Diós rácsos

Ha a Férjemen múlik, a hűtőben lapuló dió biztos diós tésztaként végzi -hogy azon mit lehet szeretni!-, de nem rajta múlott! 😃 Bennem mindjárt beindította a receptkeresési ösztönt. Egy rácsosnál állapodtam meg. ( Receptet ezen az oldalon találtam, csak picit változtattam rajta.)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 10 dkg cukor
• 1 tojás
• 15 dkg zsír
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• 1 citrom lereszelt héja
• 1-2 evőkanál joghurt vagy tejföl

A töltelékhez:

• lekvár
• 20 dkg darált dió
• 16 dkg cukor+1 evőkanállal
• 2 csomag vaníliás cukor
• 3 tojás

Így készült:

A tésztához való lisztet, sót, cukrot, sütőport tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a citromhéjat, tojást, meg egy kevés joghurtot. Összegyúrtam. Ha nem állna össze a tészta, még kevés joghurt/tejföl kerülhet bele.

Míg elkészült a töltelék, a tésztát pihenni hagytam.

A tojásokat szétválasztottam. A sárgákat elkevertem a cukorral és vaníliás cukorral. A fehérjét habbá vertem 1 evőkanál cukorral. A kettőt egybeborítottam és elvegyítettem a dióval.

A tésztát két részre osztottam: nagyjából 2/3 és 1/3 részre,

A nagyobb tésztát tepsi méretűre nyújtottam. Egy kikent tepsit kibéleltem vele. Lekentem lekvárral- sárgabarackkal-, majd elegyengettem rajta a diós tölteléket.

A maradék tésztát kinyújtottam, csíkokra vágtam és berácsoztam vele a süti tetejét.

180 fokos sütőben addig sült, míg a tetején a rácsok szépen megpirultak.

Nekem nagyon ízlett, szeretem a diós-lekváros régimódi sütiket. Meg úgy általában a régi recepteket leporolni és élvezni gyerekkorunk ízeit. Jó lenne már Anyukám receptes füzetét végigsütni!

Hagymás-szalonnás pogácsa

Az utóbbi két hónapban háromszor is megsütöttem ezt a pogácsát. Fotó viszont csak ilyen hevenyészett készült róla mindjárt kisülés után. De nem hiába sült ilyen sűrűn. Finom,  nálunk legalábbis nagy keletje van. Útravalónak is tökéletes, de bableves mellé sem utolsó. Legközelebb megpróbálok róla bizalomgerjesztőbb fotót készíteni róla, most csak ilyennek szolgálhatok:

Hozzávalók:

• 2 közepes fej hagyma
• 2 evőkanál zsír
• fél teáskanál só
• 15-20 dkg szalonna
• 1 kg liszt
• 1 púpozott teáskanál só (+ 1 nagyobb csipet, a szalonna sósságától függően)
• 2 tojás
• 4 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• lekenni 1 tojás, beszórni köménymag

Így készült:

A hagymát apróra vágtam, a 2 evőkanál zsírral és fél teáskanál sóval puhára pároltam.

A szalonnát apróra vágtam, kisütöttem.

A tejet kézmelegre melegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet elvegyítettem a többi sóval, hozzáadtam a közben kicsit hűlt hagymát zsírostól és szalonnát. Annyira hűljön, hogy ne süsse a kezünket. Összemorzsoltam a liszttel, ezután került bele a 2 tojás és élesztős tej. Összegyúrtam. Első sütésnél kicsit lágy lett a tészta, ezért még gyúrtam bele kicsit lisztet. Ha meg épp kemény lenne, kicsi tejjel lazíthatjuk a tésztát.

Megdagasztottam, majd 1 órányit letakarva kelni hagytam.

Mikor megkelt, lisztezett deszkán kinyújtottam, hajtogattam, s újabb rövid pihenő után jó ujjnyi vastagra nyújtottam. 

Éles kézzel megcsíkoztam, de ez el is maradhat. Kicsi pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam. Csipet sóval felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket. 

Két nagy tepsi pogácsa lett ennyi tésztából.

