Karamelles sajttorta

Férjem időközben utolért. Az évei számát tekintve. Igaz, csak egy hónap előnyöm van. Így én vagyok a rangidős a családban! :-) Magamnak nem, de neki sütöttem tortát. Csak egyszerűt, de annál finomabbat.

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 20 dkg liszt
  • csipet só
  • 6 dkg cukor
  • 10 dkg vaj
  • 2 tojássárga
  • fél csomag sütőpor
A sajtkrémhez:
  • 1 kg sajtkrém
  • 1 csomag vaníliás pudingpor
  • 15 dkg cukor
  • 3 tojás
  • vanília
Az öntethez:
  • 15 dkg cukor
  • 1 dl víz
Így készült:
A tésztához valókat összegyúrtam.
Kinyújtottam, a tortaforma alját rátéve körbevágtam, a tésztával pedig kibéleltem a forma alját.
A maradék tésztát összegyúrtam, kinyújtottam hosszúkásra s szélét szabtam belőle a tortának, körbeigazgattam a forma oldalán. (Kapcsos tortaformát használtam, 22 cm átmérőjűt.) 
A töltelékhez valókat összekevertem, a formába öntöttem.
180 fokos sütőbe tettem. Addig sütöttem, míg a töltelék teteje színesedni kezdett, de a közepe még remegős volt. (Mire kihűlt megdermedt. )
Az öntethez a cukrot kis lángon  karamellizáltam. Felöntöttem 1 dl vízzel, s addig hagytam főni, míg teljesen felolvadt a karamell benne. Mire kihűlt, kissé besűrűsödött.
Szeleteléskör öntöttünk rá kevés öntetet.
Finom volt! A töltelék finoman lágy, a tészta ropogós, a karamelltől meg édes. :-)

Tangó szelet

Nővéremtől kaptam egy nagy adag piskótatallért. Rögtön egy süti jutott eszembe róla: a tangó szelet, amellyel többfelé találkoztam, de még soha nem született olyan elhatározás, hogy na én ezt most elkészítem. Mostanig! :-)
Még csak a szeletelés során leesett széleket kóstoltam, de anélkül is tudtam, hogy ez finom süti lesz. :-) Még várhattam volna vele, nem puhult meg teljesen a lap, igazából holnapra lesz tökéletes. De muszáj volt tesztelni! :-)



Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 30 dkg liszt
  • 10 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 10 dkg cukor
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 púpozott evőkanál kakaó
  • kevés tej
A krémhez:
  • 10 evőkanál liszt
  • 1 l tej
  • 3 tojássárga
  • 1 evőkanál vaníliás cukor
  • 25 dkg vaj
  • 22 dkg cukor
A tetejére:
  • 1 csomag piskótatallér
  • 5 dkg étcsokoládé
  • 2 evőkanál olaj
Így készült:
A lapokhoz a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd hozzáadtam a cukrot, sütőport,  kakaót, tojást és apránként annyi tejet, hogy összeálljon a tészta. 
A meggyúrt tésztát két részre osztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam, tepsi hátán kisütöttem.
A krémhez a közepesen púpos kanállal mért lisztet kevés tejben simára kevertem. Elkevertem benne a tojássárgákat is, majd apránként a többi tejet is hozzáöntöttem, meg belekerült a vaníliás cukor is.
Állandóan kavargatva sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben meg-megkavartam.
A vajat a cukorral elkavartam, majd kanalanként hozzáadtam a közben kihűlt lisztes pépet.
A krém felét a két lap közé kentem, másik felét a tetejére. Kiraktam piskótatallérral, ezt pedig gőz fölött az olajjal felolvasztott csokival csorgattam be.
Recept innen. Természetesen néhány változtatást eszközöltem rajta, de nem hinném, hogy a süti hátrányára vált volna.
Holnap talán szebb szeleteket sikerül vágni, s talán szebb fotót is tudok hozni. De többnyire a fotózáshoz van a legkevesebb türelmem. Mint most is...
Tudtam én, hogy másnap szebben lehet szeletelni! Egy napot pihent a hideg kamrában, s mindjárt jobban viselkedik:


Káposztaleves húsgombóccal

Leves még nincs a blogon, de miért is ne? Eztán megpróbálok kevesebb sütit sütni (nehéz lesz), mert Férjem meg szeretne szabadulni úgy 10 kg-tól, amit ugye nekem köszönhetően szedett fel. Pluszban. Így helyettük időnként mást is hozok, meg az elmaradt, lefotózott sütiket. Mert nem csak sütni szoktam, azért főzni is. Levest rendszeresen, mégpedig nagy adagokat, legalább 2-3 napra valót. Ez éppen újévre készült, a változatosság kedvéért, mert húsleves volt karácsonyban, a savanyú leves meg ilyenkor különösen jól esik. Máskor is, szeretjük őket. 

