Homokkifli

Már második éve, hogy Fiúnk tőlünk távol éli az egyetemisták nem éppen gondtalan életét, de még mindig nem szoktam meg, hogy ritkán látjuk, hogy üres a szobája, s csak három személyre kell teríteni. S mióta azt mondta, hogy a sütiim hiányoznak leginkább -már ami a konyhai termékeket illeti-, azóta még több kekszfélét sütök, hogy kevesebb ideig kelljen ezt is nélkülöznie. Mindig ellátom tanácsokkal, mit fogyasszon el korábban, melyik az, amelyik sokáig jó lesz. Legutóbb a többi mellett kétféle keksz is készült, ami sokáig élvezhető, egyikük ez:

Hozzávalók:

• 25 dkg zabpehelyliszt
• 25 dkg fehér búzaliszt
• 10 dkg darált dió
• 15 dkg porcukor
• 30 dkg margarin
• 1 tojás

Így készült:

A zabpehelyből kávédaráló segítségével lett liszt.

A kétféle lisztet, cukrot, diót elmorzsoltam a margarinnal. Az eredeti recept szerint nem is kellett volna bele tojás, s ha elég kitartó vagyok, össze is állt volna a tészta nélküle, de csak azért is belegyúrtam egy tojást. Mindjárt engedelmesebb lett a tészta, összegyúrtam. Picit ragadt is, ezen nagy csipet liszttel segítettem.

A tésztát 3 részre osztottam, rudakat formáltam belőlük, s hideg helyre tettem pihenni 1-2 óra hosszát. 

A rudakból úgy 1-1,5 centis darabokat vágtam, két tenyerem között rúddá formáztam, meghajlítottam, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőben világosra sütöttem őket.

(Recept forrása.) Szokásom szerint átvariáltam az eredeti receptet, nem nagyon, inkább a hozzávalók arányai változtak. De nagyon finom lett. Annyira, hogy nem akartam elrontani porcukorba való forgatással. 😉 Bár nem tapasztalatból mondom, de biztos vagyok benne, hogy több hétig eltartható zárt dobozban. 2-3 hétig biztos.