Narancstorta

Most más tollával ékeskedem! De ez a "toll" is az enyém, miért is ne? :-)
Gergő hazajött a hétvégére. Én meg mást sem csinálok két napja -enyhe túlzással-, mint sütök-főzök. Hogy finomakat egyen, míg itthon van, meg finomakat pakoljak neki, hogy albérletében se éhezzen. Tényleg alig mozdultam ki a konyhából, pedig még segítségem is volt.
Időközben "Kisfiam" 19 éves lett (még kimondani is sok), de a születése napján Szegeden volt, a barátaival -is- meg szerette volna ünnepelni a jeles napot. Ami meg is történt. Mi csak távolról köszöntöttük fel, de ma itthon is pótoltuk. Hédi nézte ki a tortát, a konyhában lógó naptár adta az ihletet. A piskótát ketten készítettük, de a többi mind az Ő keze munkáját dicséri. Ő verte-keverte a tölteléket, töltötte, díszítette. Mondanom sem kell, hogy igen szép és finom lett a végeredmény! :-)

Hozzávalók:

• 5 tojásos piskóta
• 4 dl tejszín
• 4 dl tejföl
• 12 dkg porcukor
• 1-1 citrom és narancs lereszelt héja
• 1 citrom leve
• 1 narancs húsa apróra vágva
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 dl tejszín + 1 evőkanál cukor a díszítéshez

Így készült:

A piskótát a szokásos módon elkészítettük, kerek tortaformában megsütöttük.

A tejfölt a porcukorral elkeverjük, majd a citrom- és narancshéjjal, a citromlével és a feldarabolt naranccsal.

A tejszínt a vaníliás cukorral kemény habbá verjük, majd a tejfölhöz keverjük.

A kihűlt piskótát vízszintesen három fele vágtam.

Tányérra téve, tortaforma oldalát köré kattintva megtöltjük a lapokat.

Kissé folyékony lett a töltelék, de másnapig pihentetve egész jól viselkedett, szépen összeszedte magát.

Másnap a két dl habbá vert tejszínnel (az 1 evőkanál cukor hozzáadásával) bevonjuk és tetszés szerint díszítjük a tortát.

Finom lett, nem túl édes, könnyed, magát etető torta. Hiába, nem esik messze az alma a fájától! :D
S hogy érzi magát Gergő Szegeden? Ó, jól. Hamar feltalálta magát, barátokra lelt, együtt buliznak, főznek, esznek, néha tanulnak is. :-) Aztán kellett egy 1-es zh, -ami nagy csalódást okozott neki, mert "rengeteget" készült rá,- hogy a bulizás ne az első helyen legyen. Van, amit élvez, van, amit a háta közepére sem kívánt, mégis része van benne- ilyen a matek-, de hát nem fenékig tejfel az élet sem. Mi támogatjuk, a többi rajta múlik.

Diós süti tejszínhabbal

Tortához vásároltam a tejszínt, de a torta nem készült el. Lett belőle egy egyszerű süti: kevert diós tészta, közte vastag tejszínhabréteg. Nem is emlékszem, mikor sütöttem utoljára piskótát... Ezek a kevertek is jó puhák, no meg nem kell külön kavargatni a fehérjét és a sárgáját. Idő- és edénytakarékos. :-)

Hozzávalók:

• 25 dkg cukor
• 4 tojás
• 1,5 dl olaj
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg darált dió
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 dl tej

A töltelékhez:

• 5 dl tejszín
• 2 csomag habfixáló
• 3 evőkanál cukor 

A tetejére:

• 10 dkg csokoládé
• 5 dkg vaj

Így készült:

A tojásokat és a cukrot alaposan elkevertem, majd az olajjal is elvegyítettem. Beleborítottam a lisztet, sütőport, diót, vaníliát, fele tejet. Elkevertem, majd a többi tejjel simára kevertem.

Sütőpírral bélelt tepsibe simítottam.

180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.

A tejszínt a cukorral és a habfixálóval kemény habbá vertem, megtöltöttem vele sütit.

A tetejét a gőz fölött vajjal felolvasztott csokival vontam be.

A csoki dermedése után szeleteltem. Azért óvatosan, mert a hab szívesen kibuggyant volna kétoldalt. De éles késsel sikerült ezt megúszni.

