Túrós rúd

Valamikor régen sütöttem ilyen "ugyanannyi túró-liszt-margarin" sós sütit, de nem voltam annyira elragadtatva tőle, hogy ismétlés is legyen. Aztán nem is olyan régen Nővérem kérdezte, szoktam-e sütni, mert többször kínálták ilyennel, s mennyire finom. No meg elég gyakran összefutni a mások által készített ilyen összetételű sósságokkal az interneten, s csak dicséretet olvastam róla. Így a régebbi élmény megcáfolása -vagy megerősítése- végett hét végére újra megsütöttem. És finom! Az bizony, jóízűen rágcsálom most is a megmaradt néhány darab egyikét.

Hozzávalók:

• 50 dkg túró
• 50 dkg liszt
• 50 dkg margarin
• 1,5 teáskanál só
• 1 tojás lekenni
• 15-20 dkg reszelt trappista beszórni

Így készült:

Az túrót, margarint, lisztet, sót összegyúrtam. Kicsit lágynak, ragacsosnak találtam, ezért még egy evőkanálnyi lisztet gyúrtam hozzá. Pedig száraz volt a túró, feltételezem, ha nem az, akkor a megfelelő állag eléréséhez nem árt még kicsivel több lisztet is gyúrni bele.

Pihentetés nélkül kinyújtottam -bár némi pihenő sem árthat meg neki-, csipet sóval felvert tojással lekentem, a reszelt sajttal beszórtam, tenyérrel rányomkodtam.

Derelyemetszővel felvágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, 190 fokon pirosra sütöttem. 

Nem az a roppanós sós lett belőle, de kellemes harapni. Nem tudom, sok évvel ezelőtt miért nem ízlett, valamit elronthattam. De mit lehet ezen elrontani? Máskor is fogom készíteni, az biztos.
A só adagolásával mindig gondom volt. Hosszú idő alatt tapasztaltam ki, mennyi az elég bizonyos mennyiségű liszthez. Teáskanállal szoktam mérni, púposan. Le is mértem, 12-13 g egy teáskanállal az én mércém szerint. Most másféllel került bele, egy kg liszthez kettővel szoktam tenni, ha sós ropogós vagy pogácsa készül, kicsit többet.

2020. 01. 02.
Szileszterre készült újra. Előbb csak kis adag, 25 dkg hozzávalóból, de mivel mindenki előszeretettel kóstolgatta, még fél kg túróból készült. Ezúttal teljesen jó lett a tészta állaga, kicsit még meg is dolgoztatott, mire teljesen összeállt a tészta. És... tettem még bele köménymagot.
Belegyúrtam a tésztába. Ez is adott neki egy jó ízt, meg az is, hogy sötétebbre sütöttem. Épp csak világosbarnára. Amelyik kicsit sötétebb lett, az ropogósabb is. Jó kis recept ez, érdemes néha- vagy gyakrabban- megsütni! ☺

Fonott pizzakalács

Nem igazán tudtam, minek nevezzem, de hát kalácstésztaszerű, pizzatöltelék van benne és fonott formájú, amilyent sok fele láttam, s igen tetszetősnek találtam. Azért bevallom, a két rúd közül az első kevésbé szépre sikerült, ezen gyakoroltam. A második már szebb lett, ezt fotóztam le.
Mivel pizzát terveztem eredetileg sütni, ezért lett ez a töltelék. A gyerekek elsőre furcsállották, hogy pizza létére ilyen a formája, de másnap reggelre csak az egyiknek a sarka maradt a tálcán. Nem vallottam szégyent vele! :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 10 dkg margarin
• 1,5 teáskanál só
• 3 dl tej
• 2,5 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 tojás

A töltelékhez:

• 2 dl sűrített paradicsom
• nagy csipet só
• bors
• oregánó, bazsalikom
• kevés csípős paprikakrém
• 2 evőkanál olaj
• szalámi 
• 1 doboz kukoricakonzerv
• vékonyra szeletelt sajt

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást és élesztős tejet, megdagasztottam. Pici lisztet (csapott evőkanálnyit) még adtam hozzá, mert lágynak találtam.

