Kenyérlángos és csavart "zsömle"

A munkából hazajövet döbbentem rá, hogy alig van kenyér itthon. Az ilyen felismeréseknek titkon még örülök is, mert akkor sütnöm kell:-) Mert a gyerekeknek tízórait kell csomagolni! Vacsorát is kellett rittyenteni, egy kalap alatt megoldottam a kettőt. Dagasztottam tésztát, feléből lett egy nagy tepsi kenyérlángos, a másik feléből zsemle, kis csavarral.

Hozzávalók:

• 80 dkg fehér búzaliszt
• 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál cukor
• 3 dl tej
• 1 tojás
• 5 dkg élesztő
• meleg víz
• 0,5 dl olaj

A kenyérlángoshoz:

• 2 dl tejföl
• 20 dkg ömlesztett sajt
• 1 nagy fej hagyma
• 15-20 dkg szalonna

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni. 

A liszteket tálba tettem, elvegyítettem benne a sót. Beleütöttem a tojást, majd hozzáadtam az élesztős tejet. Annyi meleg vízzel összeállítottam, hogy közepes keménységű tésztát kapjak. Végül két részletben beledolgoztam az olajat. Megdagasztottam.

Hagytam megkelni.

Míg kelt, a hagymát és a szalonnát felaprítottam.

A tésztát két részre osztottam. A kicsit kisebbet a gáztepsi méretére nyújtottam.

A tejfölt elkevertem a sajttal, rákentem a tésztára. Megszórtam a hagymával és szalonnával.

190 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Közben a tészta másik felét 8 részre osztottam. Előbb sima zsemlét formáztam belőlük, aztán gondoltam egyet: rúddá sodortam, kettéhajtottam, s megtekertem. Így tettem tepsibe. Addig keltek, míg megsült a lángos.

Mielőtt betettem a sütőbe, vízzel lekentem és szezámmaggal beszórtam.

Pirosra sütöttem őket.

A lángos tésztája jó vastag és puha lett, a sajtos tejföl pedig finoman krémes a tetején. Eddig csak tejföllel készült, de valahol láttam így elkészítve, most tettem egy próbát. Finom lett! A zsemle is, egyet kettétörtem s megkóstoltam. Csak vajat fogok kenni bele a gyerekeknek, nem "rontom el" mással:-)

Diós-karamelles süti

 Még egy karácsonyi süti:-) Egyben az utolsó.
Ez a süti egy időben minden ünnep főszereplője volt nálunk. Vagyis az eredetije. Mert én most kissé leegyszerűsítettem. Több okból is: egyrészt azért maradt el a hab a tetejéről, mert a másik süti is habos tetejű volt, másrészt bármennyire is szeretek sütni, a nap végére már olyan elegem lett belőle, hogy már csak az lebegett a szemem előtt: minél hamarabb túl lenni rajta!
Valamikor 3 lapban sütöttük a piskótát, most egyben sült, s 3 fele vágtam. A krém sem tojássárgás lett, hanem sima lisztes pépes. Majd ha megsütöm az eredeti recept szerint, ami a sütik sütije volt számunkra annak idején, akkor hozom az eredetit, most a jelenlegi formájában teszem közkinccsé. Így is nagyon finom volt, bár nem annyira szép, mint kéne legyen.
Ilyen lett leegyszerűsítve valamikori kedvencünk:

Hozzávalók:
A piskótához:

• 9 tojás
• 9 evőkanál cukor
• 7 evőkanál liszt
• 6 evőkanál darált dió
• csipet só
• fél csomag sütőpor

A krémhez:

• 6 dl tej
• 6 evőkanál liszt
• 20 dkg cukor
• 25 dkg margarin

A karamellhez:

• 10 evőkanál cukor

Így készült:

A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéből fele cukorral és a csipet sóval habot vertem, a sárgáját a többi cukorral és a sütőporral kikevertem. A két masszát összeborítottam, majd kanalanként hozzáadtam a lisztet és a diót, közben óvatosan kevergettem.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam. 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a tejből és lisztből pépet főztem. Kevergetve kihűtöttem. Közben a margarint a cukorral kikevertem, s belekanalaztam a kihűlt pépet.

A kihűlt piskótát vízszintesen 3 lappá vágtam. Egymás mellé tettem őket.

A 10 evőkanál cukrot világosra karamellizáltam. Gyorsan elosztottam 2 lapon, s hosszú pengéjű késsel elkentem, már amennyire lehetett. Hagytam kihűlni.

Összeraktam a sütit: alulra egyik karamelles lap, rá fele krém, másik karamelles lap, a többi krém, végül a harmadik lappal beborítottam.

Kevés porcukrot szórtam a tetejére, hogy ne legyen csupasz.

A karamell elkenése nekem sosem ment zökkenőmentesen. A hideg piskótán hamar megdermed, ezért gyorsan kell dolgozni vele. Így sem jut mindenhova, de akkor sem teszek rá többet, mert így is édes. Régebb két részletben olvasztottam fel a cukrot, de most időt akartam spórolni.

Másnapra a karamell a krémtől elolvad, a piskóta meg beissza. Nagyon finom íze lesz tőle, s harapni is kellemes. Nagyon édes, az vitathatatlan, de ooolyan finom!

Almás krémes szelet

Hogy vártam a karácsonyt -mint minden évben-, s pikk-pakk vége lett. De a fenyőfa még itt áll mögöttem, emlékeztetőül, s fog is még egy darabig. Minden évben nehezen válok meg tőle... Férjem szokta megelégelni a jelenlétét:-)
Nem csak aprósütik készültek karácsonyra, hanem krémesek is. Kétféle, no meg az elmaradhatatlan reszelt túrós. A legsikeresebb ez volt az összes közül. Almás, krémes, habos, nem túl édes, nem száraz, szóval minden együtt, amit szeretek egy sütiben.

Hozzávalók:
A piskótához:

• 3-4 alma
• 5 dkg margarin
• 2-3 evőkanál darált keksz
• 6 tojás
• 6 evőkanál liszt
• 6 evőkanál cukor
• csipet só
• fél csomag sütőpor

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 6 dl tej
• 15 dkg cukor
• 25 dkg mascarpone

A tetejére:

• 5 dl tejszín
• 2-3 evőkanál cukor

Így készült:

A megpucolt almákat nem túl vékony szeletekre vágtam.

A tepsit kikentem a margarinnal, beszórtam kekszmorzsával, s kiraktam az almaszeletekkel.

A 6 tojásból szokásos módon piskótát készítettem. Ráborítottam az almaszeletekre, elsimítottam.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, kiborítottam a tepsiből úgy, hogy az almás fele legyen felül. Kicsit segítettem neki elválni a tepsitől, mert itt-ott leragadt.

A pudingokat elkevertem kevés tejjel, majd a többi tej és a cukor hozzáadásával sűrűre főztem. Mikor kihűlt, hozzákevertem a mascarponét. Az almás piskótára simítottam.

A tejszínt a cukorral (ízlés szerinti mennyiségű, én csak 2 evőkanállal tettem bele) kemény habbá vertem, s a krémre simítottam.

Krémsajt helyett vajjal vagy margarinnal is készülhet a krém. Azért készült így, mert egyik Húgomnak van egy olyan bogara, hogy a vajjal, margarinnal készült sütiket meg nem eszi. Csak akkor, ha "belesül", ahogy Ő mondja. Ő mindenféle süti krémjébe mascarponét használ. Még a mézes krémesbe is, a grízes krémbe, s senki meg nem mondaná, hogy nem vajjal készült. Szóval így is lehet. 

Apróságok

Karácsony előtt volt jó néhány nap szabadságom, amikor is minden napra beosztottam valami tennivalót. Mondanom sem kell, hogy úgy borultak a szép tervek, ahogy voltak, de a sütésre szánt napot szigorúan arra használtam fel. Akkor készültek ezek az apróságok. A mézes az korábban, a gyerekekkel egy délutánt elpepecseltünk velük.

Készült kókuszos, diós-kapucsínós -nekem ez ízlett a legjobban-, meg citromos-csokis.

 Kókuszos keksz

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 20 dkg porcukor
• 20 dkg kókuszreszelék
• 1 tojás
• 2 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg fehér csokoládé a tetejére

Így készült:

Előbb a lisztet morzsoltam el a vajjal, majd a többit is hozzáadva összegyúrtam. Elég nehezen állt össze, kemény tészta lett, de végül csak sikerült tésztagombócot gyúrni belőle.

A tészta addig pihent, míg összeállítottam a többit.

Úgy fél centi vastagra nyújtottam, kiszaggattam, világosra sütöttem őket.

Kihűlés után gőz fölött felolvasztott fehér csokival csorgattam be. Leányzóm színes cukorkákat is szórt rájuk.

Kapucsínós-diós kiflik

Hozzávalók:

• 35 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 5 dkg kapucsínópor
• 20 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 1 tojás
• 1 csomag vaníliás cukor

Így készült:

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, egy órányit hideg helyen pihentettem.

Három részre osztottam, mindegyiket hengerré formáztam. Kisujjnyi szeleteket vágtam belőlük, két tenyerem között formáztam, kiflivé hajlítottam.

180 fokos sütőben kisütöttem őket.

Terveztem a két végét csokiba mártani, de olyan finomak voltak önmagukban, hogy így maradtak.

Citromos-csokis apróság

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 18 dkg vaj
• csipet só
• 20 dkg porcukor
• 2 citrom lereszelt héja
• 1 citrom leve
• 2 tojássárga

Bevonni:

• 20 dkg étcsokoládé
• 3 evőkanál olaj
• színes cukorkák 
• + lekvár összerakni

Így készült:

A tészta hozzávalóit összegyúrtam. A citromlét nem adtam hozzá egyszerre, annyi kell belőle, hogy összeálljon a tészta. Ha mégis puha, ragacsos lenne, liszt kerülhet még bele kevés.

1 órányi pihentetés után vékonyra nyújtottam, kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, 180 fokos sütőben világosra sütöttem.

Kihűlés után áfonyalekvárral összeraktam. 

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam. Bevontam velük a sütiket. Mivel gyorsan fogyott a máz, az utolsókat már csak becsorgattam, hogy azok sem maradjanak csupaszok. Egy részükre színes cukrot is szórtam.

Ezek pedig naiv díszítésű mézeseink. De azért jól elszórakoztunk velük:-)

Nekifogtam összeállítani a tésztát minek nekem recept hozzá alapon. Tálba raktam 1 kg lisztet, 30 dkg porcukrot, 2 tojást, 3 dl mézet, 25 dkg margarint, két mokkáskanál (ez lehetett volna több) mézesfűszer-keveréket (házit), 1-1 citrom és narancs lereszelt héját. Gyúrtam, gyúrtam, s nem akart összeállni a tészta. Csak előhalásztam egy receptet, hát nagyjából ráhibáztam, de a margarint meg kellett volna olvasztani. Tettem bele még egy tojást, így csak összeállt, s jöhetett a nyújtás, válogatás a formák között, egymás keze előtt-alatt szaggatás, s egyik tepsi sütése a másik után. Már nem emlékszem, hány tepsivel lett, de sok volt. 

Megkevertük a mázat -20 dkg porcukor és 1 tojásfehérje-, alján kilyukasztott zacsiba raktuk, körbeültük az asztalt, s művészkedtünk. 

Tejfölös-sajtos kiflik

Én ugyan kiflinek mertem nevezni, de a család mindjárt szembeszállt velem, hogy a kifli az görbe, ez meg nem az. Valóban attól kifli a kifli, hogy meg van hajlítva? Nem szállok vitába ilyen szakmai dolgokban, hisz én csak sütögetek kedvemre. Nem is szeretnék cukrász lenni, mert akkor megmondanák, mit kell sütni, hogyan, pontos adagokat betartani. És én -többek között- pont azt szeretem benne, hogy szabadon alkothatok, variálhatok, kitalálhatok, elronthatok sütiket... És a körülöttem lévők még elégedettek is:-) De mindezek ellenére ez akkor is kifli:-)))

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt
• 25 dkt zsír
• 2 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 2 teáskanál só
• 4 dl tejföl

A töltelékhez:

•  25 dkg reszelt sajt
•  2 nagy evőkanál tejföl
•  só, fehér bors

A tetejére:

• 1 tojássárga
• 1 evőkanál tej
• szezámmag

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam benne a zsírt. Hozzáadtam az élesztős tejet, a tejfölt, és megdagasztottam a tésztát. A tejfölt apránként adtam hozzá, annyit, hogy közepesen kemény, rugalmas tésztát kapjak.

