Ketchup házilag

Már megint lemaradtam, ez sem most készült, hanem úgy két héttel ezelőtt. De gondolkodom egy újabb adagon...
Én magam nem vagyok nagy rajongója ennek a paradicsomos szósznak, de a gyerekek előszeretettel fogyasztják. Sült krumplira, pizzára, hamburgerbe... Mikor megláttam Limaránál a házilag készített ketchupot, eldöntöttem, én is készítek. Aztán újabb csábító receptet találtam Alíz blogján. Én meg a kettőből elkészítettem a saját verziómat. Én nem mertem olyan bátran fűszerezni, mint Limara, de alkalmaztam a fűszereit. Alíz pedig több zöldséget tett bele a paradicsom mellett- én itt is a középutat választottam. Köszönöm mindkettőjüknek !
Kíváncsian vártam a végeredményt, főzés közben kóstolgattam, hogy nem fáradozok-e hiába. De nem, igazán finom lett, másnap az üvegekből kimaradt szósz elfogyasztása végett krumplit sütöttem. Fincsi volt:-)

Hozzávalók:

• 2,5 kg paradicsom
• 3 nagy fej hagyma
• 6 db kápiapaprika
• 1-2 csípőspaprika (ízlés szerint) 
• 3 zellerlevél 
• 4-5 gerezd fokhagyma 
• 2 kiskanál só
• 8 szem egész szegfűszeg
• 8 szem egész szegfűbors
• 3 babérlevél
• kanálhegynyi őrölt fahéj
• őrölt bors
• 1 dl cukor
• 0,5 dl almaecet
• kevés szalicil 

A zöldségeket megmossuk, felaprítjuk. A hagymát és paprikát 1 dl vízzel párolódni tesszük. Hozzáadjuk a zellerlevelet, csípőspaprikát, szegfűszeget és szegfűborsot, fokhagymát, babérlevelet, fele sót. Ha már puha a hagyma és paprika, hozzáadjuk a paradicsomot. Ezt is puhára főzzük. Ekkor átpasszírozzuk.
Tovább főzzük  a cukor, ecet, fahéj, bors, többi só hozzáadásával. Addig főzzük, míg kellően sűrű lesz. (Én 2 órán át főztem, ekkor megelégeltem, pedig kicsi sűrűsödés még ráfért volna. )
Belekeverjük a szalicilt (fél mokkáskanálnyit tettem bele), kis üvegekbe rakjuk, lefedjük, szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

Anyukám is készített régen néhányszor ketchapot, de fogalmam sincs, hogyan. Arra sem emlékszem, szerettem-e. De biztosan, mert nincs rossz emlékem róla.
Érdekes módon a ketchup kínai eredetű, még maga az elnevezés is. Csakhogy ők tengeri állatkákból készítették, szintén szósznak. Tengerészek hozták magukkal, de szerencsére itt paradicsomból készül:-)

Sonkás pogácsa

Kaptunk igazi házi sonkát, amolyan keményre érleltet, régi ízeket felidézőt. Egy részéből pásztortarhonya készült, a többiből süti, tepertős pogácsa módra. Mindegyik nagyon finom lett. Hiába, a házi ízeknek nincs párja!

Hozzávalók:

• 1 kg fehér búzaliszt
• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 15 dkg margarin
• 2 kiskanál só
• 3 dkg élesztő
• 7-7,5 dl tej
• 1 kiskanál cukor
• 2 egész tojás
• 40 dkg füstölt sonka
• 1 tojás lekenni

A darabokra vágott sonkát főni tesszük annyi vízben, amennyi majdnem ellepi. Addig főzzük kis lángon, míg elfogy a víz, s sülni kezd. Ezalatt megpuhul. Sózni nem szükséges.

3 dl langyos tejben elkeverjük a cukrot s felfuttatjuk benne az élesztőt. A liszteket a sóval elvegyítjük, elmorzsoljuk benne a margarint. Beleütjük a tojásokat, az élesztős tejet valamint a többi (szükség szerinti mennyiségű) tejjel rugalmas tésztát dagasztunk. Letakarva kelni hagyjuk.

A sonkát ledaráljuk, a zsíros részekkel együtt. (A bőrt levágtam róla. Én még tettem hozzá kevés zsírt, mert túl száraznak tűnt.)

30-40 percnyi kelesztést követően a tésztát kinyújtjuk, harmadára rákenjük a sonkát, az üres részt ráhajtjuk, majd a sonkás tészta kimaradó részét. Még háromba hajtjuk. Fél órai pihentetést követően megismételjük a hajtogatást, majd újabb fél óra után megint. Még fél órát pihentetjük, ekkor jó ujjnyi vastagra nyújtjuk, tetejét bevagdaljuk. Pogácsaszaggatóval kivágjuk, tepsibe rakosgatjuk, felvert tojással lekenjük s előmelegített sütőben pirosra sütjük.

