2012. június 24., vasárnap

Háromcsokis brownie Flórától

-Én vagyok a jó kislány! Süss nekem brownie-t!- követelőzik mostanában Leányzóm, a Disney csatornán futó filmsorozat hatására. Amúgy is régóta szemezgetek ezzel a sütivel, amely már sok blogról köszönt vissza, nem kis csábítást kiváltva az olvasókból (na jó, én magamból indulok ki, de feltételezem, nem vagyok vele egyedül). Barbi és Flóra blogjáról szerettem volna választani receptet, de Flóra volt előbb a bloglistámban, így hozzá mentem előbb, s nem éppen egy brownie recept köszön rám? Nem is keresgéltem tovább, receptet lefirkantottam, leszaladtam a konyhába, s nekiálltam életem első ilyen sütijének.
Kicsikét azért változtattam a recepten, de ami hiba volt, hogy nagyobb tepsiben sütöttem, mint kellett volna. Nincs is olyan kicsi tepsim. Nem tudtam szépen rétegezni, így inkább foltos lett, s persze vékonyka. No de a sütifogyási index alapján ez nem változtatott a finomságán. Már csak annyi van belőle, amennyit elrejtettem az éppen osztálykirándulását élvező, ma estére hazaérő Fiacskámnak.
Hozzávalók:

  • 20 dkg vaj
  • 30 dkg cukor
  • 4 tojás
  • 20 dkg liszt
  • 1 csapott kiskanál só
  • 10 dkg tejcsokoládé
  • 10 dkg fehér csokoládé
  • 10 dkg étcsokoládé
Így készült:
A vajat mikróban megolvasztottam. Elkevertem a cukorral, sóval, majd egyenként belekevertem a tojásokat. Végül a lisztet is hozzákavartam.
A masszát 3 részre osztottam.
A csokikat külön-külön felolvasztottam, s mindegyik részhez hozzákevertem egy fajtát.
A tepsit kibéleltem sütőpapírral, s alulra öntöttem a tejcsokis masszát, rá a fehéret, tetejére pedig az étcsokisat. (Flóra 21×21 cm-es tepsiben sütötte, az enyém 25×32.)
175 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütöttem. 

A Flóráé sokkal szebb lett, különálló rétegekkel, de elsőre ez is megteszi.
A tetején képződött egy vékony, ropogós réteg, a többi krémesen lágy. Még nem ettem brownie-t, de gondolom, ilyennek kell lennie. Mert annyira finom, hogy egyik szelet csúszik a másik után. Pedig édes és tömör, de mégsem lehet eltelni vele.
Szóval nagyon finom. Flóra, köszönöm szépen a receptet, a gyerekek nevében is:-) 


2012. június 23., szombat

Mogyorókrémes csavart rudak

Ez volt a másik süti, ami készült a kiránduló hetedikeseknek. A kiflinek valót a kenyérsütő dagasztotta, én pedig közben kézzel a rudacskáknak valót.
A formázást nem rég láttam egy újságban, de ott a tészta is, a töltelék is más volt. Talán lehetett volna egy kicsit édesebb, legközelebb 5 dkg cukorral többet tennék a tésztába, de remélem, így sem vall kudarcot. Majd kikérdezem Fiacskámat a fogadtatásról:-)


 Hozzávalók:
  • 1 kg liszt  (fele rétesliszt) + 2 evőkanál 
  • 4 dkg élesztő
  • 3 dl tej
  • 40 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 10 dkg cukor + 1 kiskanállal
  • 1 kiskanál só
  • 2 evőkanál kakaó
A töltelékhez:
  • 4 evőkanál mogyorókrém (nagy üveg fele)
  • 1 evőkanál kakaó
Így készült:
A tejet meglangyosítottam, a kiskanál cukrot elkevertem benne, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.
A liszthez hozzáadtam a sót, 10 dkg cukrot, elmorzsoltam a puha margarinnal. Hozzáadtam a tojást, élesztős tejet s összegyúrtam. Ekkor nekem meglehetősen lágy volt a massza.
Kettéosztottam, felébe belegyúrtam a kakaót, másik felébe még két kanál lisztet. A tészta közepesen kemény lett. Amennyiben nem megfelelő az állaga, lehet még tenni lisztet hozzá, vagy ha kemény lenne, kevés tejet.
A tésztákat letakarva hagytam megkelni. 
A mogyorókrémet simára kevertem a kakaóval.
Mindkét tésztát nagyjából egyforma, kb. 5-6 mm vastag téglalap alakúra nyújtottam. Egyikre rákentem a mogyorókrémet, a másikat ráborítottam. 
Ujjnyi csíkokra vágtam, majd a csíkokat is kettévágtam, hogy ne legyenek túl hosszúak a rudacskák. Egyenként megsodortam őket néhányszor, így raktam sütőpapírral kibélelt tepsibe a sütiket.
Előmelegített sütőben sorra kisütöttem a 3 tepsibe belefért rudakat.
Ennyi lett:

A sütik melletti egérkét Hédi hozta Gergőnek az ő osztálykirándulásukról, Kalocsáról. Olyan kis aranyosak, a zsebpénzükből mindig hoznak valami kis apróságot, ami annál többet ér. Az egérkének volt egy seprűje is, ami útközben eltűnt. Emiatt sokat kesergett a Leányzó, kereste jó darabig, de anélkül is értékes darab:-)

2012. június 22., péntek

Csokis-mogyorós keksz

Fiamék Osztályfőnöke nagy fába vágta a fejszéjét: bevállalt egy 3 napos osztálykirándulást a hetedikes gézengúzokkal. Így most Fiam jól érzi magát. Legalábbis remélem. Dél körül felhívott, hogy megérkeztek, már fürödtek is, tárgyilagos beszámolót tartott, s le is rázott. De legalább eszébe jutottam:-)
Én meg bőségesen felcsomagoltam Őt sütivel, természetesen úgy, hogy mindenkinek jusson belőle. Egyik süti ez a keksz volt, mely elkészítésében Gergő is besegített, ő gombolyította az unokatesójával. Finom csokis rágcsálnivaló:
Hozzávalók:
  • 45 dkg liszt
  • 5 dkg kakaó
  • 30 dkg cukor
  • 25 dkg puha margarin
  • 2 nagy tojás
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 10 dkg durvára aprított, pörkölt mogyoró
  • 10-10 dkg ét- és fehér csokoládé, feldarabolva
Így készült:
A mogyorót kevergetve kissé megpörköltem, nagyobb darabokra vágtam. A csokikat szintén feldaraboltam.
A lisztet, kakaót, cukrot, sütőport elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a vaníliás cukrot, a tojásokat, összegyúrtam. Belekevertem a mogyorót, csokidarabkákat. Kissé lágy, de formázható masszát kaptam.
Úgy két órányit pihent a tészta, míg a másik süti megsült.
Diónál kisebb gömböket formáztam belőle, azaz nem én, hanem Gergő meg Unokaöcsém, egymáshoz nem túl közel tepsibe rakosgattam. Előmelegített sütőben, 180 fokon kisütöttem. Mivel kakaós, sötét színű a süti, nem látni, mikor kezd pirulni, így az volt a próbája, hogy megnéztem a süti tetejét. Mikor már kemény volt, nem nyomódott be, késznek nyilvánítottam.

Itthon is maradt belőle egy kevés, de az sem tartott sokáig. Még én is szívesen rágcsáltam... volna még belőle. No de sebaj, itt a hétvége, így újra süthetek:-)

Banános túrós palacsinta

Tegnapelőtt, a nagy melegben vállalkoztam a palacsintasütésre. Ha már megígértem a gyerekeknek...
Sima túrósat szerettem volna, mert az a nagy kedvenc,de nem bírtam megállni, hogy ne kísérletezzek valami újjal. Ott csábított a banán, hát fele túróba belekevertem egyet. Igazán finom lett:-)
Biztos mindenkinek megvan a jól bevált palacsintareceptje, így ehhez nem is írnék receptet. Én tejjel szoktam kikavarni, ezúttal aludttej is került bele. 1-2 evőkanál olajat is belekeverek a masszába, s nem olajozom sütés közben a serpenyőt, csak a legelsőnél. Az első valamiért így is mindig beleragad, de a következőkkel már nincs gond.
Nem vagyok egy gyakorlott palacsintasütő, évente 2-3 alkalommal, ha ráveszem a magam. A hajigálós fordítást soha meg sem mertem próbálni, egy falapáttal fordítgatom őket.

A töltelék hozzávalói:

  • 50 dkg túró
  • cukor ízlés szerint
  • 1-2 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • tejföl, ha száraz lenne a túró
  • 1 banán
A túrót villával áttöröm a cukorral, ízesítem. Ezúttal elég krémes volt a túró, nem kellett bele tejföl. Felével megtöltöttem a palacsinták egy részét, a másik felébe belekevertem egy villával összetört banánt. Így még krémesebb, lágyabb lett a túró. Ezzel töltöttem meg a többi palacsintát.
A gyerekek előszeretettel eszik kakaóval vagy mogyorókrémmel. Ezúttal is úgy terveztem, hogy  sok palacsintát sütök, maradjon üresen is, kenegessék kedvükre. De mire megtöltöttem a túróval, 2 maradt:-) Ha gyakrabban sütnék, jobban tudnám, mennyit kavarjak, hogy elég legyen.
Még tegnap is iszonyú meleg volt, a konyhában "csak" 31 fok, de "kénytelen" voltam nekiállni sütni, ugyanis Fiam osztálykirándulásra ment ma reggel. A tegnap délután megesett évzárót követően még a kenyérsütőt is befogtam dagasztani, jó későig sütögettem, de nem pihenhettem ki magam. Kellett nekünk eső, na kaptunk olyat az éjjel, villámokkal és csattanásokkal, no meg jó nagy széllel fűszerezve, hogy nem győztünk ablaktól ablakig szaladgálni, a szél által bepréselt vizet törölgetni. Nagy kár nem keletkezett szerencsére, a növényeket kicsit megtépázta a zivatar, de legalább teleihatják magukat.

2012. június 20., szerda

Vendégváró szelet

Ez a süti kisgyerekkorunkban nagyon divatos volt, aztán elfelejtődött, felváltotta másik süti, aztán azt is másik süti...
Egyszer régen elkísértem a Nővéremet egyik barátnőjéhez. A lány beharangozta jó előre, hogy van sütijük. Be is ment a kamrába, s hozott egy-egy szeletet mindenkinek. Ez nekem kisgyerekként is nagyon furcsa volt, hisz nálunk mindig egész tányér süti került az asztalra. Éppen vendégváró szelet volt, mindig ez az eset jut eszembe erről a sütiről:-)
Néhány héttel ezelőtt sütöttem ezt a sütit, ebben a nagy melegben nem szívesen mennék sütő közelébe. Én meggondolatlan mára meg palacsintát ígértem a gyerekeknek:-) A héten meg nálunk vendégeskedik egyelőre  egyetlen Unokaöcsém, neki is kell kedveskedni...

Hozzávalók:
A kakaól lapokhoz:

  • 25 dkg liszt
  • 5 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 5 dkg porcukor
  • 1 kávéskanál szalalkáli (fél csomag)
  • 1 evőkanál kakaó
  • kb. 0,5 dl tej
A piskótához:
  • 5 tojás
  • 5 evőkanál cukor
  • 5 evőkanál liszt
  • 1 csipet só
  • fél csomag sütőpor
  • 1 citrom lereszelt héja
A krémhez:
  • 5 dl tej
  • 3 púpos evőkanál liszt
  • 1 citrom leve
  • 20 dkg cukor
  • 20 dkg margarin
A bevonáshoz:
  • 10 dkg étcsokoládé 
  • 2-3 evőkanál olaj
Így készült:

A kakaós lapokhoz valókat összegyúrtam. A szalalkálit feloldottam kevés tejben (kevesebb, mint fél dl-ben), úgy került bele. Ha nem áll össze, tehetünk még tejet bele.
A tésztát két fele osztottam, tepsi méretűre nyújtottam, s előmelegített sütőben tepsi hátán kisütöttem. Mivel vékony lap, hamar sül. (Tepsi mérete: 28×34 cm, sütési hőfok: 180 fok.)
piskótát a szokásos módon elkészítettem, a citrom héját is hozzáadva. Ugyanabban a tepsiben a lapokat követően kisütöttem.
A krémhez előbb megfőztem a pépet: a lisztet előbb kevés tejben simára kevertem, majd a többit fokozatosan hozzáadtam. Kis lángon, folyton kevergetve sűrűre főztem. Mikor kész, pici hűlés után lassan belekevergettem a citrom levét. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.
A margarint a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pépet.
A süti összeállítása: alól barna lap, erre rákenjük fele krémet, majd a piskóta következik, erre a krém másik fele, végül a második kakaós lap. Kissé lenyomkodtam.
A csokit gőz fölött felolvasztottam, bevontam vele a süti tetejét. Másnap szeleteltem.
A tetejére eredetileg porcukor került, vagy citrommáz (porcukor kevés citromlével elkeverve).
Egy másik receptet néztem ki, egy régebbi könyvből, ami hasonló, de hab volt a tetején. Végül mégis az Anyukám füzetéből kiírt recept mellett döntöttem. Nem a leggyorsabban elkészülő süti, de finom és mutatós.

2012. június 19., kedd

A cseresznye

Tavasztól késő őszig nem tudtunk úgy menni a Nagyszülőkhöz, hogy éppen ne érjen valamilyen gyümölcs. Tatának gondja volt rá, hogy mindenféle, akár különlegesnek számító gyümölcsfát telepítsen. Többek között volt két termetes cseresznyefa is: egy korábban érő és egy ropogós. Mivel a faluban nem sokaknak volt ilyen fája, Nagymamám nem győzte őrizgetni a gyümölcsre éhező suhancoktól a termést, míg mi nem mentünk jól lakni belőle. Egyik fa már több éve kiszáradt, másik is jó úton halad a vég fele, hisz tavaly már csak néhány ág zöldült rajta. De az emlékeimben ereje teljében él, amint mi gyerekek is rajta lógtunk, igyekezvén elérni még az ágak csúcsára menekült cseresznyeszemeket is.

Anyukánk rakott be befőttet, meg meggyel vegyesen csodás gyümölcsleves készült belőle.
Miért is szeretjük úgy a cseresznyét? Lehet, mert egyik elsőként érő gyümölcs. Mert annyira szép, kellemesen ropogós, édes, ...mert gyümölcs. Ha nekiálltunk ropogtatni, alig lehet abbahagyni. Legfeljebb akkor, ha kiderül, kukacok lakják. Ennek előnye: innen tudni, hogy nem volt permetezve:-)

Erdeinkben megtalálható a cseresznyefa valószínűsített őse, a vadcseresznye vagy madárcseresznye. Magasra nőtt, világos törzse van, kapaszkodik a fény fele. De ha nem nézünk fel, akkor is rátalálunk, alatta ugyanis tele van a madarak által leszórt magokkal. A vad fajta termése meglehetősen fanyar, de mélybordóra, szinte feketére éretten élvezhető ízű.
Az iránta való rajongás nem új keletű. Az ókorban az istenek eledelének tartották. Japánban a tavaszköszöntő ünnepet cseresznyevirágzáskor tartják. Ott a cseresznye a fiatalság és a megújulás jelképe. A ma ismert termesztett változatokat sokan a lakomáiról ismert Lucullus hadvezér hadjáratai során beszerzett fáktól származtatják. De a cseresznye legkorábbi írásos említései jóval korábbiak. (forrás)
Nem csak finom, egészséges is: nagyon magas a víztartalma. Sok A, C és B1, B2, B6 vitamint tartalmaz. Sok vasat, káliumot, valamint kalciumot, foszfort és nátriumot tartalmaz. Jó hatással van a csontozat és fogazat fejlődésére, ezért kisgyerekeknek bizalommal adhatjuk.
Gyógyhatásai: erősíti az immunrendszert, vesetisztító, vértisztító, reumás panaszokat enyhít, segít a cukorbetegségben szenvedőknek, enyhe hashajtó hatású, gyulladást gátló, fájdalomcsillapító, így nátha esetén is hasznos. (forrás) Kár, hogy nem terem egész évben:-) Így még tart a cseresznyeszezon, fel kell(ene) tölteni a raktárainkat.
Befőtt készítésekor a cseresznye és meggy szárát össze szoktam gyűjteni, megszárítom, s teákba belefőzöm. Tudomásom szerint vízhajtó hatású, utána is olvastam, s így is van. Mellette még méregtelenítő, pattanásokat mulasztó hatású. Mindjárt főzök kamaszodó Fiamnak egy bögrével:-)
Legelőnyösebb nyersen fogyasztani, de ha télire is szeretnénk megőrizni belőle, kimagozva a mélyhűtőben tárolva kitűnően megőrzi ásványi anyag- és vitamintartalmát. Befőtt, lekvár, dzsem is készíthető belőle. Befőtt készítésekor is ajánlatos lenne kimagolni, mert magja enyhén mérgező hatású. Bár én nem szoktam... Kandírozni, aszalni is lehet, sőt pálinka is készül belőle.
Sütemények alapalanyaga is lehet. Először tavaly sütöttem cseresznyés süteményeket, igazán finomak.
Azt hiszem, még kapni cseresznyét, ezért a kettő frissen sütött cseresznyés süti mellé előkeresem a tavalyiakat.
Cseresznyés kevert süti
Fordított cseresznyés süti