A tésztát pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Míg kelt, a sajtot lereszeltem, elkevertem a tejföllel, sóval, borssal ízesítettem.

A megkelt tésztát 3 részre osztottam. Mindegyiket nagy körré nyújtottam, 8 fele vágtam. A vastagabbik végére kentem a töltelékből, felsodortam, tepsibe rakosgattam.

A tetejét lekentem a tejjel elkevert tojássárgával, szezámmaggal szórtam.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Ha több gombócra osztjuk a tésztát, apróbb kiflik lesznek, de nálam nagy kifli volt a cél, tízórainak így pont megfelelt a mérete.

Pudingos süti

Tavalyi tartalékból élek:-)
Úgy volt, hogy konfirmációi előkészítőre járó Fiamék társaival és a lelkésszel egy összejövetelre mentek. A Pap bácsi, mikor megbeszéltük a mikor és hogyant, mellékesen megjegyezte, sütit nem muszáj vinni. Értettem ám a szóból:-) Gyorsan sütöttem, egy dobozra valóval felpakoltam Fiacskámat. Az már mellékes, hogy érintetlenül hozta haza:-) Elfeledkezett róla... Nem volt más választásunk, itthon kellett megenni a sütit. Nem esett nehezünkre!

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 40 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 tojás
• 10 dkg cukor
• 2 evőkanál kakaó
• tejföl

A töltelékhez:

• 5 dl tej
• 2 csomag puncsízű pudingpor
• 20 dkg cukor
• 45 dkg tejföl
• + porcukor beszórni

Így készült:

A lapokhoz a margarint elmorzsoltam a liszttel, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Annyi tejfölt adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta.

A pudingporokat elkevertem a tejben, hozzáadtam a cukrot, felfőztem. Azon melegében hozzákevertem a tejfölt.

A tésztát két részre osztottam. Mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Egyik lapot papírral bélelt tepsibe raktam, ráöntöttem a tölteléket, befedtem a másik lappal.

180 fokos sütőben sütöttem.

Porcukorral szórtam. Mikor kihűlt, jól lehetett szeletelni.

Annyit csaltam, hogy vanília ízű pudingport használtam. A puncsosat amúgy sem szeretem, de nem szoktam itthon csak vaníliásat tartani. Ha kakaós kell, teszek hozzá kakaót. Ezúttal egy csepp ételfestékkel rózsaszínre színeztem, egy teáskanálnyi rumaromával ízesítettem. No meg elhagytam a tetejéről a cukormázat.

Recept forrása.

Ferdinánd sütemény

Kávézás közben gyakran lapozgatok receptes magazinokat. Egy ilyen alkalommal tettem félre ezt a receptet. Hamarosan kapóra is jött, gulyásleves mellé elkészítettem második fogásnak. Kapásból dupláztam az adagot, meg kisebb változtatásokat eszközöltem rajta. Olyan finom lett, hogy nem hiszem, rosszat tettem volna vele. Kellemesen édes, pihe-puha, foszlós süti lett. Azért a negatív kritika ezúttal sem marad el magammal szemben: vékonyabbra kellett volna nyújtanom a tésztát, akkor még látványosabb lett volna.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt
• 10 dkg vaj
• 1 csapott teáskanál só
• 4 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 3 tojássárga

A töltelékhez:

• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 3 csomag vaníliás cukor

Az öntethez:

• 2 dl tejszín
• 4 evőkanál cukor

Így készült:

2 dl meleg tejben elkevertem kiskanálnyi cukrot, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.

A lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam benne a vajat. Hozzáadtam a tojások sárgáját, az élesztős tejet, majd a többi langyos tejjel tésztát gyúrtam belőle.

1 órányit kelesztettem. 

A töltelékhez a vajat kissé megolvasztottam, elkevertem benne a cukrot és vaníliás cukrot.