Nem az egész tésztából készült sonkás pogácsa, kb. harmadából sajtos készült, Fiam kérésére. Ezt nem fotóztam le, mert hozzáragadt a sütőpapírhoz. Elfogyott a régi, új csomagot kezdtem meg, hát jobb lett volna a tepsit mosogatni, mint ezzel bosszankodni. Olyan mértékben leragadt, hogy a süti alja ottmaradt a papíron. Késsel szedtem le a többit. Odaadom a gyerekeknek hajtogatni, kézműveskedni, vagy jó lesz csomagolni, de ezt még egyszer tepsibe nem teszem. 

Megint őszibarack: citromos-habos lepény

Tegnapelőtt Férjuram hozott -kértem rá- nagy adag gyönyörű és ízletes őszibarackot. Befőttnek szántam, mert ez a kedvenc üvegbevalónk, de ahhoz túl érettek voltak. Így csak 10 üveg befőtt lett, meg aztán rostos üdítő, süti, tettem belőle a hűtőbe, hogy majd rájárunk, s egy kilónyit meg is ettem:-) Egyszerűen nem tudok betelni vele.
Valami más sütit néztem ki, de mosogatás közben (egy sütiformával! -bosszút állt) megvágtam a kezem, így dagasztás kizárt. Vacsira meg kenyérpizza készült, s ha a sütő már be lett melegítve, gyorsan kerestem egy kevert receptet, s Leányzóm közreműködésével ez sült ki:

Hozzávalók:

• 25 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 3 tojássárgája 
• 3 egész tojás
• 1 citrom leve és héja
• 1 csomag (sáfrányos) sütőpor
• 45 dkg liszt
• 1 dl tej
• 1 kg őszibarack (5 db.)

A habhoz:

• 3 tojásfehérje
• 15 dkg cukor
• csipet só

Elkészítés:

A margarint kikeverjük a cukorral. (A margarint mikróban meg szoktam puhítani, így sokkal könnyebb dolgom van.) Hozzáadjuk a tojássárgákat,(a fehérjéket félretesszük a  habhoz), majd egyenként a tojásokat, mindegyikkel jól kikeverjük. A citrom levét és héját is hozzákeverjük. A kimért lisztben elvegyítjük a sütőport,     

s a tejjel váltakozva a masszához keverjük. 

A barackokat vaskosabb szeletekre vágjuk.

A tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, elosztjuk a tetején a barackszeleteket, s előmelegített sütőbe toljuk. 

A tojások fehérjét a csipet sóval felverjük, majd a cukor hozzáadásával tovább verjük, míg kemény, fényes habunk lesz.

Ha süti teteje pirulni kezd, (tűpróba!), rásimítjuk a habot, s visszatoljuk a forró sütőbe, míg egy kis színt kap a hab is. 

Szép sárga lett a süti, s ez nem csak a sáfrányos sütőpornak köszönhető, hanem a Nővérem tyúkjainak is! Nővérem látott el hétvégén házi tojással... A sáfrányos sütőport pedig a múlt heti váratlan kiruccanásunk során vettem, Martinelli keltette fel az érdeklődésemet. Véletlenül láttam meg, hát vettem belőle. Igazából nem látok különbséget a sima és ezen sütőpor között, már ami a sütit illeti. Volt egy érdekes illata, mikor kinyitottam a csomagolást, meg enyhén sárga színű, ennyi.

Zakuszka

Próbáltam kinyomozni, honnan is ered ez az étel. Erdélyben főzik a románok is, a magyarok is, de ha nem olvasok utána, abban a hitben maradok, hogy szláv eredetű, hisz neve erről árulkodna, no meg horvátországi nyaralásunk során találkoztunk vele az üzletekben. De mint Alíztól is megtudtam, örmény eredetű, ők hozták magukkal s ismertették meg velünk ezt a finomságot. Köszönet nekik érte, hisz tényleg nagyon finom. Egyetlen hátránya, hogy sok időbe kerül az elkészítése, de egy napos munka sok kamrát díszítő tele üveget eredményez, amelyeket a késő őszi, téli (no meg jelenlegi) napokon örömmel bontogatunk s kenjük kenyérre a tartalmát.
Ez is olyan, hogy ahány ház, annyi szokás. Azaz mindenki másképp készíti. Én persze az Anyukámtól tanult recept alapján.

