Sárgabarackdzsem

Ha lekvár, az igazi, üstben főzött szilvalekvárt a barackból készült követi nálam a toplistán. Ezért minen évben főzök belőle. Napokig fújtam Férjuramnak, hogy hozzon már nekem, de hol elfelejtette, hol ideje nem volt, de végül megkaptam. Még aznap este lecukroztam az érettebbjét, másnap megfőztem, harmadnap lekötöztem. Anyukámtól így tanultam, s ragaszkodom a jól bevált módszerhez.

 Így készült: kb. 6 kg barackot alalposan megmostam, a sérült, pöttyös részeket levágtam. Mindegyiket kettévágtam, a magot kiszedtem(meg lehet szárítani, megtörni- a benne található bél hasonló a mandulához), s a fél barackokat abba az edénybe tettem, amiben majd főzni is fogom. Minen réteg barackra öntöttem cukrot, összesen 1,5 kg-ot. Egy éjszakán át letakarva hagytam a kamrában. Másnap feltettem főni, kis lángon, a főzéstől számított 1,5 órán át főtt. Ezalatt besűrűsödött. A kóstolás során kiderült, hogy kissé savanyú, ezért még fél kg cukor került bele. Így sem volt nagyon édes, az én ízlésemnek pont jó.
Csapott kiskanál szalicilt kevertem hozzá, s kis üvegekbe szedtem.
Másnapig letakarva hagytam, s csak akkor kötöztem le. Anyuka azt mondta, hogy a lekvár tetején képződött réteg tartósít. Igaz, vagy nem, nem szoktak megromlani. Persze, van benne tartósítószer, ami nem egészséges, de az sem lenne egészséges, ha megromlana az egész, s stresszelném magam miatta:-)))
Nem fő szét az összes gyümölcs, maradnak benne darabok is, de ezt szeretem benne. Sütibe is, placsintába is  finom. Így készítettem meggydzsemet is, kimagolva, lecukrozva, darabosra főzve:

 Az üvegeken található matricákat a fiam készítette. Az ötlet Rékától származik, nála láttam kis matricákkal díszített üvegeket. Gondoltam, adok feladatot unatkozó Fiacskámnak. Szívesen vállalta, én rajzoltam neki gyümölcsöt, ő üvegmatricafestékkel megalkotta a díszeket. Muszáj megmutatnom!