Cseresznyés-diós rétes

A kukacmentes cseresznye másik feléből rétest készítettem. Csilla rétese volt az ötletadó, de én nem vagyok olyan ügyes, mint Csilla, ő ugyanis házilag készítette a réteslapot, én meg bolti leveles tésztát töltöttem meg a fincsi gyümölccsel. A grízt azért tettem hozzá, hogy beszívja a gyümölcslevet. Hédim nagy rajongója lett  a rétesnek, szerintem felét ő ette meg. De harmadát biztos:-)

Hozzávalók:

• 1 csomag leveles tészta (50 dkg)
• 10 dkg darált dió
• 12 dkg cukor
• 1 kg kimagozott cseresznye
• 4 evőkanál gríz
• tojás lekenni

Így készült:

A leveles tésztát szobahőmérsékleten felengedtem.

A diót, cukrot, grízt, cseresznyét összekevertem.

A tésztát hosszúkás téglalappá nyújtottam, kettévágtam. A tölteléket elosztottam rajtuk, a tészta közepén egy sávban elegyengettem. A tésztát feltekertem, a találkozásnál megkentem egy kis tojással, hogy majd ne nyíljon szét.

Tepsibe helyeztem, lekentem a tetejét tojással. 190 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje kissé megpirult.

Tálaláskor porcukorral szórtam meg a tetejét. 

Leányzóm annyira csalódott volt, mikor elfogyott a rétes, hogy megígértem neki, a héten sütök újra. Leveles tésztám van még, jobban is szeretem, mint a bolti réteslappal. Rá kellene vennem magam, hogy házilag készítsem el. De ebben a melegben ? Kifogást mindig találok:-)

Cseresznyés-ribizlis túrós pite

Néhány napja leltem rá Hani blogjára, s mindjárt ki is néztem a cseresznyés-túrós pitéjét.
Kaptunk a szomszédtól egy láda cseresznyét. Nagyon megörültem neki, mert az idén nem bővelkedtünk még gyümölcsben. Azonnal nekiálltam, jót ettem belőle. Gondoltam, a többit majd kimagozom, sütök sütit belőle, a többit beteszem a mélyhűtőbe. Tartott ez a gondolat addig, míg valamelyikünk fel nem fedezte a lakókat a cseresznyében. Nem is ettem többet belőle:-) Akármilyen picik azok a kukacok, undorodom tőlük. Azért sajnáltam kidobni az összeset, hisz gyönyörű, fényes héjú, ropogós gyümölcs volt. Két ujjal megfogva s megvizsgálva minden egyes cseresznyeszemet hozzáláttam a magozáshoz. A kukacosok landoltak a komposztban. Annyit megmentettem belőle, hogy megsütöttem Hani sütijét, meg rétest is.
A sütit a Verus által meghirdetett játékra szántam, melynek lényege gyümölcsös ételek, édességek elkészítése.
A kiszemelt sütit igazán kevés változtatással készítettem el, csak a tészta és a morzsa mennyiségét növeltem kissé, mert attól tartottam, az én nagy tepsimben vékonyka lesz a 20 dkg lisztből készített linzertészta. No meg réteslisztet is használtam hozzá. Tudtam én, hogy nem lehet csalódás a süti, hát nem is lett az, a nagy melegben kimondottan jól esett a savanykás gyümölccsel megrakott túrós finomság. Mára alig néhány szelet maradt.

Hozzávalók:
A linzertésztához:

• 25 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 15 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• 1 tojás
• fél csomag sütőpor
• 3-4 evőkanál lekvár lekenni

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• 10 dkg cukor
• 1 citrom héja
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 evőkanál búzadara
• 2 evőkanál tejföl
• 20-25 dkg magozott cseresznye
• 15-20 dkg ribizli

A morzsához:

• 15 dkg rétesliszt ( a sima is jó)
• 10 dkg porcukor
• 5 dkg olvasztott margarin
• víz

Így készült:

A linzertésztához a lisztet a vajjal, cukorral, sütőporral elmorzsoltam, hozzáadtam a tojást, összegyúrtam. Mivel nagy volt a tojás, kissé lágy lett a tészta, ezért még tettem hozzá pici lisztet.

Fél órányit pihentettem a tésztát, közben meggyúrtam egy pogácsát.

A morzsát is elkészítettem: a lisztet, margarint, cukrot összemorzsoltam, annyi vizet adtam hozzá -néhány evőkanállal, egyenként adagolva-, hogy azért ne álljon össze a tészta, morzsás legyen.

A tésztát enyhén lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtottam (28×34 cm), a tepsibe helyeztem, s 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. 10-15 percig elősütöttem.

Közben megkevertem a tölteléket: a túrót villával áttörtem, hozzáadtam a cukrot, citromhéjat, tejfölt, vaníliát, grízt, alaposan elkevertem.

A sütőből kivett tésztát megkentem a lekvárral, (én narancslekvárt használtam, mivel meg volt kezdve, Hani meg baracklekvárt), rásimítottam a túrótölteléket, elosztottam rajta a kétféle gyümölcsöt.

A morzsát a tetejére morzsoltam. Visszatoltam a sütőbe, s addig sütöttem,míg a morzsa a tetején enyhén pirulni kezd.

