Tejfölös-epres édesség

És rám szakadt a hőn vágyott szabadság... Ami annyira nem is tesz boldoggá, most, hogy itt, van, pedig év közben néha olyan jól jött volna egy-egy iskolamentes nap. Ma azért bementem a suliba, tettem-vettem, írogattam, s máris tudom, hiányozni fognak a kis kópék. Remélem, csak szeptemberig. Azért időm nem rengeteg, mert sok a tennivalóm kint is, bent is, de jut időm a blogra is!
Nem is tudom, hol folytassam. Még tart ugyan az eperszezon, de, nálunk legalábbis az utolsó zöld szemek is pirosodnak. Lehet, a nagy meleg miatt. Készült több minden eperből, a legegyszerűbbel és legfinomabbal kezdem.
Gyorsan összedobható, egyszerű, finom, hűs. Csak éppen a néhány óra, de még jobb, ha egy éjszaka pihenési időt ki kell várni. Én délután készítettem el, este már kóstolgattuk is. Akkor még nem lehetett szeletelni, csak kanállal szedtem ki belőle, de a maradék másnapra szépen összeállt, s szeletelhetővé vált.

Hozzávalók:

• 20 dkg háztartási keksz
• 8 dl tejföl
• 1 citrom leve
• 6 evőkanál cukor
• 30-40 dkg eper

Az epret megmostam, kisebb darabokra vágtam. Egy részét (úgy harmadát) villával összetörtem.

A tejfölt elkevertem a citromlével és cukorral, hozzákevertem az epret. 

A tál alját kiraktam keksszel, ráöntöttem az epres tejföl harmadát, újabb sor keksz következett, megint tejföl, újra keksz, a tetejére pedig a maradék tejföl.

Lefóliázva néhány órára beraktam a hűtőbe. De igazán finom másnapra lesz.

Málnával is elkészíthető, vagy más idénygyümölccsel.

Bár édességnek neveztem, de annyira nem édes, inkább savanykás, hűsítő finomság. Tényleg finom, szerettük!

Csokikrémes bukták

Tegnap főztem egy nagy fazék bablevest, mellé terveztem a sütit. De elszámoltam magam az idővel, Férjem ebédelni szeretett volna már, a bukta még javában kelt. A leves kész volt már, ezért gyorsan befőztem egy tésztát, túróval és sajttal megtette másodiknak, a sütemény pedig maradt uzsonnára. Ez csak tegnap volt, de én folyamatosan elszámolom magam idő terén... No de sebaj. Holnap már június, s hamarosan itt a szünet. Akkor majd talán több időm lesz blogozni. Vagy nem, mert annyi mindent halogatok erre a röpke két és fél hónapra... De az is lehet, túl sokat sütök, ezért nincs időm semmire. :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 4-4,5 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 5 evőkanál cukor+ 1 evőkanállal a tejhez
• 1 teáskanál só
• 3 tojássárga + 1 egész tojás

A töltelékhez:

• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 5 dl tej
• 5 evőkanál cukor
• 2 evőkanál kakaó
• 1 tojás
• 10 dkg étcsokoládé
• + vaníliás porcukor beszórni

Így készült:

Előbb megfőztem a pudingot: a pudingport, kakaót, tojást simára kevertem kevés tejjel, majd a többi tej és cukor hozzáadásával állandóan kavargatva sűrűre főztem. Még azon forrón hozzákevertem a csokit, Félretettem, hogy kihűljön.

2 dl langyos tejben elkevertem 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. 

A lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, az élesztős tejet, s gyúrni kezdtem. Közben még annyi meleg tejet adtam hozzá, hogy közepesen kemény tésztát kapjak. Nekem még valamivel több, mint 2 dl kellett hozzá. 

A megdagasztott tésztát pici liszttel megszórtam, s letakarva hagytam megkelni.

Enyhén lisztezett deszkára borítottam a megkelt tésztát, kinyújtottam. Négyzetekre vágtam. Mindegyik közepére kiskanálnyi tölteléket tettem. Egymásra hajtottam a tésztasarkokat, összenyomkodtam, s gombócot formáltam belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam őket, nem egészen egymás mellé. Hagytam még kelni úgy 20 percig, majd betettem a hideg sütőbe, s bekapcsoltam 180 fokra. Míg sült az első tepsivel, elkészült a második adag is. Ennek volt ideje kelni, míg az első szép pirosra sült.