Hozzávalók:

  • 2-3 murok (sárgarépa)
  • 2-3 petrezselyem (gyökér)
  • 1 darabka zeller
  • 50 dkg savanyú káposzta
  • 4-5 krumpli
  • 60 dkg darált hús
  • maréknyi rizs
  • 1 fej hagyma
  • só, bors, paprika
  • házi ételízesítő
  • 1 tojás
  • tejföl a tálaláshoz
Így készült:
A káposztát külön edényben párolódni tettem annyi vízben, amennyi épp ellepi.
A zöldségeket megpucoltam, felszeleteltem, s sós vízben főni tettem. A víz mennyisége attól függ, ki milyen sűrűre szeretné a levest. Nekem a leves leves legyen, de van, aki kevés lével szereti.
Míg főtt, elkészítettem a gombócokat: a hagymát apróra vágtam, s elkevertem a darált hússal, fűszerekkel, rizzsel, tojással. Kis, diónyi gombócokat formáltam belőle. 
Mikor a zöldség majdnem puha, beledobáltam a gombócokat, s hagytam főni.
Közben a káposztára is figyeltem, hogy jó-e már, van-e még víz alatta.
Megpucoltam a krumplit, felkockáztam. Mikor a gombócok belsejében is megfőtt a rizs, belekerült a krumpli is. 
Ha megfőtt a krumpli is, akkor borítom bele a közben megpuhult káposztát. Összefőzöm, megkóstolom, hogy elég sós-e. Ha kell, sózom, kevés paprikát dobok még rá és kész is.
Tálaláskor tejfölt teszünk bele.

Magyarázat a zöldségek nevét illetően: mi a sárgarépát muroknak hívtuk -emlékszem, a környezetismeret tankönyvünkben a cím murok volt, s zárójelben állt mellette a sárgarépa elnevezés-, a petrezselyem meg a növény gyökere mifelénk, a levele petrezselyemzöld névre hallgat. Van még jó néhány szó és kifejezés, amit másképp mondunk, használunk. A gyerekeket néha kijavítják az iskolában, a legutóbbi eset a jössztök volt- ez ugye a jöttök. Ennek próbáltam is utánanézni, hogy tényleg helytelen-e, de nem találtam rá kielégítő magyarázatot. Hogy maradjunk a konyhánál: a deszka nekünk lapító, a húst potyoljuk, a morzsa prézli, a dara gríz, a süti tészta... S még lehetne folytatni. :-)


Kelt lekváros kifli

Pedig almás lepénynek indult! :-)
Még fonnyadozik néhány kiló alma a kamrában, így az év első sütije almás akart lenni. S ha már úgyis bemelegítem a sütőt, gyorsan dagasztottam egy sós kelt tésztát is, hogy holnapra a suliba pizzás puffancsokat pakolhassak a gyerekeknek. Mindkét tészta kész, elkészült az almatöltelék is, egyik tészta betöltve vele, már melegszik is a sütőben. Ekkor vettem észre, hogy mögöttem az almásnak szánt tészta várakozik. Nem volt mit tennem, csak reménykedni tudtam, hogy ehető lesz. Az édesebb és sárgább lepénytészta meg... hát ebből lett a lekváros kifli. Finom lett, már több mint fele el is fogyott. Sőt az almás sem lesz kidobva, kicsit sós a tészta, de a töltelékkel együtt és cukorral a tetején ehető. :-)
Így esett az eset az első idei sütivel! :-)

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 6 dkg cukor
  • nagy csipet só
  • 3 tojássárga
  • 2 dl tej
  • 2 dkg élesztő + 1 teáskanál cukor
  • lekvár tölteni
  • vaníliás porcukor beszórni
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
Közben a lisztet, sót, 6 dkg cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet s összegyúrtam. Picit lágy volt, ezért még egy csapott evőkanál lisztet dagasztottam bele.
A tésztát hagytam pihenni fél órát. 
Kinyújtottam, derelyemetszővel háromszögeket vágtam belőle. Lekvárt tettem rá, feltekertem, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.
180 fokos sütőben sütöttem. Még melegen porcukorral szórtam.
Van még alma, ez a puha tészta biztos azzal is finom lesz! Mert el fog készülni azzal is! 
Ilyen lett az almás "pizza", ahogy neveztem szórakozottságom eredményét:


Kekszszalámi kocka

Volt itthon többféle maradék keksz, s hogy ne menjen veszendőbe, úgy döntöttem, kekszszalámiként végzi. Ez gyerekkorunk gyakran visszatérő édessége volt. Azon időké, amikor spórolni kellett a palackos gázzal, mert csak bizonyos időközönként lehetett cserélni. A mai ifjúság el sem tudja képzelni, hogy voltak idők, amikor húshoz, tojáshoz csak hosszas sorban állás után jutottunk, liszt, cukor, olaj havi, bizony szűkös adagokban volt kiporciózva a jónépnek, -igen, eldöntötték, mennyi elég egy személynek egy hónapra, s csak annyit vehettünk-, a kenyérért is naponta mentünk a kis papirossal, amin aztán kihúzták azt a napot. De azért nem éheztünk, mindenkinek megvolt a maga beszerzési forrása, meg művelték a kertet, állatokat tartottak. A háziasszonyok meg leleményessé váltak. Másik nagy előnye a kornak, hogy összetartóak és segítőkészek voltak az emberek.
Jól elkanyarodtam a kekszszalámitól! :-) A kekszet lemértem, ahhoz viszonyítva a többi hozzávalót is, mégis kissé lágy lett a massza, ezért belenyomkodtam egy tepsibe. Másnapra a kamrában megdermedt, s kockákra vágva tálaltam. Nagy sikere volt így is! :-)
Hozzávalók:

  • 70 dkg keksz
  • 25 dkg margarin
  • 22 dkg cukor
  • 2 dl tej
  • 2 dl főzött kávé
  • 3 evőkanál kakaó
  • 1 rumaroma
  • 10 dkg kókuszreszelék
Így készült:
A kekszet összetördeltem-morzsoltam.
A tejet, kávét a margarinnal és cukorral kis lángon melegedni tettem. Addig melegítettem, míg a margarin elolvadt. Ekkor beleborítottam az aromát, kakaót, kekszet, kókuszt és összekevertem.
Papírral bélelt tepsibe nyomkodtam-simítottam a masszát.
Másnap szeleteltem.

Meggyes-joghurtos kocka

Az év első sütije! :-)
Mi nem itthon szilvesztereztünk, az ifjúság meg kapott az alkalmon, s házibulit rendeztek. Gergő kívánsága mindössze annyi volt, hogy süssek nekik egy adag pizzás csigát, amit természetesen teljesítettem is. Kifli is készült, meg édes is. A pizzás csiga mind egy szemig elfogyott, ennek kevésbé volt keletje. Pedig finom volt, nekem nagyon ízlett. Már csak azért is, mert nem túl édes. 

Hozzávalók:

  • 6 tojásos kakaós piskóta
  • 6 dl görög gyümölcsjoghurt (epres)
  • 1 üveg magozott meggybefőtt
  • 1 dl meggylé
  • 1 csomag zselatin (20 g)
  • 4 dl tejszín
  • 2-3 evőkanál cukor
  • 15-20 dkg babapiskóta
Így készült:
A szokásos módon elkészítettem a piskótát.
Ha kihűlt, nekiálltam a tölteléknek: a meggyet leszűrtem. Kimértem 1 dl lét, elkevertem benne a zselatint, felfőztem. Hagytam hűlni, közben néha megkevertem. Miközben hűlt, felvertem a tejszínt ízlés szerinti cukorral. 
A zselatinhoz kevertem kevés joghurtot, majd hozzákevertem a többi joghurthoz. Beleborítottam a meggyet is, végül több részletben hozzáadtam a tejszínhabot.
Fele krémet a piskótára simítottam, kiraktam babapiskótával, nem túl sűrűn. Rásimítottam a többi tölteléket is.
Másnapig hűvös helyre tettem.

Szépen lehetett szeletelni, a joghurtos krém megdermedt, a babapiskóta pedig átpuhult benne.

