1000. Kelt lekváros kifli

És elértem az 1000. bejegyzéshez! Egy ideje lesem, hogy közeledik, s figyeltem, mikor érek el idáig. Nagy tervek körvonalazódtak közben, de félek beszélni róluk, mert nem biztos, hogy meg bírom őket valósítani. Sőt, biztos, hogy nem, mert annyi időt nem tudok szánni a blogra. Pedig szívesen csinálnám! De ott a munkám, ami, ha nem is sokat, de jövedelmet biztosít, így az az első.
Az 1000 bejegyzés azért nem mind recept, s visszanézve a kezdetekre, azért ezt-azt törölnék. Ha lesz rá időm, talán meg is teszem. Több mint 8 év alatt értem el idáig, ami nem kis idő. Voltak holtpontok, amikor hónapokig nem jelentkeztem, aztán újult erővel belelendültem, volt amikor csak fotóztam, aztán olyan is, mikor még azt sem. Volt, hogy abba akartam hagyni, aztán mikor Fiam élete új irányt vett, vele együtt a blogé is. Most a sütés-főzés Őt szolgálja, főleg kéthetente, mikor hazalátogat. Olyan ételek lebegnek a szemem előtt, melyek lefagyaszthatóak, meg olyan sütik, amik huzamosabb ideig elállnak. Meg melyeket Ő is könnyen, gyorsan, aránylag olcsón elkészíthet magának. Másfél év múlva Leányzó is kinövi a gimit -jaj, rágondolni se szeretek-, s duplán dobozolhatom be az ételeket. Ő közelebb, Budapestre készül, hacsak nem győz újabb hóbortja, hogy inkább Győrbe menne. No, ezzel -is-kapcsolatosak a terveim. Meg újrasütni-főzni egyik-másikat, hogy újra fotózhassam, mert bizony rájuk férne. Nem mintha azóta sokat fejlődtem volna fotózás terén, a technika viszont igen. :-) De ember tervez, Isten végez.
Még tudnék itt dumálni erről a szép kerek számról és a több mint 8 évről, de inkább jöjjön az 1000. recept.
Megint lekváros kiflire fájt a fogam! :-)

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 20 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• fél teáskanál só
• 1+1 evőkanál cukor
• 2 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 2 tojás
• lekvár
• porcukor

Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
Miközben az élesztő felfut, a lisztet, sót, másik evőkanál cukrot elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s összegyúrtam. Szükség szerint még tegyünk hozzá tejet, hogy a tészta megfelelő keménységű legyen, azaz nem túl kemény, könnyen gyúrható.
A megdagasztott tésztát egy órányit pihenni hagytam, majd 6 gombócra osztottam. Mindegyik gombócot vékony kerek lappá nyújtottam, aztán 8 szeletre vágtam: előbb kettőbe, majd még kettőbe s mindegyiket feleztem. Lekvárt tettem a vastagabb végére, felsodortam, meghajlítottam, s tepsibe rakosgattam, helyet hagyva közöttük.
180 fokon világosra sütöttem a kis kifliket.
Még melegen porcukorral szórtam őket.

Szilvalekvár került bele, amit vadszilvából főztem tavaly nyáron, s amit nem volt türelmem elég keményre főzni. Itt-ott ki is kívánkozott, de maradt is a kiflikben.
Mint mindig a lekváros kifliknek, ezúttal is nagy sikere volt.
Lekvár helyett dióval is lehet tölteni, vagy lekvár és dió keverékével- úgy is nagyon finom.