Hani, köszönöm szépen a receptet! Nagyon fincsi lett, biztos fogom még készíteni, akár másféle gyümölccsel is.

Örömködjek is egy kicsit:-) Megvan a 100. olvasóm is, Hani személyében! Persze másfél éves blog esetében ez nem nagy szám, de én akkor is nagyon örülök nekik, mindannyiuknak. Szeretettel köszöntöm őket, s örülök, hogy olvasnak:-)

Lángoskoszorú

Elég gyakran sütök lángost, úgy havonta egyszer biztos az asztalra kerül. Hogy meg ne unjuk (nem, mintha tartanék tőle), szinte mindig másképp készül. Vagy az összetevőkön változtatok, vagy megtöltöm, vagy a formáján, mint ezúttal. Most megfontam a megkelt tésztát, így sütöttem ki olajban.

Hozzávalók:

• 20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 30 dkg fehér búzaliszt
• 30 dkg rétesliszt
• 2 kiskanál só
• 2 tojás
• 3,5 dkg élesztő
• 2 dl tej (+ szükség szerint víz vagy tej)
• 1 kiskanál cukor
• 3 evőkanál tejföl
• 4-5 evőkanál olaj

Így készült: 

A langyos tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, s hagytam felfutni. A liszteket, sót összevegyítettem, hozzáadtam a tojást, tejfölt, élesztős tejet, összevegyítettem. Ha nem áll össze, még lehet tenni hozzá langyos vizet vagy tejet. A tiszta inkább kemény legyen. Végül az olajat is beledolgoztam, megdagasztottam. Letakarva hagytam megkelni, úgy fél-háromnegyed óráig.

Enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam, szintén ujjnyi csíkokra vágtam. 3-3 tésztacsíkot összefontam, koszorúvá hajlítottam, a találkozásnál összenyomkodtam. 

Bő olajban mindkét oldalát barnára sütöttem.

Nem mindegyikből lett koszorú, egyik-másikat rúdnak sütöttem meg:

Fokhagymás tejföllel ettük. Ez úgy készül, hogy a tejfölt elkeverem csipet sóval, s belekeverek 2-3 gerezd zúzott fokhagymát. Férjem annyira nem rajong érte, de én nagyon szeretem, meg a gyerekek is. Így sima tejföl is kerül az asztalra, s lehet válogatni:-)

Tiramisu keksszel

Húgomék jöttek hozzánk, s egyikük nem eszi meg a vajat és a margarint. Ez olyan gyerekkori dili nála, s kitart mellette, hogy ő márpedig nem szereti a margarint. Olyan édességen törtem a fejem, ami nem tartalmazza  ezt az alapanyagot. Volt otthon mascarpone, ezért gondoltam tiramisura. Babapiskóta viszont nem volt, így kekszet használtam helyette. Remélem, nem követtem el vele becsületsértést:-) A lényeg: így is megette mindenki a tányérjára került szeletet.

Hozzávalók:

• 20-25 dkg szögletes keksz (pl. Petit Beurre)
• 1 dl erős kávé
• 1-2 evőkanál rumaroma
• 3 tojás
• 10 dkg cukor
• 50 dkg mascarpone
• 2 dl tejszín
• 1 habfixáló
• 1 evőkanál kakaó

Így készült:

A tojásokat a cukorral elkevertem, majd gőz fölött ( a tűzhelyre egy edénybe vizet tettem, rá a tojásos tálat) addig kavartam, amíg besűrűsödött. Mivel erősen főtt alatta a víz, elég hamar besűrűsödött, majonéz állagú lett. Kavartam, még kissé kihűlt.

A mascarponét a cukros tojással elkevertem. A tejszínt egy habfixáló hozzáadásával keményre vertem, majd több részletben a cukros mascarponéhoz kevertem.

A kávét elkevertem a rumaromával.

Egy tál alját kiraktam keksszel, meglocsoltam kávéval. Rákentem a krém harmadát, újra keksz következett, rá kávé, megint mascarpone, majd még egy réteg. A tetejére szitáltam a kakaót.

2-3 óra múlva ettük is.

Eredetileg nyers tojássárga kellene bele, de irtózok a nyers tojás használatától. Anyósom érvelt, hogy ő régen nagyon finom krémeket kavart tojássárgával, meg a házi majonézbe is nyersen kerül a tojás. No ez már igaz, időnként én is keverek majonézt, s attól nem tartok. Mert mindig úgy csináltuk. De sütikbe akkor sem teszem úgy a tojást, a fehérjét is vagy gőz fölött verem fel, vagy miután rákerült a süti tetejére, még visszadugom egy kicsit a sütőbe. Na ez én dilim.

Rózsaüdítő

A 8. osztály végi bulira egyik osztálytársam anyukája több tíz liter rózsaüdítőt készített. Fogalmam sincs, hogyan készült, de nagyon fincsi volt. Tavaly néhány rózsás recept hatására felébredt bennem az emlék, s tettem egy próbát. Csak úgy, saját elképzelés szerint. S finom lett! Nem teljesen olyan, mint az a régi, de mindenkinek ízlett. Lehet, az is hibádzik, hogy nekem pirosban csak futórózsám van, ami nem annyira vörös s nem annyira illatos, mint a bokros rokona.
Tegnap újra készítettem. Megint csak a futórózsát téptem meg, de megvártam, míg amúgy is készülnek lehullani a szirmok. Azért nem a leghókábbakat szedtem le, hanem aminek még bársonyosan vörös színe van. Kellemes ízű és színű itóka lett belőle:

Hozzávalók:

• 6 liter víz
• 50 dkg cukor
• 3 citrom
• 25-30 vörös rózsáról letépett szirom

Így készült:

A vizet a cukorral felfőztem.