A megkelt tésztát két részre osztottam. Egyik felét vékonyra nyújtottam, megkentem a töltelék felével, felsodortam, két ujjnyi vastag szeletekre vágtam, papírral bélelt tepsibe rakosgattam nem túl közel egymáshoz.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Míg sült, a tejszínben elkevertem a cukrot.

A megsült sütemények tetejére öntöttem 1-1 teáskanálnyit, s 5 percre visszatettem a sütőbe.

A tészta másik felével ugyanígy jártam el.

Recept forrása: Vidék íze, 2009. december.

A fenti töltelékmennyiség a magazinban a fél adaghoz kell, de elég volt a kettőzött mennyiséghez is. Nekem így pont elég édes volt. No meg kerek lábasban sütötték, én két nagy tepsiben.

A receptet a Karcagi molnárételek című könyvből merítették, amiről rövid, figyelemfelkeltő ismertetőt is olvashatunk. Sajnos nincs a birtokomban a könyv, pedig kedvvel lapozgatnám...

Csirkemell őzgerincben

Sok-sok éve karácsonykor Nővéreméknél jön össze a család apraja-nagyja. Ezúttal sem szakítottunk a hagyománnyal. Mivel Nővéremnek szűken szabta a főnöke a szabadidőt, úgy segítettünk neki, hogy Húgaim és én biztosítottuk az előételt, meg én természetesen a sütit:-) Legalábbis egy részét, mert vendéglátónk sem hagyhatta ki a sütést.
Ezt a receptet itt találtam, azaz az eredetijét, mert én "kissé" átalakítottam. Finom lett, főleg Leányzómnak ízlett, ezt keresgélte a hidegtálon.

Hozzávalók:

• 50 dkg csirkemell
• 15 dkg reszelt sajt
• 2 főtt tojás
• 3 nyers tojás
• 15 dkg sonka
• só
• bors
• 6-8 evőkanál zsemlemorzsa
• 4 evőkanál tejföl
• 30 dkg szeletelt bacon

Így készült:

A csirkemellet apróra vágtam, a sonkát és főtt tojásokat szintén.

Összekevertem a hozzávalókat a bacon kivételével. Sóztam, borsoztam. 

Két őzgerincformát kibéleltem előbb alufóliával, majd baconnal. Elosztottam bennük a masszát, ráhajtottam a lelógó szalonnaszéleket. Az alufóliát is összefogtam rajta, majd 185 fokos sütőbe toltam. 25-30 perc elteltével a fóliát lehajtottam az őzgerinc két oldalán, s addig sütöttem, míg a bacon szépen megpirult a tetején, ami kiborítva az alja lett...

Mikor kihűlt, kiborítottam a formából, s szépen lehetett szeletelni.

Az elmaradhatatlan fasírt került még a hidegtálra, az is sütőben sült, no meg krumplisaláta, sajttal és savanyú uborkával gazdagítva. 

A családi összejövetelen természetesen Vilike, Húgom kisfia volt a sztár. Imádni való kis tűzrőlpattant, örökmozgó menő manó. A család kedvence, versenyzünk a kegyeiért.De Ő mindenkinek osztogatja, igen barátságos, nyugodt, nyílt gyerek. És nem utolsó sorban aranyos:-)

Hédi is odavan érte, másik rajongója Keresztlányom:-)

Barbi torta, Barbarának

Jó ideje szemezek ezekkel a tortákkal, s azt is kiagyaltam, hogyan készíthetném el. Igen ám, de Leányzóm nem kért már belőle 11 évesen. No sebaj, Keresztlányunk épp barbis korszaka kellős közepét éli: 6 éves lett december legvégén. Így hát számára készült el a régóta dédelgetett terv.
A legnehezebb az egészben a baba kiválasztása volt:-) Álltunk Hédimmel a  megfelelő polc előtt, jártunk fel-alá, s válogattunk. Ez ezért nem jó, az azért, egyik túl gyatra, a másik túl cifra. A csudába, ha egyféle lenne, nem lenne ilyesféle gondunk:-) Végül csak dűlőre jutottunk, vittük haza a hosszúlábú szőkét. Mert igazából akkor derült ki, mennyire valószerűtlenül hosszú lábai vannak ennek a babának, mikor a kész torta közepébe biggyesztettem. Alig térde fölé ért a torta:-) De megoldottuk ezt a bökkenőt is.
Nem erősségem a tortasütés, de a szülinaposnak örömet szereztünk vele, s ez a lényeg!

