Barackos-habos süti

Nem is tudom, minek nevezzem a mai sütinket. Sokféle változata kering interneten is, én egy Tina Konyhában találtam. Már sütöttem, nem teljesen követve a receptet. Ez az én verzióm:
Hozzávalók:
  •  4 tojásos vizespiskóta
  • 1 l sárga- vagy őszibaracknektár
  • (cukor, szükség és ízlés szerint) 
  • 3 csomag vaníliaízű pudingpor
  • 6 dl tejszín
  • 3 csomag habfixáló 
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • kb. 25 dkg szögletes keksz
  • csokimáz
Elkészítés:
Megsütjük a piskótát.
Én így készítem a vizespiskótát: szétválasztok 4 tojást. A sárgáját habosra keverem 7 evőkanál cukorral, fél sütőporral. Egyenként hozzáadok 4 evőkanál forró vizet, majd 8 evőkanál lisztet. A fehérjéket egy csipet sóval és 3 evőkanál cukorral felverem, s óvatosan hozzákeverem a masszához. Kikent vagy sütőpapapírral  bélelt tepsiben sütjük.
 A gyümölcsnektár egy részében elkeverjük a pudingporokat. A többit főni tesszük. Ha savanyúnak találjuk, lehet néhány evőkanál cukorral édesíteni. Ha fő, hozzáadjuk a pudingot, s sűrűre főzzük. A kihűlt piskóta tetejére kenjük.
Ha kihűlt a pudingtöltelék, felverjük a  tejszínt a vaníliáscukorral. Hozzáadjuk a habfixálókat. Ha már jó kemény, a töltelékre simítjuk.
A tetejét kirakjuk keksszel.
A kekszet csokimázzal vonjuk be. Mielőtt megszilárdulna, vágjuk át a kekszek mentén, bejelölve a szeletek helyét.
A máz készülhet tortabevonóból is, én most házilag készítettem.
Hozzávalók:
  • 10 dkg margarin
  • 10 dkg cukor
  • 2 evőkanál tej
  • 2 púpos evőkanál kakaó
Ezeket összefőzzük, kb. egy percig kicsi lángon főzzük, közben kevergetjük. Néhány percig kevergetve hűtjük, mielőtt rákenjük a sütire.
Szeretem ezt a mázat, de néha kitol velem, nem akar megszilárdulni, mire én szeretném. Ezúttal is ezt csinálta, inkább lefolyt erre-arra, minthogy a kedvemre tegyen.
Ezért nem sikerült szépre szeletelni, igaz, nem is vártunk vele, mint illett volna .
A tejszínhez nem tettem cukrot, de aki mézédesen szereti, tehet néhány kanállal. A sárgabaracknektárt is elég édesnek találtam, ebbe se került cukor, de üdítőtől függ. Ez egy elég édes, vízzel hígítandó fajta volt. Így egy kellemesen édeskés-savanykás sütit készítettem.

Töltött padlizsán

Ez ugyan nem süti, de nagyon szeretjük, (a gyerekek csak a töltelékét), s minden szezonban elkészül egy-két alkalommal.
Erdélyben sokkal elterjedtebb használatnak örvend a vinetta, ahogy ott neveztük. Többnyire kenyérre kenni való, krém és zakuszka készül belőle. Mindkettő nagyon finom. Azóta készítem változatosabban, mióta itt élünk. Ez a kedvenc. Évekkel ezelőtt egy régi Kiskegyed Konyhájában fedeztem fel a receptet, azóta jelentős átalakuláson ment át.
 Hozzávalók:
  • 4 padlizsán
  • 60 dkg-nyi paradicsom
  • 60 dkg darált hús
  • 3 evőkanál olaj 
  • 1 fej hagyma
  • só
  • bors
  • pirospaprika
  • oregánó
  • kis pohár tejföl és kevés reszelt sajt a tetejére
Elkészítés:
A padlizsánokat kettévágjuk, s húsát késsel bevagdaljuk. Nem kell egész a héjáig, maradjon pereme. Enyhén besózzuk.
A hagymát apróra vágjuk, kevés olajon megpároljuk. Hozzáadjuk a darált húst, sózzuk. Morzsásra pirítjuk. Borsot, pirospaprikát, oregánót adunk hozzá.
A padlizsánokról leitatjuk a keletkezett nedvességet, belét kanállal kivájjuk úgy, hogy maradjon húsos pereme. A kivájt darabok nagyobbik részét a húshoz adjuk, a többit az edénybe szórjuk, amiben sütni fogjuk.
A megmosott paradicsomok közül kettőt apróbbra vágunk, a töltelékhez adjuk, a többit a sütőedénybe szeleteljük.
A padlizsánokat ráhelyezzük a paradicsomra, elosztjuk bennük a tölteléket.
A tejfölbe elkeverjük a sajtot, rákenjük a töltelékre. Fóliával lefedve forró sütőbe toljuk. Mikor megpuhult a padlizsán húsa (könnyen belemegy a villa), levesszük a fóliát, kevés ideig még pirítjuk.