Mikor felfőtt, a rózsaszirmokat óvatosan átmostam, hogy ne törjenek össze. Mikor elzártam a lángot a fővő víz alatt, beleraktam a szirmokat. Azonnal kifakultak a forró vízben.

 Belekarikáztam az alaposan megmosott citromokat, vigyázva, hogy mag ne kerüljön bele. Lefedtem, s másnap leszűrtem.

Már majdnem el is fogyott, még maradt annyi, hogy holnap elviszik a gyerekek iskolába innivalónak. Készíthetem a következő adagot. De még van rózsaszirom:-)

Blogkóstoló 3. Édes és sós süti Évától: meggyes szelet és sajtos-magos ropogós

Mióta 4Gyerek útjára indította ezt a játékot, mindannyiszor lelkesen jelentkeztem rá. Olyan izgalmas, hogy éppen kinek a blogját sorsolja ki nekem a szerencse, meg a válogatás is, hogy vajon mit is készítsek a kínálatból. Előző két alkalommal számomra ismeretlen blog jutott, ezúttal egy régi kedves "ismerős", Éva receptjei közül válogathattam. Már a sorsolás után elkezdtem nézelődni, volt több jelöltem is. Tegnap aztán leültem a számítógép elé azzal az elhatározással, hogy addig nem állok fel, míg nem döntök. Kiírtam 12 receptet, újra átnéztem őket, s az első benyomás volt a döntő: a meggyes szelet lett a befutó. Tegnap készült, ma kóstoltuk. Nagyon-nagyon finom lett. Persze nem álltam meg, hogy ici-picit ne változtassak rajta: igaz, ez részben figyelmetlenségből eredt, mert határozottan úgy emlékeztem, hogy dió is kell bele. Oda is tettem mindig segíteni akaró Leányzómat, hogy daráljon diót. Ha már Hédi dolgozott vele, hát beletettem, s nem rontotta el:-)
Mivel sós ropogtatni valót is sütni akartam, ezt is Évától választottam. Abból sok található nála, egyik finomabbnak ígérkezik, mint a másik. Végül a sajtos-szezámmagos ropogós mellett döntöttem, csak éppen szezámmag nélkül, mert nálunk volt Sógorom, aki allergiás rá. Mák és lenmag került rá.
Jöjjenek a receptek:

Meggyes szelet

Hozzávalók:
A laphoz:

• 4 tojás
• 1 csipet só
• 20 dkg cukor
• 1 dl tej (vagy víz)
• 1 dl olaj
• 3 kiskanál kakaó
• 20 dkg liszt (fele rétesliszt) + 1 evőkanállal
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg darált dió

A krémhez:

• 3 dl meggylé (nekem 2 dl + 1 dl víz)
• 1 csomag vaníliás pudingpor (vagy epres)
• 20 dkg margarin
• 15 dkg cukor (ha nem édes a meggylé, akkor 20 dkg)

A díszítéshez:

• 5 dkg durvára vágott étcsokoládé
• fél üveg magozott meggy

Így készült:

Egy kis üveg házilag eltett magozott meggyet szűrőbe tettem, hogy lecsepegjen a leve.

A tésztához szétválasztottam a tojásokat. A sárgákat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam az olajat, amivel szintén alaposan elkevertem. Hozzákevertem a többi hozzávalót. A fehérjéket a csipet sóval keményre vertem, s ezt is a masszába kevertem. Mivel meglehetősen lágynak tűnt a tészta, még egy evőkanál lisztet tettem bele.

Egy 25×32 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral, s belesimítottam a masszát. 175 fokra előmelegített sütőben  tűpróbáig sütöttem.

A meggylét főni tettem. Közben a pudingport elkevertem a vízzel, hozzátöltöttem a meggyléhez, és sűrűre főztem. Kavargatva kihűtöttem. Közben a puha  margarint elkevertem a cukorral, majd hozzákanalaztam a kihűlt meggyes pudingot. Habosra kavartam.

A krémet a kihűlt tésztára kentem. Megszórtam a csokidarabkákkal, kiraktam meggyszemekkel.

 Másnap kockákra vágtam úgy, hogy minden szeletre jusson egy szem meggy.

Nagyon finom lett, a tésztája inkább szaftos, mint száraz, kellemesen harapható, pihe-puha. A krém meg édeskés-savanykás. Ez a tészta csak lekvárral összeragasztva is igencsak finom lehet.

Sajtos-magos ropogós


Valóban jó ropogós, fincsi rágcsálnivaló lett belőle. Több, mint dupla adagot készítettem, de kellett is, mert rájárunk, főleg én!