Még melegen megszórtam őket vaníliás porcukorral.

Jól fogott uzsonnára is, a bodzaüdítő mellé. Vendégeink is voltak, így volt keletje a buktának. A csokikrém meglepetésként hatott, mert szinte mindenki lekvárra számított. De panasz nem érkezett egy szál sem! :-)

Medvetalp

Annyira jól hangzó neve van ennek a sütinek, hogy muszáj volt megsüssem! :-) No nem csak a neve tette vonzóvá, hanem az is, hogy régi recept, meg hogy diós, meg csokis, és lekváros is. Csupa jó pont. Egy FB oldalon csaptam le a receptre, ezen. Érdemes volt elkészíteni, nagyon-nagyon finom lett.
Az arányokon némileg változtattam, mert nagy tepsiben sütöttem, meg vaj helyett zsírt használtam. Finoman omlós, ízletes süti lett. Legközelebb annyit változtatnék, hogy a mostani édes őszibarack dzsem helyett valami savanykás lekvárt használnék. Mondjuk sárgabarack vagy áfonya jobban illene bele.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 30 dkg liszt
• 10 dkg porcukor
• 1 csomag sütőpor
• 4 tojássárga
• 10 dkg darált dió
• 15 dkg zsír

A töltelékhez:

• 1 üveg lekvár
• 6 tojásfehérje (volt 2 maradék)
• csipet só
• 20 dkg cukor
• 25 dkg darált dió
• 10 dkg étcsokoládé

Így készült:

A lisztet, cukrot, sütőport elmorzsoltam a margarinnal, majd belevegyítettem a diót is. A tojások sárgájával összegyúrtam.

Míg elkészült a töltelék, hagytam a tésztát pihenni.

A csokit lereszeltem.

A tojások fehérjét előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem. Hozzáadtam a darált diót és a lereszelt csokit.

A tésztát kikent tepsibe nyomkodtam. (Kinyújtani is lehet persze, de nem volt kedvem elővenni a deszkát.) Az egyenlő vastagságúra egyengetett tésztát megkentem a lekvárral, majd rásimítottam a diós-csokis habot.

180 fokra előmelegített sütőben kisütöttem. 

Fiam azt mondta, ez jóféle süti, ami nála nagy bók ám. Még útra is vittünk belőle, az autóban mindjárt-mindjárt nyitogatta a sütis dobozt. Szóval, csak ajánlani tudom!

Lekváros-grízkrémes torta

Férjem névnapjára készült, több lépcsőben. :-) Még az aktuális napon megsütöttem a piskótát, diósat, nem egészen tudva még, mi lesz belőle. Aznap nem volt időm folytatni, így másnap raktam össze, hirtelen ötlettől vezérelve lekvárral és grízkrémmel. Mert a lekvár ott volt megkezdve előttem a pulton, miért is ne kétféle egyszerre. A grízkrém meg már a többféle lehetséges változat egyike volt. Harmadnap pedig már ettünk is belőle. Tegnap ettük meg az utolsó szeleteket. Finom volt!

Hozzávalók:
A piskótához:

• 5 nagy tojás
• csipet só
• 6 evőkanál cukor
• 5 evőkanál liszt
• 6 evőkanál darált dió

A töltelékhez:

• lekvár (kétféle, szilva és sárgabarack)
• 5 dl tej
• 5 evőkanál gríz
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 1 teáskanál vaníliás cukor

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam. A fehérjéket előbb a csipet sóval felvertem, majd az összes cukorral kemény habot vertem belőle. Azért tettem egy ráadás kanál cukort, mert szép nagy házi tojásokból készült. A habhoz hozzáadtam a sárgákat, még kicsit együtt vertem, majd kanalanként belekevertem a lisztet, végül a diót.

Kikent tortaformába simítottam a masszát, 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

A kihűlt piskótalapot 4 lapra vágtam. Mivel szép magas lett, egész jól sikerült.