2012. június 18., hétfő

Cseresznyés-diós rétes

A kukacmentes cseresznye másik feléből rétest készítettem. Csilla rétese volt az ötletadó, de én nem vagyok olyan ügyes, mint Csilla, ő ugyanis házilag készítette a réteslapot, én meg bolti leveles tésztát töltöttem meg a fincsi gyümölccsel. A grízt azért tettem hozzá, hogy beszívja a gyümölcslevet. Hédim nagy rajongója lett  a rétesnek, szerintem felét ő ette meg. De harmadát biztos:-)
Hozzávalók:
  • 1 csomag leveles tészta (50 dkg)
  • 10 dkg darált dió
  • 12 dkg cukor
  • 1 kg kimagozott cseresznye
  • 4 evőkanál gríz
  • tojás lekenni
Így készült:
A leveles tésztát szobahőmérsékleten felengedtem.
A diót, cukrot, grízt, cseresznyét összekevertem.
A tésztát hosszúkás téglalappá nyújtottam, kettévágtam. A tölteléket elosztottam rajtuk, a tészta közepén egy sávban elegyengettem. A tésztát feltekertem, a találkozásnál megkentem egy kis tojással, hogy majd ne nyíljon szét.
Tepsibe helyeztem, lekentem a tetejét tojással. 190 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje kissé megpirult.

Tálaláskor porcukorral szórtam meg a tetejét. 
Leányzóm annyira csalódott volt, mikor elfogyott a rétes, hogy megígértem neki, a héten sütök újra. Leveles tésztám van még, jobban is szeretem, mint a bolti réteslappal. Rá kellene vennem magam, hogy házilag készítsem el. De ebben a melegben ? Kifogást mindig találok:-)


Cseresznyés-ribizlis túrós pite

Néhány napja leltem rá Hani blogjára, s mindjárt ki is néztem a cseresznyés-túrós pitéjét.
Kaptunk a szomszédtól egy láda cseresznyét. Nagyon megörültem neki, mert az idén nem bővelkedtünk még gyümölcsben. Azonnal nekiálltam, jót ettem belőle. Gondoltam, a többit majd kimagozom, sütök sütit belőle, a többit beteszem a mélyhűtőbe. Tartott ez a gondolat addig, míg valamelyikünk fel nem fedezte a lakókat a cseresznyében. Nem is ettem többet belőle:-) Akármilyen picik azok a kukacok, undorodom tőlük. Azért sajnáltam kidobni az összeset, hisz gyönyörű, fényes héjú, ropogós gyümölcs volt. Két ujjal megfogva s megvizsgálva minden egyes cseresznyeszemet hozzáláttam a magozáshoz. A kukacosok landoltak a komposztban. Annyit megmentettem belőle, hogy megsütöttem Hani sütijét, meg rétest is.
A sütit a Verus által meghirdetett játékra szántam, melynek lényege gyümölcsös ételek, édességek elkészítése.
A kiszemelt sütit igazán kevés változtatással készítettem el, csak a tészta és a morzsa mennyiségét növeltem kissé, mert attól tartottam, az én nagy tepsimben vékonyka lesz a 20 dkg lisztből készített linzertészta. No meg réteslisztet is használtam hozzá. Tudtam én, hogy nem lehet csalódás a süti, hát nem is lett az, a nagy melegben kimondottan jól esett a savanykás gyümölccsel megrakott túrós finomság. Mára alig néhány szelet maradt.


Hozzávalók:
A linzertésztához:

  • 25 dkg liszt (fele rétesliszt)
  • 15 dkg margarin
  • 10 dkg cukor
  • 1 tojás
  • fél csomag sütőpor
  • 3-4 evőkanál lekvár lekenni
A töltelékhez:
  • 50 dkg túró
  • 10 dkg cukor
  • 1 citrom héja
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 2 evőkanál búzadara
  • 2 evőkanál tejföl
  • 20-25 dkg magozott cseresznye
  • 15-20 dkg ribizli
A morzsához:
  • 15 dkg rétesliszt ( a sima is jó)
  • 10 dkg porcukor
  • 5 dkg olvasztott margarin
  • víz
Így készült:
A linzertésztához a lisztet a vajjal, cukorral, sütőporral elmorzsoltam, hozzáadtam a tojást, összegyúrtam. Mivel nagy volt a tojás, kissé lágy lett a tészta, ezért még tettem hozzá pici lisztet.
Fél órányit pihentettem a tésztát, közben meggyúrtam egy pogácsát.
A morzsát is elkészítettem: a lisztet, margarint, cukrot összemorzsoltam, annyi vizet adtam hozzá -néhány evőkanállal, egyenként adagolva-, hogy azért ne álljon össze a tészta, morzsás legyen.
A tésztát enyhén lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtottam (28×34 cm), a tepsibe helyeztem, s 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. 10-15 percig elősütöttem.
Közben megkevertem a tölteléket: a túrót villával áttörtem, hozzáadtam a cukrot, citromhéjat, tejfölt, vaníliát, grízt, alaposan elkevertem.
A sütőből kivett tésztát megkentem a lekvárral, (én narancslekvárt használtam, mivel meg volt kezdve, Hani meg baracklekvárt), rásimítottam a túrótölteléket, elosztottam rajta a kétféle gyümölcsöt.
A morzsát a tetejére morzsoltam. Visszatoltam a sütőbe, s addig sütöttem,míg a morzsa a tetején enyhén pirulni kezd.

Hani, köszönöm szépen a receptet! Nagyon fincsi lett, biztos fogom még készíteni, akár másféle gyümölccsel is.