Hozzávalók:

• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 60 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 2 csapott kiskanál só
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg reszelt sajt
• 1 kis pohár tejföl (1,5 dl)
• 2 tojássárga
• nagy csipet őrölt fehérbors

A tetejére:

• 1 tojásfehérje
• nagy csipet só
• lenmag, mák, szezámmag

Így készült:

A puha margarint, zsírt elmorzsoltam a liszttel, sóval, sütőporral. Hozzáadtam a tejfölt, tojássárgákat, reszelt sajtot, borsot, alaposan összegyúrtam. Közepesen kemény, jól gyúrható tészta lett. 

Keveset lehet pihentetni is, de ennek már nem volt ideje, mert majdnem kisült a meggyes lapja.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, kb. fél cm vastagra. Nyújthattam volna vékonyabbra is, mert sülés közben még nőtt kicsit. Derelyemetszővel négyzetekre vágtam, tepsibe pakoltam.

A tojásfehérjét a sóval villával kissé felvertem, majd lekentem a sütiket, maggal szórtam be. Az első tepsire mák került, a másodikra lenmag.

Előmelegített sütőben (180 fokon) pirosra sütöttem.

A lehullott széleket, amik nem lettek négyzet alakúak, összegyúrtam, s rudakat vágtam belőlük. Ezek még finomabbak, még ropogósabbak lettek. El is fogytak, mire lefotózhattam:-)

Sajtos-túrós kosárkák

Úgy két hete esti szalonnasütéshez vendégeket is hívtunk, akkor készültek ezek a kosárkák. Valami sósat akartam, s mikor már megdagasztottam a tésztát, akkor villant be a kosárka ötlete. Persze ennyi tésztából rengeteg lett, nem győztem töltögetni a muffintepsiket meg a kosárkaformákat, aztán a kisülteket kiszedegetni s újra tölteni.

 Fele töltelékbe kaprot is tettem, ezek voltak a kapósabbak, az egészbe kerülhetett volna. De Férjem nem egy kaporrajongó. De lassan az lesz:-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 nagy evőkanál zsír
• 2 kiskanál só
• 3 dl tej
• 3-4 dkg élesztő
• 1 kiskanál cukor
• 3 dl tejföl
• 2 kicsi tojás

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• 15 dkg reszelt sajt
• csapott kiskanál só
• 10 dkg natúr krémsajt
• 1 evőkanál tejföl
• evőkanálnyi vágott kapor

Lekenni: 

• 1 tojássárga
• 1 evőkanál tej
• csipet só

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam benne a zsírt. Hozzáadtam a tojást, szoba-hőmérsékletű tejfölt, élesztős tejet. Megdagasztottam. A tészta inkább kemény legyen, ha mégsem, még kerülhet bele kevés liszt.

Pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni. 

Míg kelt, elkészítettem a tölteléket. A túrót villával összetörtem, a többi hozzávalóval elkevertem. Felébe kaprot tettem. 

A megkelt tésztát két részletben enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, a legnagyobb pogácsaszaggatóval korongokat vágtam ki. Kosárkaformákba, muffintepsibe nyomogattam úgy, hogy egész a peremig érjen a tészta. Nem kentem ki, zsíros tészta lévén, reméltem, nem ragad bele. Nem is ragadt oda, csak ahol a töltelék érintkezett a formával. Mindegyik kosárkába egy púpos kiskanál tölteléket tettem. A lehullott tésztarészekből kis csillagokat vágtam ki, mindegyik sütire raktam egyet.

A tojássárgát elkevertem a tejjel és sóval, ecsettel lekentem a csillagokat. 

180 fokra előmelegített sütőben kisütöttem. Addig sültek, míg a csillag a tetején szépen megpirult.

Azt reméltem, hogy a kis formák a tetején sülés közben besüllyednek a töltelékbe. De nem így történt, még inkább kiemelkedtek. Hát akkor így ettük meg őket. Az utolsókra nem is került dísz, már untam, túl szerettem volna lenni rajta. Tehát anélkül is készülhet, s fele adag is bőven elég egy bevetésnek.

Őszibarack süti

Régen nagyon divatos süti volt, lakodalmakba előszeretettel sütötték. Édesanyám soha nem sütötte, így ez nem családi recept. A Príma Konyha 2005. májusi számában leltem rá a receptre, már többször készítettem. Egy egész délutános elfoglaltság, de mutatós, kiadós, finom süti az eredmény.
A tészta és a töltelék nagyon emlékeztet a Kati tésztára, csak jóval mutatósabb külsőt kapott. Régen puszpángágacskákat szúrtak bele, levél gyanánt, én ezt kihagytam, úgy is csak dekoráció, nem ehető. Ez pótolható marcipánlevélkékkel, ami még el is fogyasztható.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 20 dkg zsír
• 3 tojássárgája
• 30 dkg porcukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 80-85 dkg liszt
• 1,5 csomag sütőpor
• 2 dl tej

A töltelékhez:

• 20 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 1 evőkanál kakaó
• 3 evőkanál sárgabaracklekvár
• 1 fiola rumaroma
• 0,5 dl tej

A díszítéshez:

• kristálycukor
• fél üvegcse vérnarancsaroma
• fél üvegcse zöld mandulaaroma
• kevés víz

Így készült:

A tésztához a puha zsírt, a cukrot, tojássárgákat, vaníliás cukrot jól elkevertem. Majd a tejjel váltakozva hozzáadtam a lisztet, sütőport. Előbb 80 dkg-ot, s ha nem lesz elég kemény, még gyúrunk hozzá. Inkább kemény, jól formázható, sima tésztát kell kapni. 

