Tejszelet

Szóval Lányom időközben belépett a 14. életévébe. Bármilyen hihetetlen...
Jó kis baráti közösség alakult ki az osztályukban, szeretnek együtt lenni sülve-főve. Egyikük anyukája felajánlotta, hogy náluk pizsipartizhatnak egy hétvégén. S ebben a hétvégében éppen benne volt Leányzó születésének napja. Mikor tudomást szereztem róla, felvetettem, hogy akkor bulizzanak nálunk, de már annyi tervet szövögettek, hogy nem igazán tetszett neki az ötlet. Nem volt mit tennem, sütöttem nekik sütit meg pogácsát, s felajánlottam, hogy majd egy későbbi időpontban nálunk élvezhetik egymás társaságát estétől reggelig.
Tejszeletet sütöttem, mert az kiadós, finom, és nagyon krémes.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 16 dkg cukor + 2 evőkanállal
• 3 evőkanál méz
• 4 tojás
• csipet só
• 32 dkg liszt
• 2 evőkanál kakaó
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 dl tej
• 1,5 dl olaj

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 2 púpos evőkanál liszt
• 9 dl tej
• 25 dkg cukor
• 30 dkg vaj

Bevonni:

• 16 dkg étcsokoládé
• 5 dkg vaj

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam.

A tésztához a cukrot, mézet a tojások sárgájával elkevertem, majd több részletben hozzákevertem az olajat. A lisztet, sütőport és kakaót a tejjel váltakozva kevertem hozzá, végül a csipet sóval és 2 evőkanál cukorral felvert fehérjéket forgattam bele. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.

A krémhez a pudingból, lisztből, tejből sűrű pépet főztem. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzákevertem a kihűlt pudingot. Jó habosra kikevertem.

A krémmel megtöltöttem a lapokat.

A csokit a vajjal vízgőz fölött felolvasztottam, bevontam vele a sütit.

Dermedés után szeleteltem.

Az itthon maradt csíkocskából próbáltam szabni néhány elfogadható szeletet. Mindenképpen meg akartam örökíteni, mert nagyon finom lett. A receptet több másikból ollóztam össze s alakítottam saját kényem-kedvem szerint. Hmmm, lehet, hétvégére is megsütöm! :-)

Tejszelet, újra, meg újra, meg újra, mert sosem elég belőle! 😋

Sajtos stangli

Egy napom volt készülni Leányzó szülinapjára. Szerencsére felajánlották segítségüket Anyósom és egyik Húgom, amit kénytelen voltam elfogadni. :-) De a sütés-főzés nagyját nem adtam ki a kezemből. Ezt a sós ropogóst is én készítettem, mert ez nélkül nincs buli. Már jó néhány fajta van a blogon, de ez is más és ez is finoman sós és ropogós. Napok múlva is az volt. Onnan tudom, hogy a megmaradt maroknyi adagra én jártam rá, míg el nem fogyott.

Hozzávalók:

• 90 dkg liszt
• 50 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 3 teáskanál só
• 30 dkg reszelt sajt
• 1 egész tojás és 3 sárgája
• 3 evőkanál tej
• 3 evőkanál tejföl
• mák és 1 tojás a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót tálba tettem, elvegyítettem. Elmorzsoltam benne a margarint és a zsírt, majd hozzáadtam a reszelt sajtot, ezzel is elvegyítettem. Végül a tojást és a sárgákat adtam hozzá, elvegyítve a tejjel. A tejfölt fokozatosan gyúrtam hozzá, annyit, hogy összeálljon a tészta. A tészta kemény, de gyúrható legyen.

2-3 órai, de akár egy egész éjszakai pihentetést követően kinyújtottam, felvert tojással lekentem, mákkal szórtam. Derelyemetszővel felvágtam, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Kerülhet a tetejére szezámmag, lenmag, köménymag vagy reszelt sajt is. Mindenképpen szeretem.

Próbáltam sütőporral is sütni a sós ropogósakat, de szerintem anélkül finomabb. A sok zsiradéktól úgy is jó omlós lesz.