Úgy készült, hogy sütöttem egy 8 tojásos sima piskótát. Mikor kihűlt, csíkkora vágtam, s kiraktam velük egy kerek tál alját. Jött egy sor krém, megint piskóta, megint krém, míg megtelt a tál. A maradék piskótacsíkokat a tetejére tettem, persze alá krém került, hogy odaragadjon. Fóliával letakarva hűtőbe tettem pár órára.
Ezután kiborítottam, körbekentem a maradék krémmel, a közepébe nyomtam a ruháitól megfosztott s fóliába tekert babát, majd tejszínnel díszítettem, öltöztettem a barbit. A tortából kilógó részt a derekáig is tejszínhabbal töltöttem ki:-)
Csokikrémmel készült, mert ez Barbara kedvence. Finom krém lett, ezért lejegyzem, hogyan készült:
Hozzávalók:

• 1 tojás
• 5 evőkanál rétesliszt
• 2 evőkanál kakaó
• 6 dl tej
• 10 dkg étcsokoládé
• 30 dkg margarin
• 20 dkg cukor

Így készült:

A tojást alaposan elkevertem 2 evőkanál rétesliszttel, majd fokozatosan hozzáadtam a többi lisztet, a tejet, 1 evőkanál kakaót, vigyázva, hogy sima legyen. Felfőztem, közben állandóan kavargattam. Beletördeltem a csokit, s időnként megkeverve hagytam kihűlni.

Közben Hédi elkeverte a margarint a cukorral, s belekanalazta a kihűlt pépet, végül belekevertük a másik evőkanál kakaót. Itt már én is besegítettem, de akkor is azért lett olyan finom a krém, mert Hédi kavarta:-)

Bár Hédi már cikinek tartja a barbi tortát, de azért élvezettel játszott Barbara babáival:-) S mi tagadás: időnként itthon is előkerülnek a fiókból a barbik, ha van kivel játszania velük. 

Hagymás-sonkás kifli

Szilveszterre készült, többedmagával, de én hiába készültem, nem jutottam el idáig:-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt (fele rétesliszt)
• 2 teáskanál só
• 20 dkg margarin
• 1 nagy evőkanál zsír
• 2 tojás
• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 5 dkg élesztő
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 2 fej hagyma
• 20 dkg füstölt sonka
• só, bors
• 2-3 evőkanál olaj
• + reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A hagymát nagyobb darabokra vágtam, kevés olajon fedő alatt puhára pároltam. Sóztam, borsot szórtam rá.

A sonkát csíkokra vágtam, pici olajon megpirítottam. Végül összekevertem a hagymával.

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukort, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót tálba tetem, elvegyítettem. Hozzáadtam a margarint és zsírt, elmorzsoltam. Beleütöttem a tojásokat, az élesztős tejjel összegyúrtam. Annyi tejfölt adtam hozzá, hogy közepesen kemény tésztát kapjak. Nekem sikerült kicsit túladagolni, így még egy evőkanálnyi liszt került bele.

A megdagasztott tésztát egy órányit kelni hagytam.

9 cipóra osztottam. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, 8-ba vágtam. Kiskanálnyi tölteléket tettem mindegyik szélesebb felére, majd felsodortam, kiflivé hajlítottam. Tepsibe rakosgattam, megszórtam reszelt sajttal, s 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Az utolsó két gombócba nem jutott töltelék, ezekbe reszelt sajt és tejföl keveréke került. 

A hagymás is finom volt, de én a sajtosakat jobban szerettem.

S ami késik, nem múlik:

Minden kedves Látogatónak kívánok nagyon boldog új évet!

 Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

                  Kányádi Sándor

Boldog karácsonyt!

Karácsonyig még szándékoztam egy-két bejegyzést írni, de már nem erőltetem. Inkább pihenek egy kicsit az egész napos sütés-főzést követően:-)

Szeretetben, örömben, sütiben gazdag békés karácsonyt kívánok minden kedves Látogatónak!