A padlizsán  Indiából származik, de hozzánk török közvetítéssel került, ezért nevezik törökparadicsomnak is. A krumpli rokona. Sok vitamint és nyomelemet tartalmaz, ugyanakkor kalóriaszegény. Rántva, párolva, grillezve is fogyasztható. Lesütve mélyhűtőben egész télire be lehet biztosítani a krémnek valót. Anyukám régen üvegbe is rakta, de akkor kapott egy furcsa ízt, de lefagyasztva megőrzi eredeti ízét.





Gondolatok a konyhában

Martinelli ötlete ez a játék, s nagyon jónak tartom, főleg, hogy önkéntes alapon működik.
 Mintha saját véleményemet fogalmazta volna meg a díjakkal kapcsolatban, amelyeket kapni nagyon megtisztelő, de kiábrándulás követte a nagy lelkesedést.
Arról szól a játék, hogy étkezéssel, konyhával kapcsolatos gondolatainkat kell szavakba önteni. Van néhány...

  1.  Elsőként a hagyományosság.  Édesanyámtól tanultam főzni, a mindennapi ételeink zöme ma is ezekből kerül ki. Persze vannak ételek, melyeket megkedveltünk s beépültek a konyhánkba, de ragaszkodom a szilágysági ízekhez. 
  2. Mi nem igazán tehettük meg, hogy válogassunk gyerekkorunkban, ma is szinte mindent megeszek. Persze vannak ételek, melyeket kevésbé kedvelek. Nem úgy a gyerekeink. Szerencsére ahogy nőnek, egyre inkább lehet rájuk hatni, s egyre többmindent megesznek. A nemrég még teljes mértékben elutasított gomba pl. szinte kedvencévé vált Fiamnak. Igyekszem úgy főzni, hogy legalább egyik fogást szeressék. Nagy kedvenceik a tésztafélék, rizs és rántotthús:-)
  3. Önfejű vagyok, ez a főzésben is megnyilvánul. Nagyon ritkán főzök recept alapján, többnyire megnézem a képet, már ha van, vagy elolvasom a receptet is, s elkészítem saját elképzelésem és ízlésünk alapján. No meg az otthon lévő alapanyagokból.
  4. A konyhai ténykedésemnek sokszor gátat szab a hely, ahol élünk. Kis falu, kis bolttal, ahol csak a hétköznapi alapanyagok kaphatók, tehát ehhez kell alkalmazkodnom. Havonta egyszer-kétszer elmegyünk bevásárolni, olyankor beszerzek ezt-azt, de többnyire maradok az egyszerű ételeknél. 
  5. Hála Istennek egyikünk sem ételallergiás, diétáznunk sem kell, így nem kell odafigyelnem, miből főzök. Most egy kis fogyókúrára fogtam a családot. No nem híztunk el, de egyikünk sem nádszálvékony, s jobb elejét venni a dolgoknak. Ez abból áll, hogy nincs nasi, csak sok zöldség és gyümölcs.
  6. Sok egészségtelen, de divatos enni- és innivaló kapható, vásárlásra csábítva a gyerekeket. Ezek evését nem tiltom meg a gyerekeimnek, hisz a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Megkóstolhatják, de tudatosítom bennük, hogy egészségtelenek, s csak mértékkel egyenek-igyanak belőlük. Ilyenek a csipsz, évente néhányszor kapnak, meg vendégségbe ihatnak egy kis pohár Colát. 
  7. Nagyon szeretjük a krumplit. Télire mindig több zsákkal veszünk, s míg tart, nem gond a főzés. Sajnos  a sült krumpli a kedvenc, nálam is. Szalmakrumplinak hívtuk valamikor...
  8. Nyelvészet és gasztronómia... érdekes témakör, ha még egy szakdolgozatot írok, ez lesz a témája:-)  Érdekes módon Erdélyben sok mindent másképp neveznek, mint Magyarországon. Nekem a sárgarépa még mindig murok, a burgonya krumpli, a padlizsán vinetta (bár ez román szó), a deszka lapító, a húsklopfoló húspotyoló, a sodrófa laskanyújtó... most ennyi jutott eszembe. 