Gyümölcsleves

...ahogy nálunk készül.
Leányzó megkérdezte, minek fotózom le? Ez csak gyümölcsleves. Hát pont azért! :-)
Anyukám régen egész másképp készítette. Sokféle gyümölcsből készült, nyáron-ősszel frissből, télen befőttből. A savanykásabb gyümölcs mellé került  hús is, a csirkének a csontos része belefőtt a levesbe. A többit csak liszttel habarta ki. Kedvencem a birsalmaleves volt, de mindegyiket szerettem. Nem úgy a család, az én kis családom.  Aztán egyszer, sok éve kipróbáltam az édes, pudingos változatot. Nagy sikere volt, azóta így készül. Akár friss gyümölccsel, akár befőttből, akár vegyesen. Már csak azért is szeretem, mert ha gyorsan kell levest főzni, ehhez folyamodok.
Most hétvégére is ez készült, őszibarackbefőttből, kettőből. Meggy is került volna bele, de úgy lezártam az üveget, hogy nem bírtam kinyitni. Bosszúból kihagytam! :-)

Hozzávalók:

• 2 üveg befőtt
• nagy csipet só
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 1 evőkanál liszt
• 5 dl tej
• nagy csipet őrölt fahéj, néhány szem szegfűszeg és szegfűbors
• tejszínhab a tálaláshoz

Így készült:

1 liter vizet főni teszek, beleteszem a sót és a befőtteket, valamint a fűszereket.

A pudingport és lisztet elvegyítem, majd simára keverem a tejjel. Előbb kevéssel, majd fokozatosan hozzákeverem a többit.

Ha a leves felfőtt, beleöntöm a pudingos keveréket és újra felfőzöm.

Megkóstolom, ha nem elég édes, még kerülhet bele cukor- ha friss gyümölcsből készül, mindenképpen kell bele, de a befőtthöz nem tettem.

Ilyen hamar készen van, és mindenki szereti. Ebből a mennyiségből 2-3 napra való leves lesz- mindig több napra főzök, csak második fogás készül sűrűbben.

Nyáron, nagy melegek idején hidegen is jól esik, de ilyenkor langyosan-melegen finomabb.

Meggyből is nagyon ízlik ez a leves, vagy alma, ribizli, málna, birsalma, köszméte az, amiből még készült. Vegyesen is, ha édesebb, citromlével ízesítve, szóval sokféleképpen variálható-készíthető.

S mivel gyors, könnyen elkészíthető, drágának sem mondható, ajánlom azoknak is, akik Fiammal egy cipőben járnak, azaz egyetemisták és -néha- főznek magukra.

Joghurtos lekváros kifli

Magam sem tudom, hányféle lekváros kifli van már a blogon. Ebből is látszik, mennyire szeretem őket! De mind más, ha nem is sokban különböznek. Ez most tejföl helyett joghurttal készült. A tésztája összetevőit tekintve nagyon egyszerű, az elkészítése viszont kicsit időigényes. Én meg mindjárt dupla adaggal kezdtem. Rá is ment a délutánom nagy része! :-) Viszont kifogytam a jóféle üstben főtt lekvárból, tűzhelyen meg sosincs türelmem addig főzni, hogy jó kemény legyen. Így bizony legalább fele kifliből kikukucskált a lekvár. De utólag rájöttem, azok a látvány ellenére még finomabbak is! :-)

Hozzávalók:

A tésztához (1 adag):

• 45 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• nagy csipet só
• 2 dl görög joghurt
• lekvár tölteni
• vaníliás porcukor beszórni

Így készült:

A liszthez adtam a sót, elmorzsoltam a margarinnal, majd összegyúrtam a joghurttal.

Sima tésztává dolgoztam, majd 40-45 percig pihenni hagytam.

Ekkor enyhén lisztezett deszkára borítottam, s diónyi darabokat vágtam le a tésztából. Meggömbölyítettem őket. Mikor mind kész volt, sorra vékonyra, nagyjából kerekre nyújtottam őket- melyik hogy sikerült. Lekvárt tettem a közepére, felsodortam, meghajlítottam, tepsibe pakoltam.

180 fokon sütöttem őket, míg világosra pirultak.

Még melegen tálcára pakoltam, vaníliás porcukrot szitáltam rájuk.

Roppanós tésztájú kiflik lettek, olyan hókifli féle.

Talán ha kinyújtom, s kivágom-szaggatom, gyorsabb megoldás lett volna, de akkor meg a hulladékot kell újra összegyúrni, nyújtani, vágni. Ez most így készült, s nem mondom, hogy soha többet. Ha épp nem kell rohannom másfelé, nem sajnálom rá az időt.