A tésztát egy órányit pihentettem. Ezután diónál kicsit kisebb golyókat formáztam a tésztából. Lehet még kisebb, mert az én barackjaim elég nagyok lettek. A golyókat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, nem túl közel egymáshoz, mert sülés közben megnőnek.

170-175 fokra előmelegített sütőben világosra sütöttem a golyókat. Az alja ellapult, de szép kerek hátuk lett.

Mikor kihűltek, kiskanállal kivájtam a félgömbök belsejét. Vigyázva, mert zsíros tészta lévén, meglehetősen törékeny. Így is összetört néhány, ezek a töltelékben végezték.

A kivájt tésztát összemorzsoltam, a tejjel és a rummal beáztattam. Majd hozzáadtam a többi töltelékbe valót, s alaposan összekevertem. 

A tésztát megtöltöttem a masszával, kettőt-kettőt összeragasztottam. 

Az aromákat kis tálkákba töltöttem, kevés vízzel hígítottam. Egy harmadikba kristálycukrot készítettem elő, úgy 15 dkg-ot. Ecsettel bekentem a sütik egyik felét pirosra, a másikat zöldre, s azonnal megforgattam a cukorban. 

Mártogatni is lehet, így gyorsabb, viszont jobban megszívja magát a tészta az aromával.

Az aromát kevés, az aroma kb. kétszeresével hígítottam. Többel is lehet, akkor halványabb színt kapunk. Kevesebb vízzel pedig erősebb színű lesz, de akkor az aroma is jobban érzik rajta.

El kellett telnie három és fél évnek, hogy újra nekirugaszkodjak. Nem terveztem sütni, de pihenés közben recepteket böngészve, épp a kezembe akadt az a magazin, amiből sütöttem. Hirtelen felindulásból nekiláttam. Később meg is bántam, de kitartottam, s elkészült a hétvégi sütink.

Most figyeltem rá, hogy kisebb gombócokat pödörgessek, így helyesebb barackok lettek. A töltelékbe vaj került margarin helyett, a külseje pedig kevés aroma és több ételfesték által nyert színt.
Kislányom besegített a töltésnél, s kijelentette, Ő ilyen sütit sosem fog sütni, mert túl macerás s annyira nem finom. Fiam szerint meg nagyon finom. Szerintem meg túl édes. Attól még finom, de egy elég is belőle egyszerre. Később jöhet a másik. Épp most ettem meg a másikat! :D

Hankka répás üdítője

Hankka blogján leltem rá erre a remek receptre, s azóta legalább négyszer elkészítettem. Elsőként az eredeti recept alapján, aztán változtattam rajta egy keveset, aztán kicsit többet. Mindenképpen nagyon finom. Utoljára Leányzóm barátainak készült. Egyik gyerkőc kijelentette, ő nem szereti a répalét. De látva a sikerét, mégis kért kóstolót. Bevallotta, most már szereti a sárgarépás üdítőt. Akkor mégiscsak jó lehet:-)
Én a legutóbb készített változatot teszem közzé, az eredeti recept Hankkánál:-)

Hozzávalók:

• 1 kg sárgarépa
• 20 dkg cukor
• 7 dl narancsszörp
• 1 üveg őszibarackbefőtt
• 2 citrom leve
• víz

Így készült:

A sárgarépát megtisztítottam, nagyobb darabokra vágtam. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepte, hozzáadtam a cukrot, majd lefedve puhára főztem.

Mikor már hűlt, összeturmixoltam. A barackot szintén, a levével együtt. Egy fazékba tettem, hozzáadtam a narancsszörpöt, citromlét, s annyi vizet, hogy megfelelően édes legyen. Felfőztem. Mikor kihűlt, fogyasztható.

Hankka nem főzte fel újra, de arra gondoltam, talán így tovább áll. Nem mintha ideje lett volna elromolni, mert minden esetben 2-3 nap alatt elfogyott. Igazán finom, egészséges itóka. Bár a narancsszörp bolti, felturbózva ezzel-azzal...

Kinder Bueno szelet

Ez a süti a Nővérem specialitása, szinte minden ünnepi alkalomra megsüti, a benne részesülők nagy örömére. Valóban nagyon finom süti, de én sokáig nem vettem rá magam, hogy megsüssem. A receptet Anyukám hozta a húgától akkor, amikor utoljára volt otthon, szülőfalujában. Karácsonyra meg akarta sütni, meg is vette a hozzávalókat, de soha többet nem süthetett... Talán ez a tudat tartott vissza attól, hogy nekilássak.
Végül mégis rászántam magam.