  9. A sütrecepteket füzetbe gyűjtöm össze. Már több is van. Egyikben az Anyukámtól tanult sütik vannak, a többibe innen-onnan, magam sem tudom már a legtöbbről, honnan származó receptek találhatók. Eddig a töredékét sikerült elkészíteni. Persze ételreceptjeim is vannak egybe... Nemrég írtam át a legrégibbet, mert elég megviselt volt, meg anyósom belejavított. (Nekem eszembe nem jutna más füzetébe átírni a süti nevét, meg az arányokon javítani, de nem vagyunk egyformák.)
  10. Erről jut eszembe: nem szeretem, ha beleszólnak a dolgomba. Szeretek magam, a saját elképzelésem szerint  ténykedni a konyhában. Ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy ha már egy fedél alatt élünk a Férjem szüleivel, külön konyhánk legyen. Így mindenki magának főz, ahogy ő szereti.
  11. Sokszor kértem tanácsot Anyukától. Főleg befőzéssel kapcsolatba, mert ezek sehol sem voltak lejegyezve, az Ő fejében voltak. S annyira sajnálom, hogy nem írtam le, mert én elfelejtettem....  
  12. Sokkal jobban vonzanak a hagyományos és tájjellegű ételreceptek, mint a mai gasztronómiai lapokban  található "modern" ételek. Ezért szeretem a Príma Konyhát, mert elkészíthető recepteket tartalmaz. 
Elég hosszúra nyúlt, de ha nem teszem közzé, még hosszabb lesz.
Ha valaki úgy gondolja, hogy közzé kívánja tenni véleményét, gondolatait, érzéseit, szokásait, melyek konyhával, főzéssel, sütéssel, táplálkozással kapcsolatosak, ám tegye, én is szívesen olvasnám !

    Aludttejes lepény

    A legfinomabb sütemények című, egyik legújabb szerzeményemből néztem ki ezt a receptet. A Kati néni által hozott házitejből aludttej is szokott készülni, most erre használtam el. Nem olyan lett, mint a képen (hogy is lett volna, mikor nem teljesen ugyanúgy készült). Először is a képen vékony tészta, vastag töltelék- nekem pont fordítva lett, pedig az arányok ugyanazok. Aztán okulva a kissé elázottnak tűnő tésztán, én elősütöttem a lapot. Harmadjára nekem nem volt creme fraiche, bár házilag is elkészíthető, de későn kaptam észbe. Simán kihagytam. Kb. ennyi.

    Hozzávalók:
    A laphoz:
    • 37 dkg liszt
    • 1 sütőpor
    • 1 csomag vaníliás cukor
    • 12 dkg cukor
    • 25 dkg margarin
    • 1 tojás
    • csipet só
    A töltelékhez:
    • 4 tojás
    • 1 csipet só
    • 12 dkg cukor
    • 8 dkg liszt
    • 5 dl aludttej
    • fél citrom héja vagy 2 kiskanál házi citromaroma 
    • 20 dkg creme fraiche (amit kahagytam, mert nem volt)
    Elkészítés:
    A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal, majd a többi hozzávalóval együtt kemény tésztát gyúrunk belőle. Fél órányit pihentetjük.
    Tepsi méretűnél nagyobbra nyújtjuk, hogy legyen kicsi pereme is.
    10 percig elősütjük.
    Elkészítjük a tölteléket: a tojásokat kettéválasztjuk. A fehérjét csipet sóval kemény habbá verjük.A sárgákat a cukorral habosra keverjük. Kis adagokban beledolgozzuk a lisztet, majd az átkevert aludttejet, a citromhéjat. (No meg a tejfölszerű creme fraiche-t.) Végül óvatosan belekeverjük a habot.
    A tölteléket az elősütött tésztára borítjuk, visszatoljuk a sütőbe. Még 20-25 percig sütjük, míg pirulni kezd a teteje. (Én a végén átkapcsoltam felső sütésre.)
    Kihűlve szeleteljük.
    Finom lett így hiányosan is, bár a gyerekek gyanakodva kóstolták meg. Gergő még vacsorázni sem akart, annyit "kóstolt" belőle.Féjuramnak is nagyon ízlett, úgyhogy merem ajánlani így, hiányosan is a receptet.
    A creme fraiche elkészíthető fele-fele arányú tejföl és tejszín összekeverésével, vagy- ahogy a könyvben ajánlja- 2,5 dl tejszín és 1 evőkanál író keverékéből, melyet legalább 8 órán át kell érleleni. Ki fogom próbálni, s szemléltetem is.