Nemrég FB-on futottam bele egy hájast készítő videóba. Elolvastam a hozzászólásokat is, és enyhén felháborított néhányuk hozzáállása, hogy bizony nem éri meg a rá fordított időt s fáradtságot. Sajnos elkényelmesedtünk... Nagyanyáink, Anyáink ráértek? Kézzel mostak, mosogattak, kertet műveltek, állatokat etettek, több gyereket neveltek, fontak-szőttek, varrtak; nem volt porszívójuk és konyhai robotgépük, maguk sütötték a család mindennapi kenyerét, és mégis mindenre volt idejük. Én sokszor elgondolkodom, Anyukánk hogy csinálta... Nem volt internet! :-)

Persze mindenki maga dönti el, hogy mire szánja a munka után rendelkezésére álló időt. Nem kell hájast sütni, de hagyjuk meg azoknak az örömet, akik még erre is szánnak időt! S őrizzük meg ezeket az olykor időigényes recepteket. Én nagy tisztelőjük vagyok, értékesnek tartom őket, s ha nem is túl sűrűn, de hájast is sütök. El is határoztam, hogy hamarosan nekiállok. Ha hájhoz nem jutok, hát hamisítok egyet, zsírral is finom! :-)

Receptek: itt a hamis és a hájjal készült.

Sajtos keksz

Édes süti még volt maradék lekváros kifli, meg Anyósom is hozott az általa sütöttből, így csak sósat sütöttem mára. Valami jó roppanós rágcsálni valóra fájt a fogam, így a hűtőben meglapuló sajt sorsa is megpecsételődött. Ilyen véget ért:

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 1,5 teáskanál só
• 15 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 2 tojássárga
• 2 evőkanál tejföl
• 20+10 dkg reszelt sajt

Így készült:

A lisztet a sóval elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. 20 dkg reszelt sajt, a tojássárgák és tejföl hozzáadásával kemény tésztát gyúrtam belőle.

Enyhén lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, korongokat szaggattam belőle, tepsibe pakoltam. Megszórtam reszelt sajttal.

180 fokos sütőben világosra sütöttem őket.

Finoman ropogósak lettek. Akár sokáig is elállna, ha maradna belőle.

A hozzá felhasznált sajt kemény, lyukas volt, nem emlékszem a nevére. De mindegy is, bármilyen reszelésre alkalmas sajttal finom lehet.

A tejföl mennyiségét lehet emelni, ha nem állna össze a tészta. Nekem elegendő volt két púpozott evőkanállal, némi győzködésre összeállt a tészta. Mivel nincs benne semmi fújtató, nem nőnek meg, így a tepsibe lehet egész  közel pakolni egymáshoz. Három nagy tepsivel lett a 60 dkg lisztből, tehát elég kiadós. Megyek is pár darabért, billentyűzgetés közben elrágcsálom! :-)

Kapros-juhtúrós kiflik

Még tavasszal, amikor friss kapor volt a kertben, készült, mert a kapros-juhtúrós kihagyhatatlan süti. Bármilyen formában. A legkedveltebb lepényként -így készül-, most valami mást szerettem volna. Így kifli lett. Ha már nincs friss kapor, fagyasztottat használok. A kertben termettből mindig menekítek a mélyhűtőbe felaprítva a téli hónapokra, hogy akkor se kelljen nélkülözzük az ízét. Használom nem csak sütibe, a töltött káposzta egyik ízesítője is, a kapros tokány pedig a gyerekek egyik nagy kedvence.
A juhtúró is mélyhűtőből van, tavaly hoztuk Zilahról. Idén nem megyünk, nem lesz igazi juhtúrónk...

Hozzávalók:

• 3 dl tej+szükség szerint
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2 nagy tojás+1 lekenni

A töltelékhez:

• 30-35 dkg juhtúró
• 1 csokor kapor (fagyasztott is jó)
• só ízlés szerint
• + 1 tojás a lekenéshez
• szezámmag beszórni

Így készült:
A szokásos kelt tésztából, a szokásos módon: a meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. A lisztet, sót elmorzsoltam a zsiradékkal. Hozzáadtam a tojást, élesztős tejet, meg még annyi tejet, hogy közepesen lágy tésztát kapjak. Megdagasztottam.
Letakarva kelni hagytam a tésztát.
A töltelékhez a juhtúrót elkevertem a felaprított kaporral és kevés sóval.
A megkelt tésztát nagyobb gombócokra osztottam, (6 részre) mindegyiket kerek lappá nyújtottam, 8 részre vágtam őket.
Mindegyikre tettem a töltelékből, feltekertem, meghajlítottam, tepsibe pakoltam.
Felvert tojással lekentem, maggal szórtam, 180 fokon sütöttem.