Hozzávalók:
A laphoz:

• 10 tojás fehérje
• 10 evőkanál cukor
• 1,5 evőkanál olaj
• 3,5 evőkanál liszt
• 3,5 evőkanál zsemlemorzsa
• 0,5 csomag sütőpor
• 12 dkg darált dió

A lapra:

• 40 dkg mogyorókrém

A krémhez:

• 10 tojás sárgája
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 5 dl tej
• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 1 evőkanál kakaó
• kb. 15 dkg szögletes keksz

A tetejére:

• 5 dl tejszín
• 2-3 evőkanál cukor
• habfixáló szükség szerint

Elkészítés:

A tojások fehérjét a cukorral keményre verjük. Óvatosan hozzákeverjük a többi hozzávalót, és nagy, kikent tepsibe simítjuk. 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.

Mikor kisült, rákenjük a mogyorókrémet. Nem mértem, annyit kentem rá, hogy úgy 2 mm-es rétegben befedje a lapot. 

A krémhez a tojások sárgáját simára keverjük a pudingporral, apránként adagoljuk hozzá a tejet. Állandóan kevergetve sűrűre főzzük. Előbb darabos lesz, de aztán elsimul, mire teljesen besűrűsödik. Időnként megkeverve hagyjuk kihűlni.

A margarint a cukorral elkeverjük, majd kanalanként hozzáadjuk a tojássárgás masszát. Habosra keverjük. Fele krémet rákenjük a mogyorókrémre, ezt kirakjuk keksszel. A többi krémbe belekeverjük a kakaót, a kekszrétegre simítjuk.

A tejszínt kemény habbá verjük, ízlés szerint édesítjük. Nem kell sok cukor hozzá, mivel amúgy is meglehetősen édes a süti. Ha nem keményszik meg kellőképpen a hab, 2 habfixálót lehet tenni hozzá.

A tejszínt a süti tetejére simítjuk. Néhány óra pihentetés után szeletelhető, ez idő alatt a keksz megpuhul a krémben.

Nem is egy olcsó süti, nem is fogyókúrás darab, elég időigényes is, de annál finomabb. Míg tart, a család apraja-nagyja rájár. 

A Nővéremről tudni kell, hogy Ő sokáig nem főzött, csak nagyon ritkán, mert Anyukánkkal laktak, s Ő örömmel főzött rájuk, míg testvérem dolgozott. Így mikor magukra maradtak, rákényszerült a konyha nyújtotta lehetőségek kihasználására. De nem vallott kudarcot, sőt! Múlt hét végén is náluk voltunk, többen is. Hát volt ott minden, mi szem-szájnak ingere! Szokta is mondani Sógorom, hogy anyja lánya:-)

No ezért csodálkozok és hitetlenkedek, mikor valaki azt állítja, hogy nem tud sütni-főzni. Inkább nem szeret... Nővéremnek sem a kedvenc elfoglaltsága, de megteszi. Gyakorlata sem igazán volt, de Anyukánk mellett elleste a "titkokat", s boldogul.

Nagy elhatározással vágtam bele újra több mint egy hét szünet után a blogírásba. Nem sütök kevesebbet, mint annak előtte, de valahogy alábbhagyott a kezdeti lelkesedés az utóbbi időben. Azt szoktam mondani, mindenkinek arra van ideje, amire szánja a rendelkezésére állót. No én egyre kevesebbet szánok a sütik közzétételére. Igaz, délután fél ötig dolgozom, s hamar itt az este, előfordul, hogy már be sem kapcsolom a számítógépet. De: ezután szeretnék gyakrabban írni, ha rövidebben is. Át is öltöztettük Leányzómmal a blogot az este az elhatározás örömére:-)

Virslis papucsok

Reméltem, hogy ezúttal sikerül tartani a lépést, de már megint többet sütöttem, mint amennyi időm s energiám volt a számítógép előtt ülni. Ez a süti még a múlt hét előtti szülinapi zsúrra készült, de abból legalább az utolsó:-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 2 kiskanál só
• 3,5 dkg élesztő
• 4 dl tej
• 1 kiskanál cukor
• 2 tojás
• virsli (22-25 db.)
• mustár
•  ketchup
• reszelt sajt

Így készült:

A tej felét megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztben elkevertem a sót, elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojást, élesztős tejet, s még annyi tejet, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk. Nekem még 2 dl kellett. Megdagasztottam.

Letakarva megkelesztettem, kb. egy óra alatt.

A virsliket kettévágtam. 

Két részre osztottam a tésztát. Enyhén lisztezett deszkán egyik részt kinyújtottam, tenyérnyi négyzetekre vágtam. Keresztben 1-1 csík ketchupot nyomtam rá, ráhelyeztem 1-1 darab virslit, s a két szemben lévő sarkot felhajtottam, a felsőt kissé oda is nyomtam, hogy ne nyíljon szét sülés közben. Tepsibe helyeztem, kevés reszelt sajtot szórtam mindegyikre.

Előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

A tészta második felét szintén kinyújtottam, ezekre mustárt tettem, egyébként ugyanúgy jártam el velük.

A gyerekseregnek nagyon ízlett, jóízűen falatoztak belőle. A mustáros nekem is ínyemre való volt, a ketchupost meg sem kóstoltam, az nem az én műfajom. 