Hozzávalók:

• 3 kg padlizsán
• 3 kg sárgarépa (egy része lehet petrezselyem)
• 5 kg paprika ( lehet teljes egészében piros, de legalább egy része legyen piros kápia vagy pritamin)
• 3 kg paradicsom vagy 1,5 l sűrű házi paradicsomlé
• 3 kg hagyma
• 2 l olaj
• só
• fűszerek: őrölt bors, babérlevél, csípős paprika
• szalicil 

A padlizsánt megsütjük, legjobb a szabadban, lemezen, de ha erre nincs lehetőség, a tűzhelyen, egy használaton kívüli tepsiben vagy erre szakosított lemezen. (Az erdélyi háztartásokban van ilyen.) A szomszédasszonyom sütőben süti, én nem próbáltam, de biztos, így is jó. Ha puhára sült, még melegen lehúzzuk a héját. A húsát tegyük szűrőbe, hogy lecsepegjen a leve.
A sárgarépát megpucoljuk, vaskosabb karikákra vágjuk. 1 dl-nyi olajat öntünk alá, sózzuk, s kicsi lángon, lefedve párolódni tesszük.
A paprikákat megmossuk, kicsumázzuk, felaprítjuk, szintén kevés olajon, sóval, fedő alatt párolódni tesszük. Ha elég levet engedett, fedjük ki, hogy közben a leve is fogyjon, hisz ez a lényeg, a zöldségek levétől megszabadulni. Időnként kavarjuk meg, mert hajlandó odaégni. Ha szeretjük csípősen, lehet tenni bele 1-2 erős paprikát.
Ugyanígy járunk el a hagymával is: megpucoljuk, megmossuk, nagyobb szeletekre vágjuk, megkönnyezzük, kevés olajon, kevés sóval, lefedve kicsi lángra tesszük. Ha már van alatta elég lé, kifedjük. Meglepő, de a hagyma is úszni szokott a lében. Ezt is kavargassuk.
A paradicsomot, ha nincs paradicsomlé, megmosva, felaprítva felfőzzük, jó puhára, s átpasszírozzuk.
Ha minden zöldség készre párolódott, ledaráljuk őket, s egyben, egy nagy edényben (legalább 10 literes legyen) főni tesszük. Hozzáöntjük a többi olajat,  a paradicsomlevet, néhány babérlevelet, borsot (mokkáskanálnyit), s állandóan kavargatva főzzük. Ez lehet 2 óra is. Addig kell főzni, míg az olaj a szélén szépen különválik (én legalábbis így tanultam).
Ha kész, kiskanálnyi szalicilt kavarunk bele, jó előre, alaposan kimosott üvegekbe rakjuk (kavargatás közben nem lesz idő üveget mosni). Gyorsan lekötözzük, szárazdunsztba (takarók, párnák közé) rakjuk.
 Kisebb üvegekbe, úgy 4 dl-esekbe szoktam rakni, de most kénytelen voltam néhány nagyobba is, mert kifogytunk a kicsikből. Azóta gyűjtögetem az újabb adag üveget, hisz még akarok főzni, mert a 19 üvegből még 6-7 van:-) Elosztogattuk. De szívesen látom kóstolóra azokat, akik még nem ettek zakuszkát!

Anyósom úgy készíti, hogy nyersen darálja le a zöldségeket, s egybe főzi az egészet. Persze kivétel a padlizsán, paradicsom, azt ugyanúgy kell, lesütni, megfőzni külön. Ő meg nem tett bele sárgarépát, csak mióta nálunk látta, azóta használja. Érdemes beletenni, mert több is lesz, krémesebb, s nem annyira lecsóra emlékeztető, paprikaízű.
S hogy finom, bizonyítja, hogy akikkel megkóstoltattuk, s eddig nem ismerték, szerették, többen elkérték a receptet is. A tavaly Férjuram vitt a munkába, s egyik  pasi otthon elmesélte, hogy evett valami "viszkászt". Ezen azóta is derülünk, de az illető tegnapelőtt megkérdezte, főztünk-e idén is, ugyanazt az elnevezést használva. Férjuram vitt újra egy nagy üveggel, neki alig hagytak belőle:-) Az ő körükben rajta marad a macskaeledel neve, bár a macska nem enné meg, hisz vegetáriánus eledel, csupa zöldség.
Több változata van, lehet gombával dúsítani, babbal, ez kiválthatja a padlizsánt. A következő adagot babbal tervezem, de én akkor is teszek hozzá a padlizsánt. A Férjem által  hozott 20 kg lesütve vár sorsára a mélyhűtőben, ebből fogok kivenni hozzá.

Túrós rácsos őszibarackkal

Ez a süti is hétvégére készült. Még tombol az őszibarackszezon, így muszáj volt csempésznem belőle a sütibe. Nem volt rossz ötlet, Férjuram rájárt rendesen. A gyerekek persze a csokimázasat részesítették előnybe.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• 15 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 tojás
• 1 nagy evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 40 dkg tehéntúró
• 10 dkg cukor
• 3 tojás fehérje
• csipet só
• fél citrom reszelt héja
• 3 evőkanál gríz
• 1 nagy evőkanál tejföl
• 2-3 őszibarack (kb. 40 dkg)

Elkészítés:

A lisztet, sütőport elvegyítjük, elmorzsoljuk a zsírral. Hozzáadjuk a többi hozzávalót, s összegyúrjuk. Ha nem akarna összeállni, még kevés tejfölt gyúrunk bele. Kevés ideig pihentetjük a tésztát. (20-30 perc)

Közben elkészítjük a tölteléket: a barackokat megmossuk, szeltekre majd kisebb darabokra vágjuk.

