Zabpelyhes keksz

Legújabb kedvencünk. Az utóbbi időben többször készült, mindig kicsit másféleképpen. Sőt olyan is volt, hogy dupláztam az adagot, hogy jusson is, maradjon is. Tényleg finom, csak úgy nassolni, vagy tízóraira, kirándulóknak energiapótlásra. Mert itt a várva várt tavasz, s mi ki is használjuk. Minden hétvégén mentünk valamerre, közben tanúi voltunk, ahogy hétről hétre rohamtempóban ébred, virul, zöldül, virágba borul a természet. Ezért kedvencem a tavasz! :-)

Hozzávalók:

• 20 dkg barna nádcukor
• 3 evőkanál méz
• 3 tojás
• 25 dkg liszt
• 25 dkg zabpehely
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 25 dkg vaj
• csoki, mazsola, aszalt gyümölcsök, mogyoró, dió...

Így készült:

A cukrot, tojásokat elkevertem, majd hozzáadtam a mézet, lisztet, zabpelyhet, sütőport, kókuszt és a megolvasztott vajat. Elkevertem, majd belekerültek a csokidarabkák, aszalt gyümölcsök, mikor milyen, vagy amihez kedvünk van, tetszés szerint. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe két teáskanál segítségével halmokat rakosgattam, helyet hagyva közöttük, mert sülés közben elterülnek.

180 fokon pirulásig sütöttem őket. 

Egyik alkalommal két összetört banán és csoki került bele, ekkor még 10 dkg teljes kiőrlésű lisztet is kevertem hozzá, mert lágy lett az összekevert massza. Így is finom volt!

Első alkalommal 25 dkg cukorral készült, így édes lett, aztán csökkentettem 20 dkg-ra. A méz is édesíti meg az aszalt gyümölcsök. De aki nem éppen azon van, hogy fogyjon egy keveset, és édesen szereti, nyugodtan teheti bele a több cukrot.

Már említettem, hogy a Börzsöny lábánál lakunk, szó szerint. Kisétálunk a faluból, s máris kapaszkodunk felfele a dombra. A hozzánk legközelebb eső csúcs 500 m alatti, de elég arra is felmászni. :-) Néha távolabb is elmerészkedünk, mint ezúttal is. Megérte, minden völgy, csúcs más látnivalót kínál, főleg így tavasszal:

Azóta még készült néhányszor, Fiam előszeretettel visz magával Szegedre. Sokáig van rágcsálni valója. Legalábbis ha sokáig van belőle! :-)

Tökmagos-rozsos pogácsa

Sok éve, még a blogos korszakom előtt gyakran sütöttem barna tökmagos pogácsát. Szerettük. Aztán elmaradt, mint sok más is. Nemrég eszembe jutott egy fotóról, s bár nem emlékszem, akkoriban hogy készült, alkottam egy hasonlót.
Szeretek pogácsát sütni, jó sokat egyszerre, mert nem csak éhségcsillapításra jó a nap bármely szakában, de tízóraira csomagolni is remek. Vagy leves mellé, kenyér helyett, vagy éppen másodiknak. Van is rengeteg féle-fajta a blogon. Szinte soha nem recept alapján készül, legfeljebb inspirálódok valahonnan. Amihez kedvem van, meg amit itthon találok, abból készül.

Hozzávalók:

• 40 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 40 dkg fehér búzaliszt
• 20 dkg rétesliszt
• 25 dkg margarin
• 2 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 2 púpozott teáskanál só
• 1 nagy doboz natúr joghurt (400 g)
• 1 egész tojás + 2 sárgája
• 10 dkg tökmag
• tetejére 1 felvert tojás, reszelt sajt, magok

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

Közben a liszteket tálba mértem, hozzáadtam a sót, margarint s összemorzsoltam. Belekerült a joghurt (szoba-hőmérsékletű legyen, ha akkor vettük ki a hűtőből, picit meg lehet langyosítani mikróban), tojások, élesztős tej. Összegyúrtam. (Ilyen ragacsos tésztával rég volt dolgom, nem volt egyszerű dolgozni vele, de nem hagytam magam.) Ha kemény lenne a tészta, még tej kerülhet bele.