Meggyes-diós szelet

Nem szerettem volna rendszert csinálni a ritkán blogozásból, mégis így alakult. Mióta elvétve járok erre, történt egy s más, amiről nem számoltam be: érkezett egy élet a családba, -Boti, egy cuki unokaöcsi, aki már két hónapos is elmúlt-, egy másik pedig távozott: Nagymamám, az utolsó és régóta az egyetlen. Ez az élet rendje... Örülünk, majd szomorkodunk, de aztán minden kénytelen továbbmenni a régi kerékvágásban.
Leányzóm betöltötte a 13. életévét, amit természetesen meg is ünnepeltünk. Többek között jó sok sütivel. :-) Majd azok is sorra kerülnek (legalábbis úgy tervezem), de a legutóbbi élvez elsőbbséget.
Hét végén elmaradt a sütés, így Fiam nem tudott a lányok kedvébe járni. Szóvá is tették neki, ezért kérte, hogy süssünk végre valamit. Egy gyors kevertre kapható is voltam.

Hozzávalók:

• 25 dkg cukor
• 3 nagy tojás
• 15 dkg vaj
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 1 teáskanál sütőpor
• 15 dkg darált dió
• 30 dkg liszt
• 1 dl tej
• 1 üveg magozott meggybefőtt

Így készült:

A meggyet szűrőbe töltöttem, hogy lecsöpöghessen.

A cukrot a tojásokkal és olvasztott vajjal, vaníliás cukorral alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a darált diót, lisztet, sütőport és tejet. Elkevertem. Végül belekerült a meggy, melyre pici lisztet szórtam, így állítólag nem süllyed le a süti aljára. Összekevertem, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Így is lehet gyorsan finomat. :-) Nem rajongok a kevert sütikért, de időszűkében jól jönnek az ilyen receptek. De ha gyümölcs van benne, főleg ha megy, megbékélek vele. A Gergő osztálytársai sem panaszkodtak miatta! :-) 

Kakaós kalács

Húsvétra nem szoktam kalácsot sütni. Tavaly tettem egy próbát, hátha mégis érdemes, de a sok másféle süti mellett nem volt nagy keletje. Idén sem fogok sütni, év közben viszont elég gyakran készül. Hol ilyen, hol olyan. Olyankor, mikor nincs másféle nasi. Akkor nem kell attól tartanom, hogy ránk szárad. Ezt a kalácsot egyáltalán nem fenyegette ez a veszély, sőt, egy hónap alatt kétszer is elkészült. Ez elég nagy dicséret egy sütire nézve, mert sokszor évek telnek el, mire egy süti újra étlapra kerül. :-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 1 teáskanál só
• 10 dkg cukor + 1 evőkanállal
• 4,5 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 2 egész tojás + 1 tojássárga lekenni

A töltelékhez:

• 20 dkg vaj
• 25 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 2 evőkanál kakaó

Így készült:

3 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a két tojást, élesztős tejet s fokozatosan még annyi tejet, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Megdagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni.

Közben a vajat megolvasztottam, elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, kakaóval. Mire megkelt a tészta, a töltelék is kenhető állagúra dermedt.

A megkelt tésztát enyhén lisztezett deszkára borítottam, 6 részre osztottam. Mindegyiket kinyújtottam, megkentem a töltelékkel, feltekertem. 2-2 rudat összesodortam, tepsibe tettem. a gáztepsibe elfért a 3 kalács egymás mellett, igaz, sülés közben kissé összenőttek.

15-20 percet még kelesztettem, majd lekentem pici tejjel elkevert tojássárgájával.

180 fokos sütőbe tettem, s addig sütöttem, míg szépen megpirultak.

A kakaó egy része kiszökött sülés közben. Nem tudom, hogy ez törvényszerű-e, vagy csak én nem csinálok jól valamit. De mindkét alkalommal ugyanaz történt... Hiába, én sem vagyok tökéletes! :D 

Raffaello szelet tojásfehérjéből

Én is meglepődtem, hogy több, mint egy hónap eltelt, mióta utoljára írtam. Nem csak, hogy nem írtam, szinte rá sem néztem a blogra. Meg a kedvenc blogjaimra sem. Tettem a dolgom, s mire mindennek a végére értem, -ha a végére értem egyáltalán,- egy vágyam volt,hogy pihenhessek végre. Majd holnap közzéteszem a blogon a legújabb sütim- gondoltam. És így teltek és teltek a napok, közben történt ez-az, mert az élet az zajlik ugye. De hát legalább érezzük, hogy élünk.
Ma itthon voltam, nagyrészt, így a délutánt receptírásra szántam. Persze szinte beesteledett, mire ide értem.
A tegnap szinte az egész napot a konyhában töltöttem. Persze sütöttem is. Mivel volt maradék tojásfehérjém, azt használtam fel. Raffaello szelet került terítékre, aminek a krémjébe kerülne a sárgája, ez most elmaradt, csak simán lisztes péppel készült. Így is finom lett.

