Tojássárgás fánk

Csakazértis fánk:-)
Múlt szombaton fánkot akartam sütni. Megdagasztottam annak rendje-módja szerint, de két óra elteltével sem mozdult semmit az a fánktészta. Azaz igen, mert enyhén szétterült a tálban, de gyarapodni nem akart. Mégis tettem egy próbát, hátha a forró olajban hajlandó lesz kelt tésztaként viselkedni, de nem... Megsütöttem egy részét, ettünk is belőle, de nem volt az olyan jó.
Nehogy már kifogjon rajtam! Tegnap megint nekiveselkedtem. Kerestem ám hozzá receptet, nem csak úgy Gerdi-módra kotyvasztottam:-) Előkerestem egyik kedvenc szakácskönyvemet, az Erdélyi konyha címűt, s az 5-6 fánkrecept közül erre esett a választásom.
Ez már jó lett:

Hozzávalók:

• 10 dkg vaj
• 3 evőkanál cukor+1 teáskanállal
• 6 nagy tojás sárgája
• 70 dkg liszt
• 1 mokkáskanál só
• 3 dl tej
• 3 dkg élesztő

Így készült:

2 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne a kiskanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

Közben a puha vajat előbb a cukorral, majd a tojássárgákkal kikevertem. Ráöntöttem a lisztet, sót, bele az élesztős tejet. Előbb a lisztet az élesztős  tejjel elvegyítettem, majd aztán gyúrtam hozzá a vajas keveréket. Hozzáadtam még egy deci langyos tejet. Megdagasztottam. Puha, rugalmas, fényes tésztát kaptam. 

40-45 percet kelesztettem. 

Enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam. Fánkvágóval kiszaggattam, mindegyiknek a közepét az ujjammal benyomtam. Hagytam még kelni negyedórányit, majd bő olajban kisütöttem őket. Míg az alja megsült, fedőt tettem rá, a másik fele már anélkül sült.

Úgy, minden nélkül is finom volt. Egy részét megszórtam porcukorral, de Hédi csokikrémet akart hozzá. Így övé lett a megtiszteltetés, hogy elkészíthesse. 

Csokikrém hozzávalói:

• 1 csomag tejszínízű pudingpor
• 1 tojás
• 4 evőkanál cukor
• 4 dl tej
• 10 dkg étcsokoládé

Így készült:

A tojást, pudingport, cukrot pici tejjel elkevertem. Kicsit segítettem Leányzónak:-) Aztán a többi tej hozzáadásával megfőzte. Mikor megfőtt, elkeverte benne a csokit. S kész is.

Finom, puha belű, enyhén ropogós héjú fánk lett belőle. S hogy ne csak én okuljak a forrásul szolgáló könyv szerzőjétől, idézem fánksütéssel kapcsolatos tanácsait: "A fánksütéshez fődolog, hogy minden meleg legyen készítéskor, hogy a tészta hamar keljen, a zsír forró legyen, de nem túl forró. Mikor a fánkot beletesszük a zsírba, közepét a hüvelykujjunkkal kissé benyomjuk. Mikor beletesszük a zsírba, kicsit rázogatjuk a lábast. Mikor a fánkot beletesszük a zsírba, az alsó fele kerüljön felül, és a felső menjen alul a zsírba. Az egyik felét fedő alatt sütjük, hogy a fánk szalagos legyen. Ha még szebben akarjuk, akkor egyszer kivágjuk, két fánkot egymásra teszünk, lisztbe mártott fánkvágóval még egyszer kivágjuk és úgy sütjük meg. A kettő közé ízet tehetünk." (Erdélyi konyha. Szász Mártonné Bene Ilonka receptjeiből. A&A Kiadó, 1991. p.100)

S ha már erdélyi recept, akkor ajánlom ezt a bejegyzést Kati blogszülinpi játékára . Az a feladat, hogy készítsünk el egy eredeti erdélyi receptet, vagy egy Jamie Oliver ihlette ételt. Nekem természetesen az előző testhezállóbb. Az lett volna az igazi, ha a mi környékünkre jellemző ételt készítek el, de amennyiben időm engedi, ennek is eleget fogok tenni. 

Ritkán veszek részt blogos játékokon, de Kati blogját nagyon szeretem (elsősorban azért, mert sok gyerekkori étellel futok össze nála), játékai pedig részvételre serkentenek:-) Kati, itt is kívánok neked még sok-sok blogos évfordulót!!!