 Kerülhet rá másmilyen mag is, ízlés szerint, de szerintem erre a pogira a köménymag illik a leginkább. Aztán sok múlik a szalonna fajtáján is, ha zsíros, a tésztánk is zsírosabb lesz, ha pedig húsos, kevés olajat is adhatunk hozzá sütéskor, mert a zsiradék kell a tészta állagához. Így kívül roppanós lesz, belül jó puha. Még másnap is. 

Húsgolyók padlizsánkarikán, spagettifészekben

... paradicsomszósszal locsolva, sajttakaró alatt. :-)
Egy török receptvideóban láttam ezt az ételt. Vagyis hasonlót. Mert ugyan semmit nem értettem belőle, de az elkészítés folyamata sokat elárult s megjegyeztem magamnak. Alkalomadtán el is készítettem. Kicsit időigényes ugyan, de néha miért is ne? Úgy gondoltam, minden alkotóelemét szeretjük, együtt sem lehet olyan rossz! Nem is volt.

Hozzávalók:

• 2 ducibb padlizsán

A húsgolyóhoz:

• 60 dkg darált hús
• só, bors
• 1 fej hagyma
• 2-3 szelet kenyér
• 3 gerezd fokhagyma
• pirospaprika
• 2 tojás
• olaj a sütéshez

A paradicsomszószhoz:

• 1,5 dl sűrített paradicsom
• só
• bors
• oregánó, bazsalikom

Továbbá:

• 20-25 dkg spagettitészta
• annyi vékony sajtszelet (trappista), amennyi húsgombócos fészkünk lesz
• kevés olívaolaj

Így készült:

A darált húsból a hozzávalókkal összegyúrva (a kenyérszeleteket vízbe áztatva, majd kicsavarva adtam hozzá, a hagymát apróra vágva, a fokhagymát összezúzva) gombócokat formáztam, kisebb tojásnyi méretűeket. Kevés olajban mindkét felét pirulásig sütöttem. 

Közben az ujjnyi szeletekre vágott (alaposan megmosott) padlizsánt száraz teflonserpenyőben kis lángon megsütöttem. Nem kell megpirulnia, csak addig süljön -mindkét fele- míg könnyedén belefut a villa.

A paradicsomszószhoz a hozzávalókat összekevertem. Sót épp egy nagyobb csipetnyit tettem hozzá, hogy ne legyen teljesen sótlan.

A spagettit sós vízben kifőztem, leszűrtem. Én kifőztem az egész csomaggal, de több, mint fele megmaradt.

Egy olívaolajjal vékonyan kikent tepsi aljára raktam a padlizsánkarikákat. Mindegyikre igazítottam egy, villa segítségével feltekert spagettifészket, ennek közepébe belenyomtam 1-1 húsgombócot. Kiskanálnyi paradicsomot tettem rá, a tetejére 1-1 sajtszeletet.

Sütőbe tettem, s addig hagytam bent, míg a sajt alaposan ráolvadt, illetve enyhén pirulni kezdett.

Nekünk ízlett, mindenki elégedett volt a vacsival. Laktató is, nekem bőven elég volt egy fészek belőle. Túl gyakran biztos nem fog készülni, már a macerássága miatt. 

A padlizsánt nem szoktam meghámozni, mikor hasonlóan készül (krémbe azért nem kerül bele a héja), egész puha lesz a lila külseje is, simán megehető. 