    Tócsi fokhagymás paradicsomsalátával

    Már készítettem hasonlót, akkor hasraütésszerűen. Most kerestem interneten tócsirecepteket, s megalkottam a saját verziómat. Fiam megkérdezte, honnan a recept. Mondtam neki, meg azt is, hogy többé-kevésbé követtem a receptet. Mire Ő: "Akkor sehogy!" Hmmm... még ismer is a kis kölök.
    Tepsiben sütöttem, megint. Így egészségesebb, mint olajban sütve, de az is igaz, nem lesz olyan finoman ropogós.
    Ez volt a mai vacsoránk (de nem ettük meg mind):

    Hozzávalók:
    • 1,5 kg krumpli
    • 20 dkg liszt
    • 5 tojás
    • 1 kis pohár tejföl
    • 2 kiskanál só
    • bors
    • 2-3 gerezd fokhagyma
    • a tetejére 15 dkg reszelt trappista sajt és néhány szál petrezselyem
    Elkészítés:
    A krumlit megpucoljuk, lereszeljük a reszelő nagy lyukú oldalán, belepréseljük a fokhagymát. Hozzáadjuk a többi belevalót, alaposan összekeverjük. Vékonyan kiolajozott tepsibe simítjuk, forró sütőbe toljuk. Mikor kezd pirulni, a tetejére szórjuk a felaprított petrezselyemmel összekevert reszelt sajtot, a forró sütőben ráolvasztjuk. Melegen fogyasztjuk.

    Elég hosszú ideig kellett sütni, 200 fokon sütöttem előbb, majd mérsékeltem 180-ra, s valamivel több, mint egy órát időzött összesen a sütőbe. De ez biztosan sütőfüggő is.

    Fokhagymás paradicsomsalátát ettünk hozzá. Ez anyósom találmánya, de igazán finom:
    Egyszerű, semmi boszorkányosság: a felaprított paradicsomot enyhén sózzuk, kevés olívaolajat öntünk rá, beszórjuk egész apróra vágott fokhagymadarabkákkal.

    Krémes őszibarackos szelet

    Már hetek óta valami krémes sütire fáj a fogam. Hétfőn azért is sütöttem ... gyümölcsös is, krémes is, garantált siker. Már sütöttem ilyet, csak akkor befőttből, most friss gyümölcsből. Nem kell mondanom, melyikből finomabb...
    Hozzávalók:
    A tésztához:
    • 1,5 dl olaj
    • 25 dkg cukor
    • 5 tojás
    • 1,2 dl tej
    • 45 dkg liszt
    • 2 evőkanál kakaó
    • 1 csomag sütőpor
    • 4 nagy őszibarack
    A krémhez:
    • 2 csomag tejszínízű pudingpor
    • 5 dl tej
    • 12 dkg cukor
    • 25 dkg margarin
    A tetejére: tortadara vagy reszelt csoki