A tejből és grízből a vaníliás cukorral tejbegrízt főztem. Időnként megkavarva hagytam kihűlni. 

A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzákevertem a tejbegrízt.

A piskóta alsó két lapját szilvalekvárral töltöttem, a felső kettőt baracklekvárral. Középre került a grízkrém nagyobbik része.

A külsejét bevontam a maradék krémmel. Darált dióval és kandiscukorral díszítettem, de ez már kedv, ízlés, lehetőség dolga. 

A lekvár jó ötletnek bizonyult. Általa kissé savanykás lett az amúgy édessé váló torta, sőt, száraz sem volt. 

Így nem csak tortának, szeletes sütinek is elkészíthető, a siker nem maradhat el.

Mazsolás keksz

Nagyon rég nem sütöttem kekszet. Most is azért, mert Gergő fiam buliba ment a legjobb barátjához, s Ő vitte a sütit. Nem is tudom, miért pont Ő. :-) Sütöttem neki pizzás csigát, ez kifejezett kérése volt, sajtos stanglit, jó sok maggal, ezt kicsit a saját kedvemre is, meg édesnek kekszet kért Fiacskám. Este későn úgy gondoltam, egy sima keverttel jobban jártam volna, de hát a gyerekért mindent. Végül éjfél előtt öt perccel kikerült az utolsó tepsi is a sütőből.
Mazsolás keksz készült, jó nagy adag, hogy jusson is, maradjon is. Mindenkinek ízlett, bár a buliban a visszajelzés szerint a sósnak nagyobb sikere volt. Mi tagadás, nálam is. :-) De csak azért, mert odavagyok a sós ropogósokért.

Hozzávalók:

• 75 dkg liszt
• csipet só
• 25 dkg porcukor
• 25 dkg vaj
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 2 nagy tojás
• 1 nagy citrom leve
• 20 dkg mazsola

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot, szódabikarbónát tálba tettem, elmorzsoltam a puha vajjal. 

Hozzáadtam a tojásokat és citromlevet, összegyúrtam. Összeállt a tészta, pedig tartottam tőle, hogy tennem kell hozzá még valamit. Legvégül a mazsolát vegyítettem bele. 

A tészta 2-3 órát pihent.

Enyhén lisztezett deszkán nem túl vékonyra, úgy 1 cm magasra nyújtottam. Apró kerek formával kiszaggattam, 180 fokon világosra sütöttem.

A maradék tésztadarabokat nem nyújtottam ki újra, kis gömböket formáltam belőlük, úgy sültek meg. Ezek talán még finomabbak voltak, így kevésbé száradt ki sülés közben.

Többektől hallottam, hogy nem szeretik a mazsolát. Én igen, nagyon is. Néha, mikor nasizhatnékom van, egy marék mazsolával csillapítom. Mazsola helyett mást is tehetünk bele: aszalt áfonyát - az került volna bele, ha Leányzó nem tünteti el-, csokidarabokat, vagy akár mindkettőt. 

Mimóza szelet

Van egy legrégebbi receptes füzetem, ami többnyire Anyukám receptjeit tartalmazza. Jó néhányat még soha nem sütöttem meg közülük, néhányat meg valamikor régen. Ezeket szeretném mind sorra keríteni, szép rendre. A mimózát már jó ideje tervezem sütni, mert mindig is szerettem, de valahogy mindig elodázódott. De húsvétra végre megsütöttem. Olyan finom, mint régen! :-)

Hozzávalók:
Tésztához:

• 50 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• 1 csomag sütőpor
• 2 tojássárga
• 5 dkg porcukor
• csipet só
• 1-2 evőkanál tejföl

Krém:

• 4 evőkanál liszt
• 4 dl tej
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 25 dkg vaj
• 18 dkg cukor
• 1 citrom lereszelt héja

•  baracklekvár
• 10 dkg csoki bevonni

Így készült:

A lapokhoz előbb a lisztet elmorzsoltam a zsírral, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Tejfölből annyit tettem, hogy összeálljon a tészta.

4 részre osztottam, mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam. Sorra kisütöttem őket a tepsi hátán. Hamar sül és óvatosan kell bánni vele, mert törékeny.