Levendulás keksz

Hol is kezdjem. Vagy folytassam? Hihetetlen, milyen sok idő eltelt, mióta utoljára írtam a blogra. Több, mint 3 hónap. Ilyen hosszú szünetet még nem tartottam a blogírásban. Most végre mondhatom, hogy hurrá, szünet, kicsit lazíthatok. Túl a tanévzáráson, továbbképzésen (egy részén), beadandó írásán. Ma végre olyan napom volt, hogy nem kellett beosztani az időm, hogy mindenre jusson, s görcsölni sem, hogy elég lesz-e a nap 24 órája. Olyan jó végre egy kis nyugi... A gyerekek ugyan folyton szervezkednek, de most már rájuk hagyom: menni akarnak, oldják meg.
Sütés-főzés? Bizony voltak olyan napok, hogy nem volt főtt kaja. Meg a Férjemre bíztam a vacsora készítését, ha enni akarnak. (Vette a telefont, s rendelt. Megoldotta.) De azért többnyire főztem, sőt még befőztem is, néha sütöttem is, esetleg recepteket firkantottam, de vagy recept nincs, vagy fotó. Visszamenőleg bogarászhatok. Azért készült néhány megörökítésre érdemes harapnivaló a konyhámban ez idő alatt. Meg terveim is vannak, de hát azt már megszoktam, hogy ember tervez, Isten végez.
Nem is tudom, minek csinálom még ezt is. Talán mert úgy hozzám nőtt az évek alatt. Meg aztán ha recept kell a Gyerekeknek, csak mondom, hogy ott van a blogon. :-)
Levenduláztam is idén. Készítettem újra szörpöt belőle, s kísérleteztem is vele, lekvárt főztem belőle. Majd azt is elárulom, hogyan! :-)
Keksznek is muszáj volt készülni belőle, de most másképp, mint ahogy a még mindig kedvencet szoktam. Nem mindenki szereti a levendula ízét, nálunk viszont nagyon menő. Teáját is szeretjük. S amellett, hogy finom, nyugtató hatású is. Állítólag. De elég azt hinni, hogy hatásos legyen! :-)
Szóval kekszet ízesítettem vele, egy olyan alkalommal, mikor Gergőt is fel kellett pakolnom a következő két hétre. Mindig sütök neki valami hosszasan elálló süteményt is, most épp ez volt:

Hozzávalók:

• 55 dkg liszt
• 15 dkg vaj
• 10 dkg zsír
• 22 dkg porcukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 5-6 szál levendula
• 1 citrom héja, leve
• 2 tojás

Így készült:

A vajat, zsírt elmorzsoltam a liszttel. Hozzáadtam a sütőport, porcukrot, elvegyítettem. Majd a többi hozzávaló- lemorzsolt levendulavirágok, vaníliás cukor, citrom lereszelt héja, kicsavart leve, tojások -is belekerültek, s összegyúrtam. Nem túl kemény, de összeálló, formázható masszát kaptam.

A tésztából kis, diónyi golyókat formáztam. sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. Hagytam közöttük helyet, mert sülés közben kicsit elterülnek. 

180 fokos sütőbe tettem, hagytam világosra sülni őket.

Finom, omlós, roppanós kekszek lettek. Aki meg nem szereti a levendulát, hagyja ki belőle. :-) 

Olajbogyós lapos kenyér

Ritkán sütök kenyeret, a kenyérsütő gép is egyre ritkábban van munkára fogva. Egyik nap aztán hazafele tartva azért se mentem be a boltba. Hogy rám várjon a mindennapi tízórai csomagolására való előteremtése. Úgy terveztem, majd befogom a helyettem dolgozó masinák valamelyikét dagasztani, de aztán mégis az emberi munkaerő lett a befutó. A megdagasztott tésztát azon nyomban a gáztepsibe borítottam, ott hagytam megkelni, s így, elterülve sült, s lett belőle lapos kenyér. Akkora sikere volt, hogy két nap múlva ismétlésre került, kicsit tökéletesítve is, azaz nem spóroltam meg a kelesztési időt, s így már nem is lett annyira lapos a kenyér! :-)

Hozzávalók:

• 65 dkg liszt (ebből 25 dkg rozsliszt)
• 1,5 teáskanál só
• 2 dl tej + víz
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 3 evőkanál olívaolaj
• a tetejére: szárított zöldfűszerek (kakukkfű, bazsalikom, oregánó), nagy csipet só, kevés bors, 4-5 evőkanál olívaolaj, olajbogyó

Így készült:

A tejet kézmelegre melegítettem, elkevertem benne a cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A kétféle lisztet és sót összevegyítettem, majd hozzáadtam a felfutott élesztős tejet és annyi langyos vízzel összegyúrtam, hogy lágyabb, de ne elterülős kenyértésztát kapjak. Az olaj hozzáadásával megdagasztottam a tésztát.

A nagy gáztepsit sütőpapírral béleltem, a tésztát beleborítottam. Igyekeztem egyenlő vastagságúra elegyengetni. 

Hagytam megkelni.