Gyümölcslepény habsipkával

Szabina játékáról majdnem megfeledkeztem! Pedig tettem egy kósza ígéretet, hogy részt veszek rajta. Még az utolsó előtti pillanatban vagyok, belehúzok:-)
Szóval zöldséges, gyümölcsös ételrecepteket vár tőlünk Szabina. Én sütivel rukkolok elő, mi mással?
Hamarosan érnek a tavasz első gyümölcsei, nekem meg még meglehetősen sok tavalyi vár felhasználásra a fagyasztóban. Ezekből pakoltam a sütibe:

Hozzávalók:
A tésztához:

• 17 dkg margarin
• csipet só
• 12 dkg cukor
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• kevés reszelt citromhéj
• 3 tojás
• 1 dl tejföl

A töltelékhez:

• kb. 1 kg vegyes bogyós gyümölcs (málna, ribizli, cseresznye volt ebben)
• cukor ízlés szerint
• 6 darab babapiskóta

Tetejére:

• 5 tojásfehérje
• 15 dkg cukor
• 5 dkg mandulapehely

Így készült:

A mélyhűtőből kivett gyümölcsöket szűrőbe tettem, kevés cukorral -úgy 5 dkg-  megszórtam, így hagytam felengedni. 

A tésztához előbb elkevertem a margarint a cukorral, majd hozzáadtam a tojásokat, tejfölt, citromhéjat, a sütőporral , sóval elkevert lisztet. Alaposan összekevertem. A masszát kikent tepsibe simítottam, előmelegített sütőbe toltam. Úgy 10-15 percig elősütöttem, míg a teteje megszilárdult.

Közben a gyümölcsöket elkevertem az elmorzsolt babapiskótával. Több cukrot nem tettem hozzá, de ha túl savanyú a gyümölcs, még lehet keverni bele. Az elősütött lapra simítottam a gyümölcsöket, visszatettem a sütőbe.

A tojásfehérjéket a cukorral kemény, fényes habbá vertem. 

Mikor a süti megsült, rákentem a habot, megszórtam a mandulával, s kevés ideig visszatoltam a sütőbe, míg a mandula kicsit elszíneződött a tetején.

Tulajdonképpen a kedvenc zöldségünket, gyümölcsünket kellett volna felhasználni. Nekem a kedvenc gyümölcsöm határozottan az őszibarack, de szorosan követi őt a málna. És a többi. 

Most nekem volt maradék tojásfehérjém, de úgy is el tudom képzelni a sütit, hogy a tésztába 5 sárgáját tenni a 3 egész tojás helyett, s máris adott a tojásfehérje.

 A receptet egy régi Tina Konyhában találtam.

Pici pogik

Szintén a gyerekseregnek készült. Nem igazán jártak rá, előnyben részesítették a virslis sütiket. Én annál inkább! Jó sok lett belőle, ma este ettem meg az utolsó három darabot. Kedves kolléganőm hozott ilyen pogikat az oviba, s annyira ízlett, hogy receptet kértem. Zsír az van benne bőven, de nem félek tőle:-)
Azért pici, mert még ennél is sokkal kisebbre kéne vágni, talán gyűszűvel? Én a legkisebb pogácsaszaggatóval szaggattam, így is eleget álltam mellette. Mivel nem először sütöm, kitapasztaltam, hogy akkor igazán finom, ha jó pirosra sül. Ropogós, de omlós a tésztája. Nagyon fincsi!

• 1 kg liszt
• 0,5 kg disznózsír
• 2 púpos kiskanál só
• 3 tojás sárgája
• 20 dkg reszelt sajt + 10-15 dkg beszórni
•  2-3 dl tej
• 4 dkg élesztő

Így készült:

A liszthez hozzáadtam a sót, az apróra reszelt sajtot. Elmorzsoltam a puha zsírral.

1 dl langyos tejben felfuttattam az élesztőt. 

A zsíros liszthez adtam a tojások sárgáját, az élesztős tejet. Gyúrni kezdtem, s közben még annyi tejet adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta. Nem mértem, de többször öntöttem hozzá, mert úgy tűnt, minél több a tej, annál makacsabb a tészta. Végül sikerült egy darabbá összegyúrni, jó keményre hagytam.

Letakarva megkelesztettem.

Enyhén lisztezett deszkán kisujjnyi vastagra nyújtottam. Kicsi pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe helyeztem. Reszelt sajttal beszórtam a tetejét, 180 fokon szép pirosra sütöttem őket.

Nagyanyáink kizárólag zsírral sütöttek-főztek. Az én Nagymamám megbarátkozott az olajjal is, de zsírral keverte: mikor palacsintát vagy lepényt sütött, odakészítette a tűzhely szélére az olajat egy csuporba, egy kanál zsírt rakott hozzá, amely a melegen egyre kisebb lett, s szép lassan elvegyült az olajjal. Libatoll kenőecset volt benne, s minden kisült palacsinta után újrakente a sütőt. Mama egyik testvére viszont határozottan elutasította az olaj használatát, csakis zsírral sütött-főzött. Mégis szép kort élt meg. 

Ma meg tűzzel-vassal űznék ki a konyhákból az állati zsírokat. Mert sok telített zsírsavat tartalmaznak, ami növeli az érrendszeri betegségek kialakulását. Legtöbbet a vaj tartalmaz belőle. Pedig hogy szeretik a gyerekek a vajas kenyeret! No és mennyivel egészségesebb a növényi zsiradékot tartalmazó, ámde adalékanyagoktól hemzsegő margarin? Sütikbe mégis többnyire ezt használom, az ára miatt. 