Mikor megkelt, lisztezett deszkán kinyújtottam, rászórtam a tökmagot, feltekertem. Ekkorra már megszelídült a tészta, lisztezve nem volt ragacsos. Hagytam még pihenni negyed órányit. Ujjnyi vastagra nyújtottam, kis pogácsaszaggatóval kiszúrtam, tepsibe rakosgattam.

Felvert tojással lekentem (lehet bele tenni nagy csipet sót is, nem volt túl sós a tészta), egy részére reszelt sajtot szórtam, másik részére köménymag került.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

Csöröge

Nagyon ritkán sütök csőregét, pedig igencsak szeretjük. Talán egy évben egyszer, ha nekirugaszkodok. Kell hozzá úgy két szabad óra, ami hétköznap semmiképp sem adódik. Hétvégén viszont igen, ha szánok rá. :-) Szombati napon készült, gulyásleves mellé másodiknak. Ezúttal is finom lett, főleg szilvalekvárral!

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt - fele rétesliszt
• csapott teáskanál só
• 3 evőkanál cukor
• 2 dl tej
• fél csomag élesztő (2,5 dkg)
• 15 dkg margarin
• 2 tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• 1-2 evőkanál tejföl
• bő olaj a sütéshez
• porcukor, lekvár a tálaláshoz

Így készült:

A tejet kézmelegre melegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a lisztet, sót, többi cukrot, citromhéjat, margarint tálba tettem s elmorzsoltam. 

Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s összegyúrtam. Annyi tejfölt tettem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Azaz nem túl kemény, de nem is lágy, jól formázható tészta. Nekem egész kevés kellett.

A megdagasztott tésztát hagytam megkelni.

Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam. Rombuszokra vágtam ezek közepébe egy rést, amin egyik csücskét áthúztam a tésztának. 

Olajat melegítettem, s kisütöttem a csőregéket.

Porcukorral és/vagy lekvárral fogyasztottuk, hidegen-melegen. 

Jó sok lett belőle, kiadós sütemény. És finom!!! Most is szívesen ennék belőle, de nem most készült, hanem hetekkel ezelőtt. Egyhamar biztos nem fogok megint nekiállni. Vagy mégis?

Csokis-málnás szelet

A nyáron megint nagy adag málnát pakoltam a fagyasztóba. Míg meleg van, a gyerekeknek sűrűn jut eszükbe turmixot csinálni belőle, de a hidegek beköszöntével nem igazán. Így még jó néhány csomag várja, hogy valamilyen formában elfogyjon. Egyet csokis süti tetejére pakoltam. 

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 15 dkg margarin
• 25 dkg cukor
• 20 dkg étcsokoládé
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál kakaó
• 1 dl tej
• 1 csomag fagyasztott málna

Így készült:

A margarint, csokit mikróban összeolvasztottam, majd alaposan elkevertem a cukorral és tojásokkal.

Hozzáadtam a lisztet, sütőport, kakaót, és 1 dl tejjel lazítottam a tésztát.

Az alaposan elkevert masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, tetejére szórtam a málnát és 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

A gyerekek azt mondták, olyan, mint a brownie. Valóban hasonló ízű, csak a sütőportól lazább a szerkezete. A málna savanyúsága meg kitűnően ellensúlyozza a süti édességét. Elég sok cukor van benne, így utólag kevesebbet tennék bele, de akkor úgy volt finom.

Tárkonyos leves

Bár a tárkony az erdélyi konyha egyik jellegzetes fűszere, régen, bár volt Anyukámnak a kertben, mégsem használtuk. Néhány éve kaptam rá, azóta többféle levest ízesítettem vele, még bablevest is. De egyik kedvenc levesünk a csirkehúsos-krumplis-zöldséges, tárkonnyal ízesített, enyhén savanykás leves.

Hozzávalók:

• 1 nagy csirkemell, csontostul
• 3 sárgarépa
• 2 petrezselyem
• 5-6 közepes krumpli
• petrezselyemzöld
• só
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• pirospaprika
• tárkony
• 1 dl savanyú káposztalé (vagy citromlé)

Így készült:

A zöldségeket megpucoltam, mostam, felszeleteltem.

Úgy két liternyi vízben feltettem főni, sóztam.

A csirkemellet kifiléztem, a húst kockákra vágtam, a csontot is feldaraboltam, a zöldséghez tettem. Az ételízesítő is belekerült. Mikor a hús már puha, hozzáadtam a közben megpucolt, felkockázott krumplit is. 

Petrezselyemzöld, tárkony került bele -most mindkettő szárított, de a friss az igazi-, meg pirospaprika. 

Mikor már a krumpli is puha, savanyítottam. Most káposztalé került bele, ezzel a legfinomabb, de a citromlé is megteszi. 

Tálaláskor kerülhet bele tejföl, de anélkül is nagyon finom. 

Egyszerű, viszonylag gyorsan elkészülő leves, mert a csirkehús hamar puhul. A tárkonnyal csínján kell bánni, elég erős íze van. Kezdetben nagy csipetnyi, s kóstolás után ki-ki eldönti, hogy bír-e még a leves abból az ízből többet is. 

Hóvirág kocka

Már kétszer is nekiugrottam, hogy megírjam ezt a bejegyzést, most talán sikerül. :-) Már megint hosszú szünet után jelentkezem, nem kevés vívódás után. Ha nem is mindig, de azért többnyire sebtiben lefotóztam, amit időközben sütöttem-főztem, hogy majd egyszer talán közzéteszem. Talán. Mert ott volt a mélypont, amikor Valaki megkérdezte, ki kíváncsi rá, hogy én mit sütök-főzök? Akkor nagyon közel álltam hozzá, hogy nem még "pazarolom" az időm erre, így is olyan kevés a nap 24 órája. De aztán túltettem magam rajta; akit nem érdekel, nem nézi. Punktum. Nekem ez időnként, esténként jó kis kikapcsolódás, levezetése a napnak, hogy valami mást is csinálok.
Bár kevesebbet sütök, de hétvégére muszáj. Hiányozna, ha kihagynám. Főleg valami krémes időnként. Mert azok a kedvenceim. Volt túró a hűtőben, aköré kerekedett ez a süti.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 45 dkg liszt
• 10 dkg zsír
• 10 dkg cukor
• csipet só
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 tojás
• 1 dl tej
• 1 csomag szalalkáli

A töltelékhez:

• sárgabaracklekvár
• 6 dl tej
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 25 dkg vaj
• 18 dkg + 2 evőkanál cukor
• 50 dkg túró

Így készült:

A tésztához a szalalkálit elkevertem a tejben.

A lisztet, sót, cukrot, zsírt elmorzsoltam, hozzáadtam a tojásokat, citromhéjat, szalalkális tejet és összegyúrtam a tésztát. Ne legyen kemény a tészta, mert akkor nehéz kinyújtani, sem túl lágy, mert akkor ragad. Ha kemény, még pici tej kerülhet bele, ha lágy, ragadós, akkor liszttel javítsunk az állagán.

A tésztát 3 fele osztva, kinyújtva, tepsi hátán 3 lapot sütöttem belőle.

A krémhez elkevertem a pudingporokat kevés tejben, majd a többi tejet is hozzákevertem. Állandóan kavargatva, 2 evőkanál cukorral sűrűre főztem. Miközben hűlt, gyakran átkavartam. 

A vajat a 18 dkg cukorral elkevertem, majd kanalanként belekerült a közben kihűlt puding. A túrót áttörtem, s ezt is hozzákevertem a krémhez.

A lapokat vékonyan megkentem baracklekvárral, erre került a krém, s szeletelésig hideg helyre tettem.

Nem kell állnia másnapig, mint többnyire a krémmel töltött lapoknak, a szalalkális lap jó puha, s néhány óra múlva szépen lehet szeletelni.

Mivel a süti fehér, s épp hóvirágnyíláskor készült, azért kapta ezt a nevet. Ennek már lassan két hete. Nagyon vártam a tavaszt, s remélem, most már visszafordíthatatlanul itt van! :-)

Fahéjas kalács

Határozottan kevesebbet sütök, de múlt hét közepén nagyon rám jött. Mikor nekifogtam dagasztani a tésztát, még nem tudtam, mi lesz belőle, menet közben körvonalazódott, hogy vajas-fahéjas kaláccsal örvendeztetem meg  a családot. Csigának nagyon finom tud lenni, miért ne lenne jó kalács ilyen ízesítéssel? S valóban finom lett!

Hozzávalók:
A tésztához:

• 4 dl tej
• 1 csomag élesztő
• 5 evőkanál cukor
• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 2 tojás
• 20 dkg margarin
• + 1 tojás lekenni

A töltelékhez:

• 25 dkg vaj
• 25 dkg cukor
• 2 teáskanál fahéj

Így készült:

A tejet kézmelegre melegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

Míg felfutott az élesztő, a lisztet, sót, többi cukrot elmorzsoltam a margarinnal. Beleütöttem a 2 tojást, hozzáadtam a közben felfutott élesztős tejet és összegyúrtam. Épp megfelelő keménységű lett, azaz kissé lágyabb, mint egy pogácsatészta. Ha kemény lenne, még kerülhet bele tej, ha túl lágynak érezzük, akkor kevés liszt.

Dagasztás után letakarva 40-45 percet kelesztettem.

Közben a vajat mikróban megolvasztottam, s elkevertem a cukorral és fahéjjal. Míg sor került rá, hideg helyre tettem.

A megkelt tésztát 6 egyenlő részre osztottam. Mindegyiket hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, nagyjából a nagy méretének feleljen meg. Igyekeztem vékonyra nyújtani. Lekentem töltelékkel, felsodortam, majd kettőt-kettőt összecsavartam, így 3 rúd kalácsom lett.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket, lekentem felvert tojással, villával meg is szurkáltam.

Hagytam még kelni 15-20 percet, majd a hideg sütőbe tettem, amit aztán beállítottam 180 fokra.

Hagytam szép pirosra sülni.

Finom, foszlós lett, ami a vajnak köszönhető. Ha a töltelék margarinnal készül, nem lehet ugyanazt az ízt, állagot elérni. Még másnap is jó puha volt, már az a kis sarok, ami maradt, mire hazaértem a munkából. Kakaósan is hasonlóan szoktam készíteni, de ha a kettőből kéne választanom, biztos, hogy a fahéjasért nyúlnék! :-)

Párolt zöldségek csirkemellel

Régebb is készült néha, de eztán gyakrabban fog, főleg vacsira.
Férjem is, én is a délutáni órákban érünk haza, öt körül. Ilyenkor "ebédelünk", ami összetételében ebéd ugyan, de idejét tekintve nem. Talán nem is kéne később ennünk, de a vacsora az egyetlen étkezés, amikor együtt leülhetünk, közben persze megbeszélve a nap eseményeit is. Ezért igyekszem valami kalóriaszegényebbet az asztalra tenni, meg azért is, mert Férjem eltökélte, idén megszabadul 10 kilótól. (Nekem sem ártana, mondjuk azért nem 10 kg, de 4-5 jó lenne.)
Ez az egyik olyan étel, amit mindenki szívesen megeszik, egyszerű is, viszonylag gyors is. A fűszerezés meg pillanatnyi hangulat, ízlés kérdése. Ez a legutóbbi épp ázsiai fűszerkeverékkel és szójaszósszal készült.

Hozzávalók:

• 1 csirkemell
• 1-2 fej hagyma
• 1-2 paprika
• kevés zsír vagy olaj
• 50-60 dkg fagyasztott zöldségkeverék
• zöldbab
• só
• bors
•  metélőhagyma
• szójaszósz
• ázsiai fűszerkeverék
• 1 evőkanál (házi) ketchup 

Így készült:

A hagymát, paprikát felkockáztam. Nem kell túl apróra. Kevés zsíron rövid ideig pároltam, majd rádobtam a csíkokra vágott csirkemellet. Sóztam. Mikor félig megpuhult, a többi zöldséget is hozzáadtam s fedő alatt puhára pároltam. Fűszereztem, most a fenti fűszerekkel.