Az olívaolajat a zöldfűszerekkel, sóval, borssal elkevertem, s lekentem vele a megkelt tésztát. A tetejét kiraktam olajbogyóval, bele is nyomkodtam őket a tésztába.

180 fokos sütőbe tettem, s készre sütöttem.

Felszeletelve, kettévágva vajjal kentem, sajtot szeleteltem bele s nagyon finom tízórai lett belőle. Leányzó utólag reklamált, hogy Ő az olajbogyót nem szereti, kiszedegette belőle, de a többit megette! :-) A bogyó persze el is maradhat róla, a zöldfűszerek anélkül is jó ízt adnak neki. 

Marlenka

Már többször nézegettem a marlenka recepteket, de olyan különleges, nekem biztos nem sikerülő finomságnak tartottam. Ami még visszatartó erő volt, az a sűrített tej több órán át főzése minden általam böngészett receptben. A hosszú hétvégén aztán ráértem elmélkedni, s eszembe jutott, mi lenne, ha a tejkaramella készítése során alkalmazott módon csinálnék krémbe való karamellszószt. Ez este volt, másnap pedig teljesen véletlenül belebotlottam ebbe a receptbe. Tudtam, hogy ez lesz a befutó, mentettem a receptet, s másnap hozzáláttam. Kicsit elfigyelmetlenkedtem, kicsit változtattam rajta, kicsit kínlódtam a lapokkal- na jó, több, mint kicsit-, de reggel első dolgom volt tesztelni a végeredményt. S olyan finom lett! Valamikor régen ettem bolti marlenkát, de meggyőztem a családot, hogy ez annál is finomabb. Mert szerintem az! :-)

 Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 60 dkg liszt
• 12 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• csipet só
• 3 evőkanál méz
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 3 tojás
• 1 evőkanál ecet

A karamellhez:

• 30 dkg cukor
• 0,8 dl víz
• 5 dkg vaj
• 2 dl tejszín

A krémhez:

• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 1 evőkanál liszt
• 5 dl tej
• 25 dkg vaj

Így készült:

A karamell készült el előbb: a cukrot a vízzel kis lángon főni tettem. Nem kéne kavargatni az eredeti recept szerint, de én nem bírtam megállni: néhányszor belekavartam. Mikor elég barnának találtam, belelöktem a vajat, mikor felolvadt, hozzáöntöttem a tejszínt is, s addig főztem, míg a cukor teljesen felolvadt. Sőt, kicsit tovább is, mert csak 1,5 dl tejszín kellett volna bele, de 2 dl volt a dobozban, mind beletettem.

Mikor kész lett, a kamrába tettem hűlni.

Következtek a lapok: tálba tettem a lisztet, cukrot, mézet, csipet sót, szódabikarbónát, az ecetet ráöntve, s összemorzsoltam a margarinnal. Beleütöttem a két tojást, s össze akartam gyúrni. Igen ám, de nem akart összeállni. Ekkor kaptam észbe, hogy láng fölött össze kellett volna melegíteni a mézet, cukrot, margarint. Ezen már nem tudtam segíteni, viszont még egy tojás hozzáadásával összeállt a tészta. 

Pihentettem, mert közben sült a pogácsa, s mikor ez kész volt, láttam hozzá a nyújtáshoz. 6 részre osztottam a tésztát s mindegyiket tepsi nagyságúra nyújtottam (kb. 24×30 cm). Ma mondta Férjuram, hogy motyogtam közben eleget. Hogyne, annyira ragadt, hogy vastagon kellett lisztezni a deszkát. Így is a hatból hármat újra össze kellett gyúrni, s megint nyújtani. De az összegyúrás után sokkal jobban viselkedett a tészta. 

180 fokos sütőben sütöttem a lapokat addig, míg világosbarnák lettek. Hamar sül, figyelni kell rá.

Közben a pudingporból, lisztből, tejből sűrű pudingot főztem.

Időnként átkeverve hagytam kihűlni.

A vajat szétnyomkodtam, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot, végül a közben kihűlt és szépen besűrűsödött karamell nagy részét.

A lapokat egymásra raktam, körbe levágtam a széleket, hogy egyformák legyenek.