Mákos mézes krémes

Egyike a karácsonyi sütiknek. Mindenképpen terveztem valami mézeset sütni, mert idén elmaradt az apró mézes sütése. Pedig mióta gyerekeim vannak, minden évben sütöttünk, remek együtt végezhető munka. Úgy a sütése, mint a díszítése. 
Hogy ne a megszokott, ám igen kedvelt mézes legyen, egy újságban látott ötlet alapján mákos lett a lap, a töltelék a szokásos. Azaz baracklekvár helyett szilvalekvár került bele. Így is finom lett!


Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 50 dkg liszt
  • 10 dkg margarin
  • 10 dkg cukor
  • 1 nagy evőkanál méz
  • 2 tojás
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 5 dkg mák (egészben)
  • tejföl
A töltelékhez:
  • 6 dl tej
  • 6 evőkanál gríz
  • 2 evőkanál cukor+18 dkg
  • vanília
  • 25 dkg vaj
  • kis üveg szilvalekvár
Így készült:
A tésztához a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd a tejföl kivételével a többi belevalót is hozzáadtam. Mézből annyit, amennyi a jó mélyen belemártott kanálon rajtamaradt. Gyúrni kezdtem, közben annyi tejfölt adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta, de túl kemény se legyen.
4 részre osztottam, mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam s tepsi hátán sorra kisütöttem őket.
A krémhez a tejből, grízből, 2 evőkanál cukorból kevés vaníliaaromával sűrű tejbegrízt főztem.
Mikor kihűlt, a többi cukor és vaj keverékéhez kanalaztam. Alaposan kikevertem.
Két alsó lapot megtöltöttem fele krémmel, erre szilvalekvár került, következő lap, többi grízes krém és befedtem az utolsó lappal.
Legalább másnapig kell hagyni puhulni.
Ezúttal valamiért nem puhultak meg olyan jól a lapok, mint szoktak, persze azért kemény sem volt, szépen lehetett szeletelni. Csak éppen nem hozta a megszokott formát. 
Leányzónak most is ízlett, ő a legnagyobb mézes krémes rajongó. Fiam másik sütit részesített előnyben, de a kedvenc reszelt túrósát így is hiányolta. Még jó, hogy nem sütöttem azt is, így is sok lett, pedig osztogattam is belőle bőven. Talán szilveszterre kedvére teszek. :-)

Diókiflik

Most más tollaival ékeskedem, ugyanis Anyósom süteményét fotóztam le. Ő szokta sütni, a recept pedig az Ő Anyjától származik, a bályoki Mamától, akit még Leányzóm is megismerhetett, bár nem emlékszik rá, mert kicsike volt, amikor a Mama itt hagyott minket. Sokszor mondtuk, hogy hasonlít rá, még Margitkának is neveztük, mert ugyanolyan akaratos, terveit mindenáron véghezvivő, parancsokat osztogató Hédi is. Ami egyáltalán nem baj. Apró termetű, de annál elevenebb, mindig sürgő-forgó Mama volt, határozott, kíváncsi, mindig valamit adni akaró. Takaros, tornácos-szőlőlugasos házban lakott, ahova mindig szívesen mentünk. Már az sincs meg...
Hozzávalók:

  • 30 dkg margarin
  • 35 dkg liszt
  • 15 dkg darált dió
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • csipet só
  • 15 dkg cukor
  • 1 teáskanál sütőpor
  • vaníliás porcukor beforgatni
Így készül:
A hozzávalókat alaposan össze kell dolgozni. 2-3 órát hűtőben pihentessük. 
Ezután előbb kis golyókat, majd kifliket kell formálni belőle. 
Tepsibe rakosgatjuk, 180 fokon világosra sütjük.
Még melegen vaníliás porcukorba forgatjuk.
A fotó csalóka, mert kis tányérra raktam a kifliket, de egész picurkák, egy falatnyi az egész. Finomak, és sokáig elállnak. De csak ilyenkor, mikor legalább hatféle süti közül válogathatunk! :-)

Elmulasztottam kellemes karácsonyt kívánni, mert azt hittem, lesz még időm, energiám leülni a blog elé. De tévedtem. Így csak remélem, hogy mindenkinek jól teltek az ünnepek, békességben és szeretetben, családi körben. :-)




Meglepetés Katalintól

Minden karácsonyra gyártok saját készítésű ajándékot a családtagoknak, ami persze aprósüti, édesség  így vagy úgy csomagolva. Mivel Katalin bogszülinapi játékán karácsonyi gasztroajándékok receptjét várta, én is küldtem neki kettőt. Nem is a nyerés esélye csábított, csak a játékban való részvétel. És olyan szerencsém volt, hogy enyém lett a nyeremény. Meglepetés volt, tényleg. Meg nagy öröm is, ugyanis a csomag számomra legbecsesebb tartalma a Váncza recepteket tartalmazó könyv, mely eddig nem gyarapította gyűjteményemet. Azaz igen, néhány lap erejéig, melyeket féltve őrzök. Anyukámnak ugyanis megvolt az eredeti kiadás, de húgaim megkaparintották és összetépték. A menthető lapokat összeragasztotta Anyukám, régebb még sütöttem is belőlük. Ezután többet fogok! :-)
Az edényfogó is nagyon szép, Katalin saját keze munkája.
Katalin, köszönöm szépen még egyszer, nagy örömet okoztál nekem így karácsony előtt! :-)

Gyümölcszselés papucsok

Úgy esett, hogy a nyáron elfelejtettem venni otthon rahátot. Pedig többnyire szoktunk hozni, mert szeretjük kalácsba vagy kiflibe. Nemrég láttam Katinál rahátos kiflit, bizony szívesen ettem volna belőle. Gondoltam egyet, s Lidl-ben vásárolt, kilós kiszerelésben kapható, szögletes formájú  gyümölcszselével tettem egy próbát. Kicsit tartottam tőle, hogy megolvad s ki fog folyni sülés közben, de semmi ilyesmi nem történt. Mivel a kettévágott zselé alakja nem igazán engedte kiflivé hajlítani magát, papucsok lettek belőle. Így is szépek lettek.
A kedvenc hókifli receptemet kerestem elő, csakhogy most teljes egészében zsírral készült. És jelentem, finomabb, mint margarinnal. Legalábbis nekem jobban ízlik így.

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 22 dkg zsír
  • 2-2,5 dl tejföl
  • csipet só
  • 1 teáskanál porcukor
  • gyümölcszselé tölteni
  • vaníliás porcukor forgatni
Így készült:
A lisztet. sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam kanalanként a tejfölt, annyit, hogy jól gyúrható, rugalmas tésztát kapjak. 
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, közepes pogácsaszaggatóval korongokat vágtam ki belőle. Mindegyikre 1-1 félbevágott gyümölcszselé darabot tettem. A tészta két szélét felhajtottam egymásra, kissé össze is nyomtam.
180 fokos sütőben világosra sütöttem.
Még azon melegében vaníliás porcukorba forgattam.
Sokáig el kéne állnia, de már egy kevés van belőle, a karácsonyt sem éri meg! :-)
Délutánonként már sütögettem aprósütiket, ajándékozás céljából meg gyerekeknek iskolába vinni. De a karácsonyra való sütést holnapra tervezem, többek között nagy adag lekváros hókiflit, Leányzó egyik kedvencét. Meg mindenki másét. :-)

Elkészült a szilvalekváros változat is. Az előző is finom, persze, hogy az, de a szilvalekváros az igazi.


Sajtfánkocskák

Jó néhány éve, hogy egy kolléganőm ilyen fánkocskákat hozott. Kis helyesek meg nagyon finomak voltak. Egyszer már tettem egy próbát, de miután szépen felpuffadtak, el is laposodtak, mire megpirultak volna. Úgy is finomak voltak, csak hát a látvány... Még egy esélyt adtam neki, ezúttal jó forró sütőben pirultak, 200 fokot kaptak. S pufik maradtak! Tudtam, hogy az égetett tésztának ez a titka, előző alkalommal mégis a szokásos 180 fokon sültek.
Ilyenek lettek:

Hozzávalók:

  • 5 dl tej
  • 20 dkg liszt
  • 1 teáskanál só
  • 5 dkg vaj
  • 20 dkg reszelt sajt (trappista)
  • 3 tojás
Így készült:
A lisztet előbb kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a többi tejet, a vajat és sót. Kavargatva sűrűre főztem. Annyira sűrű lett, hogy kavarni is nehéz volt, de kicsit hagytam főni.
Levettem, elkevertem előbb a sajtot benne, míg felolvadt, majd egyenként a tojásokat adtam hozzá. Mindegyikkel addig kevertem, míg egynemű lett a massza.
Sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanállal kis halmokat pakoltam, helyet hagyva közöttük.
Előmelegített, 200 fokos sütőbe tettem, s addig sültek, míg szépen megpirultak.
Kivéve is megtartották a formájukat.