A tojásfehérjéket a csipet sóval kemény habbá verjük.

A túrót villával áttörjük, hozzáadjuk a cukrot, tejfölt, citromhéjat, grízt, a barackdarabokat, végül óvatosan hozzákeverjük a habot is.

A tésztát két részre osztjuk, egy nagyobb és egy kisebb darabra. A nagyobbat tepsi méretűre nyújtjuk, elosztjuk rajta a tölteléket, majd a kisebb tésztából berácsozzuk a sütit.

Előmelegített sütőbe toljuk, addig sütjük, míg pirulni kezd a teteje.

A tésztába a 3 tojás sárgája kéne, de nekem volt megmaradva a kiflitől 3 fehérje, ezért tettem egész tojásokat a tésztába. A töltelékbe pedig kerülhet 50 dkg túró, tejföl nélkül. Én a 40 dkg házi túrót egészítettem ki a tejföllel. A tetejére pedig sülést követően kerülhet porcukor, de én így is elég édesnek találtam.

Kolbászos kifli

Évekkel ezelőtt Bella néninél ettem kolbásszal töltött kiflit, aminek finom, ropogós volt a tésztája is. Akkor a receptet is elkértem, de elkallódott, csak arra emlékszem, hogy olajos volt a tésztája. Ezt a sós rágcsálnivalót készítettem a hétvégére. Egy részét füstölt sajttal töltöttem, mert nem voltam biztos a szíves fogadtatatásban mindenki részéről.

Hozzávalók:

• 80 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 1,5 kiskanál só
• 1 kiskanál cukor
• 4 dl tej
• 2,5 dkg élesztő
• 1,5 dl tejföl
• 3 tojás sárgája
• 1 dl olaj
• a töltelékhez karikákra vágott kolbász vagy sajt

A langyos tejben elkeverjük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk felfutni.
A lisztet, sót elvegyítjuk, a közepébe készített mélyedésbe beleütjük a tojások sárgáját, hozzáadjuk a tejfölt, végül az élesztős tejet. Jól eldolgozzuk, majd apránként belegyúrjuk az olajat. (Ha lágy lesz a tészta, mehet még bele liszt.) Pici lisztet szórunk rá, letakarjuk, s egy órányit pihentetjük.
Ekkor lisztezett deszkára borítjuk. 8-9 gombócra osztjuk. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtjuk, 8-ba vágjuk, megtöltjük, felsodorjuk, kissé meghajlítva tepsibe helyezzük. Rövid kelesztés után előmelegített sütőben pirulásig sütjük.

A fiúk apraja csak úgy, a nagyja a sör mellé fogyasztotta a kinti sütögetés közben, azon frissiben.

Kókuszos mézes - mogyoróval

Tegnap és ma kisebb vendégsereg volt nálunk, egy kis kerti sütögetéstre a nyár utolsó hétvégéjén...Míg a férfiak apraja-nagyja kint füstölődött, én alaposan befűtöttem a konyhát, órákig nyüstöltem a sütőt. Szerencsére alábbhagyott a nagy meleg, mára egész kellemes idő kerekedett. Csak az a baj, vége a nyárnak... Sosem várom az őszt, de a természet tőlem függetlenül végzi a dolgát. Nekem meg alkalmazkodni kell.
Egyik süti a háromból kókuszos mézes akart lenni, amit nagyon szeretek sütni, mert egyszerű, kiadós, no és mindenki szereti (Sógorom különösen örült neki). Azon egyszerű oknál fogva nem lett kókuszos, hogy a kisboltból épp kifogyott a kókuszreszelék. De rajtam nem fog ki ilyen apróság, régen Anyukám gyakran darált dióba forgatta, én meg, azaz a Nővérem darált mogyoróba hempergette. (Persze, hogy a vendégeket is munkára fogtam, hisz azért jöttek:-D )

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 30 dkg cukor
• 8 dkg margarin
• 1 tojás
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 24 evőkanál tej
• 3 evőkanál méz

A mázhoz:

• 25 dkg margarin
• 25 dkg cukor
• 3 evőkanál kakaó
• fél fiola rumaroma
• 20 dkg kókusz (vagy darált dió, mogyoró) a forgatáshoz

Elkészítés:
A liszben eldörzsöljük a margarint. Az összes többi hozzávalóval alaposan kikeverjük. (Az eredeti recept fél óra kevergetést ír elő, én ezt azért lerövidítem. Tejet pedig 12 kanállal ír, de ennél mindig több kell, most mértem, kétszer annyi  simán felfér.) A massza enyhén folyékony, inkább elterülő kell legyen.
Kikent vagy sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
Ha kihűlt, hosszúkás szeletekre vágjuk.
A mázhoz valókat kevergetve összefőzzük. A szeleteket belemártjuk a forró mázba (ha közben kihűl a máz, újra lehet melegíteni), majd beleforgatjuk a kókuszreszelékbe, vagy dióba, mogyoróba.