Örömködjek is egy kicsit:-) Megvan a 100. olvasóm is, Hani személyében! Persze másfél éves blog esetében ez nem nagy szám, de én akkor is nagyon örülök nekik, mindannyiuknak. Szeretettel köszöntöm őket, s örülök, hogy olvasnak:-)


2012. június 16., szombat

Lángoskoszorú

Elég gyakran sütök lángost, úgy havonta egyszer biztos az asztalra kerül. Hogy meg ne unjuk (nem, mintha tartanék tőle), szinte mindig másképp készül. Vagy az összetevőkön változtatok, vagy megtöltöm, vagy a formáján, mint ezúttal. Most megfontam a megkelt tésztát, így sütöttem ki olajban.
Hozzávalók:
  • 20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 30 dkg fehér búzaliszt
  • 30 dkg rétesliszt
  • 2 kiskanál só
  • 2 tojás
  • 3,5 dkg élesztő
  • 2 dl tej (+ szükség szerint víz vagy tej)
  • 1 kiskanál cukor
  • 3 evőkanál tejföl
  • 4-5 evőkanál olaj
Így készült: 
A langyos tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, s hagytam felfutni. A liszteket, sót összevegyítettem, hozzáadtam a tojást, tejfölt, élesztős tejet, összevegyítettem. Ha nem áll össze, még lehet tenni hozzá langyos vizet vagy tejet. A tiszta inkább kemény legyen. Végül az olajat is beledolgoztam, megdagasztottam. Letakarva hagytam megkelni, úgy fél-háromnegyed óráig.
Enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam, szintén ujjnyi csíkokra vágtam. 3-3 tésztacsíkot összefontam, koszorúvá hajlítottam, a találkozásnál összenyomkodtam. 
Bő olajban mindkét oldalát barnára sütöttem.
Nem mindegyikből lett koszorú, egyik-másikat rúdnak sütöttem meg:
Fokhagymás tejföllel ettük. Ez úgy készül, hogy a tejfölt elkeverem csipet sóval, s belekeverek 2-3 gerezd zúzott fokhagymát. Férjem annyira nem rajong érte, de én nagyon szeretem, meg a gyerekek is. Így sima tejföl is kerül az asztalra, s lehet válogatni:-)

2012. június 14., csütörtök

Tiramisu keksszel

Húgomék jöttek hozzánk, s egyikük nem eszi meg a vajat és a margarint. Ez olyan gyerekkori dili nála, s kitart mellette, hogy ő márpedig nem szereti a margarint. Olyan édességen törtem a fejem, ami nem tartalmazza  ezt az alapanyagot. Volt otthon mascarpone, ezért gondoltam tiramisura. Babapiskóta viszont nem volt, így kekszet használtam helyette. Remélem, nem követtem el vele becsületsértést:-) A lényeg: így is megette mindenki a tányérjára került szeletet.

Hozzávalók:
  • 20-25 dkg szögletes keksz (pl. Petit Beurre)
  • 1 dl erős kávé
  • 1-2 evőkanál rumaroma
  • 3 tojás
  • 10 dkg cukor
  • 50 dkg mascarpone
  • 2 dl tejszín
  • 1 habfixáló
  • 1 evőkanál kakaó
Így készült:
A tojásokat a cukorral elkevertem, majd gőz fölött ( a tűzhelyre egy edénybe vizet tettem, rá a tojásos tálat) addig kavartam, amíg besűrűsödött. Mivel erősen főtt alatta a víz, elég hamar besűrűsödött, majonéz állagú lett. Kavartam, még kissé kihűlt.
A mascarponét a cukros tojással elkevertem. A tejszínt egy habfixáló hozzáadásával keményre vertem, majd több részletben a cukros mascarponéhoz kevertem.
A kávét elkevertem a rumaromával.
Egy tál alját kiraktam keksszel, meglocsoltam kávéval. Rákentem a krém harmadát, újra keksz következett, rá kávé, megint mascarpone, majd még egy réteg. A tetejére szitáltam a kakaót.
2-3 óra múlva ettük is.

Eredetileg nyers tojássárga kellene bele, de irtózok a nyers tojás használatától. Anyósom érvelt, hogy ő régen nagyon finom krémeket kavart tojássárgával, meg a házi majonézbe is nyersen kerül a tojás. No ez már igaz, időnként én is keverek majonézt, s attól nem tartok. Mert mindig úgy csináltuk. De sütikbe akkor sem teszem úgy a tojást, a fehérjét is vagy gőz fölött verem fel, vagy miután rákerült a süti tetejére, még visszadugom egy kicsit a sütőbe. Na ez én dilim.

2012. június 12., kedd

Rózsaüdítő

A 8. osztály végi bulira egyik osztálytársam anyukája több tíz liter rózsaüdítőt készített. Fogalmam sincs, hogyan készült, de nagyon fincsi volt. Tavaly néhány rózsás recept hatására felébredt bennem az emlék, s tettem egy próbát. Csak úgy, saját elképzelés szerint. S finom lett! Nem teljesen olyan, mint az a régi, de mindenkinek ízlett. Lehet, az is hibádzik, hogy nekem pirosban csak futórózsám van, ami nem annyira vörös s nem annyira illatos, mint a bokros rokona.
Tegnap újra készítettem. Megint csak a futórózsát téptem meg, de megvártam, míg amúgy is készülnek lehullani a szirmok. Azért nem a leghókábbakat szedtem le, hanem aminek még bársonyosan vörös színe van. Kellemes ízű és színű itóka lett belőle:

Hozzávalók:

  • 6 liter víz
  • 50 dkg cukor
  • 3 citrom
  • 25-30 vörös rózsáról letépett szirom
Így készült:
A vizet a cukorral felfőztem.
Mikor felfőtt, a rózsaszirmokat óvatosan átmostam, hogy ne törjenek össze. Mikor elzártam a lángot a fővő víz alatt, beleraktam a szirmokat. Azonnal kifakultak a forró vízben.