    Elkészítés:
    Az olajat elkeverjük a cukorral, majd egyenként hozzáütjük a tojásokat, mindegyikkel simára keverjük. Hozzáadjuk a kakaót, majd a tejjel váltakozva a lisztet és a sütőport. Jól elkeverjük.
    Kikent tepsibe simítjuk a masszát.
    A barackokat elfelezzük, s vékonyabb szeletekre vágjuk. Egyenletesen elosztjuk a tészta tetején, s előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
    A krémhez való tej egy részében simára keverjük a pudingport, a többit főni tesszük a cukorral. Ha már fő, beleborítjuk a pudingos tejet, s kavargatva sűrűre főzzük. Időnként átkavarva hagyjuk kihűlni. Ha már majdnem hideg, hozzáadjuk a margarint, s elektromos habverővel habosra kavarjuk.
    A krémet a kihűlt süti tetejére kenjük, s beszórjuk tortadarával vagy reszelt csokival.
    Biztosan másféle gyümölccsel is finom, pl. meggyel , almával...

    Zöldfűszeres barna kiflik

    Ezt még hétfőn sütöttem, a nyaralást követően, de, rám jellemzően, csak most kerítettem sort a rögzítésére. Késő este, amikor hozzáférek a géphez, no meg csend van már.
    Hozzávalók:
    • 50 dkg fehér búzaliszt
    • 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
    • 1 kiskanál cukor 
    • 1,5 kiskanál só
    • 2,5 dkg élesztő
    • 5,5 dl langyos víz
    • 0,5 dl olívaolaj 
    • 1 mokkáskanálnyi szárított zöldfűszerkeverék (oregánó, kakukkfű, bazsalikom...)
    • pici bors (elhagyható) 
    • zabpehely beszórni
    A kétféle lisztet és a sót összevegyítjük. Közepébe mélyedést készítünk, beleborítunk 2 dl langyos vizet, a cukrot,  belemorzsoljuk az élesztőt. Kanállal kevés lisztet keverünk bele, s letakarva hagyjuk felfutni.
    Hozzáadjuk a többi vizet, megdagasztjuk. Apránként beledolgozzuk az olajat s a zöldfűszereket. Simára dagasztjuk. Letakarva fél órát kelesztjük.
    Listezett deszkára borítjuk, 10-12 gombócot formálunk, újabb fél órányit hagyjuk pihenni.
    Mindegyik gombócot kerek, nagy tenyérnyi lappá nyújtjuk, felsodorjuk, s kiflivé hajlítva tepsibe helyezzük. Újra pihentetjük negyed órányit, közben előmelegítjük a sütőt.
    A kifliket kevés vízzel lekenjük, beszórjuk zabpehellyel, pirosra sütjük.

    Az elmúlt héten, miközben süttettük magunkat, s nem láttam tévét és számítógépet -nem is hiányzott- , újabb 3 követőm lett, köszöntöm őket, meg Terikét is, a legújabbat olvasómat, aki csodálatos kenyereket süt.

    Te mit teszel az egészségedért és a környezetedért?

    Petra továbbította nekem a kérdést. Kicsit elhanyagoltam a választ, de jobb későn, mint soha.
    Ami a környezetet illeti, mi csak porszemek vagyunk, de mivel sok kicsi sokra megy, kötelességünk lehetőségeinkhez mérten mindent megtenni érte, mert, ahogy az ősi indián közmondás tartja, a Földet nem őseinktől örököltük, hanem unokáinktól vettük kölcsön. Sajnos az emberek többsége "Utánam a vízözön!" alapon gondolkozik.

    Amit mi megteszünk környezetünkért:
    1. Kerek egy éve kis falunkban is lehetőség van szelektív hulladékgyűjtésre, ennek lelkesen  eleget is teszünk.
    2. Igyekszem minél kevesebb vegyszert használni. Pl. az ecet kiváló vízkőoldó.
    3. Amennyire lehet, takarékoskodunk a vízzel, árammal.
    Biztos van más is, most hirtelen ennyi. Amit még nagyon fontosnak tartok, átadni ezt a szemléletet a gyerekeknek, hisz ők még "hajlíthatók". Nem úgy, mint a felnőttek. Attól pl. falra tudnék mászni, hogy a buszmegállóba kihelyezett, kukának kinevezett (de legalább van) vödröt körbedobálják csikkekkel , még véletlenül se bele. S valószínűleg az ő gyerekeik engedik szélnek maguk után az édesség csomagolását.