Frissen, langyosan volt a legfinomabb, de én másnap is szívesen rájártam a maradékra. Most, hogy ennek a titkát is kifürkésztem, biztosan fogom még sütni! 

Töltött tojás

Hát ez nagyon nem süti, még csak nem is sütőben készül, de itt a karácsonyi ötletelések közepette miért is ne?
Nagyon régi recept, Édesanyám már gyerekkorunkban is készítette. Mifelénk akkoriban nagyon népszerű előétel volt, szinte minden ünnepen képviseltette magát, nem csak nálunk. Egyike azon recepteknek, amik nem merültek feledésbe, nem váltotta le másik új kedvenc. Ha nem is minden összejövetelre, de gyakorta készül azóta is. Még a gyerekeim is szeretik. Sokáig nem ették meg a majonézes ételeket, nekik hagytam csak úgy csupaszon. Azóta megeszik majonézzel együtt, ami szigorúan házilag készül.
Legutóbb néhány napja, a névnapomra készítettem, ami egybeesik Anyósom születésnapjával. 70 éves lett idén... Én előételt készítettem, Ő pedig főfogást és tortát.

Hozzávalók:

  • 8 főtt tojás
  • 1 nagy dobozos májkrém
  • só, bors, paprika
  • petrezselyemzöld
A majonézhez:
  • 1 főtt tojás sárgája
  • 1 nyers tojás sárgája
  • 2 dl olaj
  • mustár
Így készült:
A tojásokat keményre főztem. 10 percig, meg még egy két perc ráadást is szoktam neki adni, hogy biztosan kemény legyen.
Leöntöttem róla a forró vizet, és hideg vizet engedtem rá, így hagytam kihűlni.
Megpucoltam, kettévágtam, hosszában.
A sárgákat kiszedtem belőle. Egyet eltettem a majonézhez, a többit villával összetörtem. Hozzáadtam a sót, borsot, pirospaprikát, kevés morzsolt petrezselymet. Összekevertem. Többnyire kemény szokott lenni, ezért majd, ha kész a majonéz, keverek belőle egy keveset hozzá.
Jöhet a majonéz: a főtt tojássárgát villával összenyomom, hozzáadom a nyerset s összekeverem. Vékony sugárban, vagy inkább cseppenként adagolom hozzá az olajat, közben egy-egy kevés mustárt is, úgy csapott kiskanálnyit. Az olajjal csínján kell bánni, mert ha sok megy bele egyszerre, összekapódik. Régebb, zöldfülű koromban bizony előfordult, de az utóbbi időben azért sikerülni szokott. 3-4 alkalommal teszek hozzá mustárt is, mire az összes olajat belekevertem. Kevés tejföl is kerülhet bele, akkor lágyabb ízű a majonéz.
Keverek belőle egy keveset a töltelékhez is, amit aztán tortadíszítőbe pakolok.
A majonézt elsimítom egy tényér alján, ebbe pakolom a fél tojásfehérjéket, üregével felfele. Telenyomom töltelékkel, jó púposan.
Lehet tenni töltelékkel lefele is a majonézbe, akkor csak kiskanállal pakolom tele. Szoktam díszíteni a tetejét paprikakrémmel, petrezselyemlevéllel.
Akkor így néz ki (régebbi fotó):
Nem ördöngösség a házi majonéz. A lényeg, hogy ahány tojássárga, annyi dl olaj kerüljön bele, szigorúan cseppenként. Lehet készíteni csak nyers tojássárgával, de az a tapasztalatom, hogy vegyesen főtt tojással sikeresebb. Persze arra vigyázni kell, hogy friss legyen a tojás. A mustár kell bele az íze meg állaga miatt is. Édesanyám mesélte, hogy egy alkalommal, mikor szomszéd faluban lagziba készültek, reszelt főtt krumplit kevertek a majonézhez, s bár megijedt, hogy mi lesz belőle, de jó lett. Sosem próbáltam, az Anyukámtól tanult módon szoktam készíteni.