 Majd jön a többi süti is, meg amivel el vagyok maradva- mint a zakuszka is. Lassan el is fogy, de még nem jutottam el odáig, hogy feltöltsem. Valamit nagyon rosszul csinálok, állandóan teszek-veszek, még sincs időm mindenre, amit eltervezek. Majd a télen, a hosszú, sötét délutánokon...

A hónap témája. A kapor

Több jelöltje is volt a hónap témájának, végül a kapor lett a befutó.
Én nagyon szeretem a kaprot, egyik kedvenc fűszernövényem. Nem úgy az apai nagyszüleim, akik azt tartották, hogy a tehén sem eszi meg (ennek nem jártam utána), ők egyék meg? Tehát ők nem használták, Apukám rá is fogta, hogy nem szereti. Édesanyám mégis belecsempészte a tök- és káposztaételekbe, soha nem volt panasz miatta. Én is használom, tökfőzelék kapor nélkül, vagy töltött káposzta, kovászos uborka, télire való savanyúság elképzelhetetlen nélküle. A kapros tokány pedig a gyerekek kedvence. Nekem meg a kapros-juhtúrós lepény. Édes túrótöltelékbe még nem mertem kipróbálni, számomra a sós sütik kelléke.
Anyukám kertje mindig tele volt kaporral, pedig soha nem vetette. Elhullatta a magját, s következő évben dúsan nőtt. Kaptam én is belőle mindig bőven, a vastag szárát és virágzatát megszárítottam, (ez használható savanyúságba, levesekbe,) a leveleit apróra vágva a mélyhűtőbe tettem. Sokkal finomabb, mint a szárított. Magjából pedig tea főzhető.
Olvastam, hogy megfelelő körülmények között a kapor önvető. Hát nálunk nincsenek meg a megfelelő körülmények, mert hiába vetem, nem akar szép kapor nőni belőle. Idén ellepték a levéltetvek, végül cserépbe vetettem, a teraszon vékonyan ugyan, de nőtt.

Ebből került a kapros-túrós csigába.

A kapor az ernyősvirágzatúak családjába tartozik, közeli rokona a kömény és az ánizs.
A Földközi-tenger vidékéről származik. Már az ókorban használták: Egyiptomban a fáraók idején fájdalomcsillapítóként ismerték, a görögök a szemükre tették, hogy segítsen az elalvásban, a gladiátorok pedig varázserőt tulajdonítottak neki.
A magyar konyha régi, kedvelt fűszere. Elképzelhetetlen nélküle a kovászos uborka, túrós lepény, tökfőzelék; fűszeres ecetekbe, páclevekbe is használják.
Illóolaját az illatszeripar és az élelmiszeripar is felhasználja. A tisztított illóolaj enyhíti a puffadást, gyomorfájást. A nők is régóta használják a kapor termését a menstruáció kísérő tüneteinek enyhítésére , a szoptatós anyukák pedig a tejképződés serkentésére fogyasztják. ( forrás :Házipatika)
Teája továbbá vízhajtó hatású, hasznos emésztési zavarok, hányinger, álmatlanság, étvágytalanság esetén.


                         

Kettőt egy csapásra: pogácsa és kapros-túrós csiga

Tegnap "otthon" voltunk. Váratlan eseményre kellett , azaz illett hazautaznunk, Férjem egy kedves rokonától vettünk végső búcsút. Sajnos, lassan csak az ilyen események hívnak Erdélybe (vagyis a Partiumba, ha úgy tetszik). Pedig visszahúz a szívem...
Kora reggel mentünk, délután jöttünk is vissza. A gyerekeket itthon hagytuk, először maradtak egyedül. Szomszédainkat megkértük, időnként nézzenek rájuk, de ügyesek voltak, semmi gond nem volt. Bíztam is bennük.
Erre az útra készült ez a süti. Rég sütöttem sóst, pedig sokszor szívesebben megeszem, mint az édeset.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt (fele rétesliszt)
• 2 kiskanál só
• 4 evőkanál zsír
• 2 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1 kiskanál cukor
• 1 kis pohár kefir
• 2 tojás
• 2-3 evőkanál tejföl

A csigához:

• 40 dkg juhtúró (lehet részben tehéntúró)
• kis csokor kapor

A pogácsához:

• 1 tojás sárgája
• magok (szezám, mák, kömény...)