    Az egészségünkért jóval többet tehetünk, hisz ez (majdnem) csak rajtunk múlik. Persze hagy némi kívánnivalót maga után, főleg a mozgás terén, de megvannak a magam elvei.
    1. Sok zöldség és gyümölcs kerül az asztalunkra.
    2. Nem veszünk kész és félkész ételeket, inkább elkészítem magam.
    3. Sok teát iszunk, gyógy- és gyümölcsteákat.
    4. Nem iszunk szénsavas üdítőket.
    5. Kis kertemben megtermelek egyet-mást, az biztosan biozöldség.
    6. Kevés sót használok, zsírt mértékkel.
    7. Alkoholt ritkán iszom (bár a napi egy pohár vörösborról ódákat zengenek), nem dohányzunk. 
    8. Amit lehet, befőzök vagy elrakom a mélyhűtőbe. 
    9. Sok sütit eszünk:-))) 
    Megjegyezném azt is, hogy "az egészség drága" szó szerint értendő, mert az egészséges hozzávalók ára -olívaolaj, barnacukor, teljes kiőrlésű liszt, biotermékek, stb- többszöröse egészségtelenebb  társainál. Amit igazán nem értek, a teljes kiőrlésű liszt miért drágább, mint a sima fehér, hisz -vagy csak szerintem?- egyszerűbb az előállítása.

    Tovább kell adnom a kérdést...Kinek is?
    A fiatalságot célzom meg, kíváncsi vagyok az ő nézetükre: legyen Zsófi és Era.
    A logót pedig tegyétek ki az oldalsávba, hogy látható legyen, hogy már válaszoltatok a kérdésre!




    Capuccinós halmok

    No ez készült tervezetlenül, a Fiam által vanília helyett kiborított sütőporból. Recept nélkül, csak úgy az otthon talált ebből-abból kavartam meg. De azért lemértem, miből mennyit teszek, hogy közzétehessem- már ha ehető lesz a végeredmény. Az lett, olyannyira, hogy az apró meg a felnőtt férfiak is ezeket keresték ki.
    Hozzávalók:
    • 15 dkg margarin
    • 20 dkg cukor
    • 2 evőkanál capuccino
    • 3 tojás 
    • 35 dkg liszt
    • 1 csomag sütőpor 
    • 10 dkg csoki
    • 10 dkg pergelt mogyoró
    A pergelt mogyoróról ledörzsöljük a héját, s a csokival együtt durva darabokra vágjuk.
    A puha margarint elkeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a capuccinót és a tojásokat. Simára keverjük. Beledolgozzuk a lisztet, sütőport, a felvágott mogyorót és csokidarabkákat.
    Egy órai pihentetés után sütőpapírral bélelt tepsibe kiskanálnyi halmokat rakunk. Kisütjük.
    Mire ehhez értem, már kezdett elegem lenni a tepsik pakolgatásából, hisz már órák óta sült egyik útravaló a másik után. De csak meglett, s érdemes volt fáradozni vele, mert előszerettel jártunk rá, még volt belőle:-)

    Citromos vajas keksz

    A három sütiből nálam ez lett a nyerő, de egyedül voltam a véleményemmel. A többieket elcsábította a csoki:-) A citromos akkor is jobb...
    Hozzávalók:
    • 15 dkg vaj
    • 40 dkg liszt
    • fél csomag sütőpor
    • 15 dkg cukor 
    • 1 tojás
    • 1 citrom leve, héja
    • 1 csomag vaníliás cukor
    Elkészítés:
    A vajat elmorzsoljuk a liszttel. Hozzáadjuk a többi hozzávalót, s kemény tésztát gyúrunk belőle.
    Egy órányit pihentetjük.
    Lisztezett deszkán kinyújtjuk, tetszés szerinti formákat vágunk belőle. Világosra sütjük.
    A lányok feladata volt kiválogatni a formákat meg kivágni. Muszáj volt lefoglalni őket, az enyémet meg a barátnőjét, annyira türelmetlenek voltak. De jó munkát végeztek:-)