Kandírozott gyömbér

Katalinnál  leltem rá a kandírozott gyömbér receptjére, jó ideje tervezgetem is az elkészítését. Úgy két héttel ezelőtt került rá sor, azóta csipegetem s két sütibe is került bele. Egyik egy kevert mézes -erről nem készült fotó, majd legközelebb-, a másik egy egyszerű keksz. Nekem nagyon ízlik, a csípősségével együtt. Kicsit hosszadalmas, de egyáltalán nem nehéz elkészíteni. S mivel szép dobozkába vagy üvegbe csomagolva ajándéknak is kitűnő, Katalin blogszülinapi játékára is elküldöm. Az Ő játékára az Ő receptje szerint készült finomság! :-)

Hozzávalók:

  • gyömbér (35 dkg volt megpucolva)
  • 25 dkg cukor + 2 maréknyi
A megpucolt gyömbért csíkokra vágtam, s annyi vízben, amennyi bőven ellepte, főni tettem. 5-6 perc főzés után leöntöttem a vizet róla, s újra felöntöttem, újra főztem. Háromszor ismételtem meg.
Negyedik alkalommal annyi vizet öntöttem rá, amennyi épp ellepte, s a 25 dkg cukorral kis lángon főztem. Jó sokáig, míg kevés leve maradt. 
Ekkor szűrőbe öntöttem, hagytam lecsöpögni.
Tálcára borítottam, két maréknyi cukrot szórtam rá s alaposan összeforgattam vele, hogy mindenütt belepje a cukor.
Hidegre tettem, azóta is ott van. Kicsit keményebb, szárazabb lett, de így is szeretem rágcsálni. Talán zárt dobozba kéne tennem, hogy ne száradjon ki teljesen...


Narancsos-gyömbéres keksz

Az előző recept világos változata:

Hozzávalók:

  • 15 dkg margarin
  • 2 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • fél csomag sütőpor
  • 35 dkg liszt
  • csipet só
  • 1 narancs lereszelt héja
  • maréknyi kandírozott gyömbér
Így készült:
A mikróban megolvasztott margarint alaposan elkevertem a cukorral és tojásokkal.
Belekevertem a többi hozzávalót, a gyömbért apróbb darabokra vágva.
Sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanállal diónyi halmokat raktam, 180 fokon világosra sütöttem őket. Épp csak addig, míg a szélei picit sötétedni kezdtek.
Finomak lettek, puhák, kellemes haraphatóak. 
A gyömbér házilag készült, Katalin receptje alapján. Ideje lenni azt is közzétenni!

Csokis keksz

Amerikai csokis keksz néven találtam a receptet egyik (számtalan van ugyanis) füzetemben lefirkantva, de mivel jó néhány változtatást eszközöltem rajta, az első jelzőt el is hagytam. Egyszerű, gyors, finom süti, pont olyan, amire késő délután van idő. Másnap esedékes névnapomra készült, kollégáknak. S hogy biztosan elég legyen, azaz jusson is, maradjon is, alkottam egy világos változatát is, más ízesítéssel. Hamarosan következik az is!

Hozzávalók:

  • 20 dkg margarin
  • 25 dkg cukor
  • 3 nagy tojás
  • 40 dkg liszt
  • nagy csipet só
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • 15 dkg csokoládé
Így készült:
A csokit feldaraboltam. Talán ez vette el a legtöbb időt. :-)
A margarint mikróban felolvasztottam, alaposan elkevertem a cukorral és tojásokkal. 
Hozzáadtam a csipet sót, kakaót, lisztet, sütőport, vaníliát, egyneművé kevertem. Legvégül a csoki került bele. Sűrű, de keverhető massza lett. 
Sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanállal halmokat rakosgattam, nem túl közel egymáshoz. 
180 fokos sütőben sütöttem, addig, míg megnyomkodva már nem volt lágy a teteje. 
Szeretem ezeket a kanállal kipakolható kekszeket, egy edényben mindent összekeverünk, nyújtani és szaggatni sem kell, csak tepsibe rakosgatni és kisütni. Épp ezért van már jó néhány hasonló a blogon, de mind más, és mind finom. 


Hogyan tovább? Alma leveles tésztában

 Nem szoktam kibeszélni a munkámat. Annyit róla, hogy már korábban megfordult a fejemben, hogy felmondok, de amikor komolyra fordult volna, ...