Elkészítés:
A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot, a belemorzsolt élesztőt felfuttatjuk benne. A lisztben elmorzsoljuk a zsírt. Az élesztős tej és a többi hozzáadásával rugalmas tésztát dagasztunk. Tejfölt szükség szerinti mennyiséget adunk hozzá.
1 órányit letakarva kelesztjük a tésztát.
Lisztezett deszkára borítjuk, kettéosztjuk.
Felét vékonyra, hosszúkás téglalap alakúra nyújtjuk, megkenjük a  túró és apróra vágott kapor keverékével. Ha szükséges, sózzuk a tölteléket. Felsodorjuk, s ujjnyi vastag csigákat vágunk belőle. Sűtőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, előmelegített sütőben sütjük.
Miközben sülnek (két tepsi megtelt a csigákkal), kinyújtjuk a pogácsának valót. Háromszor hajtogatjuk, miközben 10-15 percet pihen az egyes hajtogatások közben. A harmadik hajtogatást követően nem túl vékonyra nyújtjuk, kiszaggatjuk a pogácsákat, tojássárgával kenjük, tetszés szerinti magokkal szórjuk.
A csigákat követően kisütjük a pogácsákat is.

 Finom rágcsálnivaló volt, a férjemnek a pogácsa ízlett jobban, nekem persze, hogy a kapros csiga. Naaagyon szeretek mindent, ami kapros, de juhtúróval párosítva...nyami, ahogy a gyerekek mondanák. De akármilyen jó is volt, haza is hoztunk belőle, olyan forróság volt, hogy enni sem volt kedve az embernek, csak inni, inni, inni. Ma is folytatódott ez a nyomasztó meleg. 41 fok volt árnyékban (na jó, a falon van a hőmérő, valószínűleg  átmelegszik az is), a napra kitett hőmérő 51 fokra kúszott fel. A lakásban is 30 fölé emelkedett a hőmérséklet. Én azt mondom, mégis jobb a hideg, fel lehet öltözni. Vagy nem?

Málnahabos piskóta

Végre, leülhetek! Dél óta paradicsomot főzök, de még nem mondhatom, hogy elegem van, mert vár rám még egynéhány télire szánt zöldség, gyümölcs. No de sebaj, legalább télen lógathatom majd megfáradt lábaimat:-)
A sok mosás- aprítás-passzírozás-kavargatás közepette ez a süti nyújtott némi vigaszt:

Hozzávalók:

• egy 6 tojásos piskóta
• 5 dl tejszín
• 40 dkg (mélyhűtött) málna
• 1 csomag zselatin (1,5 dkg)
• 4 evőkanál cukor
• 1 csomag babapiskóta (20 dkg)

A szokásos módon megsütjük a piskótát.
A kiolvasztott málna felét fél dl vízzel összeturmixoljuk. Szűrőn átpasszírozzuk. Két evőkanál cukrot adunk hozzá, meg a zselatint. Addig melegítjük, míg a zselatin feloldódik benne. (Nem kell felforralni, csak melegíteni.)
A tejszínt a maradék két evőkanál cukorral felverjük. Ha már kemény, hozzákeverjük a zselatinos málnalét, valamint az egész málnaszemeket.
A piskóta tetejére kenjük. A habon elosztjuk a babapiskótát, kissé belenyomkodjuk.
Letakarva hűtőben dermesztjük.

 

Tegnap készült, s már ettünk is belőle, de igazából ma volt finom, a hűtőben való pihentetés során a hab megdermedt, a babapiskóta pedig megpuhult.
Ez a süti sem úgy készült, hogy vettem a szakácskönyvet, előkészítettem a hozzávalókat... A Lányom nézte ki  egy sütiskönyvből, s réteslapok közé kellett volna kenni a kicsit másképp készült habot. Réteslapom nem volt itthon - nem is szokott lenni - , ezért készült piskóta, ami  vékony lett ahhoz, hogy kettévágjam, ezért került babapiskóta a tetejére. Miközben motyogtam, hogy már megint nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, azt mondja a Lányom: "Anya, te mindig kitalálsz valamit, hogy aztán jó legyen!"

Mentaszörp

Mióta rákattantam az internetes receptekre, egyre több, számunkra új dolgot próbálok ki. Olyanokat is, amiket régóta szerettem volna, de most, hogy látom, másoknak sikerült, én is veszem a bátorságot... Nos, ez nem olyan,  ez eszembe se jutott soha, de mikor itt rátaláltam, másnap hozzá is láttam. Mert éppen megérett az újabb adag menta a kertben a nyírásra. Egy üveggel el sem raktam, már alig van belőle. A gyerekek rájárnak. Érdekes, mentás-citromos ízhatás.

Hozzávalók:

• 2 maréknyi friss menta
• 2 citrom
• 2 l víz
• mokkáskanálnyi citromsav
• 2 kg cukor
• pici szalicil

Elkészítés:

A megmosott mentát és a felkarikázott citromot 2 l vízbe tesszük. Beleszórjuk a citromsavat is. Másnapig hagyjuk állni.