Megtöltöttem a krémmel úgy, hogy a tetejére is maradjon.

A levágott széleket összemorzsoltam s beszórtam a süti tetejét. 

Másnapig a kamrába hagytam "összeérni". A maradék karamellt kissé felmelegítettem, épp, hogy folyóssá váljon, s becsorgattam a süti tetejét.

Szépen megpuhult a süti, könnyen lehetett szeletelni.

Nem  a leggyorsabban elkészülő süti, nagyjából mind bármelyik másik lapokból és krémből álló süti. Csak a leírás hosszú, hogy okuljatok a hibáimból! :-) Eredeti recept a fenti linken, oly módon készítve talán a tészta sem lesz olyan pimasz. Bár a mézes tészta nekem mindig feladja a leckét, de még sosem fogott ki rajtam.

De megérte az összes ráfordított időt. Nagyon finom. Rég ettem annyit sütiből, mint a marlenkából! :-)

Áginak pedig köszönet a sűrített tej mentes receptért! :-)

Hájas pogácsa

Mire is jó négy szabadnap? Hájast sütni! :-)
Még tavaly volt, hogy Kati néni jóvoltából hájhoz jutottam. Bár kacérkodtam a gondolattal, hogy a még odahaza bevett szokáshoz híven karácsonyra vagy szilveszterre hájast süssek, -ugyanis a disznóvágást követő időszakban régen mindig készült, néha sósan is, rúd formájában- füstbe ment terv maradt. Akkor valahogy volt idő rá. Most örültem, ha elkészültem a sok minden más rám hárult feladattal. S közben a háj várt sorára a fagyasztóban.
Nagyon vártam ezt a hosszú hétvégét, s úgy terveztem, egyik napon "semmit" sem csinálok, nem tervezgetek, nem gondolkodom, megpróbálom pihentetni állandóan kattogó agyamat is. (Ez lenne most, amikor is blogot írok.) Ez az, ami soha nem jön össze. Tegnapelőtt este kikerült hosszú pihenőhelyéről a hájasnak való, tegnap reggel ecetes vízbe áztattam, később megtakarítottam, hártyákat lefejtettem róla, ledaráltam, kimértem a sütihez valót, s mivel a megmaradt zsiradékmennyiség még egy adaghoz kevés lett volna, meg amúgy sem akartam eltenni a többit, pogácsát sütöttem belőle.

Hozzávalók:

• 40 dkg ledarált háj
• 80 dkg liszt
• 2 teáskanál só
• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 tojás+ 1 sárgája
• a tetejére 1 tojásfehérje és köménymag

Így készült:

A lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a hájjal. (A hájat előzőleg néhány órára ecetes vízbe áztattam, a hártyát lefejtettem róla s ledaráltam.)

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztes keverékhez adtam a tojást és a sárgáját, majd az élesztős tejet s összegyúrtam. Ha nem lenne elég a tej, még lehet tenni hozzá.

A tésztát megdagasztottam s letakarva kelni hagytam. Fél óra múltán kinyújtottam, hajtogattam, újra pihentettem félórányit.

Ujjnyi vastagra nyújtottam, pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam. Lekentem tojásfehérjével, köménymaggal szórtam.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Meglepően magasra nőttek, puha, laza szerkezetű pogácsák lettek. S finomak. Hájas íze van, az a jellegzetes íz, ami csak az ezzel a hozzávalóval készült sütiken érzik. 

Az édes változat is jól sikerült, Anyukám receptje alapján készült ezúttal is. Szilvalekvárom nincs, de baracklekvárral is finom lett, s alig folyt ki belőle, bár tartottam tőle.

Joghurtkrémes mákos szelet

Már nem tudom, hol találtam ezt a krémet, de érdekesnek találtam, ezért jegyeztem le. Kitaláltam hozzá egy mákos alját, mert néha jólesik a mákos süti is, s krémesen a család is szívesebben megeszi- amúgy nem rajonganak érte.