A krémhez előbb pépet főztem a lisztből és tejből. Kevergetve hagytam kihűlni. A vajat elkevertem a cukorral és vaníliás cukorral, majd hozzákanalaztam a kihűlt pépet. Végül egy citrom lereszelt héját kevertem hozzá.

Két-két lapot baracklekvárral összeragasztottam, majd a kettőt egybe a citromos krémmel.

Tetejét gőz fölött olvasztott csokival vontam be.

Másnapra jól átpuhulnak a lapok és könnyen szeletelhető.

A lapok most különösen törékenyek voltak, egyet sikerült is eltörnöm. De egy lekvárral megkent ép lapra rárakosgattam.

A krémbe citromlé is kéne, de attól féltem, össze fog kapódni tőle. Valamikor így jártam, azóta nem próbálkoztam. Pedig sok receptben olvasom, hogy csak simán hozzá kell keverni a citromlét a vajkrémhez. Egyszer, mikor nem ünnepre készül a süti, teszek majd egy próbát...

Ismét húsvétra készült (2018.), s még mindig nagyon finom! Szeretem!😋 Most nem került rá csoki, mert volt másik kettő, aminek volt a tetején. Nem is hiányoltuk róla. Szerintem régen Anyukám sem vonta be...

Zsíros-sajtos pogácsa

A pogácsa szintén a lányok pizsipartijára készült. Mert azt mindenki szereti, s mindig jól esik elrágcsálni egyet-kettőt belőle.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2,5 teáskanál só
• 30 dkg zsír
• 3 tojássárga
• 3 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 3 evőkanál tejföl
• 20-25 dkg reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A langyos tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. hagytam felfutni.

A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam benne a zsírt. Hozzáadtam a sárgákat, élesztős tejet, tejfölt, s  megdagasztottam. Tejfölből lehet többet is, ha kemény lenne  tészta.

40 percnyi pihentetés után a tésztát kinyújtottam, hajtogattam. Letakarva fél órát pihentettem, majd újra kinyújtottam, hajtogattam. Fél óra múlva ujjnyi vastagra nyújtottam, kiszaggattam, tepsibe pakoltam, reszelt sajttal megszórtam.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Tejszelet

Szóval Lányom időközben belépett a 14. életévébe. Bármilyen hihetetlen...
Jó kis baráti közösség alakult ki az osztályukban, szeretnek együtt lenni sülve-főve. Egyikük anyukája felajánlotta, hogy náluk pizsipartizhatnak egy hétvégén. S ebben a hétvégében éppen benne volt Leányzó születésének napja. Mikor tudomást szereztem róla, felvetettem, hogy akkor bulizzanak nálunk, de már annyi tervet szövögettek, hogy nem igazán tetszett neki az ötlet. Nem volt mit tennem, sütöttem nekik sütit meg pogácsát, s felajánlottam, hogy majd egy későbbi időpontban nálunk élvezhetik egymás társaságát estétől reggelig.
Tejszeletet sütöttem, mert az kiadós, finom, és nagyon krémes.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 16 dkg cukor + 2 evőkanállal
• 3 evőkanál méz
• 4 tojás
• csipet só
• 32 dkg liszt
• 2 evőkanál kakaó
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 dl tej
• 1,5 dl olaj

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 2 púpos evőkanál liszt
• 9 dl tej
• 25 dkg cukor
• 30 dkg vaj

Bevonni:

• 16 dkg étcsokoládé
• 5 dkg vaj

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam.

A tésztához a cukrot, mézet a tojások sárgájával elkevertem, majd több részletben hozzákevertem az olajat. A lisztet, sütőport és kakaót a tejjel váltakozva kevertem hozzá, végül a csipet sóval és 2 evőkanál cukorral felvert fehérjéket forgattam bele. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.

A krémhez a pudingból, lisztből, tejből sűrű pépet főztem. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzákevertem a kihűlt pudingot. Jó habosra kikevertem.

A krémmel megtöltöttem a lapokat.

A csokit a vajjal vízgőz fölött felolvasztottam, bevontam vele a sütit.

Dermedés után szeleteltem.