    Kisbékák

    Nálam a nyaraláshoz való készülődés szerves része a sütikészítés. Többnyire darált kekszet sütök, de most eltértem a hagyománytól. Az új Ramás szórólapról néztem ki a kis falatkákat, persze egész más lett belőle, meg vajas-citromos kekszet terveztem. Ennél történt, hogy a konyhában sertepertélő Fiacskámat megkértem, hogy hozzon nekem egy vaníliás cukrot. A kis szórakozott csemete sütőport borított a tésztára. Leszedegettem róla, s hogy ne menjen kárba, kavartunk még egy sütit. A csapat férfitagjainak ez ízlett legjobban.
    Ez volt az első:

    Hozzávalók:
    • 15 dkg margarin
    • 15 dkg cukor
    • 25 dkg liszt
    • 3 tojás
    • 1 csomag sütőpor
    • 1 evőkanál kakaó
    • 10 dgk étcsokoládé 
    • 1 csomag franciadrazsé 
    Elkészítés:
    A puha margarint, a cukrot és a tojásokat elkeverjük. Hozzáadjuk a lisztet, sütőport, kakaót. Jól elkeverjük. Habzsákba szedjük, s sütőpapírral bélelt tepsibe kis halmokat nyomunk. Kisütjük.
    A csokoládét gőz fölött felolvasztjuk, belemárjuk a sütik tetejét. Mindegyikre két drazsét helyezünk. Fogpiszkálóval kis csokipöttyöket teszünk a szemekre.
    A gyerekeket is befogtam a szemek felhelyezésébe. Gergőm jól szórakozott, miközben kancsal békákat gyártott . De ezek a békák akkor is jóval szimpatikusabbak, mint az udvaron ugráló kis varangyok, amelyek nagy igyekezetükben mindig arra menekülnek, amerre én is tartok. Már megszoktam, hogy óvatosan lépdelek, mert igencsak szeretem tartani a távolságot...

    Megjöttünk!

    Még vasárnap, de nem egyszerű visszarázódni a "dolgos" hétköznapokba.
    Nem egy egzotikus szigeten voltunk, "csak" itt, a Balatonon töltöttünk el egy csodálatos hetet. Miért van az, hogy nyaralás alatt összemegy az idő??? Olyan gyorsan eltelt, hogy azon vettük észre, kell jönnünk haza. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, csak egy nap esett, a többi napon élvezhettük a napsugarak melegét, a gyerekek meg a tó vizét. A férjem szerint úszóhártyájuk nőtt, annyit ültek a vízben:-)

    Petra egy kérdést, vagy inkább kettőt intézett hozzám, arra is fogok válaszolni, meg néhány süti is vár a sorára. Tegnap délután már kellett süssek, egy kerek hétig nem tettem, s elvonási tüneteim voltak:-)
    Hamarosan jönnek a sütik is, de most vár a mosnivaló...

    Díj Martinellitől!

    Holnap indulunk nyaralni, rossz idő ide vagy oda, de előtte még van egy feladatom: díjat kaptam Martinellitől, amit 10 blogtársamnak tovább is kell küldeni. A díjnak nagyon örülök, köszönöm szépen, Martinelli, hogy megint gondoltál rám, de annak már nem annyira, hogy tovább is kell küldeni. Ugyanis szorít az idő. Egész délután a konyhában serénykedtem, most már ideje lenne pakolászni is, nem hagyhatok mindent holnapra. Ezért nem baj, ha kevesebb, mint tíz fele küldöm tovább? Különben is olyan nehéz eldönteni, hogy ki is érdemelné meg jobban...
    Íme a díj:
    Akiknek gyorsan továbbküldeném:
    Réka
    Zsuzsa
    Angi
    Era
    Mrs.Same

    Fogadjátok szeretettel!

