy gondosabb fotót készítsek róla! :-)

2015. július 20., hétfő

Ízelítő Erdély szépségeiből

Még pénteken, késő este hazaérkeztünk a nyaralásból, de nem az volt az első dolgom, hogy lehuppanjak a laptop elé. Sőt, még a második sem. Hosszú nyaralás, sok utómunka! :-) No meg a babázási lehetőség (cuki unokaöcsém dajkálása) kihasználása is ludas.
Miközben máris visszavágyok, mutatok néhány fotót Székelyföld csodáinak töredékéről. Tusnádfürdőn szálltunk meg, s onnan jártuk be a közeli és távolabbi környéket, gyalogosan vagy autóval. Minden napra jutott valami látnivaló, s még mennyi nap kéne, hogy mindent megnézhessünk!

Tusnádfürdő lentről, fentről:







Vargyas-szoros, vadonatúj hidakkal és ámulatra méltó, patakot közrefogó sziklákkal, ősöknek menedéket nyújtó barlangokkal:





A szoros fentről


A Szent Anna-tóhoz gyalog mentünk. Mindössze 5 km-re van, de 2,5-3 órás az út odáig. Idő kell a több, mint 500 m-es szintkülönbség leküzdéséhez! :-)






 Következő nap programja Sepsiszentgyörgy, a torjai Büdös-barlang, amely rászolgál a nevére, hisz messzire érződik a kén szaga, valamint a közeli Buffogó tőzegláp. A nevéhez hűen folyamatosan buborékoló tavacskákat frissen épített hidakról lehet megcsodálni, ilyentájt pedig nagy szemű áfonyával kínálja az odalátogatókat.









Szívem csücske, a Madarasi-Hargita sem maradhatott ki. Már tavaly kinéztem, mint közelről megszemlélendő helyet, de meghiúsult. Na de most! Majd megfagytunk az alig 9 fokban, ráadásul a szél is tette a dolgát rendesen, de ott voltunk, s bármikor visszamennék. Lélekemelő élmény... De nem a pazar körpanoráma miatt.







Az Egyeskő újbóli meghódítása huszonév után Férjem szíve vágya volt. Enyém kevésbé, mert a szépsége mellett a túra megerőltető volta a legélénkebb emlékem róla. De álltam a kihívás elébe, s időn belül felértünk a menedékházhoz. S még mindig gyönyörű!







A XIII. századi gelencei műemlék templom a freskóiról vált híressé. Érdemes volt megnézni, ez is örök élmény marad. Bár belülről nem tudom megmutatni, mert nem szabad fotózni. El kell menni megnézni! :-)




A bálványosi vár méltatlan sorsra jutott romjait is megnéztük. Biztos adat történetét illetően nem sok, legendája annál több.


Várkisasszony :-)


Székelyföldi útjaink során Korondot nem lehet kihagyni, többek között cserépgyűjteményem gyarapítása végett. :-) A tájházban pedig sok ismerettel gazdagodtunk eleink életmódjáról.




A kalapot nem vettük meg, de sok mást igen! Legszívesebben elhoztam volna a fél boltot...

Utolsó napon pedig Torockó fele kanyarodtunk, meghódítottuk a Székelykőt. Nem adta könnyen magát, pedig felnézve azt gondoltuk, a többi után pikk-pakk felszaladunk. Hát úgy két óra alatt fel is vánszorogtunk... De a fentről elénk táruló látvány megért minden fáradtságot!




 Lefele sem volt könnyebb, sőt! De egy-egy lángos ígérete megtette a hatását. Aztán csak az ígéret maradt, ugyanis éppen bezárták a lángosos bódé ajtaját, mikor odaértünk. A falu határában előhalásztuk a nyaralásra vitt élelem maradékát, ez kitartott Zilahig, ahol Unokatestvérem finom húsgombóclevessel s sült kakassal várt. Jobb volt a lángosnál! :-)

Nem sikerült rövidre fognom. A csak általam készített mintegy 1500 fotó közül még egy utolsó, ami útban Zilah fele készült: turul-felhő őrködik Erdély fölött. :-)