Hozzávalók:
A mákos laphoz:

• 4 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 1 dl olaj
• 1,5 dl ásványvíz
• 20 dkg liszt
• 20 dkg darált mák
• 1 csomag sutőpor
• 1 vaníliás cukor

A krémhez:

• 5 dl natúr joghurt
• 3 dl víz
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 20 dkg vaj
• 15 dkg cukor

Így készült:

A tésztához a tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd a többi hozzávalóval simára kevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a pudingporokat kevés vízzel simára kavartam, majd a joghurttal és a többi vízzel is elkevertem.

Állandóan kavargatva sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem. A puha vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként belekevertem a kihűlt pudingot.

A krémet a már kihűlt mákos lapra kentem. 

Hideg helyen dermesztjük, majd szeleteljük.

Viszonylag egyszerű, s a mákos tészta a savanykás joghurtkrémmel nekem nagyon ízlett. 

Sajtos-joghurtos pogácsa

Nem túlzok, pogácsát legalább kéthetente készítek. De néha sűrűbben is. Ha vendégek jönnek, azért, ha Fiamnak kell csomagolni, azért, ha megyünk valahova, akkor is jó szolgálatot tesz, s tízórainak csomagolva sem utolsó. Arra nem emlékszem, hogy sütöttem-e valaha recept után, legfeljebb ihletet kaptam innen-onnan. Most adott volt a joghurt, amit el kellett használni, e köré kerekedett a többi. A sajt nem rákerült, hanem közé, hogy ebben is más legyen.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt (+1-2 evőkanállal)
• 2 teáskanál só+ nagy csipet
• 25 dkg margarin
• 1 púpozott evőkanál zsír
• 2 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 3 tojássárga
• 1 nagy doboz natúr joghurt (4 dl)
• 25 dkg reszelt sajt
• + 1 tojás, nagy csipet só, magok a tetejére

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot s belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a liszthez adtam a sót, elmorzsoltam a margarinnal és a zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet és joghurtot, összegyúrtam. Lágynak találtam, ezért 2 evőkanálnyi lisztet gyúrtam még bele. Így pont jó lett, nem túl kemény, de nem is elterülősen lágy. 

Megdagasztottam a tésztát s letakarva kelni hagytam.

A sajtot lereszeltem.

A megkelt tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam. Megszórtam a reszelt sajttal s feltekertem. Háromba hajtottam, egymásra téve a hajtásokat. Kicsit lenyomkodtam, majd jó ujjnyi vastagra nyújtottam.

Kis pogácsaszaggatóval kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsibe raktam őket. Csipet sóval felvert tojással lekentem, s magokkal szórtam be- len- illetve köménymaggal.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket.

Almás-túrós-mákos süti

Ma sütöttem! :-) Tegnap este böngésztem a Pinterest-et, ott jött szembe velem ez a süti. (Itt lelhető fel az eredeti recept.) Mentettem is, de akkor még nem tudtam, hogy ilyen hamar el is készül. Abban biztos voltam, hogy sütök pogácsát, de édes sütire több ötletem is volt. Aztán felvillant lelki szemeim előtt ez a réteges, igen finomnak tűnő süti. Gyorsan megkerestem, fordítót igénybe vettem, s megállapítottam, hogy minden belevaló fellelhető itthon. S bár elég munkaigényes, rábeszéltem magam, hogy igenis ezt készítsem el. Felhoztam a néhány maradék, fonnyadó almát, s meggyúrtam a tésztát, sorra kavartam a töltelékeket, közben jócskán improvizáltam is, meg találgattam s nevetgéltem a gép-fordította szövegen. Néha igen vicces tud lenni.
Kisült, teszteltük, s megállapítottam, ezúttal sem csalt a megérzésem: finom lett! :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 20 dkg margarin
• 3 tojás sárgája
• kb. fél dl tej

Az almatöltelékhez:

• 6 nagyobb alma
• 8 dkg cukor
• 3 evőkanál gríz
• 1 mokkáskanál fahéj

A túrótöltelékhez:

• 50 dkg túró
• 2 púpozott evőkanál tejföl
• 10 dkg cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál vaníliás pudingpor (fél csomag)
• 3 tojásfehérje
• 1 evőkanál gríz

A máktöltelékhez:

• 20 dkg darált mák
• 2 dl tej
• 10 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliapuding (csomag másik fele)
• 1 evőkanál gríz
• 3 tojásfehérje

Így készült:

A tésztához kimértem a lisztet, cukrot, hozzátettem a sütőport, csipet sót s elmorzsoltam a margarinnal. Belekerült a tojások sárgája meg kevés tej s összegyúrtam. Annyi tejet öntöttem hozzá apránként, hogy összeálljon a tészta.