Túrós zserbó

Végtelen hosszúságú sorban állnak a megsütésre, kipróbálásra váró receptek, ez is köztük szerepelt. Sosem érek a végére, mert nagyobb tempóban gyarapszik a lista, mint ahogy "fogyasztom". Meg aztán vannak sütik, amiket újra és újra megsütök, nem lehetek hűtlen a régi, jól bevált receptekhez sem! :-)
Andi receptje volt az ötletadó, de "kissé" átírtam. Macerásnak véltem külön-külön meggyúrni a lapokat, így egyben készültek, s kétharmadába kakaó került. A tölteléken is változtattam, de itt csak az arányokon. Így is finom lett, érdekes módon első harapásra zserbó ízű, de aztán már a túró íze lesz az uralkodóbb. Mutatós is, meg finom is, megéri rászánni az időt! :-)

 Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 12,5 dkg margarin
• 1 csomag sütőpor
• 2-3 evőkanál tejföl
• 1 tojás
• 1 evőkanál kakaó

A töltelékhez:

• 10 dkg darált dió+2 evőkanál cukor
• fél üveg sárgabaracklekvár
• 50 dkg túró
• 15 dkg cukor
• 3 evőkanál gríz
• 3 tojás fehérje
• csipet só
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 csomag vaníliás cukor

A tetejére:

• 10 dkg étcsokoládé
• 2 evőkanál olaj

Így készült:

A tésztához valókat a kakaó kivételével összegyúrjuk annyi tejföllel, hogy rugalmas tésztát kapjunk.

Harmadát kivettem, a többihez hozzágyúrtam a kakaót és még pici tejfölt. Két részre vettem.

A világos tésztát kinyújtottam, tepsibe tettem. Lekentem a lekvárral és megszórtam a cukorral elkevert dióval.

Kinyújtottam egy kakaós lapot, ráborítottam a dióra.

A túrótöltelékhez elkevertem a túrót a cukorral, citromhéjjal, vaníliával, grízzel, végül belevegyítettem a csipet sóval felvert fehérjéket.

Ráborítottam a kakaós lapot, majd a túrótöltelékre került a második kakaós lap.

180 fokos sütőben sütöttem.

Mikor kihűlt, bevontam a gőz fölött felolvasztott, olajjal elkevert csokival.

Dermedés után szeleteltem.

Nem a leggyorsabban elkészülő süti, az tény, de tényleg finom. Ünnepekre is merem ajánlani, biztos sikere lenne zserbórajongók körében.

Mogyorókrémes kelt muffin

Még a nyáron, piszkozatba megírt recept:
Fogalmam sincs, hogy nevezzem el. Név és recept nélkül találtam az ötletet itt. A recept megalkotása nem gond, a névé annál inkább. De mivel muffinformában sült, és kelt tésztából van, benne mogyorókrémmel, ez lett, jobb nem jutott eszembe.
Szintén Fiam bankettjére készült. Nem éppen a legmegfelelőbb, de krémes ebben a melegben szóba sem jöhet, főleg, hogy még utaztatni is kell. Lehetett volna valami aprósüti vagy kifli, de úgy gondoltam, ezzel hamarabb kész leszek. Tévedtem. A formázás elég időigényes- na nem vészes, de nem egy félórás süti, az biztos. De mivel új volt, tetszett, élveztem készíteni.

Hozzávalók:

• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1+2 evőkanál cukor
• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2 tojás
• kis üveg mogyorókrém

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

Miközben felfutott, a lisztet, sót, többi cukrot, margarint, zsírt tálba tettem és összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojásokat és az élesztős tejet, összegyúrtam. Ha túl kemény lenne, kerülhet még bele tej.

A megdagasztott tésztát letakarva kelni hagytam.

Mikor megkelt, deszkára borítottam, 3 részre osztottam.

Az első tésztadarabot kinyújtottam, amilyen vékonyra tudtam, korongokat szaggattam ki belőle a legnagyobb méretű pogácsaszaggatóval. Mindegyikre mogyorókrémet kentem, négybe hajtottam.

3-3  négybe hajtott tésztadarabot összefogtam, muffintepsibe pakolta őket. (A formázás a fenti linken megtalálható.)

180 fokon pirulásig sütöttem őket.