Az itthon maradt csíkocskából próbáltam szabni néhány elfogadható szeletet. Mindenképpen meg akartam örökíteni, mert nagyon finom lett. A receptet több másikból ollóztam össze s alakítottam saját kényem-kedvem szerint. Hmmm, lehet, hétvégére is megsütöm! :-)

Tejszelet, újra, meg újra, meg újra, mert sosem elég belőle! 😋

Sajtos stangli

Egy napom volt készülni Leányzó szülinapjára. Szerencsére felajánlották segítségüket Anyósom és egyik Húgom, amit kénytelen voltam elfogadni. :-) De a sütés-főzés nagyját nem adtam ki a kezemből. Ezt a sós ropogóst is én készítettem, mert ez nélkül nincs buli. Már jó néhány fajta van a blogon, de ez is más és ez is finoman sós és ropogós. Napok múlva is az volt. Onnan tudom, hogy a megmaradt maroknyi adagra én jártam rá, míg el nem fogyott.

Hozzávalók:

• 90 dkg liszt
• 50 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 3 teáskanál só
• 30 dkg reszelt sajt
• 1 egész tojás és 3 sárgája
• 3 evőkanál tej
• 3 evőkanál tejföl
• mák és 1 tojás a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót tálba tettem, elvegyítettem. Elmorzsoltam benne a margarint és a zsírt, majd hozzáadtam a reszelt sajtot, ezzel is elvegyítettem. Végül a tojást és a sárgákat adtam hozzá, elvegyítve a tejjel. A tejfölt fokozatosan gyúrtam hozzá, annyit, hogy összeálljon a tészta. A tészta kemény, de gyúrható legyen.

2-3 órai, de akár egy egész éjszakai pihentetést követően kinyújtottam, felvert tojással lekentem, mákkal szórtam. Derelyemetszővel felvágtam, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Kerülhet a tetejére szezámmag, lenmag, köménymag vagy reszelt sajt is. Mindenképpen szeretem.

Próbáltam sütőporral is sütni a sós ropogósakat, de szerintem anélkül finomabb. A sok zsiradéktól úgy is jó omlós lesz.

Meggyes-diós szelet

Nem szerettem volna rendszert csinálni a ritkán blogozásból, mégis így alakult. Mióta elvétve járok erre, történt egy s más, amiről nem számoltam be: érkezett egy élet a családba, -Boti, egy cuki unokaöcsi, aki már két hónapos is elmúlt-, egy másik pedig távozott: Nagymamám, az utolsó és régóta az egyetlen. Ez az élet rendje... Örülünk, majd szomorkodunk, de aztán minden kénytelen továbbmenni a régi kerékvágásban.
Leányzóm betöltötte a 13. életévét, amit természetesen meg is ünnepeltünk. Többek között jó sok sütivel. :-) Majd azok is sorra kerülnek (legalábbis úgy tervezem), de a legutóbbi élvez elsőbbséget.
Hét végén elmaradt a sütés, így Fiam nem tudott a lányok kedvébe járni. Szóvá is tették neki, ezért kérte, hogy süssünk végre valamit. Egy gyors kevertre kapható is voltam.

Hozzávalók:

• 25 dkg cukor
• 3 nagy tojás
• 15 dkg vaj
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 1 teáskanál sütőpor
• 15 dkg darált dió
• 30 dkg liszt
• 1 dl tej
• 1 üveg magozott meggybefőtt

Így készült:

A meggyet szűrőbe töltöttem, hogy lecsöpöghessen.

A cukrot a tojásokkal és olvasztott vajjal, vaníliás cukorral alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a darált diót, lisztet, sütőport és tejet. Elkevertem. Végül belekerült a meggy, melyre pici lisztet szórtam, így állítólag nem süllyed le a süti aljára. Összekevertem, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Így is lehet gyorsan finomat. :-) Nem rajongok a kevert sütikért, de időszűkében jól jönnek az ilyen receptek. De ha gyümölcs van benne, főleg ha megy, megbékélek vele. A Gergő osztálytársai sem panaszkodtak miatta! :-) 