Én úgy gondolom, amíg mértékkel fogyasztjuk az állati zsírokat, nem lehet baj belőle. Ebben az esetben is fő a mértékletesség!

Banános muffin

Néhány hónapja Csillánál láttam ezt a muffinreceptet, mely Fiacskámnak kapóra is jött, ugyanis éppen süthetnékje támadt. Már akkor elkészült, csak éppen sok más sütivel egyetemben nem engedte időm közzétenni. Szombaton újra megsütöttem a gyerekseregnek.
Úgy terveztem, hogy kétféle, egy sötét és egy világos muffint sütök. A sötét a Gergő által sütött kakaós-kávés lett, mely igen fincsire sikeredett. A kisboltban szép, érett banánok kínálták magukat, így jött a világos muffin ötlete. Ezúttal nekem a banános ízlett jobban, meg a gyerekeknek is, mert abból több fogyott. Mindkettőre ugyanabból a mázból csorgattam, a kakaós-kávésra előző alkalommal készítettet.
Ezek a régebben sütött csokis-banános muffinok:

A frissen sütöttek:

Az összetevők ugyanazok, csak az arányokon változtattam a Csilláéhoz képest:

• 2 nagy, érett banán
• 2,5 dl tej
• 2 tojás
• 12 dkg margarin
• 40 dkg liszt
• 1,5 csomag sütőpor
• 20 dkg cukor
• 3 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg étcsokoládé (másodjára 3 evőkanál csokidara)

Így készült:

A banánokat villával összetörtem, nem túl pépesre. Hozzáadtam a cukrot, vaníliás cukrot és a tojásokat, meg az olvasztott margarint. Jól elkavartam. Váltakozva adtam hozzá a tejet és a lisztet, sütőport. Végül belekevertem a csokidarát vagy apróra vágott étcsokit.

Kapszlikkal kibélelt muffintepsibe kanalaztam a masszát, 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem. 

Finom volt, érzett rajta a banáníz, s nem volt száraz, mint többnyire a muffinok.

Kiskamaszzsúr

Fiam negyedikesként szülinapjára meghívta néhány osztálytársát, s egy kellemes délutánt töltöttek együtt. Ezt persze Leányzóm nem feledte, s fél éve rágja a fülem, hogy hadd tarthassa meg ő is a szülinapját a barátaival is, hisz Gergőnek is megengedtem. Húztam-halasztottam a dolgot, hol a rossz időre, hol időhiányra hivatkozva. Végül kénytelen voltam beadni a derekam. Kerek egy hónappal a szülinapja után meghívta összes osztálytársát. Tehette, hisz 11-en vannak mindössze:-) Jó kis csapat, hét lány és négy fiú. Van közöttük szeleburdi, komoly, táncoslábú és sportos, meg vezéregyéniség s olyan is, aki nem tűri, hogy vezessék. Ez tegnap is kiderült, hisz sikerült összeveszniük. A lányoknak. De mindent összevetve jól érezték magukat, este 9-kor mentek el azok, akikért korábban nem telefonáltak vagy nem jöttek. Akkor is rábeszéltem őket:-)
Az én legnagyobb gondom az volt, hogy mit készítsek nekik. Időm kevés, de eszem ágában sem volt késztermékeket eléjük tenni. Az innivalót is magam készítettem.
Végül összeállt a menü, Hédivel való tanácskozást követően. Péntek este elkészítettem a sós harapnivalókat:

Apró sajtos pogácsák

Virslis papucsok

Édes sütik is készültek, ezek már szombat délelőtt:

Kakaós-kávés  valamint banános muffin

Sport szelet

Persze a gyorsabb megoldásokat választottam, figyelembe véve a gyerekek ízlését is. Igaz, annyira már nem gyerekek. Hihetetlen, de ősztől felsős lesz az én pici lányom...
Ezekkel a sütikkel volt tele az asztal, miközben érkeztek, falatoztak belőle. Én meg közben azon törtem a fejem, elég lesz-e a jó étvágyú kamaszodó gyerkőcöknek mindez? Utólag kiderült, még túl is méreteztem, hisz sok minden meg is maradt.
Innivalónak bodzalét és Hankka répás rostos üdítőjét készítettem.

Még be sem fejeztem a felsorolást: délutánra hamburgert készítettem nekik. A zsömlét Férjuram hozta, a húst én sütöttem, még a gyerkőcök a hangjukat nem egészem visszafogva odakint játszottak. Mindenféle zöldséget vagdaltam össze, külön tálkákba -ubit, paprikát, paradicsomot, lilahagymát, salátát-, s mindenki abból pakolt magának, amelyikből akart.
Tortára már nem futotta az energiámból...
Pedig nem csak a zsúr miatt terveztem, volt még egy nagy esemény a héten: 11-én volt a 16. házassági évfordulónk. Megemlékeztünk ugyan róla, de az ünneplés elmaradt. Májusban annyi családi esemény van amúgy is, hogy nem győzzük mind megünnepelni. Ezért Nővéreméknél össze fogunk jönni, s egy kalap alatt megüljük az egészet. Akkor majd sütök tortát is:-)
Jönnek a receptek is hamarosan! Legalábbis terveim szerint.