2014. január 30., csütörtök

Dióhabos almás pite

Napi egy alma az orvost távol tartja- mondja a közmondás. Éppen ezért minden ősszel bevásárolunk almából a közeli kertészetben. Míg itthon tároltuk a lebetonozott pincénkben, megfonnyadt. Aztán hozzájutottunk egy régi, földbe vájt, kővel kirakott pincéhez, ahol akár tavaszig is elállna az alma, ha nem kezdene el ilyentájt pöttyösödni. Nem mindegyik, hanem a kedvencem, a nagy, édes, roppanós, sárga golden. Nincs mit tenni, a pöttyösöket mielőbb fel kell használni. Ezekből készült múlt hétvégére ez a süti.

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 40 dkg liszt
  • csipet só
  • 10 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 25 dkg margarin
  • 4 tojás sárgája
  • kb. 1,5 dl tejföl
A töltelékhez:
  • 1,2 kg alma
  • 10 dkg cukor
  • 3 evőkanál gríz
  • 1 mokkáskanál mézeskalács-fűszerkeverék
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • fél üveg sárgabaracklekvár
  • 4 tojás fehérje
  • 15 dkg cukor
  • 20 dkg darált dió
Így készült:
A tésztához tálba tettem a lisztet, sót, cukrot, sütőport, s összemorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgákat, s apránként a tejfölt. Annyival gyúrtam össze, hogy összeálljon a tészta. Míg elkészítettem a tölteléket, hagytam pihenni.
Az almákat megpucoltam, lereszeltem, kicsavartam a levét. Hozzáadtam a cukrot, grízt, fűszereket, összekevertem.
A tojásfehérjéket a cukorral keményre vertem, hozzákevertem a diót.
A tésztát két részre osztottam. A nagyobbat tepsi méretűre nyújtottam, belehelyeztem a tepsibe. Megkentem a lekvárral. Erre került az alma, majd az almán elsimítottam a diós habot.
A tészta kisebbik felét kinyújtottam, csíkokra vágtam, berácsoztam a tésztát.
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a rácsok a tetején szépen megpirultak. Kicsit jobban, mint az enyém, mert az alja eléggé sápadt maradt. 
Sütés után beszórható porcukorral. De csak a látvány kedvéért, mert cukor az nem hiányzik belőle.

Arra számítottam, hogy majd a hab meg fog nőni, s a rácsok szépen belesüllyednek. De nem így történt. Sebaj, ettől függetlenül nagyon finom lett, kicsit még édes is. Az alma maga is édes, kevesebb cukor is elég lett volna hozzá. 

14 megjegyzés:

  1. De guszták a szeleteid! Még jó hogy kezdtek pöttyösödni az almák, különben nem tudtál volna ilyen finomságot sütni :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, köszönöm! Minden kárban van valami haszon:-)

      Törlés
  2. Fincsi lehet, úgy megkóstolnám! Kicsit megkésve, de boldog névnapot kívánok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csigabige, de aranyos vagy! Előbb csodálkoztam a köszöntőn, de aztán leesett, hogy nemrég Gerda nap volt. Köszönöm szépen, de a blog nevében:-) Az én keresztnevem Melinda, a Gerdi a gyerekek nevéből tevődött össze.

      Törlés
  3. Az egyik kedvenc sütim :) Elmentettem a receptedet, el fogom készíteni :) Köszönöm!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Janka, örülök, hogy kedvedre való a süti! Sok sikert hozzá!

      Törlés
  4. Nagyon guszta, igen jól néz ki!

    VálaszTörlés
  5. Az alma-dió párosítás nagyon finom, guszta a sütid! :)

    VálaszTörlés
  6. nagyon finom ki fogom probalni,holnap,itt csak finomsagokat talalok,nagyszeru,puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aneta, köszönöm! Remélem, sikeres lett a süti! De amilyen lelkes vagy, csakis az lehetett:-) Sok puszi Neked!!!

      Törlés
  7. Igazán guszta lett a sütid! Nálam most ez a közmondás nem jött be... pedig tényleg ettem napi egy almát... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csilla, köszönöm! Azt én sem mondhatom, hogy elkerül minket minden nyavalya, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem mindig tartjuk be... Ezek szerint Téged most elkapott valami... jobbulást kívánok!

      Törlés