Végül mégis rászántam magam.
A laphoz:
- 10 tojás fehérje
- 10 evőkanál cukor
- 1,5 evőkanál olaj
- 3,5 evőkanál liszt
- 3,5 evőkanál zsemlemorzsa
- 0,5 csomag sütőpor
- 12 dkg darált dió
A lapra:
- 40 dkg mogyorókrém
A krémhez:
- 10 tojás sárgája
- 1 csomag vaníliaízű pudingpor
- 5 dl tej
- 25 dkg margarin
- 20 dkg cukor
- 1 evőkanál kakaó
- kb. 15 dkg szögletes keksz
A tetejére:
- 5 dl tejszín
- 2-3 evőkanál cukor
- habfixáló szükség szerint
Elkészítés:
A tojások fehérjét a cukorral keményre verjük. Óvatosan hozzákeverjük a többi hozzávalót, és nagy, kikent tepsibe simítjuk. 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
Mikor kisült, rákenjük a mogyorókrémet. Nem mértem, annyit kentem rá, hogy úgy 2 mm-es rétegben befedje a lapot.
A krémhez a tojások sárgáját simára keverjük a pudingporral, apránként adagoljuk hozzá a tejet. Állandóan kevergetve sűrűre főzzük. Előbb darabos lesz, de aztán elsimul, mire teljesen besűrűsödik. Időnként megkeverve hagyjuk kihűlni.
A margarint a cukorral elkeverjük, majd kanalanként hozzáadjuk a tojássárgás masszát. Habosra keverjük. Fele krémet rákenjük a mogyorókrémre, ezt kirakjuk keksszel. A többi krémbe belekeverjük a kakaót, a kekszrétegre simítjuk.
A tejszínt kemény habbá verjük, ízlés szerint édesítjük. Nem kell sok cukor hozzá, mivel amúgy is meglehetősen édes a süti. Ha nem keményszik meg kellőképpen a hab, 2 habfixálót lehet tenni hozzá.
A tejszínt a süti tetejére simítjuk. Néhány óra pihentetés után szeletelhető, ez idő alatt a keksz megpuhul a krémben.
Nem is egy olcsó süti, nem is fogyókúrás darab, elég időigényes is, de annál finomabb. Míg tart, a család apraja-nagyja rájár.
A Nővéremről tudni kell, hogy Ő sokáig nem főzött, csak nagyon ritkán, mert Anyukánkkal laktak, s Ő örömmel főzött rájuk, míg testvérem dolgozott. Így mikor magukra maradtak, rákényszerült a konyha nyújtotta lehetőségek kihasználására. De nem vallott kudarcot, sőt! Múlt hét végén is náluk voltunk, többen is. Hát volt ott minden, mi szem-szájnak ingere! Szokta is mondani Sógorom, hogy anyja lánya:-)
No ezért csodálkozok és hitetlenkedek, mikor valaki azt állítja, hogy nem tud sütni-főzni. Inkább nem szeret... Nővéremnek sem a kedvenc elfoglaltsága, de megteszi. Gyakorlata sem igazán volt, de Anyukánk mellett elleste a "titkokat", s boldogul.
Nagy elhatározással vágtam bele újra több mint egy hét szünet után a blogírásba. Nem sütök kevesebbet, mint annak előtte, de valahogy alábbhagyott a kezdeti lelkesedés az utóbbi időben. Azt szoktam mondani, mindenkinek arra van ideje, amire szánja a rendelkezésére állót. No én egyre kevesebbet szánok a sütik közzétételére. Igaz, délután fél ötig dolgozom, s hamar itt az este, előfordul, hogy már be sem kapcsolom a számítógépet. De: ezután szeretnék gyakrabban írni, ha rövidebben is. Át is öltöztettük Leányzómmal a blogot az este az elhatározás örömére:-)
.JPG)
Így is kell kerítsél magadnak időt erre is. Örülök hogy itt vagy megint! A sütid nagyon finom lehet, jó kalória-bomba:Nagyon guszta. Inkább most egy szeletkét kérnék, csak azért hogy megkóstoljam. Majd egyszer pedig meg is sütöm, mikor nagyobb létszámban van jelen a családunk!
VálaszTörlésÉva, azért nem muszáj:-) Ez számomra a kikapcsolódás. Feladni azért nem szándékozom!
TörlésEzzel a mennyiséggel valóban ki kell várni a nagy családot, mert sok lesz belőle, nagy tepsiben sütöttem, s túl sokat nem lehet enni belőle. De azért van, aki tud:-)
Örülök,hogy én is rád találtam,mert nálad is található számomra igen fincsinek látszó sütemény amiket meg sütögetek :-)
VálaszTörlésAni, lesem, mikor sütöd meg őket:-)
TörlésEzt a sütit mi is szeretjük, egymillió kalória, de nagyon finom:) Régen gyakran sütöttem, ma már azért próbálok vigyázni:) Örülök, hogy többször fogsz blogolni ezután, de szerintem mindenkinél vannak hullámvölgyek, rövidebb, hosszabb. Ha nem mondod a blog új ruháját, itt gondolkoztam volna, hogy mi olyan fura nálad:)
VálaszTörlésTrollanyu, talán nem kellett volna ezt az ígéretet tennem:-) Tegnap például nem volt internetünk... De azért próbálkozom.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésNagyon fincsi lehet! Ugyan abban a helyzetben vagyok en is, sokszor nincs idom hogy a szamitogep fele is menjek!!
VálaszTörlésAdela, fincsi, elhiheted:-) Sokan vagyunk ebben a helyzetben...
TörlésImádom ezt a sütit, bármikor képes vagyok megenni, csak a kalória és a pénz ami néha gátat szab neki...:)
VálaszTörlésLilla, én is megenném akár most is:-)
Törlésteljesen érthető miért nem készítetted eddig ezt a finomságot.
VálaszTörléssajnálom, hogy vasárnap nem tudtatok eljönni, hogy váltsunk pár szót, hogy élőben is találkozzunk. talán (bízom benne) lesz még alkalom erre.
blogszünet (rövidebb vagy hosszabb) mindenkinél elődordul.
4Gyerek, hosszú lenne magyarázkodni... Pedig számon tartottam a dátumot, de másképp alakult. Majd egyszer... én is bízom benne:-)
TörlésKedves Gerdi! Nagyon magamra ismertem ebben a bejegyzésedben. A süti nagyon jól néz ki, annak ellenére, hogy nem tudom enni a habos sütiket, egy szelettel azért kérnék belőle, mert biztos finom. Nekem is van ilyen sütim, a mézes. Nekem is kellett 2 év, amíg rászántam magam, de most már nagyon gyakran sütöm, mert a családtagok kérik. Örülök, hogy ismét blogolsz, de ne kényszerből tedd, hanem csak akkor, ha kedved telik benne.
VálaszTörlésKedves Martinelli, akkor nem csak én vagyok ilyen lelkizős...
TörlésNem kényszer a blogozás, igazán kedvem telik benne, de nem így, hogy már ragad le a szemem, mire ide érek. De még mindig jobb így, hogy van munkám... egyelőre:-)
Hiányoztak a fincsi süteményeid, örülök, hogy jöttél, és ismét egy nagyon finom süteménnyel!
VálaszTörlésKlassz a frissítés is a blogodon! Néha én is bele vagyok fáradva a blogolásba, kicsit ritkábban jelentkezem én is mostanában a blogon az időhiány miatt is... Pedig nagyon szeretem. :)
Gabriella, köszönöm:-) Én is hasonlóan érzek, szeretek itt ülni és írogatni, de a pihenés rovására megy...
Törlés