Nyáron, ősszel természetesen friss zöldségekkel készül, ami van a kertben vagy a hűtőben. Nagyon finom benne a cukkini is, sőt padlizsán is került már bele, és a brokkoli sem rontja el. A sárgarépa sosem marad ki belőle, meg a hagyma sem. Tehát sokféleképpen variálható, ízlés, lehetőség szerint. Hús nélkül is készült, úgy is elfogyott.

Hófehérke szelet

Ma valami krémeset szerettem volna készíteni. Vagyis inkább enni, de ahhoz nekem kellett elkészíteni. Megembereltem magam, s nekiláttam. Nem a legegyszerűbb módját választottam, hisz még lapokat is kellett nyújtani, ami még mindig nem az erősségem, de legalább mostanság nem kell újra összegyúrni a formátlanra sikeredetteket! :-)
A receptet egyik füzetemben találtam, az is "kissé" átalakítva került elkészítésre. Hasonlít a Férjem kedvencére, a francia krémesre , nem is kicsit, ahogy most átnéztem a régi receptet. Azért kicsit mégis más, meg olyan kedves neve van, hát álljon itt ennek a receptje is! :-)

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 60 dkg liszt
• 20 dkg margarin
• 15 dkg porcukor
• csipet só
• 2 nagy tojás
• 1 dl tej
• 1 csomag szalalkáli (fél kg liszthez való)

A krémhez:

• 10 közepesen púpozott evőkanál liszt
• 2 tojás
• 1 l tej
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, porcukort, sót, margarint tálba tettem. Összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojásokat és a tejben elkevert szalalkálit. Összegyúrtam. Odakészítettem a tejfölt, hogy szükség szerint tegyek a tésztához, de anélkül is szépen összeállt, kellően kemény is volt a tészta.

4 részre osztottam, sorra kinyújtottam s nagy tepsi hátán kisütöttem őket. Figyeltem rá, hogy világos maradjon. Egyiket sikerült sötétebbre sütni, az került a tetejére.

A krémhez előbb a lisztet elkevertem kevés tejben, simára. Ezután kevertem hozzá a tojásokat, s addig kavargattam, míg teljesen sima lett, a fehérje is elkeveredett. Apránként hozzáadtam a többi tejet is, a vaníliás cukrot és a kimért 20 dkg cukorból is 2 evőkanállal. Közepes lángon állandóan kavargatva sűrűre főztem. Előbb összecsomósodik, mint mindig a tojásos pépek, de addig kell a lángon kavargatni, míg szépen kisimul.

Hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem.

A vajat a többi cukorral elkevertem, majd kanalanként belekerült a főzött pép meg a citrom lereszelt héja is.

Megtöltöttem a lapokat a krémmel.

Néhány órára hidegre tettem, de nem kell neki sok idő, hogy szeletelhető legyen, mert a szalalkális lapok mindig jó puhák lesznek. Azért -is- szeretem őket!

Gondoltam rá, hogy citromlét is keverjek a krémbe, de nem mertem. Pedig több receptben is olvastam, hogy a vajkrémhez kevernek citromlét. Nem kapja össze a tejes-vajas krémet? A citromhéjtól is lett egy kellemes íze, de egy kis lével még jobb lett volna... Persze így is finom, pihe-puha, jó krémes. Szeretjük! :-)

Karamelles sajttorta

Férjem időközben utolért. Az évei számát tekintve. Igaz, csak egy hónap előnyöm van. Így én vagyok a rangidős a családban! :-) Magamnak nem, de neki sütöttem tortát. Csak egyszerűt, de annál finomabbat.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 20 dkg liszt
• csipet só
• 6 dkg cukor
• 10 dkg vaj
• 2 tojássárga
• fél csomag sütőpor

A sajtkrémhez:

• 1 kg sajtkrém
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 15 dkg cukor
• 3 tojás
• vanília

Az öntethez:

• 15 dkg cukor
• 1 dl víz

Így készült:

A tésztához valókat összegyúrtam.