A tésztát letakarva 30-40 percig hagytam kelni.

Közben előkészítettem a töltelékhez valót: a szalámit és sajtot vékonyra szeltem. Kétféle sajtot használtam, házi tehéntejből készítettet meg trappistát. A kukoricakonzervet lecsepegtettem.

A sűrített paradicsomban elkevertem a fűszereket és az olajat. Szoktam bele tenni kevés olajon megpárolt hagymát is, ez most elmaradt.

A tésztát két részre osztottam. Téglalap alakúra nyújtottam őket s hosszában nagyjából három egyenlő részre osztottam. Azért a két szélsőt kicsit nagyobbra mértem, mint a középsőt. A két szélső részt ferdén ujjnyi csíkokra vágtam, a középsőre került a töltelék: alul fele paradicsomszósz, rá a szalámi, erre a kukorica, a kétféle sajttal befedve.

A tésztacsíkokat váltakozva a töltelékre borítottam, egyet jobbról, egyet balról véve.

Elkészítettem a tészta másik feléből is a fonott rudat, s tepsibe pakoltam őket.

180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg szépen megpirult.

Bazsalikomos-aszalt paradicsomos kenyér

Az sem most volt, hogy kenyeret sütöttem... Pedig néha még munka után is dagasztottam 1-1 kg lisztből napi betevőt, de mióta szünet van, nem vettem a fáradtságot. Így itt volt az ideje!
A hűtőben találtam maradék aszalt paradicsomot, így az adott volt, s az ízvilág fokozása végett beleaprítottam néhány bazsalikomlevelet, meg lenmag is került bele. Nem ám csak sima fehér kenyeret sütünk! :-)

Hozzávalók:

• 1 kg fehér búzaliszt
• 20 dkg graham liszt
• 2,5 teáskanál só
• 2 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 pohár görög joghurt
• 1 evőkanál lenmag
• 5-6 levél bazsalikom
• 5-6 darab aszalt paradicsom
• 0,5 dl olívaolaj 
• meleg víz

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a kétféle lisztet, lenmagot, sót elvegyítettem. Hozzáadtam a joghurtot, élesztős tejet, s dagasztani kezdtem. Közben annyi meleg vizet adtam hozzá, hogy a tészta megfelelő keménységű legyen. Közben beledagasztottam a felaprózott bazsalikomleveleket és aszalt paradicsomot, legvégül 3 részletben az olajat (nekem a paradicsomon lévő olívaolaj került bele).

A tésztát liszttel meghintve, letakarva hagytam kelni.

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, két részre osztottam, megformáztam.

Nagy tepsire, sütőpapírra pakoltam őket . Hagytam még 20 percnyit kelni, majd 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg szépen megpirult a teteje, kopogós kérge lett.

A hozzáadott vizet jól megmelegítettem. Nem éppen forróra, de az élesztő felfuttatására használtnál melegebbre. Így a megdagasztott tészta is meleg lesz, s jóval hamarabb megkel. 

Férjem annyira nem kedveli az aszalt paradicsomot, mint ahogy a paradicsom levest sem, de én nagyon szeretem a kenyérben. Most éppen aszalódik a következő generáció, de sütőbe kell tennem száradni, mert odakint nincs elég meleg hozzá. Múlt héten kellett volna, de akkor meg nem érett a paradicsom. 

Még mindig így készül nálunk a télire való aszalvány, az első tapasztalatokból okulva. :-)

Vaníliás tészta gyümölcsöntettel

Kávézás közben megint rákaptam a régebbi receptes újságok nézegetésére. Ráérősebb időkben "jó" szokásom, s most éppen olyan van. S hiába átnéztem őket nem egyszer, mindig találok valami kipróbálásra méltót. Most is így lett, s miután kinyitva félre tettem a folyóiratot (Kiskegyed Konyhája, 2004. június), Kislányom is belenézett, s megkérdezte, hogy "Anya, készítünk ilyet?" S az "ilyen" éppen az általam kinézett volt. Tegnap ebédre el is készült, mindenki nagy elégedettségére. De annyi lett belőle, hogy ma még ma is élvezhetik. Tényleg finom, pedig én nem vagyok tésztapárti. A tejben megpuhult vaníliás tészta jó sok gyümölcsszósszal csak úgy eteti magát!