Kakaós kalács

Húsvétra nem szoktam kalácsot sütni. Tavaly tettem egy próbát, hátha mégis érdemes, de a sok másféle süti mellett nem volt nagy keletje. Idén sem fogok sütni, év közben viszont elég gyakran készül. Hol ilyen, hol olyan. Olyankor, mikor nincs másféle nasi. Akkor nem kell attól tartanom, hogy ránk szárad. Ezt a kalácsot egyáltalán nem fenyegette ez a veszély, sőt, egy hónap alatt kétszer is elkészült. Ez elég nagy dicséret egy sütire nézve, mert sokszor évek telnek el, mire egy süti újra étlapra kerül. :-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 1 teáskanál só
• 10 dkg cukor + 1 evőkanállal
• 4,5 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 2 egész tojás + 1 tojássárga lekenni

A töltelékhez:

• 20 dkg vaj
• 25 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 2 evőkanál kakaó

Így készült:

3 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a két tojást, élesztős tejet s fokozatosan még annyi tejet, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Megdagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni.

Közben a vajat megolvasztottam, elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, kakaóval. Mire megkelt a tészta, a töltelék is kenhető állagúra dermedt.

A megkelt tésztát enyhén lisztezett deszkára borítottam, 6 részre osztottam. Mindegyiket kinyújtottam, megkentem a töltelékkel, feltekertem. 2-2 rudat összesodortam, tepsibe tettem. a gáztepsibe elfért a 3 kalács egymás mellett, igaz, sülés közben kissé összenőttek.

15-20 percet még kelesztettem, majd lekentem pici tejjel elkevert tojássárgájával.

180 fokos sütőbe tettem, s addig sütöttem, míg szépen megpirultak.

A kakaó egy része kiszökött sülés közben. Nem tudom, hogy ez törvényszerű-e, vagy csak én nem csinálok jól valamit. De mindkét alkalommal ugyanaz történt... Hiába, én sem vagyok tökéletes! :D 

Raffaello szelet tojásfehérjéből

Én is meglepődtem, hogy több, mint egy hónap eltelt, mióta utoljára írtam. Nem csak, hogy nem írtam, szinte rá sem néztem a blogra. Meg a kedvenc blogjaimra sem. Tettem a dolgom, s mire mindennek a végére értem, -ha a végére értem egyáltalán,- egy vágyam volt,hogy pihenhessek végre. Majd holnap közzéteszem a blogon a legújabb sütim- gondoltam. És így teltek és teltek a napok, közben történt ez-az, mert az élet az zajlik ugye. De hát legalább érezzük, hogy élünk.
Ma itthon voltam, nagyrészt, így a délutánt receptírásra szántam. Persze szinte beesteledett, mire ide értem.
A tegnap szinte az egész napot a konyhában töltöttem. Persze sütöttem is. Mivel volt maradék tojásfehérjém, azt használtam fel. Raffaello szelet került terítékre, aminek a krémjébe kerülne a sárgája, ez most elmaradt, csak simán lisztes péppel készült. Így is finom lett.

Hozzávalók:
A laphoz:

• 7 tojásfehérje
• csipet só
• 7 evőkanál cukor
• 6 evőkanál liszt
• fél csomag sütőpor
• 10 dkg kókuszreszelék

A krémhez:

• 3 evőkanál liszt
• 3 dl tej
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 25 dkg margarin
• 12 dkg cukor
• 2-3 evőkanál kókuszreszelék a tetejére

Így készült:

A tojásfehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral keményre vertem. Hozzákevertem a kókuszt, a sütőporral elkevert lisztet.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát, 175 fokon kisütöttem.

A krémhez a lisztet előbb kevés tejben simára kevertem, majd a többi tej és a vaníliás cukor hozzáadásával állandóan kevergetve sűrűre főztem.

Azon forrón hozzákevertem a margarinból 5 dkg-ot. Hagytam kihűlni. Kevergetni nagyon ritkán kell, mert a margarin miatt nem bőrösödött be a teteje.

Mikor kihűlt, a margarint a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a lisztes pépet.

A kikavart krémet a kihűlt lapra simítottam, tetejét kókuszreszelékkel szórtam be.

Az eredeti recept szerint a tojássárgákat is hozzá kell főzni a lisztes péphez. Úgy finomabb, lágyabb a krém, no meg szép sárga. Így sápadtabb, de attól még finom! :-)