 Belekarikáztam az alaposan megmosott citromokat, vigyázva, hogy mag ne kerüljön bele. Lefedtem, s másnap leszűrtem.
Már majdnem el is fogyott, még maradt annyi, hogy holnap elviszik a gyerekek iskolába innivalónak. Készíthetem a következő adagot. De még van rózsaszirom:-)


2012. június 10., vasárnap

Blogkóstoló 3. Édes és sós süti Évától: meggyes szelet és sajtos-magos ropogós

Mióta 4Gyerek útjára indította ezt a játékot, mindannyiszor lelkesen jelentkeztem rá. Olyan izgalmas, hogy éppen kinek a blogját sorsolja ki nekem a szerencse, meg a válogatás is, hogy vajon mit is készítsek a kínálatból. Előző két alkalommal számomra ismeretlen blog jutott, ezúttal egy régi kedves "ismerős", Éva receptjei közül válogathattam. Már a sorsolás után elkezdtem nézelődni, volt több jelöltem is. Tegnap aztán leültem a számítógép elé azzal az elhatározással, hogy addig nem állok fel, míg nem döntök. Kiírtam 12 receptet, újra átnéztem őket, s az első benyomás volt a döntő: a meggyes szelet lett a befutó. Tegnap készült, ma kóstoltuk. Nagyon-nagyon finom lett. Persze nem álltam meg, hogy ici-picit ne változtassak rajta: igaz, ez részben figyelmetlenségből eredt, mert határozottan úgy emlékeztem, hogy dió is kell bele. Oda is tettem mindig segíteni akaró Leányzómat, hogy daráljon diót. Ha már Hédi dolgozott vele, hát beletettem, s nem rontotta el:-)
Mivel sós ropogtatni valót is sütni akartam, ezt is Évától választottam. Abból sok található nála, egyik finomabbnak ígérkezik, mint a másik. Végül a sajtos-szezámmagos ropogós mellett döntöttem, csak éppen szezámmag nélkül, mert nálunk volt Sógorom, aki allergiás rá. Mák és lenmag került rá.
Jöjjenek a receptek:

Meggyes szelet




Hozzávalók:
A laphoz:

  • 4 tojás
  • 1 csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 1 dl tej (vagy víz)
  • 1 dl olaj
  • 3 kiskanál kakaó
  • 20 dkg liszt (fele rétesliszt) + 1 evőkanállal
  • 1 csomag sütőpor
  • 10 dkg darált dió
A krémhez:
  • 3 dl meggylé (nekem 2 dl + 1 dl víz)
  • 1 csomag vaníliás pudingpor (vagy epres)
  • 20 dkg margarin
  • 15 dkg cukor (ha nem édes a meggylé, akkor 20 dkg)
A díszítéshez:
  • 5 dkg durvára vágott étcsokoládé
  • fél üveg magozott meggy
Így készült:
Egy kis üveg házilag eltett magozott meggyet szűrőbe tettem, hogy lecsepegjen a leve.
A tésztához szétválasztottam a tojásokat. A sárgákat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam az olajat, amivel szintén alaposan elkevertem. Hozzákevertem a többi hozzávalót. A fehérjéket a csipet sóval keményre vertem, s ezt is a masszába kevertem. Mivel meglehetősen lágynak tűnt a tészta, még egy evőkanál lisztet tettem bele.
Egy 25×32 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral, s belesimítottam a masszát. 175 fokra előmelegített sütőben  tűpróbáig sütöttem.
A meggylét főni tettem. Közben a pudingport elkevertem a vízzel, hozzátöltöttem a meggyléhez, és sűrűre főztem. Kavargatva kihűtöttem. Közben a puha  margarint elkevertem a cukorral, majd hozzákanalaztam a kihűlt meggyes pudingot. Habosra kavartam.
A krémet a kihűlt tésztára kentem. Megszórtam a csokidarabkákkal, kiraktam meggyszemekkel.
 Másnap kockákra vágtam úgy, hogy minden szeletre jusson egy szem meggy.


Nagyon finom lett, a tésztája inkább szaftos, mint száraz, kellemesen harapható, pihe-puha. A krém meg édeskés-savanykás. Ez a tészta csak lekvárral összeragasztva is igencsak finom lehet.

Sajtos-magos ropogós


Valóban jó ropogós, fincsi rágcsálnivaló lett belőle. Több, mint dupla adagot készítettem, de kellett is, mert rájárunk, főleg én!
Hozzávalók:

  • 25 dkg margarin
  • 1 evőkanál zsír
  • 60 dkg liszt (fele rétesliszt)
  • 2 csapott kiskanál só
  • 1 csomag sütőpor
  • 10 dkg reszelt sajt
  • 1 kis pohár tejföl (1,5 dl)
  • 2 tojássárga
  • nagy csipet őrölt fehérbors
A tetejére:
  • 1 tojásfehérje
  • nagy csipet só
  • lenmag, mák, szezámmag
Így készült:
A puha margarint, zsírt elmorzsoltam a liszttel, sóval, sütőporral. Hozzáadtam a tejfölt, tojássárgákat, reszelt sajtot, borsot, alaposan összegyúrtam. Közepesen kemény, jól gyúrható tészta lett. 
Keveset lehet pihentetni is, de ennek már nem volt ideje, mert majdnem kisült a meggyes lapja.
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, kb. fél cm vastagra. Nyújthattam volna vékonyabbra is, mert sülés közben még nőtt kicsit. Derelyemetszővel négyzetekre vágtam, tepsibe pakoltam.
A tojásfehérjét a sóval villával kissé felvertem, majd lekentem a sütiket, maggal szórtam be. Az első tepsire mák került, a másodikra lenmag.
Előmelegített sütőben (180 fokon) pirosra sütöttem.
A lehullott széleket, amik nem lettek négyzet alakúak, összegyúrtam, s rudakat vágtam belőlük. Ezek még finomabbak, még ropogósabbak lettek. El is fogytak, mire lefotózhattam:-)

2012. június 9., szombat

Sajtos-túrós kosárkák

Úgy két hete esti szalonnasütéshez vendégeket is hívtunk, akkor készültek ezek a kosárkák. Valami sósat akartam, s mikor már megdagasztottam a tésztát, akkor villant be a kosárka ötlete. Persze ennyi tésztából rengeteg lett, nem győztem töltögetni a muffintepsiket meg a kosárkaformákat, aztán a kisülteket kiszedegetni s újra tölteni.
 Fele töltelékbe kaprot is tettem, ezek voltak a kapósabbak, az egészbe kerülhetett volna. De Férjem nem egy kaporrajongó. De lassan az lesz:-)