Míg elkészültek a töltelékek, a tésztát pihenni hagytam.

Az almákat megmostam, lereszeltem, levét kicsavartam. Hozzáadtam a cukrot, grízt, fahéjt, összekevertem.

A túrót áttörtem. Belekerült a tejföl, cukor, pudingpor, gríz, citromhéj, összekevertem. Végül hozzákevertem 3 fehérje felvert habját. Nekem volt 3 maradék fehérje a pogácsától, ha nincs maradék, a túróhoz lehet keverni a sárgákat is, hogy ne menjen veszendőbe.

A mákot elkevertem a tejjel, cukorral, pudingporral, végül belevegyítettem 3 fehérje felvert habját- ez a tésztától maradt.

A tésztát két részre osztottam. Mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam.  (28×32 cm-es)

Az elsőt kikent tepsibe tettem. Elsimítottam rajta az almát, erre került a túrótöltelék, végül a mák. 

Beborítottam a másik tésztalappal.

180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Addig sült, míg a tetején szépen megpirult a tészta.

A végén kicsit alacsonyabb hőfokon hagytam még a sütőben, hogy biztosan átsüljön.

A töltelékek sorrendjét megváltoztattam. Attól tartottam, hogy a lágyabb túrón és mákon nem tudom kellően elkenni az almát. Ezért ez került legalul, felülre pedig a legfolyékonyabb mák.

Grízt azért tettem bele, hogy biztosan legyen mi felszívja a nedvességet. 

Összvissza elég sok cukor van benne, mégsem édes. A tetejére is kerülhet porcukor, én lehagytam. Igen laktató, egy kocka bőven elég volt ebéd után kóstolónak. Pedig finom, mindenkinek ízlett. Holnap iskolában-munkában biztos jobban fog fogyni! :-)

Maci kávés keksz

Már megint eltelt egy egész hónap, hogy erre jártam. Végre egy szabad hétvége, így a kis szusszanás mellett jut időm lejegyezni néhány, utóbbi időben sütött süti receptjét. Mert azért sütök rendületlenül, főleg, ha hazajön a Fiam. Mióta egyetemista, hazalátogatásai- átlag kéthetente- újabb ürügyet szolgáltatnak a sütésre! :-) Mindig sütök valami olyat is, ami sokáig eláll, meg többnyire "hamuban sült" pogácsát is, meg valami mást is.
Ez a kávés keksz a legújabb kedvence, miután egyszer megsütöttem, kétszer egymás után is ezt kérte. Így rövid időn belül háromszor is elkészült, ami ritkaság. A recept ötlete meg onnan született, hogy a legutóbb vásárolt, korábban kedvenc Maci kávé nem akart fogyni. Na ily formába volt keletje!

Hozzávalók:

• 45 dkg liszt (+1 evőkanállal, szükség szerint)
• 20 dkg vaj
• csipet só
• 18 dkg porcukor
• 3 evőkanál Maci kávé
• 2 nagy tojás

Így készült:

A lisztet, csipet sót, cukrot elmorzsoltam a vajjal, majd hozzáadtam a kávét és a tojásokat. összegyúrtam. Picit lágynak találtam, ezért még tettem hozzá lisztet. Legutóbb egyenesen fél kg lisztből készült. Kisebb tojásokkal viszont biztosan elég a 45 dkg.

A tészta 1-2 órányit pihent is, mert közben más is sült-főtt a konyhában. De pihentetés nélkül is lehet sütni.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam s világosra sütöttem őket. 

Finoman kávé ízű, roppanós, sokáig elálló keksz. Nem kell túlsütni, mert akkor túlságosan kemény lesz. Tapasztaltam! :-) 

A porcukor fontos, mert ha kristálycukor kerül bele, nem lesz szép sima a keksz felülete. Ha nincs otthon porcukor, kávédarálóban készül gyorsan. Legutóbb vanília is került bele. Nem rontotta el! :-)