Hozzávalók:
A laphoz:

• 7 tojásfehérje
• csipet só
• 7 evőkanál cukor
• 6 evőkanál liszt
• fél csomag sütőpor
• 10 dkg kókuszreszelék

A krémhez:

• 3 evőkanál liszt
• 3 dl tej
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 25 dkg margarin
• 12 dkg cukor
• 2-3 evőkanál kókuszreszelék a tetejére

Így készült:

A tojásfehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral keményre vertem. Hozzákevertem a kókuszt, a sütőporral elkevert lisztet.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát, 175 fokon kisütöttem.

A krémhez a lisztet előbb kevés tejben simára kevertem, majd a többi tej és a vaníliás cukor hozzáadásával állandóan kevergetve sűrűre főztem.

Azon forrón hozzákevertem a margarinból 5 dkg-ot. Hagytam kihűlni. Kevergetni nagyon ritkán kell, mert a margarin miatt nem bőrösödött be a teteje.

Mikor kihűlt, a margarint a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a lisztes pépet.

A kikavart krémet a kihűlt lapra simítottam, tetejét kókuszreszelékkel szórtam be.

Az eredeti recept szerint a tojássárgákat is hozzá kell főzni a lisztes péphez. Úgy finomabb, lágyabb a krém, no meg szép sárga. Így sápadtabb, de attól még finom! :-) 

Kisdobos

A neve szerint kicsinek kéne lennie, de meglehetősen nagy "dobosok" lettek.
Régi, lakodalmas készülődésekből származó recept, Anyukám gyűjteményéből. Régebb többször készítettem, aztán mellőzött lett. Pedig igen finom tud lenni, meg aztán mutatós is. Főleg, ha a méretei is megfelelnek az elvárásnak. Két-három falatnyi sütikék kéne legyenek, ezzel szemben az enyémek tenyérnyire terebélyesedtek a sütőben. Van is elképzelésem, hogy miért: nagy tojásokat használtam, tényleg méreteseket. Gondoltam is rá, hogy kicsivel több lisztet tegyek, de aztán tartottam magam a recepthez. A teáskanálnyi masszák meg fogták magukat, s szétterültek, a vártnál jobban. És így lett a kisdobosból nagydobos! :-)

Hozzávalók:

• 5 tojás
• 30 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor
• 30 dkg liszt

Krém:

• 2 evőkanál liszt
• 2 tojás
• 1 evőkanál kakaó
• 3 dl tej
• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor

Bevonni:

• 10-15 dkg étcsokoládé
• 2-3 evőkanál olaj

Így készült:

A tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral jó habosra kevertem, majd kanalanként hozzáadtam a lisztet.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanállal halmokat raktam egymáshoz nem túl közel, mert elterülnek.

180 fokra előmelegített sütőben világosra sütöttem. Elég hamar sülnek, figyelni kell rájuk. 

Maguktól nem jönnek fel a sütőpapírról, egy késsel alányúlva szedtem le őket.

3 nagy tepsibe fértek bele.

A krémhez a lisztet a tojásokkal és pici tejjel simára kevertem. Hozzáadtam a kakaót, s apránként a többi tejet.

Állandóan kavargatva felfőztem. Előbb csúnyán összecsomósodott, de ahogy tovább kevergettem s főni kezdett, szépen elsimult.

Időnként megkavarva hagytam kihűlni. Közben a margarint a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a tojásos pépet.

A kihűlt korongokat megtöltöttem a krémmel. Kicsit soknak bizonyult a krém, maradt belőle egy kevés, de majd keksszel megesszük azt is.

10 dkg csokit 2 evőkanál olajjal gőz fölött felolvasztottam.

A 10 dkg csoki viszont kevésnek bizonyult, egy részét teljesen bevontam, az utolsókat csak becsorgattam. Ezért csokiból többet ajánlok.

Nagyon finom süti tud lenni, piskóta állagú tallérok kakaós krémmel és csokimázzal- ennél több nem is kell. 

Túrós stangli

Múlt hét közepe táján rágcsálhatnékom támadt. Valami sós ropogósra fájt a fogam. Volt friss házi túróm, épp arra várt, hogy valamit készítsek belőle, így ennek a felhasználásával készült ez a stangli. Épp olyan lett, amilyenre vágytam.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg túró
• 25 dkg zsír
• 1,5 teáskanál só
• 1 tojás
• 1 evőkanál tejföl
• 1 tojássárga lekenni 
• szezámmag beszórni

Így készült:

A sót, lisztet elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a túrót, tojást és a tejfölt. Összegyúrtam. Nekem ennyi tejföltől is összeállt a tészta, de szükség szerint lehet még tenni hozzá.

A tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, feltekertem, mint a kalácsot, majd újra kinyújtottam. 

Tojássárgával lekentem, szezámmaggal beszórtam. Derelyemetszővel csíkokra vágtam, tepsibe pakoltam. 

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Finom ropogós lett, ahogy én szeretem. 

A tetejére kerülhet más mag is, vagy akár reszel sajt is. De legjobban szezámmaggal kedvelem a sós sütiket, szeretem a megpirult mag ízét.

Gyümölcskenyér

A múlt hét közepén kelt tésztából készült süti helyett gyümölcskenyeret sütöttem. Mert ahhoz volt kedvem... Míg sült, kihasználta az időt FB-ozásra. Bele is feledkeztem, olyannyira, hogy a süti illata juttatta eszembe, hogy elég sok idővel ezelőtt én két püspökkenyérformát betettem a sütőbe. Korábban kellett volna észbe kapnom, mert alaposan megsült szegényke, szerencsére csak a teteje égett meg kicsikét. Persze a vastag kéreg ellenére elfogyott, a sok belesült finomság nem ment veszendőbe.

Hozzávalók, 2 püspökkenyérformához:

• 25 dkg margarin
• 30 dkg cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 1 citrom héja és leve
• csipet só
• 5 tojás
• 1 csomag sütőpor
• csipet szódabikarbóna
• 50 dkg liszt
• 2 dl tej
• 10 dkg mazsola
• 10 dkg dió
• 10 dkg aszalt vörös áfonya
• 10 dkg magkeverék (mandula, mogyoró, kesudió)
• 1 evőkanál kakaó

Így készült: 

A margarint megolvasztottam, elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, majd a tojásokkal. Hozzáadtam a csipet sót, citrom lereszelt héját, levét, majd a tejet a liszttel váltakozva. Belekevertem a sütőport és szódabikarbónát is.  Alaposan elkevertem, végül beleforgattam a darabolt diót, aszalt gyümölcsöket, darabokra vágott keveréket.

A tészta háromnegyed részét elosztottam két kikent püspökkenyér formába. 

A maradék tésztában elkevertem a kakaót. A formákban lévő tészta közepére kanalaztam egy csíkban.

180 fokos sütőbe tettem. Azért időközben érdemes ránézni, hogy ne süljön ilyen vastag kérge! :-) Szóval tűpróbáig kell sütni, hogy a közepe is biztosan átsüljön.

A tegnapi süti meg kevesebbet sült a kelleténél... Talán nem annyira szerencsések ezek a munka utáni sütögetések. :-) De néha olyan vágyat érzek rá, mert kikapcsol, megnyugtat. Tegnap meg erre volt szükségem. S hatott, mindazok ellenére, hogy az egyiket (mert sóst is sütöttem, meg kakaós kalácsot) elszúrtam. :-)

Omlós almás pite

Egy "hétköznapi" vasárnapnak indult a mai nap, ami főzéssel, sütéssel, aztán pihenéssel telt volna. Egy hirtelen fordulattal aztán színesedett a szürkének induló nap: beharangoztam a készülő almás pitét a testvéreimnek, s hívtam őket kóstolgatni. S jöttek, persze nem csak a süti miatt. Természetesen nagyon örültem, s gyorsan kavartam még egy sütit, nehogy ne legyen elég a nagy tepsi almás. Szerencsére, mert mindössze egy csík maradt a tepsiben belőle, amiből vágtam néhány kockát a fotóhoz. Gergő abból is egyet megevett, míg én hátat fordítottam. :-) Azt hiszem, már nem is kell dicsérnem. Tényleg finom lett, ezért is örökítem meg, bár jó néhány almás pite recept van már a blogon. De kicsit mind más...

