Tökfasírt

Nem túl gyakran, de télen-nyáron szokott készülni. Nyáron frissen lereszelt tökből vagy cukkiniből, télen a mélyhűtőben lévő tartalékból. Idén még nem készült, csak rántott tök, az viszont már többször. Így az este ezt vacsoráztunk.

Hozzávalók:

• 2 kisebb, zsenge tök
• só
• 3 tojás
• 10 dkg juhtúró
• bors
• kis csokor kapor
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 4-5 evőkanál zsemlemorzsa
• liszt
• zsír/olaj a sütéshez

A mártogatóhoz:

• 2 dl joghurt
• csipet só
• csipet fehér bors
• 1 kis gerezd fokhagyma
• kapor

Így készült:

A tököt megmostam, lereszeltem. (Héjastul, mert saját termés volt, így mertem.)

Kicsit megsóztam, összekevertem és kicsavartam a levét.

Hozzáadtam a tojásokat, sót, borsot, összezúzott fokhagymát, juhtúrót, apróra vágott kaprot- maradhat belőle a mártogatóhoz is- zsemlemorzsát, s annyi lisztet, hogy sűrű masszát kapjak.

Serpenyőben zsírt forrósítottam, kanállal halmokat raktam bele a masszából, s mindkét oldalát pirosra sütöttem

Az öntethez összekevertem a hozzávalókat. Hirtelen felindulásból egy csipet csilit is raktam bele, de tényleg keveset, nem is érzett rajta.

Paradicsomot is ettem hozzá, bár Férjem azt mondta, savanyúságnak ott a joghurt. De én mindenhez eszem ezeket a kis bogyókat, még a kertben is le-lekapkodok belőlük.

A tököt régen a malackának termesztették, Anyukám csak főzeléket készített belőle. Nagymamám főzött levest is, egyszer tanúja is voltam, hát otthon is kipróbáltam. Még meglehetősen kölyök voltam a főzéshez, csak úgy rántva-habarva készült. Szerintem a füstölt csülök nagyon hiányzott belőle:-) Nem lett az olyan rossz, de Apukám azt mondta, a kutya se enné meg. Hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét, rögtön vittem Ricsi kutyánknak egy tányérral. Hálásan kilefetyelte, így kapott repetát is. Mégsem volt ehetetlen:-)