Hozzávalók:
  • 1 kg liszt
  • 1 nagy evőkanál zsír
  • 2 kiskanál só
  • 3 dl tej
  • 3-4 dkg élesztő
  • 1 kiskanál cukor
  • 3 dl tejföl
  • 2 kicsi tojás
A töltelékhez:
  • 50 dkg túró
  • 15 dkg reszelt sajt
  • csapott kiskanál só
  • 10 dkg natúr krémsajt
  • 1 evőkanál tejföl
  • evőkanálnyi vágott kapor
Lekenni: 
  • 1 tojássárga
  • 1 evőkanál tej
  • csipet só
Így készült:
A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam benne a zsírt. Hozzáadtam a tojást, szoba-hőmérsékletű tejfölt, élesztős tejet. Megdagasztottam. A tészta inkább kemény legyen, ha mégsem, még kerülhet bele kevés liszt.
Pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni. 
Míg kelt, elkészítettem a tölteléket. A túrót villával összetörtem, a többi hozzávalóval elkevertem. Felébe kaprot tettem. 
A megkelt tésztát két részletben enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, a legnagyobb pogácsaszaggatóval korongokat vágtam ki. Kosárkaformákba, muffintepsibe nyomogattam úgy, hogy egész a peremig érjen a tészta. Nem kentem ki, zsíros tészta lévén, reméltem, nem ragad bele. Nem is ragadt oda, csak ahol a töltelék érintkezett a formával. Mindegyik kosárkába egy púpos kiskanál tölteléket tettem. A lehullott tésztarészekből kis csillagokat vágtam ki, mindegyik sütire raktam egyet.
A tojássárgát elkevertem a tejjel és sóval, ecsettel lekentem a csillagokat. 
180 fokra előmelegített sütőben kisütöttem. Addig sültek, míg a csillag a tetején szépen megpirult.
Azt reméltem, hogy a kis formák a tetején sülés közben besüllyednek a töltelékbe. De nem így történt, még inkább kiemelkedtek. Hát akkor így ettük meg őket. Az utolsókra nem is került dísz, már untam, túl szerettem volna lenni rajta. Tehát anélkül is készülhet, s fele adag is bőven elég egy bevetésnek.

2012. június 7., csütörtök

Őszibarack süti

Régen nagyon divatos süti volt, lakodalmakba előszeretettel sütötték. Édesanyám soha nem sütötte, így ez nem családi recept. A Príma Konyha 2005. májusi számában leltem rá a receptre, már többször készítettem. Egy egész délutános elfoglaltság, de mutatós, kiadós, finom süti az eredmény.
A tészta és a töltelék nagyon emlékeztet a Kati tésztára, csak jóval mutatósabb külsőt kapott. Régen puszpángágacskákat szúrtak bele, levél gyanánt, én ezt kihagytam, úgy is csak dekoráció, nem ehető. Ez pótolható marcipánlevélkékkel, ami még el is fogyasztható.

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 20 dkg zsír
  • 3 tojássárgája
  • 30 dkg porcukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 80-85 dkg liszt
  • 1,5 csomag sütőpor
  • 2 dl tej
A töltelékhez:
  • 20 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
  • 1 evőkanál kakaó
  • 3 evőkanál sárgabaracklekvár
  • 1 fiola rumaroma
  • 0,5 dl tej
A díszítéshez:
  • kristálycukor
  • fél üvegcse vérnarancsaroma
  • fél üvegcse zöld mandulaaroma
  • kevés víz
Így készült:
A tésztához a puha zsírt, a cukrot, tojássárgákat, vaníliás cukrot jól elkevertem. Majd a tejjel váltakozva hozzáadtam a lisztet, sütőport. Előbb 80 dkg-ot, s ha nem lesz elég kemény, még gyúrunk hozzá. Inkább kemény, jól formázható, sima tésztát kell kapni. 
A tésztát egy órányit pihentettem. Ezután diónál kicsit kisebb golyókat formáztam a tésztából. Lehet még kisebb, mert az én barackjaim elég nagyok lettek. A golyókat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, nem túl közel egymáshoz, mert sülés közben megnőnek.
170-175 fokra előmelegített sütőben világosra sütöttem a golyókat. Az alja ellapult, de szép kerek hátuk lett.
Mikor kihűltek, kiskanállal kivájtam a félgömbök belsejét. Vigyázva, mert zsíros tészta lévén, meglehetősen törékeny. Így is összetört néhány, ezek a töltelékben végezték.
A kivájt tésztát összemorzsoltam, a tejjel és a rummal beáztattam. Majd hozzáadtam a többi töltelékbe valót, s alaposan összekevertem. 
A tésztát megtöltöttem a masszával, kettőt-kettőt összeragasztottam. 
Az aromákat kis tálkákba töltöttem, kevés vízzel hígítottam. Egy harmadikba kristálycukrot készítettem elő, úgy 15 dkg-ot. Ecsettel bekentem a sütik egyik felét pirosra, a másikat zöldre, s azonnal megforgattam a cukorban. 
Mártogatni is lehet, így gyorsabb, viszont jobban megszívja magát a tészta az aromával.
Az aromát kevés, az aroma kb. kétszeresével hígítottam. Többel is lehet, akkor halványabb színt kapunk. Kevesebb vízzel pedig erősebb színű lesz, de akkor az aroma is jobban érzik rajta.



El kellett telnie három és fél évnek, hogy újra nekirugaszkodjak. Nem terveztem sütni, de pihenés közben recepteket böngészve, épp a kezembe akadt az a magazin, amiből sütöttem. Hirtelen felindulásból nekiláttam. Később meg is bántam, de kitartottam, s elkészült a hétvégi sütink.