Másnap felfőzzük. Leszűrjük, hozzáadjuk a cukrot s újra felfőzzük. Hozzáadjuk a szalicilt, üvegekbe töltjük, lefedjük.

Az eredeti recept beküldője nem használt tartósítószert, hanem paplanok közé helyezte. Én -remélhetőleg nem fogom megbánni- ezt a lépést kihagytam, ugyanis a zakuszka még mindig a tulipános ládában időzik, ahova ilyen célból szoktam bepakolni a télire valót. Ezért tettem bele szalicilt.

Szóval, finom lett, máskor is fog készülni ilyen.

Napraforgó-kenyér

Egy Príma Konyhában láttam hasonló formázású kenyeret, s egy ideje tervezgetem, hogy elkészítem. Eljött az ideje... A tészta saját kútfő, csak a külalak koppintás:-)

Hozzávalók:

• 40 dkg fehér búzaliszt
• 10 dkg rétesliszt
• 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1,5 kiskanál só
• 1 kiskanál cukor
• 4-5 dl víz
• 3 dkg élesztő
• 3 evőkanál olívaolaj
• magok a tetejére (napraforgó, szezám, mák...)

A liszteket a sóval elvegyítjük. A közepébe mélyedést készítünk, beletöltünk 2 dl langyos vizet s belemorzsoljuk az élesztőt. Belekeverünk kevés lisztet meg a cukrot, s letakarva hagyjuk megkelni. Ekkor még 2 dl meleg vizet adunk hozzá, szükség szerint többet is, s inkább kemény tésztát dagasztunk. Beledolgozzuk az olajat is.

Pici liszttel megszórva letakarva megkelesztjük.

Lisztezett deszkára borítjuk. Egy nagyobb s kilenc kisebb gombócra osztjuk. A nagyobb köré körbe szorosan elhelyezzük a "szirmokat", s fél órányit újra kelni hagyjuk. 

Ekkor lekenjük kevés vízzel, s tetszés szerinti magokkal, váltakozva szórjuk be a gombócokat.

Előmelegített sütőben pirosra sütjük.

A barna liszttel készült kenyér mindig tömörebb (vagy csak nekem?), így laktató is volt, 1-1 gombóc több, mint elég volt reggelire.

Dominó

Hol is kezdjem... Tegnap egy kis körúton voltunk, s az útra akartam sütni valami utaztathatót. Ez egy régi, békebeli recept alapján készült. Annyira régi, hogy a 8. osztály végi bulira nyúlik vissza. Batyus buli lévén, mindenki hozott sütit, szendvicset, egyik osztálytársam anyukája pedig az egész, 36 létszámos csapatnak elegendő rózsaüdítőt készített. No és a barátnőm ezt hozta, én meg elkértem tőle a receptet. (Ezek szerint már akkor érdekelt a téma...) Anyukám nem volt elragadtatva tőle, nem is sütötte meg soha, de nem bánta, hogy beírtam a füzetébe. Így maradt meg a recept. Én meg annyi év után leporoltam s megsütöttem. Jó ki süti ez szerintem.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 45 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• csipet só
• 1 tojás
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• tejföl (kb. 3 evőkanál)

A töltéshez:

•  lekvár

A bevonáshoz:

• 4 tojás sárgája
• 20 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• maréknyi mazsola

Elkészítés:

A lisztet, sót, cukrot, sütőport elmorzsoljuk a zsírral. Hozzáadjuk a tojást és annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta.

3 részre osztjuk, tepsi méretűre nyújtjuk őket. Az elsőt tepsibe helyezzük, megkenjük lekvárral. A második lapot rátesszük, erre is lekvárt kenünk, végül befedjük a harmadik lappal. Előmelegített sütőbe sütjük addig, míg a teteje pirulni kezd.

Míg sül, elkészítjük a mázat: a tojássárgákat, cukrot és vaníliás cukrot jól kikeverjük.

A megsült tésztára kenjük, beszórjuk mazsolával. 1-2 percre visszatoljuk a sütőbe, míg a máz megszárad.

Kihűlés után szeleteljük.

Hogy ezt a sütit választottam, a zakuszkafőzésnek is van benne szerepe:-) Mégpedig úgy, hogy annyi befőznivaló volt az idén, hogy kifogytam az üvegekből. No meg ketten töltögettük őket, anyósom meg én. Hogy legyen mibe kirakni a kifőtt zakuszkát, a hűtőben fellelt megkezdett lekvárokat -3 is volt- is kiborítottam. Ezeket pedig el kellett használnom: volt meggy, sárgabarack és ribizli-málna közte, ez mind belekerült a sütibe. 

Tegnap hazafele bementünk a Nővéremékhez, tőle hoztam üvegeket, meg az Unokaöcsémet, meg sok paradicsomot -köszi érte!-, úgy hogy nem fogok unatkozni holnap sem!