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg tészta (szarvacska)
• 1,3 l tej
• 3 evőkanál cukor
• nagy csipet só
• 2 teáskanál vaníliás cukor
• 3 dkg vaj

A szószhoz:

• 1 üveg kimagozott meggybefőtt
• 25 dkg málna (fagyasztott)
• 1 evőkanál cukor
• 4-5 szem szegfűszeg
• 3 dl víz
• 2 evőkanál liszt

Így készült:

A tejet főni tettem a cukorral, sóval, vaníliával. Mikor főtt, beleborítottam a tésztát s hozzáadtam a vajat. Kis lángon tíz percig hagytam főni, időnként átkeverve. Lefedtem, s hagytam, hogy beigya az összes tejet. Ezt rövid időn belül meg is tette, de közben néhányszor átkevertem.

A gyümölcsöntethez a meggyet levével együtt és a málnával főni tettem. Hozzáadtam a cukrot, szegfűszeget. A lisztet kevés vízben simára kevertem, majd hozzáöntöttem a többi vizet is. Mikor felfőtt a gyümölcs, hozzáöntöttem a lisztes keveréket, és éppen csak az első forrásig főztem.

Az általam elrakott meggybefőttnek nem sok leve van, úgy 1 dl-nyi volt. Ha sok a meggylé, kevesebb vízzel keverjük a lisztet. Összesen 4 dl legyen a folyadék. 

Más gyümölccsel is készülhet a szósz, de nem árt, ha savanykás lesz a végeredmény. Cukrot ízlés szerint lehet többet is tenni. Friss gyümölccsel lenne az igazi... 

Nyári kevert süti

Persze lehetne téli is, az adott évszakban éppen fellelhető gyümölcsökkel elkészítve. Most éppen nyáron készült, a gyümölcsöstálban fonnyadásnak indult néhány szem ilyen-olyan terméssel: őszibarack, sárgabarack, szilva került bele s maréknyi meggybefőtt is.

Hozzávalók:

• 30 dkg cukor
• 20 dkg puha margarin
• 6 kisebb tojás
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 dl tej
• gyümölcs a tetejére
• porcukor beszórni

Így készült:

A megmosott gyümölcsöket kimagoztam, kisebb darabokra vágtam.

A margarint elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, majd egyenként hozzáütöttem a tojásokat, mindegyikkel alaposan elkevertem. Kimértem a lisztet, elvegyítettem a sütőporral, majd a tejet is odakészítettem. Váltakozva hozzákevertem a masszához, 

A tésztát zsírozott-lisztezett tepsibe borítottam, elosztottam a tetején a gyümölcsöket.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Kihűlés után be lehet szórni porcukorral. Én csak egy részét szórtam be, anélkül is elég édes volt.

4-5 nagy szemű szilva, két sárgabarack és három őszibarack került rá, no meg a maréknyi meggybefőtt. Finom volt így, vegyes gyümölcsökkel. No meg gyors és egyszerű, mint a kevert sütik. 