Ecetes sós stangli

Még valamikor ősszel sütöttem, de mivel karácsonyra is el szeretném készíteni, előkerestem a receptet. Nem kis időbe került fellapozni a sok újságot:-) De végül csak előkerült, s szokás szerint majdnem az utolsóban volt. Aztán a fotót hozzá előkeríteni sem volt túl egyszerű, de így jár, aki mindent elhanyagol:-)
Munkahelyen ettem egyszer finom sós ropogós rudakat, s meg is kérdeztem, leveles tésztából készült? Nem, ecet van a tésztájában, ez a ropogósság titka. Amint később rátaláltam erre a receptre (Receptözön, 2012/6.), tettem is egy próbát. Amúgy is szeretem a sós ropogtatni valókat, de ez különösen finom. Vasárnap sütök belőle jó nagy adagot; már azért is nagyot, mert tudom, hogy rá fogok járni karácsonyig.

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 50 dkg margarin
• 12 evőkanál víz
• 2 evőkanál 20%-os ecet
• 2 teáskanál só
• 1 csomag sütőpor
• reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót, sütőport tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a vizet, ecetet, összegyúrtam. Nem tettem bele egyszerre az egész vizet, de végül kellett a 12 kanál víz, hogy összeálljon.

Néhány órás (vagy egy éjszakás) pihentetés után kinyújtottam, reszelt sajttal szórtam be a tetejét, jól rányomkodtam. Derelyemetszővel felvágtam, tepsibe rakosgattam, 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Ezúttal a tésztájába is fogok sajtot tenni, a margarin felét pedig zsírral helyettesítem. Ettől még ropogósabb lesz:-)

2020. 05. 11.
Készült már úgy is, hogy sajtot gyúrtam a tésztájába, legutóbb pedig a margarin egy részét zsírra váltottam- ha lehet, így még finomabb volt. Pontosan 35 dkg margarin és 10 dkg zsír került bele, a tetejére meg a sajt mellé köménymag is.

Diós hókifli

Nem is olyan rég volt, hogy először sütöttem hókiflit, s rögtön Lányom kedvencévé vált. Azóta volt ismétlés is, de mindig szilvalekvár került bele. Ezúttal dióval szerettem volna tölteni. Már hozzáláttam a tészta összeállításához, amikor jött az ötlet, hogy abba is kerüljön dió. Így kívül-belül diós lett, s nem is lett rossz:-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• nagy csipet só
• 25 dkg margarin
• 1 nagy evőkanál zsír
• 1,5-2 dl tejföl
• 10 dkg darált dió

A töltelékhez:

• 15 dkg darált dió
• 3-4 evőkanál cukor
• 3-4 evőkanál lekvár
• vaníliás porcukor a forgatáshoz

Így készült:

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a diót és kanalanként a tejfölt. Annyit, hogy összeálljon a tészta, gyúrható legyen.

1 órányi pihentetés után 10 gombócra osztottam.

A töltelékhez a diót a cukorral és a lekvárral összekevertem. Narancslekvárt használtam, de a sárgabarack is tökéletes. Annyi lekvár került bele, hogy összeálljon a dió.

A tésztagombócokat egyenként kerekre nyújtottam, 8-ba vágtam, majd megtöltöttem a lekváros dióval, felsodortam, kiflivé hajlítottam. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, 180 fokos sütőben pirulásig sütötem.

Még azon forrón vaníliás porcukorba forgattam.

A vasárnapi süti szerepét töltötte be a hókifli, amikor is meggyújtottuk a 3. gyertyát az egy hét késéssel elkészült adventi "koszorún". S bármilyen hihetetlen, következik a 4. gyertya, s már nyakunkon is a karácsony. Mindig nagy izgalommal és nagy tervekkel készülök rá, amiből aztán töredéke valósul meg. De a konyhai teendőket -sütés, főzés- nem hagyom háttérbe szorulni:-)
Most felszusszanhatok egy kicsit, ugyanis a néhány nap megspórolt szabadságot élvezem. Azért ülök itt:-) S kiélvezhetem a konyhám adta lehetőségeket!