Aszalt paradicsomos kenyérkék

Kisfiam bagettet kért, de mire kisültek, túl vaskos lett, így marad a magyar elnevezése a mindennapinknak. De azért az olaszos ízvilág megvolt az aszalt paradicsomtól és zöldfűszerektől. Már megint nem volt a boltban kenyér, mire hazaindultam, így kénytelen voltam sütni. Nem esett nehezemre, a végeredmény pedig lényegesen jobb és különlegesebb lett a szokásosnál. Ez már régebb készült, de ma is sütnöm kell, mert szombat van ugyan, de munkanap volt, s mire szabadultam, minden bolt zárva volt.

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 2 evőkanál búzakorpa
• 1-1 nagyobb csipet morzsolt petrezselyem, oregánó, bazsalikom
• 2,5 dl tej + langyos víz szükség szerint
• 1 teáskanál cukor
• 5 dkg élesztő
• olívaolajban eltett aszalt paradicsom

Így készült:

Az aszalt paradicsomot -fél kis üvegnyit- feldaraboltam.

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót, korpát, zöldfűszereket tálba tettem (nem túl sokat, hogy ne uralkodjon az ízük), hozzáöntöttem a felfutott élesztős tejet, s gyúrni kezdtem. Közben adagoltam a langyos vizet, annyit, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Végül belekerült a darabolt paradicsom az olajjal együtt, amiben volt. Megdagasztottam a tésztát s letakarva kelni hagytam. 

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, 3 részre osztottam. Hosszúkásra formáztam, néhányat csavartam rajta. 

Papírral bélalt gáztepsibe tettem a 3 rudat. Hagytam még pihenni 10 percnyit, majd betettem a hideg sütőbe, beállítottam 180 fokra s addig ültek odabent, még szép piros, kopogós héjuk sült.

Leányzónak mindig le kell vágjam a kenyérsarkot még azon frissiben. Ő tesztelte ezúttal is. Finom lett, magában is, de vajjal megkenve nem is kellett más rá.