Tökös-túrós rétes

Szombat estére végre ideért az enyhülést hozó hidegfront. Az első dolgom az volt, hogy a teraszon élvezzem a jólesően hűs szellőt (szerencsére vihart nem kaptunk), a második meg, hogy bekapcsoljam a sütőt. :-) Három hét után. Elsőként egy számomra új - de szerintem nem vagyok ezzel egyedül- receptet próbáltam ki. Érdekesnek találtam, s nagyon kíváncsi voltam a végeredményre. Akik kóstolták, senki sem találta ki, mi van a túró mellett a töltelékben, de mindenkinek ízlett. Még azután is, hogy elárultuk, a nem mindenki által kedvelt tök van benne. Tényleg nagyon finom! S a tésztája is jól sikerült, bár még nem csináltam ilyet. No nem az az igazi vékonyra húzott rétestészta, hanem -s ez is érdekes- rántással rétegezett gyúrt tészta.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 3 tojás
• 1,5 dl tej
• 1,5 dl tejföl 
• 50-60 dkg liszt
• 2,5 dl olaj
• 25 dkg liszt

A töltelékhez:

Feléhez:

• 50 dkg lereszelt tök
• 50 dkg túró
• 20 dkg cukor
• 2 teáskanál vaníliás cukor
• 3 evőkanál gríz

A másik feléhez:

• 20 dkg reszelt tök
• 50 dkg túró
• 1 üveg magozott meggybefőtt
• 16 dkg cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 3 evőkanál gríz

Így készült:

Előbb a rántást készítettem el: az olajon a 25 dkg lisztet világos zsemleszínűre pirítottam, sűrűn megkavargatva.

Hűlni hagytam.

Közben a tojást, tejet, tejfölt tálba tettem (eredetileg 2 pohár kefir kell hozzá, de nekem nem volt otthon, ezért használtam fele-fele arányban tejet és tejfölt), s adagolni kezdtem hozzá a lisztet. Már 55 dkg-nál tartottam, s még mindig gyúrtam hozzá kétszer 1-1 evőkanálnyit, mert még mindig lágynak találtam. Szóval annyi liszt kell bele, amennyit felvesz. Nem gyúrtam azért keményre, hanem olyan könnyen nyújthatóra.

Mikor a rántás kihűlt, a tésztát lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, rákentem az olajos-lisztes keveréket, s feltekertem, mint a kalácsot. 6 részre osztottam.

Elkészítettem a kétféle tölteléket: egyszerűen összekevertem a hozzávalókat. Gríz az eredeti recept szerint nem kellett bele, de lágynak találtam a keveréket, s féltem, eláztatja majd a tésztát, ezért 3 púpos evőkanál grízt kevertem hozzá.

Az egyes tésztadarabokat sorra kinyújtottam, elosztottam rajtuk a tölteléket s feltekertem. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. 

190 fokos sütőben addig sültek, míg a teteje szépen megpirult. 

Hármasával sültek ki a rétesek.

A receptet FB-on, ezen az oldalon találtam. Nem először inspirálódok innen, sok jó recept lelőhelye ez.

A következő alkalommal tökös-mákos rétest fogok sütni, az is finomnak ígérkezik. Ráadásul fagyasztott tök is használható, így a téli hónapokban is lehet élvezni ezt a sütit. Én mindig rakok el lereszelve a fagyasztóba belőle, eztán többet fogok! :-) 

Joghurtos-málnás őzgerinc

Nagyon vártam az este a hűsítő esőt, de ide nem jutott belőle. Ma legalább a szél fúj, így elviselhetőbb a meleg. Estére sütni is szeretnék, ideje volna már 3 hét után! :-) Igaz, előtte sütöttem annyit, hogy van bőven mit közzétegyek. Ezt éppen nem sütöttem, csak hűtőben dermesztettem, még málnaérés idején.

Hozzávalók, 2 őzgerincformához:

• 12 darab babapiskóta
• 6 dl gyümölcsjoghurt (fele epres, fele meggyes volt)
• 4 dl habtejszín
• 2-3 evőkanál porcukor
• 1 csomag (20 g) zselatin
• 20-25 dkg málna

Így készült:

A két formát kibéleltem fóliával. Az alját kiraktam egy-egy sor málnával, kétoldalt babapiskótával. 3- 3 fért el a formában. 

A zselatint 1 dl vízben forrásig melegítettem, vagyis addig, míg jó forró lett s feloldódott, de főzni nem kell. (Illetve a csomagoláson lévő utasítás alapján készítjük elő.)