Most figyeltem rá, hogy kisebb gombócokat pödörgessek, így helyesebb barackok lettek. A töltelékbe vaj került margarin helyett, a külseje pedig kevés aroma és több ételfesték által nyert színt.
Kislányom besegített a töltésnél, s kijelentette, Ő ilyen sütit sosem fog sütni, mert túl macerás s annyira nem finom. Fiam szerint meg nagyon finom. Szerintem meg túl édes. Attól még finom, de egy elég is belőle egyszerre. Később jöhet a másik. Épp most ettem meg a másikat! :D

2012. június 6., szerda

Hankka répás üdítője

Hankka blogján leltem rá erre a remek receptre, s azóta legalább négyszer elkészítettem. Elsőként az eredeti recept alapján, aztán változtattam rajta egy keveset, aztán kicsit többet. Mindenképpen nagyon finom. Utoljára Leányzóm barátainak készült. Egyik gyerkőc kijelentette, ő nem szereti a répalét. De látva a sikerét, mégis kért kóstolót. Bevallotta, most már szereti a sárgarépás üdítőt. Akkor mégiscsak jó lehet:-)
Én a legutóbb készített változatot teszem közzé, az eredeti recept Hankkánál:-)

Hozzávalók:

  • 1 kg sárgarépa
  • 20 dkg cukor
  • 7 dl narancsszörp
  • 1 üveg őszibarackbefőtt
  • 2 citrom leve
  • víz
Így készült:
A sárgarépát megtisztítottam, nagyobb darabokra vágtam. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepte, hozzáadtam a cukrot, majd lefedve puhára főztem.
Mikor már hűlt, összeturmixoltam. A barackot szintén, a levével együtt. Egy fazékba tettem, hozzáadtam a narancsszörpöt, citromlét, s annyi vizet, hogy megfelelően édes legyen. Felfőztem. Mikor kihűlt, fogyasztható.

Hankka nem főzte fel újra, de arra gondoltam, talán így tovább áll. Nem mintha ideje lett volna elromolni, mert minden esetben 2-3 nap alatt elfogyott. Igazán finom, egészséges itóka. Bár a narancsszörp bolti, felturbózva ezzel-azzal...

2012. június 3., vasárnap

Kinder Bueno szelet

Ez a süti a Nővérem specialitása, szinte minden ünnepi alkalomra megsüti, a benne részesülők nagy örömére. Valóban nagyon finom süti, de én sokáig nem vettem rá magam, hogy megsüssem. A receptet Anyukám hozta a húgától akkor, amikor utoljára volt otthon, szülőfalujában. Karácsonyra meg akarta sütni, meg is vette a hozzávalókat, de soha többet nem süthetett... Talán ez a tudat tartott vissza attól, hogy nekilássak.
Végül mégis rászántam magam.
Hozzávalók:
A laphoz:

  • 10 tojás fehérje
  • 10 evőkanál cukor
  • 1,5 evőkanál olaj
  • 3,5 evőkanál liszt
  • 3,5 evőkanál zsemlemorzsa
  • 0,5 csomag sütőpor
  • 12 dkg darált dió
A lapra:
  • 40 dkg mogyorókrém
A krémhez:
  • 10 tojás sárgája
  • 1 csomag vaníliaízű pudingpor
  • 5 dl tej
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
  • 1 evőkanál kakaó
  • kb. 15 dkg szögletes keksz
A tetejére:
  • 5 dl tejszín
  • 2-3 evőkanál cukor
  • habfixáló szükség szerint
Elkészítés:
A tojások fehérjét a cukorral keményre verjük. Óvatosan hozzákeverjük a többi hozzávalót, és nagy, kikent tepsibe simítjuk. 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
Mikor kisült, rákenjük a mogyorókrémet. Nem mértem, annyit kentem rá, hogy úgy 2 mm-es rétegben befedje a lapot. 
A krémhez a tojások sárgáját simára keverjük a pudingporral, apránként adagoljuk hozzá a tejet. Állandóan kevergetve sűrűre főzzük. Előbb darabos lesz, de aztán elsimul, mire teljesen besűrűsödik. Időnként megkeverve hagyjuk kihűlni.
A margarint a cukorral elkeverjük, majd kanalanként hozzáadjuk a tojássárgás masszát. Habosra keverjük. Fele krémet rákenjük a mogyorókrémre, ezt kirakjuk keksszel. A többi krémbe belekeverjük a kakaót, a kekszrétegre simítjuk.
A tejszínt kemény habbá verjük, ízlés szerint édesítjük. Nem kell sok cukor hozzá, mivel amúgy is meglehetősen édes a süti. Ha nem keményszik meg kellőképpen a hab, 2 habfixálót lehet tenni hozzá.
A tejszínt a süti tetejére simítjuk. Néhány óra pihentetés után szeletelhető, ez idő alatt a keksz megpuhul a krémben.

Nem is egy olcsó süti, nem is fogyókúrás darab, elég időigényes is, de annál finomabb. Míg tart, a család apraja-nagyja rájár. 
A Nővéremről tudni kell, hogy Ő sokáig nem főzött, csak nagyon ritkán, mert Anyukánkkal laktak, s Ő örömmel főzött rájuk, míg testvérem dolgozott. Így mikor magukra maradtak, rákényszerült a konyha nyújtotta lehetőségek kihasználására. De nem vallott kudarcot, sőt! Múlt hét végén is náluk voltunk, többen is. Hát volt ott minden, mi szem-szájnak ingere! Szokta is mondani Sógorom, hogy anyja lánya:-)
No ezért csodálkozok és hitetlenkedek, mikor valaki azt állítja, hogy nem tud sütni-főzni. Inkább nem szeret... Nővéremnek sem a kedvenc elfoglaltsága, de megteszi. Gyakorlata sem igazán volt, de Anyukánk mellett elleste a "titkokat", s boldogul.

Nagy elhatározással vágtam bele újra több mint egy hét szünet után a blogírásba. Nem sütök kevesebbet, mint annak előtte, de valahogy alábbhagyott a kezdeti lelkesedés az utóbbi időben. Azt szoktam mondani, mindenkinek arra van ideje, amire szánja a rendelkezésére állót. No én egyre kevesebbet szánok a sütik közzétételére. Igaz, délután fél ötig dolgozom, s hamar itt az este, előfordul, hogy már be sem kapcsolom a számítógépet. De: ezután szeretnék gyakrabban írni, ha rövidebben is. Át is öltöztettük Leányzómmal a blogot az este az elhatározás örömére:-)