Fagyit, de azonnal!

Nagyon meleg volt tegnap is, ma is, nyomasztó, tikkasztó, olyan  "most-semmire-sincs-kedvem" típusú. A gyerekek, meg mi tagadás, én is, vágytak valami édes-krémes hűsítőre. Magyarán fagyira. Nem gondolkoztam előre, hogy készítsek, ezért valami hasonlót dobtam össze hirtelen. Nem panaszkodtak, hogy fagyi jobb lett volna...

Hozzávalók:

• 25 dkg fagyos málna
• 1 nagy, érett őszibarack
• 2 evőkanál cukor
• 2 dl tejszín
• 2 dl tej

Az összes hozzávalót turmixgépbe borítjuk, s habosra kavarjuk.

Ha mélyhűtőbe tesszük, időnként átkeverve hamarosan fagyi lesz belőle, de így is majdnem az volt, jéghideg, krémes állagú, enyhén folyós, savanykás finomság. A gyerkőcök pillanatok alatt bekanalazták.

Hasonló melegek várnak ránk a nyár hátralévő részében is az időjárás-előrejelzés szerint, úgyhogy valószínűleg lesz párja is, de fagyosabb formában. 

Túrós-barackos kosárkák és rahátos kifli

Tegnap nagy munkában voltunk, zakuszkát főztünk. Ez egész napos munka, ráadásul ketten voltunk rá, én meg anyósom, de valamikor régen egyedül is megcsináltam, ráadásul a gyerekek is kicsik voltak még. Szóval nem kis vállalkozás, de ez is a hagyomány része: minden évben főztünk, Férjuram meg annyira szereti, hogy ki nem hagyhatom. Majd ha kikerül a takarók és párnák közül, jöhet a recept is.
Ma sütéssel vezettem le a tegnapi nap fáradalmait. Élesztős tésztát dagasztottam, s mivel elég tetemes mennyiség ez a tészta, kétféle töltelék került bele.
Kedves Jutka Kanadából, nem tudom, olvasol-e még, de ez most neked is szól, te kértél rahátos kifli receptet. Íme:

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg búzaliszt
• 40 dkg rétesliszt
• 3 evőkanál cukor
• fél citrom héja vagy 2 kiskanál citromaroma
• 20 dkg margarin
• fél mokkáskanál só
• 2 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 3 tojássárgája 
• 2 dl tejföl

A túrótöltelékhez:

• 30 dkg túró
• 10 dkg  cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 3 tojásfehérje 
• 1 púpos evőkanál gríz
• 3 őszibarack

A rahátos kiflihez: 10-15 dkg csíkokra vágott rahát

Elkészítés:
A tejet felmelegítjük, elkeverünk benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt s felfuttatjuk. A liszteket, sót, többi cukrot összevegyítjük, eldörzsöljük benne a margarint. Az összes többi hozzávalóval és az élesztős tejjel kemény tésztát gyúrunk. (Nekem még kellett pici liszt hozzá.)
Fél órát pihentetjük.
Közben elkészítjük a túrótölteléket: a túrót a cukorral villával áttörjük. Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a felvert tojásfehérjéket, a grízt.
A barackokat megmossuk, felszeleteljük, kisebb darabokra vágjuk.
A tésztát két részre osztjuk. A nagyobbikat enyhén lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, úgy 3-4 mm vastagságúra. Nagyobb korongokat vágunk belőle. (Én műanyag pudingformával vágtam ki.) Mindegyik közepére egy kiskanál túrótölteléket teszünk. A tészta szélét körbe felhajtjuk, s két ujjunkkal 6 helyen összecsípjük, így pereme lesz. 2-2 összecsípett sarkot összenyomunk. Így 3 csücske lesz a sütinek, kosárkaszerű lesz. A közepébe 1-1 darab barackot nyomunk. Előmelegített sütőbe toljuk a tepsit, pirosra sütjük.

Sülés közben eléggé ellaposodtak a kosárkáim, mégis jobb lett volna muffintepsiben sütni, mint ahogy terveztem. De legközelebb...
Két tepsibe fértek bele a nyomi kosárkák.
A maradék tésztát és a korongok kivágása során leesett  tésztadarabokat összegyúrjuk, kinyújtjuk. Háromszögekre vágjuk, egy-egy rahátcsíkot helyezünk bele, feltekerjük, tepsibe helyezzük, kisütjük.

Le lehet kenni tojással, akkor szebbek lesznek, de nem volt időm, mert mire megsodorgattam a kifliket, éppen kisültek a kosárkák.
A rahátról már írtam, itt.
Csalódott voltam, hogy elterültek a kosarak, pedig szépet akartam sütni, egész délután tervezgettem, milyen legyen.  De a család örült neki, teával finom, egyáltalán nem kalóriaszegény vacsora volt.