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• nagy csipet só
• 20 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 12 dkg cukor
• 2 tojás
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• lekvár (őszibarack dzsem)
• 1,5 kg alma
• 16 dkg cukor
• 3 evőkanál gríz
• 1 mokkáskanál mézeskalács-fűszerkeverék (vagy fahéj)

Így készült:

A lisztet, sót cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat, s tejfölből annyit, hogy összeálljon a tészta.

1-2 órát hideg helyen pihentettem.

Közben az almát megmostam, s héjastul lereszeltem. Kicsavartam a levét, hozzáadtam a cukrot, grízt, fűszerkeveréket.

A tésztát kettéosztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam (28×36 cm-es). Egyik lapot sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, lekentem lekvárral, elosztottam rajta az almát s befedtem a másik lappal. A tetejét megszurkáltam villával s 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Sülés után beszórtam a tetejét porcukorral.

A lekvár azért került bele, mert már megint sikerült több üveggel megkezdeni, s csak foglalják a helyet a hűtőben. Másféle is használható, de akár el is hagyható. A töltelékbe kerülő cukor mennyisége pedig az alma savanyúságától is függ. Most nem savanykás alma került  pitébe, így a cukorral is csínján bántam. 

Habos süti

Egy hét alatt kilenc darab tojásfehérjét gyűjtöttem össze. Honnan? Fánkot sütöttem, hét közben meg kis sós kifliket, abba is csak sárgája került; le is kellett kenni, szintén tojássárgával. Mivel csak a hűtőben tartottam, fel kellett használni. Mi máshoz, krémes-habos sütihez. A lapja készült belőle. A krémbe pedig a hónapok óta rakosgatott eperízű pudingpor került, amit kaptunk. Én csak vaníliásat szoktam venni.

Hozzávalók:
A laphoz:

• 9 tojásfehérje
• 9 evőkanál cukor
• 9 evőkanál liszt
• csipet só
• fél csomag sütőpor

A krémhez:

• 2 csomag eperízű pudingpor 
• 6 dl tej
• 16 dkg cukor
• 20 dkg vaj

A tetejére:

• 4 dl tejszín
• 2 evőkanál vaníliás cukor

Így készült:

A tojásfehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem. Kanalanként hozzákevertem a lisztet, közben belekevertem a sütőport is.

Sütőpapírral bélelt tepsibe (28×36 cm-es) kentem a masszát s 180 fokon kisütöttem.

A krémhez a pudingporból s tejből sűrű pudingot főztem. Kavargatva hagytam kihűlni.

Közben elkevertem a puha vajat a cukorral s kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot.

A krémet a közben kihűlt lapra kentem.

A tejszínt a cukorral kemény habbá vertem s elsimítottam a süti tetején.

A lap a rendes piskótánál keményebb, szárazabb. De a sok krémmel és habbal teljesen élvezhető volt, sőt! 

Úgy terveztem, hogy kettévágom a lapot, megkenem lekvárral, erre kerül a krém, a tetejére a hab. De nem mertem próbálkozni a kettévágással, így egy könnyebb utat választottam. A lekvár le is maradt róla. Majd egy sima piskóta esetében próbálkozom a lekváros változattal. 

Hájas

Olyan régóta próbára szerettem volna tenni magam, most végre alkalom adódott rá. Még tavaly év vége fele jutottam hozzá hájhoz, de akkor nem volt időm, alkalmam babrálni vele, beraktam a mélyhűtőbe. Hétvégén aztán kiolvasztottam. Egy délutánom ráment, de legalább tudom, hogy tudok hájast sütni! :-)
Zsírral próbálkoztam már, ugyanezzel a recepttel, akkor szép leveles lett (recept itt). A látvány megfelelő volt, de mégis hibádzott valami: az íze nem volt olyan. Az a gyerekkori ízemlék nem sejlett fel benne. Ebben már az is megvolt. Úgy örültem neki! Apró örömök az életben! :-)

Hozzávalók:

• 60 dkg háj
• 30 dkg liszt

• 70 dkg liszt
• 4 tojás sárgája
• 2 evőkanál ecet (20 %-os)
• szénsavas ásványvíz (szódavíz)
• csipet só

• lekvár 
• vaníliás porcukor

Így készült:

A hájat ecetes vízben átmostam (eredeti receptben egy éjszaka kell ecetes vízben áztatni), lecsepegtettem, húsdarálón ledaráltam.

30 dkg liszttel összegyúrtam.