    Sárgabarackos gombóc, vagy inkább párnácska

    Tegnap készült ebédre, s annyi lett, hogy mára is maradt belőle. De cseppet sem bánom, ma nem kellett főzni, több időm jut blogbejegyzéseket írni:-)
    Hát macerás egy étek, ritkán is készítek, de megéri. Csak akkor fogok neki, ha előreláthatóan szabad az egész délelőttöm. Mert tényleg fél napos elfoglaltság. A másik ok, amiért hanyagolom a gombócokat, a krumplis tészta. Nagyon nem szeretek dolgozni vele, ragad és tapad, lágyul, lisztezni kell, újra ragad és tapad. De akkor sem szoktam boltit venni, inkább rászánom azt a fél napot, s megbirkózok ezzel a barátságos tésztával.
    Hozzávalók:
    • 1 kg főtt, reszelt krumpli
    • 2 tojás
    • 40-45 dkg liszt
    • 20 dkg prézli
    • 3 evőkanál olaj
    • 1 kg barack
    • 15 dkg cukor
    • 1 mokkáskanál fahéj
    A barackokat megmossuk, félbe vágjuk, kimagozzuk.
    A cukrot elkeverjük a fahéjjal.
     A krumplit héjában főzzük meg, még melegen megpucoljuk. Ha kihűlt, lereszeljük. Így volt 1 kg.
    Hozzáadjuk a 2 tojást, majd apránként a lisztet. Annyit gyúrunk bele, amennyit felvesz. Kemény tészta legyen.
    Lisztezett deszkán kb. 5 mm vastagra nyújtjuk, nagy tenyérnyi kockákra vágjuk- ez a barackok méretétől is függ, 1-1 fél barack férjen bele.
    Mindegyik négyzetre 1-1 fél barackot teszünk, a mag  -1 kiskanál fahéjas cukrot. A négy sarkát középre felhajtjuk, összenyomkodjuk, a sarkokat is, hogy ne folyjon majd ki a cukros lé. Lehet gombócokat is formálni, a "párnacsücskök" középre hajtásával, lenyomkodásával.
    Vizet teszünk főni, sózzuk.
    A prézlit az olajon megpirítjuk.
    A vízben 3-4 részletben kifőzzük a gombócokat, minden adagot kb. 8 percig főzünk. Szűrőkanállal kiszedjük, meghempergetjük a prézliben.

    A gyerekek kértek rá cukrot is, elég savanykás a gyümölcs benne a cukor ellenére is.

    Sárgabarackdzsem

    Ha lekvár, az igazi, üstben főzött szilvalekvárt a barackból készült követi nálam a toplistán. Ezért minen évben főzök belőle. Napokig fújtam Férjuramnak, hogy hozzon már nekem, de hol elfelejtette, hol ideje nem volt, de végül megkaptam. Még aznap este lecukroztam az érettebbjét, másnap megfőztem, harmadnap lekötöztem. Anyukámtól így tanultam, s ragaszkodom a jól bevált módszerhez.
     Így készült: kb. 6 kg barackot alalposan megmostam, a sérült, pöttyös részeket levágtam. Mindegyiket kettévágtam, a magot kiszedtem(meg lehet szárítani, megtörni- a benne található bél hasonló a mandulához), s a fél barackokat abba az edénybe tettem, amiben majd főzni is fogom. Minen réteg barackra öntöttem cukrot, összesen 1,5 kg-ot. Egy éjszakán át letakarva hagytam a kamrában. Másnap feltettem főni, kis lángon, a főzéstől számított 1,5 órán át főtt. Ezalatt besűrűsödött. A kóstolás során kiderült, hogy kissé savanyú, ezért még fél kg cukor került bele. Így sem volt nagyon édes, az én ízlésemnek pont jó.
    Csapott kiskanál szalicilt kevertem hozzá, s kis üvegekbe szedtem.
    Másnapig letakarva hagytam, s csak akkor kötöztem le. Anyuka azt mondta, hogy a lekvár tetején képződött réteg tartósít. Igaz, vagy nem, nem szoktak megromlani. Persze, van benne tartósítószer, ami nem egészséges, de az sem lenne egészséges, ha megromlana az egész, s stresszelném magam miatta:-)))
    Nem fő szét az összes gyümölcs, maradnak benne darabok is, de ezt szeretem benne. Sütibe is, placsintába is  finom. Így készítettem meggydzsemet is, kimagolva, lecukrozva, darabosra főzve:
     Az üvegeken található matricákat a fiam készítette. Az ötlet Rékától származik, nála láttam kis matricákkal díszített üvegeket. Gondoltam, adok feladatot unatkozó Fiacskámnak. Szívesen vállalta, én rajzoltam neki gyümölcsöt, ő üvegmatricafestékkel megalkotta a díszeket. Muszáj megmutatnom!

    Diós-lekváros szelet

     Már megelégeltem kerülgetni a hűtőben a többféle megkezdett lekváros üveget, s a legutóbbi nagyobb sütibevetés során a konyhapultra készíte...