Kinyújtottam, a tortaforma alját rátéve körbevágtam, a tésztával pedig kibéleltem a forma alját.

A maradék tésztát összegyúrtam, kinyújtottam hosszúkásra s szélét szabtam belőle a tortának, körbeigazgattam a forma oldalán. (Kapcsos tortaformát használtam, 22 cm átmérőjűt.) 

A töltelékhez valókat összekevertem, a formába öntöttem.

180 fokos sütőbe tettem. Addig sütöttem, míg a töltelék teteje színesedni kezdett, de a közepe még remegős volt. (Mire kihűlt megdermedt. )

Az öntethez a cukrot kis lángon  karamellizáltam. Felöntöttem 1 dl vízzel, s addig hagytam főni, míg teljesen felolvadt a karamell benne. Mire kihűlt, kissé besűrűsödött.

Szeleteléskör öntöttünk rá kevés öntetet.

Finom volt! A töltelék finoman lágy, a tészta ropogós, a karamelltől meg édes. :-)

Tangó szelet

Nővéremtől kaptam egy nagy adag piskótatallért. Rögtön egy süti jutott eszembe róla: a tangó szelet, amellyel többfelé találkoztam, de még soha nem született olyan elhatározás, hogy na én ezt most elkészítem. Mostanig! :-)
Még csak a szeletelés során leesett széleket kóstoltam, de anélkül is tudtam, hogy ez finom süti lesz. :-) Még várhattam volna vele, nem puhult meg teljesen a lap, igazából holnapra lesz tökéletes. De muszáj volt tesztelni! :-)

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 30 dkg liszt
• 10 dkg margarin
• 1 tojás
• 10 dkg cukor
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 púpozott evőkanál kakaó
• kevés tej

A krémhez:

• 10 evőkanál liszt
• 1 l tej
• 3 tojássárga
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 25 dkg vaj
• 22 dkg cukor

A tetejére:

• 1 csomag piskótatallér
• 5 dkg étcsokoládé
• 2 evőkanál olaj

Így készült:

A lapokhoz a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd hozzáadtam a cukrot, sütőport,  kakaót, tojást és apránként annyi tejet, hogy összeálljon a tészta. 

A meggyúrt tésztát két részre osztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam, tepsi hátán kisütöttem.

A krémhez a közepesen púpos kanállal mért lisztet kevés tejben simára kevertem. Elkevertem benne a tojássárgákat is, majd apránként a többi tejet is hozzáöntöttem, meg belekerült a vaníliás cukor is.

Állandóan kavargatva sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben meg-megkavartam.

A vajat a cukorral elkavartam, majd kanalanként hozzáadtam a közben kihűlt lisztes pépet.

A krém felét a két lap közé kentem, másik felét a tetejére. Kiraktam piskótatallérral, ezt pedig gőz fölött az olajjal felolvasztott csokival csorgattam be.

Recept innen. Természetesen néhány változtatást eszközöltem rajta, de nem hinném, hogy a süti hátrányára vált volna.

Holnap talán szebb szeleteket sikerül vágni, s talán szebb fotót is tudok hozni. De többnyire a fotózáshoz van a legkevesebb türelmem. Mint most is...
Tudtam én, hogy másnap szebben lehet szeletelni! Egy napot pihent a hideg kamrában, s mindjárt jobban viselkedik:

Káposztaleves húsgombóccal

Leves még nincs a blogon, de miért is ne? Eztán megpróbálok kevesebb sütit sütni (nehéz lesz), mert Férjem meg szeretne szabadulni úgy 10 kg-tól, amit ugye nekem köszönhetően szedett fel. Pluszban. Így helyettük időnként mást is hozok, meg az elmaradt, lefotózott sütiket. Mert nem csak sütni szoktam, azért főzni is. Levest rendszeresen, mégpedig nagy adagokat, legalább 2-3 napra valót. Ez éppen újévre készült, a változatosság kedvéért, mert húsleves volt karácsonyban, a savanyú leves meg ilyenkor különösen jól esik. Máskor is, szeretjük őket. 