A tejszínt a cukorral kemény habbá vertem.

A joghurtot elkevertem a zselatinnal, ami még meleg volt, több részletben hozzákevertem a habot, végül a maradék málnát.

A krémet elosztottam a formákban, majd a tetejére is raktam 2-2 sor babapiskótát.

A fólia szélét ráborítva hűtőbe tettem, s legalább fél napot hagyjuk dermedni.

A formából kiborítva szeleteljük.

A család türelmetlen volt, néhány óra elteltével követelték a "sütit". A krém megdermedt, de a piskótának nem volt ideje átpuhulni, így szeletelés közben kissé elveszítette a formáját. De nem törődtek ezzel, hamarosan híre-pora sem maradt! :-)

Cukor több is kerülhet bele ízlés szerint, én nem szoktam agyonédesíteni a sütiket. Készülhet natúr joghurttal is, több és bármilyen idénygyümölccsel, vagy télen befőttel, fagyasztott gyümölccsel. 

Az elkészítéséhez nem kell sok idő, a dermedési időt viszont ajánlatos lenne kivárni! :-)

Darált húsos korongok

Alighogy elkezdődött a nyár, hozta magával a jövés-menéseket. Ki erre, ki arra. Én meg mindenkit süteménnyel engedek útra. Ez Fiamnak készült, Tátrába mentek kirándulni. Akkoriban nagyon összegyűlt minden, igazán nem is tudtam átgondolni, kinek mit készítsek. Adva volt a kelt tészta, de az is valami sós legyen, s a darált hús is kéznél volt. Már hozzáfogtam a dagasztáshoz, akkor sem tudtam pontosan, mi sül ki belőle. Menet közben körvonalazódott: hogy kisebb harapnivalók legyenek, pogácsákat szaggatok ki, ezekre kerül az előre megpárolt fűszeres darált hús, befedve sajtdarabkákkal. S milyen finom lett, még akkor este, mikor sütöttem, rájárt ám a család rendesen.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 20 dkg zsír
• 2 egész tojás
• 1 dl tejföl
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 3 dl tej+szükség szerint

A töltelékhez:

• 50 dkg darált hús
• 1 nagy fej hagyma
• pici olaj
• só
• bors, paprika
• 2 evőkanál sűrített paradicsom
• csipet morzsolt oregánó
• sajt

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem venne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam benne a zsírt. Hozzáadtam a tejfölt, tojásokat, a közben felfutott élesztős tejet. Dagasztani kezdtem. Közben még annyi tejet  öntöttem hozzá, hogy nem túl lágy tésztát kapjak. 

A megdagasztott tésztát letakarva hagytam megkelni.

Közben a hagymát apróra vágtam, az olajon puhára pároltam. Hozzáadtam a darált húst, morzsalékosra pároltam. Ezután hozzákevertem a sűrített paradicsomot és fűszereztem. 

A sajtot csíkokra vágtam.

A megkelt tésztát félujjnyi vastagra nyújtottam. Pogácsaszaggatóval korongokat szaggattam belőle, közepüket benyomtam. 1-1 púpos teáskanál tölteléket tettem rájuk, sajtdarabot a tetejére. 

180 fokos sütőben kisütöttem őket.

3 tepsivel lett belőle, de így legalább jutott is, maradt is.

Kisfiam pedig jól érezte magát a kiránduláson, odacsábító fotókat készített. Majd sorra kerítjük a Tátrát is, hisz az is gyönyörű, de inkább haza húz a szívem. Egyelőre, vagy örökre?

