Diós lekváros kifli

Évekkel ezelőtt elhoztam a Nővéremtől egy ősrégi receptes könyvet. Anyukánké volt. Már borítója sincs, így azt sem tudom, mennyire régi. De megsárgult lapjai elárulják, hogy nem mai csirke, valószínűleg nálam is öregebb. No ezt a könyvet lapozgatván akadt meg a szemem egy sütirecepten, amit azért persze kicsit átalakítottam. De a lényeget, ami miatt megtetszett, mindenképpen megtartottam: a megtöltött kiflikék diódarabokba mártogatását.


Hozzávalók:
  • 1 dl tej
  • 1 csomag szárított élesztő
  • 1 evőkanál cukor
  • 50 dkg liszt (fele rétesliszt)
  • 20 dkg zsír
  • 1 nagy csipet só
  • 1 tojássárga
  • 3 evőkanál tejföl
  • lekvár tölteni (szilva)
  • 1 tojásfehérje a tetejére
  • nagy maroknyi durvára vágott dió
Így készült:
A langyos tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
A lisztben elmorzsoltam a zsírt. Hozzáadtam a sót, tojássárgát és élesztős tejet, s fokozatosan adagolva a szükséges mennyiségű tejfölt, összegyúrtam a tésztát.
Fél órányi pihentetés után 5 részre osztottam.
Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, 8 részre vágtam, lekvárt tettem a tésztavégekre, felsodortam.
A tojásfehérjét enyhén felvertem, belemártottam a kiflik tetejét, majd a durvára vágott dióba. Így pakoltam tepsibe.
180 fokos sütőben pirulásig sütöttem őket.
Még melegen porcukorral szórtam be.


Amúgy is finomak a lekváros kiflik, szeretjük őket, de a pirult ropogós diódarabok a tetején még előrébb taszították a finomsági skálán. Szóval csak ajánlani tudom! 😊


2 megjegyzés:

  1. Nagyon guszták a tetejükön a vágott dióval, és fincsi is lehet!
    Én is szeretem a régi könyveket lapozgatni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :-)
      Szeretem a régi szakácskönyveket, mert fotó nélkül, csak a leírás alapján kell elképzelni, mi is sülhet-főhet ki belőle. Meg persze a régi, jól bevált recepteket sem vetem meg.

      Törlés

Málnás szelet

 Minél hosszabb ideig nem írok, annál nehezebb visszatérni. Már  a címadásnál is bajban voltam! :D Végül úgy döntöttem, nem cifrázom túl.  N...