2016. július 19., kedd

Non plus ultra

Még soha nem sütöttem. Anyukám is ritkán. Nem is csodálom, hát nem az a 18 perces süti. Mikor előkerestem a régi receptet, s nézegettem, hogy ez bizony csak 27 dkg lisztből készül, gondoltam rá, hogy megduplázom az adagot. De meggyőztem magam, kezdetnek megteszi 1 adag. S milyen jól tettem! :-) Miközben készült, rájöttem, hogy ha elfogyasztani nem is, de elkészíteni bőven elég az az 1 adag. Finom és mutatós süti, s nem mondom, hogy soha többet, meg aztán nem is voltam a helyzet magaslatán, de nem sűrűn fogom sütni, azt már tudom. Igaz is, mi az, amit sűrűn sütök? Van néhány visszatérő süti, de mindig valami mást akarok kipróbálni. Hát ezt is kipróbáltam! :-)


Hozzávalók:
A tésztához:

  • 27 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • csipet só
  • fél csomag sütőpor
  • 1 evőkanál porcukor
  • 3 tojássárga
A habhoz:
  • 3 fehérje
  • csipet só
  • 25 dkg cukor
  • + baracklekvár összerakni
Így készült:
A tésztához a lisztet, sót, sütőport, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojások sárgáját, s összegyúrtam. Kissé ragacsosan lágy lett, ezért még egy evőkanál lisztet gyúrtam hozzá, aztán még egy keveset, mire jónak találtam az állagát. (Nagyok voltak a tojások, lehet, ez okozta, hogy a kelleténél lágyabb lett a tészta.)
Egy órányit pihentettem a tésztát, bár a recept ezt nem kéri.
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, elég vékonyra. Pici pogácsaszaggatóval korongokat vágtam belőle, tepsibe rakosgattam. 3 tepsi megtelt a kis korongokkal, s még ott volt a hulladék, amit újra összegyúrtam.
A habot gőz fölött kell verni, ezért egy edényben, amire ráhelyezhető a habverő tál, vizet tettem főni.
A habot verni kezdtem előbb a csipet sóval, majd hozzáadtam a cukrot. Picit vertem így is, ekkor tettem rá a forró vízre. Kis lángon hagytam főni a vizet alatta, közben vertem a cukros fehérjét. Addig kell verni, míg fényes lesz, és megtartja a formáját: kivéve a habverőt, már nem folyik, s a habverőről sem csöppen le.
Habzsákba szedtem a habot, s mindegyik korongra nyomtam egy csókot belőle. Az első tepsit 175 fokos sütőbe tettem, közben nyomkodtam a habot a következő tepsibe s figyeltem a sütit, hogy csak világosra süljön, a hab is picit megbarnuljon.
Mikor kihűltek, párosával sárgabaracklekvárral összeragasztottam a sütiket.


A hab nem bizonyult elégnek, az összegyúrt hulladéktésztára nem jutott. Azokat csak simán összeragasztottam lekvárral. Elméreteztem a csókokat...
A másik baki pedig: az első tepsit kivéve, a hab összezsugorodott. Kicsit elszomorított, de a gyerekek megvigasztaltak: "Nem baj, Anya, így is finom!" De a következők szépek lettek, megtartotta a hab a formáját. Lehet, nem volt még elég meleg a sütő? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése