4 napot voltam távol, szülővárosomban. Egyáltalán nem dobott fel az út, mégis annyira jó volt otthon lenni. Persze leszámítva az ügyintézést. Találkozni a rég látott rokonokkal mindig jó, de a legkellemesebb élmény a Nagymamám szemében felcsillanó öröm, mikor betoppantunk hozzá mi négyen, ritkán látott unokái. Pont szüret idejére csöppentünk be, így az unokatestvéreinkkel is találkoztunk. Fel is töltődtem egy időre:-)
Jó néhány gyerekkori és ifjúkori emlék is felidőződött, talán visszatérve ezért sütöttem elsőként, azaz próbáltam elkészíteni régen evett sütit. Azok a helyek, ahol ettük, már nem léteznek... Juhtúróval töltött, kellemesen sós, talán leveles tésztába töltött, háromszögűre hajtott sütemény volt. Persze nem is hasonlít rá, de azért így sem volt rossz:-)
A tésztához:
- 30 dkg fehér búzaliszt
- 30 dkg rétesliszt
- 1,5 kiskanál só
- 25 dkg margarin
- 2 dl tej
- 3 dkg élesztő
- 1 liskanál cukor
- 3 tojás sárgája
- 25 dkg burduf túró ( juh- és tehéntejből készült sós túró)
- só
A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk felfutni.
A liszteket, sót összevegyítjük, elmorzsoljuk benne a margarint. Hozzáadjuk a tojássárgákat, az élesztős tejet, megdagasztjuk.
1 órai kelesztést követően kinyújtjuk, hajtogatjuk. Rövid pihentetés után újra kinyújtjuk, nagyobb (nagy tenyérnyi) négyzetekre vágjuk. Ízlés szerint sózzuk a túrót (lehet, elég sós), kiskanálnyit teszünk minden négyzet közepére, háromszögűre hajtjuk. Villával lenyomkodjuk a széleket.
Előmelegített sütőbe toljuk, kisütjük.
A középiskolához közel, ahova jártunk, volt egy pékség, ahova nagyszünetben időnként kilógtunk. Persze csak akkor, ha olyan óránk következett, amiről lehetett késni. Ilyenkor vagy ilyen sütit ettem, vagy női szeszélyt. Szerintem azóta sem volt szerencsém hozzá. De azt az ízt úgyse tudom "előállítani", ez már csak emlék marad.
.JPG)
Nagyon finom lehet , guszta! Jó puha lehet a tésztája! Addig jó még lehet kihez menni emlékeket felidézni, nagyon jó lehetett Neked !:)
VálaszTörlésSzeretem a juhtúrót, a recept is nagyon tetszik! :)
VálaszTörlésÉva, köszönöm! Valóban jó volt, s szerencsés is vagyok, mert olyan összetartó családba születtem, ahol mindig szívesen látnak. Néha még vitáznak is rajtunk a rokonok, hogy kinél szálljunk meg:-)
VálaszTörlésFlóra, köszönöm! Szóval te is juhtúrórajongó vagy:-)
Nagyon fincsi lehet, én is imádom a juhttúrót, de persze mondanom sem kell, hogy ha lehet is itt kapni, bár én még nem találtam rá, akkor aranyárban van. Pedig annyira megkóstólnám.
VálaszTörlésKedves Gerdi! Jó volt olvasni a beszámolód. Jó néha nosztalgiázni. Mosolyogtam is, mert nekem is van olyan kistányérom :)
VálaszTörlésIsmerős! a süti is az érzés is :)
VálaszTörlésTrollanyu, köszönöm! Szívesen küldenék neked kóstolót:-) Meg juhtúrót is, mélyhűtőben kitűnően tárolható...
VálaszTörlésMartinelli, köszi! Már csak a nosztalgiázás marad, hisz semmi sem a régi. A kistányér meg az Anyósomé:-)
Köszi, Márti! A sütinek pateu cu brinza volt a neve, kapható még? Zilahon egy sem létezik a régi lelőhelyek közül... Amúgy nagyon szeretek otthon lenni, de nem mennék vissza, főleg a gyerekekért.
Engem sem zavarna a kifolyt juhtúró, akárhogy jöhet! :-) Örülök, hogy jól érezted magad otthon! :-)
VálaszTörlésKöszönöm, Katuci!
VálaszTörlés