Szilvás és barackos gombóc

Avagy szilvás gombóc kontra barackos. :-)
Nyaralás utáni bevásárlás során gyümölcsből is felszerelkeztünk. Többek között sárgabarack és szilva is került a kosárba, s tegnap hirtelen felindulásból nekiláttam gombócot gyártani belőlük. Nem volt túl jó ötlet, a gonosz krumplis tészta most a szokásosnál jobban kellemetlenkedett. Tettem én hozzá zsírt is, mégis úgy ragaszkodott a kezemhez, hogy alig bírtam lebeszélni róla. Ráadásul folyamatosan lágyult is, nem mértem, de úgy saccolom, 70-75 dkg lisztnél tartottam már, amit belegyúrtam s elterítettem a deszkán. No de pimaszkodás a tészta részéről ide vagy oda, a gombóc elkészült, egy része szilvával, másik része sárgabarackkal töltve. Még nem készült vegyesen, de mindkettőt szeretjük, rangsorolás nélkül. Most ez is megszületett: nagy egyetértésben megállapítottuk, hogy a barackos finomabb.

 Hozzávalók:

• 1,5 kg krumpli
• 2 tojás
• 1 evőkanál zsír
• 50-70 dkg liszt
• szilva és kajszibarack
• fahéjas cukor
• zsemlemorzsa
• 3-4 evőkanál olaj
• 1 teáskanál só

Így készült:

A krumplit héjában megfőztem, még melegen megpucoltam. Hagytam kihűlni, majd lereszeltem.

Hozzáadtam a tojásokat és zsírt, és több részletben a lisztet. Addig gyúrtam hozzá a lisztet, míg elég keménynek találtam a tésztát.

A morzsát az olajon megpirítottam, gyakori kevergetések közepette, mert hajlamos pillanatok alatt odaégni.

A gyümölcsöket megmostam, félbevágtam, kimagoztam. A nagyobb barackszemeket negyedeltem.

Megkevertem a fahéjas cukrot: 15 dkg-nyi cukorhoz 1 mokkáskanál őrölt fahéjat kevertem.

Közben a tészta fogta magát s újra meglágyult, ezért még gyúrtam hozzá lisztet. 

Alaposan meglisztezett deszkára borítottam, a tetejére is szórtam a lisztből, így kezdtem nyújtani. Néhol mégis leragadt, ide megint lisztet szórtam. 

Négyzetekre vágtam a tésztát, mindegyikre 1-1 darab gyümölcs és csapott teáskanál fahéjas cukor került. A tészták sarkait egymásra hajtottam, alaposan lenyomkodtam, hogy majd ne tudjon kiszökni a cukor. Lisztezett deszkára pakoltam őket, miközben odatettem 2-2,5 l vizet főni a sóval.

Mikor a víz főtt, belepakoltam egy adag gombócot- egyszerre 8-10 darabot. Miután feljöttek a víz tetejére, még 10 percet főztem kis lángon. 

Lyukas kanállal szedtem ki őket, alaposan lecsepegtetve. Megforgattam a prézlibe, s tálba pakoltam őket.

Nem csak a leírás, az elkészítés is hosszadalmas, ezért nem is készül többször, mint évente 2-3 alkalommal. 

Van már a blogon gombócrecept, itt. Nem sok különbség van az elkészítés módjában, talán annyi, hogy újabban zsírt is teszek a tésztába. Ezúttal így is igencsak ragadós volt a tészta, de volt, amikor jó szolgálatot tett. Talán a krumplitól függ, vagy a liszt tehet róla... Arról is olvastam vitát, hogy kell-e a krumplis tésztához tojás. Én mindig teszek, van, aki nem.

2019.07.11.
Ezúttal csak barackos készült, saját termésű gyümölcsből. Ez volt ám a finom!
Leányzó megint megállapította, hogy barackos finomabb, mint a szilvás. Tényleg finom! 😋
Ezúttal a tésztával is egész jól elvoltam, lehet azért, mert előző nap főztem meg a krumplit, s volt ideje teljesen kihűlni. Zsír került bele most is, meg tojás 3 is, mert egész sok összegyűlt, s igyekszem apasztani a mennyiséget.
Igaz, nem is gombócok, Anyuka-féle párnácskák készültek. De csak a forma más!