Hozzávalók:

• 2-3 murok (sárgarépa)
• 2-3 petrezselyem (gyökér)
• 1 darabka zeller
• 50 dkg savanyú káposzta
• 4-5 krumpli
• 60 dkg darált hús
• maréknyi rizs
• 1 fej hagyma
• só, bors, paprika
• házi ételízesítő
• 1 tojás
• tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A káposztát külön edényben párolódni tettem annyi vízben, amennyi épp ellepi.

A zöldségeket megpucoltam, felszeleteltem, s sós vízben főni tettem. A víz mennyisége attól függ, ki milyen sűrűre szeretné a levest. Nekem a leves leves legyen, de van, aki kevés lével szereti.

Míg főtt, elkészítettem a gombócokat: a hagymát apróra vágtam, s elkevertem a darált hússal, fűszerekkel, rizzsel, tojással. Kis, diónyi gombócokat formáltam belőle. 

Mikor a zöldség majdnem puha, beledobáltam a gombócokat, s hagytam főni.

Közben a káposztára is figyeltem, hogy jó-e már, van-e még víz alatta.

Megpucoltam a krumplit, felkockáztam. Mikor a gombócok belsejében is megfőtt a rizs, belekerült a krumpli is. 

Ha megfőtt a krumpli is, akkor borítom bele a közben megpuhult káposztát. Összefőzöm, megkóstolom, hogy elég sós-e. Ha kell, sózom, kevés paprikát dobok még rá és kész is.

Tálaláskor tejfölt teszünk bele.

Magyarázat a zöldségek nevét illetően: mi a sárgarépát muroknak hívtuk -emlékszem, a környezetismeret tankönyvünkben a cím murok volt, s zárójelben állt mellette a sárgarépa elnevezés-, a petrezselyem meg a növény gyökere mifelénk, a levele petrezselyemzöld névre hallgat. Van még jó néhány szó és kifejezés, amit másképp mondunk, használunk. A gyerekeket néha kijavítják az iskolában, a legutóbbi eset a jössztök volt- ez ugye a jöttök. Ennek próbáltam is utánanézni, hogy tényleg helytelen-e, de nem találtam rá kielégítő magyarázatot. Hogy maradjunk a konyhánál: a deszka nekünk lapító, a húst potyoljuk, a morzsa prézli, a dara gríz, a süti tészta... S még lehetne folytatni. :-)

Kelt lekváros kifli

Pedig almás lepénynek indult! :-)
Még fonnyadozik néhány kiló alma a kamrában, így az év első sütije almás akart lenni. S ha már úgyis bemelegítem a sütőt, gyorsan dagasztottam egy sós kelt tésztát is, hogy holnapra a suliba pizzás puffancsokat pakolhassak a gyerekeknek. Mindkét tészta kész, elkészült az almatöltelék is, egyik tészta betöltve vele, már melegszik is a sütőben. Ekkor vettem észre, hogy mögöttem az almásnak szánt tészta várakozik. Nem volt mit tennem, csak reménykedni tudtam, hogy ehető lesz. Az édesebb és sárgább lepénytészta meg... hát ebből lett a lekváros kifli. Finom lett, már több mint fele el is fogyott. Sőt az almás sem lesz kidobva, kicsit sós a tészta, de a töltelékkel együtt és cukorral a tetején ehető. :-)
Így esett az eset az első idei sütivel! :-)

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 6 dkg cukor
• nagy csipet só
• 3 tojássárga
• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő + 1 teáskanál cukor
• lekvár tölteni
• vaníliás porcukor beszórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

Közben a lisztet, sót, 6 dkg cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet s összegyúrtam. Picit lágy volt, ezért még egy csapott evőkanál lisztet dagasztottam bele.

A tésztát hagytam pihenni fél órát. 

Kinyújtottam, derelyemetszővel háromszögeket vágtam belőle. Lekvárt tettem rá, feltekertem, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.

180 fokos sütőben sütöttem. Még melegen porcukorral szórtam.