A többi liszthez adtam a tojássárgákat, 1 dl ásványvízben elkevert ecetet s csipet sót. Kétszer is megnéztem, nem kérte a recept, de azért egy nagy csipet sót tettem hozzá. Gyúrni kezdtem, közben apránként adagoltam az ásványvizet. A tészta átlagos keménységű kell legyen. Nem túl kemény, de lágy sem. Jól gyúrható, fényes tészta kell legyen, a recept szerint hólyagos is, de nekem sehogy sem akart bubis lenni.

A tésztát téglalap alakúra nyújtottam, s 2/3 részén elosztottam a hájas tésztát. Elég kemény volt, kézzel nyomkodtam rá, igyekezvén nagyjából egyenlő vastagságúra igazítani. Az üresen maradt részt ráhajtottam, ez befedte a hájas rész felét, majd a kimaradt hájas részt is ráhajtottam. A kapott téglalap harmadát felhajtottam, majd erre a kimaradt harmadot. 

Fél órát letakarva pihent. Ekkor kinyújtottam, megismételtem ugyanúgy a hajtogatást. 

Újabb félóra pihentetés, nyújtás. Nem volt könnyű nyújtani, mert kemény volt. De fokozatosan sikerült megfelelő vékonyságúra, úgy fél centisre nyújtani.

Egy kést gázlángon felforrósítottam, ezzel vágtam négyzet alakúra. Minden vágás után újra izzítottam a kést.

A tésztadarabokra lekvárt tettem, egy részére csipkét, másik részére barackot. Fontos, hogy olyan legyen, ami nem folyik ki sülés közben. A tésztát lazán félbehajtottam, nem nyomkodtam le.

180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Pirulásig sütöttem, közben lestem ám, hogy levelesednek-e. Nőttek szépen, elégedett voltam velük. :-)

Három tepsivel lett, de a harmadik már nem lett olyan leveles. Biztosan hidegre kellett volna tennem, míg rákerül a sor.

Még azon forrón beforgattam vaníliás porcukorba. 

Olyan szépen kinyíltak sülés közben, mint gyerekkoromból emlékszem. Mindenkinek ízlett, a gyerekeknek is. Ők még nem is ettek hájast... 

Tölthető dióval is, de az igazi, a legfinomabb szilvalekvárral. Anyukám sós rudakat is sütött belőle: nyújtás után lekente tojással, sózta, sajttal vagy köménnyel szórta be. Még van egy adag háj a mélyhűtőben, abból sóst is fogok sütni.

2018.04.16.
Tegnap sütöttem újra hájast. Megint jó ideig tartogattam a fagyasztóban a hájat, mire rászántam magam, vagyis időt szakítottam rá. Hájast sütni ezúttal is izgalmas volt, emlékezvén Anyukám változó sikereire, holott Ő azért évente legalább egyszer sütött hájat, én most másodjára. De ezúttal is szépek lettek, levelesedett-nőtt a sütőben annak rendje és módja szerint. Magam és a család nagy elégedettségére! :-) Gergő meg is kérdezte, tudtam-e, hogy a hájas az egyik kedvenc sütije? Most már ezt is tudom. Biztosan célzás volt, hogy gyakrabban kéne sütni! :-)
Ilyen lett életem második igazi hájasa:

Kekszes mokkaszelet

Épp ma egy hete készült. E hétvégi süti meg még nem készült el, nem is fog, csak holnap. Különben nem ülnék itt, hanem a konyhában tüsténkednék.
Egy újságban (Receptözön Sütemények, 2013/1.) találtam a receptet, s érdekesnek találtam, mert a töltelékbe darált keksz kerül. No meg kávé, amitől csak finom lehet. Az is lett!

 Hozzávalók:

• 7 tojásos piskóta
• 25 dkg darált keksz
• 2 dl feketekávé
• 1 evőkanál rumaroma
• 20 dkg porcukor
• 25 dkg vaj
• 1 evőkanál kakaó

Így készült:

Megsütöttem a piskótát, hagytam kihűlni.

A krémhez a kekszre ráöntöttem a rumot, kávét, hozzáadtam a cukrot, kakaót, puha vajat s alaposan elkevertem.

A piskótára kentem. Tetejét darált keksszel szórtam be, az eredeti recept szerint viszont csokimáz kerül rá.

Krémes is készült múlt héten, az bizony hamarabb elfogyott. Hogyne, hisz családi kedvenc. Csak úgy számolgatják, kinek hány kocka jut belőle, s hogy örülnek, hogy az én fejadagomat is megehetik! :-)