Madártej fagyi

Még mindig nem sütöttem, ellenben fagyi az készült. Csak így lehet kibírni ezt a meleget... Mennyit nyafogok már miatta, hát aki még dolgozik is közben? Túléljük valahogy ezt is, főleg ha van fagyi! :-)

Hozzávalók:

• 5 tojássárga
• 20 dkg cukor (ebből 6 dkg házi vaníliás cukor)
• 5 dl házi tej
• 4 dl tejszín

Így készült:

A tojások sárgáját a cukorral habosra kevertem, majd apránként hozzátöltöttem a tejet. Kis lángon melegedni tettem, közben állandóan kavartam. Vigyázni kell, ne főjön, csak épp besűrűsödjön, az első jelre, hogy főni akar, le kell venni a lángról. Különben hajlamos összekapódni a sárgája.

Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

A tejszínt kemény habbá vertem, s több részletben hozzákevertem a kihűlt tojássárgás keverékhez.

Fedeles dobozba öntöttem, s beraktam a mélyhűtőbe.

A vaníliás cukor helyett kerülhet bele egy vaníliarúd kikapart belseje. Legközelebb kicsit csökkenteném a cukor mennyiségét, mert nekem túl édes. 

Nincs fagyigépem, abban biztos krémesebbre fagyna. De így is teljesen élvezhető volt, miután hagytuk kicsit "melegedni". És tényleg madártej ízű!

Kávés-csokis keksz

Szintén a nyaralásra készült, hogy ki-ki kedvére válogathasson. Nem vesztünk össze, a felnőttek a citromost részesítették előnyben, a gyerekek meg a csokisra jártak rá. Én nem is ettem belőle, de ha a gyerekek úgy nyakalták, feltételezem, hogy finom lehetett! :-)

Hozzávalók:

• 20 dkg vaj
• 50 dkg liszt
• csipet só
• 26 dkg cukor
• 2 tasak 3az1-ben kávépor
• 2 evőkanál kakaó
• 1 csomag sütőpor
• 1 csipet szódabikarbóna
• 1 evőkanál rumaroma
• 2 nagy tojás
• 10 dkg étcsokoládé a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a puha vajjal. Hozzáadtam a többi belevalót, és alaposan összegyúrtam.

2-3 óra hosszát pihentettem a tésztát.

A csokit feldaraboltam, minden kockát 4-be vágtam.

A tésztából diónyi gombócokat formáltam, nem túl közel egymáshoz sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, s mindegyik közepébe 1-1 darab csokit nyomtam.

180 fokos sütőben kisütöttem őket.

Citromos pöfeteg

Már több, mint két hete nem sütöttem. A nyaralás vége fele kezdtem érezni a hiányát, már tervezgettem, mit is fogok sütni, amint hazaérünk. De ez a kutya meleg nem a barátom: sütő nélkül is 31 fok van idebent, már ez is sok. Így hát a tartalékból kell élnem. Amit bebiztosítottam rendesen! :-)
Ezek a kekszek a nyaralásra készültek. Nekem nagyon ízlettek, olyan puhán roppanós, kellemesen citromos. Fotó is csak ilyen sütés utáni, hevenyészett készült róla...

Hozzávalók:

• 25 dkg margarin
• 2 tojás
• 18 dkg cukor
• 2 (bio) citrom lereszelt héja
• 1 citrom kifacsart leve
• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• vaníliás porcukor hempergetni

Így készült:

Elkevertem a cukrot a tojásokkal és margarinnal, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. A masszát 2-3 órára hűtőbe tettem.

A hideg tésztából golyókat formáltam, vaníliás porcukorba beleforgattam, s sütőpapírral bélelt tepsibe raktam helyet hagyva közöttük.

175 fokon egész világosra sütöttem őket.

Mire megsült, a porcukor csak itt-ott maradt meg rajta, de kissé ropogós kérge keletkezett tőle, a belseje meg puha maradt. Szerettem!

A receptet a firkafüzetemben találtam, nem tudom már, honnan írtam le. Bárhonnan is, egyszerű és finom sütemény, újra elkészítésre méltó. Már csak azért is, hogy gondosabb fotót készítsek róla! :-)