Van még alma, ez a puha tészta biztos azzal is finom lesz! Mert el fog készülni azzal is! 

Ilyen lett az almás "pizza", ahogy neveztem szórakozottságom eredményét:

Kekszszalámi kocka

Volt itthon többféle maradék keksz, s hogy ne menjen veszendőbe, úgy döntöttem, kekszszalámiként végzi. Ez gyerekkorunk gyakran visszatérő édessége volt. Azon időké, amikor spórolni kellett a palackos gázzal, mert csak bizonyos időközönként lehetett cserélni. A mai ifjúság el sem tudja képzelni, hogy voltak idők, amikor húshoz, tojáshoz csak hosszas sorban állás után jutottunk, liszt, cukor, olaj havi, bizony szűkös adagokban volt kiporciózva a jónépnek, -igen, eldöntötték, mennyi elég egy személynek egy hónapra, s csak annyit vehettünk-, a kenyérért is naponta mentünk a kis papirossal, amin aztán kihúzták azt a napot. De azért nem éheztünk, mindenkinek megvolt a maga beszerzési forrása, meg művelték a kertet, állatokat tartottak. A háziasszonyok meg leleményessé váltak. Másik nagy előnye a kornak, hogy összetartóak és segítőkészek voltak az emberek.
Jól elkanyarodtam a kekszszalámitól! :-) A kekszet lemértem, ahhoz viszonyítva a többi hozzávalót is, mégis kissé lágy lett a massza, ezért belenyomkodtam egy tepsibe. Másnapra a kamrában megdermedt, s kockákra vágva tálaltam. Nagy sikere volt így is! :-)

Hozzávalók:

• 70 dkg keksz
• 25 dkg margarin
• 22 dkg cukor
• 2 dl tej
• 2 dl főzött kávé
• 3 evőkanál kakaó
• 1 rumaroma
• 10 dkg kókuszreszelék

Így készült:

A kekszet összetördeltem-morzsoltam.

A tejet, kávét a margarinnal és cukorral kis lángon melegedni tettem. Addig melegítettem, míg a margarin elolvadt. Ekkor beleborítottam az aromát, kakaót, kekszet, kókuszt és összekevertem.

Papírral bélelt tepsibe nyomkodtam-simítottam a masszát.

Másnap szeleteltem.

Meggyes-joghurtos kocka

Az év első sütije! :-)

Mi nem itthon szilvesztereztünk, az ifjúság meg kapott az alkalmon, s házibulit rendeztek. Gergő kívánsága mindössze annyi volt, hogy süssek nekik egy adag pizzás csigát, amit természetesen teljesítettem is. Kifli is készült, meg édes is. A pizzás csiga mind egy szemig elfogyott, ennek kevésbé volt keletje. Pedig finom volt, nekem nagyon ízlett. Már csak azért is, mert nem túl édes. 

Hozzávalók:

• 6 tojásos kakaós piskóta
• 6 dl görög gyümölcsjoghurt (epres)
• 1 üveg magozott meggybefőtt
• 1 dl meggylé
• 1 csomag zselatin (20 g)
• 4 dl tejszín
• 2-3 evőkanál cukor
• 15-20 dkg babapiskóta

Így készült:

A szokásos módon elkészítettem a piskótát.

Ha kihűlt, nekiálltam a tölteléknek: a meggyet leszűrtem. Kimértem 1 dl lét, elkevertem benne a zselatint, felfőztem. Hagytam hűlni, közben néha megkevertem. Miközben hűlt, felvertem a tejszínt ízlés szerinti cukorral. 

A zselatinhoz kevertem kevés joghurtot, majd hozzákevertem a többi joghurthoz. Beleborítottam a meggyet is, végül több részletben hozzáadtam a tejszínhabot.

Fele krémet a piskótára simítottam, kiraktam babapiskótával, nem túl sűrűn. Rásimítottam a többi tölteléket is.

Másnapig hűvös helyre tettem.

Szépen lehetett szeletelni, a joghurtos krém megdermedt, a babapiskóta pedig átpuhult benne.