Puha tésztájú, foszlós süti lett. A mogyorókrémtől kellően édes is, de akinek mégsem, szórhat rá porcukrot.

A mogyorókrémet a helyi kisboltba vettük. Egyféle volt, nem túl olcsó, mégsem igazán finom. Csak édes, s olajízű. Fogtam magam, felolvasztottam egy tábla csokit kevés vajjal, belevegyítettem a mogyorókrémet, ami a 30 fokban kellően puha volt, s még egy evőkanál kakaó is belekerült, hogy ne legyen annyira édes. 

Rakott bolognai

A gyerekek egyik kedvence a bolognai. Gergő is sűrűn készíti a lányoknak, Ő főz rájuk. :-) Én viszont a saját kedvemért sosem készíteném. Általában minden tésztás ételt mellőznék, nem a szívem csücskei, de megeszem őket. Az viszont mellettük szól, hogy gyorsan elkészülnek, s kiadósak, s változatosan elkészíthetők, na meg a család minden tagja igencsak kedveli őket. Főleg a krumplis tésztát.
Férjem székelykáposztát kért hétvégére, de elmulasztottam beszerezni a hozzávalókat, így a kamrában és fagyasztóban fellelt alapanyagokból kellett valamit összedobnom. Darált hús volt otthon, az mindig van, s hogy ne a megszokott bolognai legyen, a kifőtt tésztát és darált húst rétegezve, sajttal megszórva bedugtam a sütőbe, a süti után.

Hozzávalók:

• 50 dkg kifőtt tészta
• 2 fej hagyma
• só
• 2-3 evőkanál olaj
• 60 dkg darált hús
• bors, paprika
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 2 dl (házi) ketchup
• oregánó, bazsalikom
• 25 dkg reszelt sajt

Így készült:

A hagymát megpucolva, apróra vágva, kevés sóval olajon megpároltam. Hozzáadtam a darált húst, házi ételízesítőt, morzsásra pároltam. Paprikával, borssal, morzsolt oregánóval, bazsalikommal fűszereztem, majd hozzáadtam a ketchupot és összefőztem.

A közben sós vízben kifőzött tésztát leszűrtem.

Felét kis tepsibe simítottam, erre került a darált hús fele, a reszelt sajt fele, majd megint tészta, hús, sajt.

Addig hagytam a 180 fokos sütőben, amíg a sajt szépen ráolvadt, s kissé pirulni is kezdett.

Tálaláskot még szórtunk rá sajtot, mert abból sosem elég! :-)

Frissen, melegen nem lehetett szépen kiszedni, de dermedés után már szeletelhető. S újra melegíthető, mikróban.

Nekem így jobban ízlett, mint a hagyományos változata a bolognainak, talán mert rásült a sajt. S nem volt annyira paradicsomos. Amúgy is hasonlóan készítem ezt az ételt, persze spagettivel, de ha épp nincs otthon, nem átallom másmilyen tésztával sem tálalni. Csak több paradicsom kerül rá, hogy szaftosabb legyen a ragu.

Túrós pite

Szintén az elmúlt hétvégére készült. Két hete is volt túrós süti, de másmilyen, viszont ezeket nem lehet megunni. A reszelt túrós a kedvenc, de mind jöhet. Erre is azt mondták a csemeték, hogy nagyon finom lett. Szerintem is, csak hogy "szerénykedjek" egy kicsit! :-) Pedig a lehető legegyszerűbb, még a porcukor is elmaradt a tetejéről, de van az úgy, hogy a kevesebb több.

Hozzávalók:

A lapokhoz:

• 45 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• 25 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 4 tojássárga
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 kg túró
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 3 evőkanál gríz
• 4 fehérje
• csipet só

Így készült:

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport elmorzsoltam a margarinnal, majd hozzáadtam a sárgákat és előbb egy evőkanál tejfölt. Összegyúrtam. Ha nagyon kemény lenne, még kevés tejfölt lehet tenni bele.

Míg elkészült a töltelék, hagytam pihenni a tésztát.

A túrót villával áttörtem, majd elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal, grízzel.

A fehérjéket a csipet sóval kemény habbá vertem, majd a túrókrémbe vegyítettem.

A tésztát 2 részre osztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam (28×32 cm-es).

Az egyik lapot kikent tepsibe tettem, beleborítottam a túrókrémet, elsimítottam, a másik lappal beborítottam.

Villával megszurkáltam a tetejét, majd 180 fokos sütőbe toltam.

Addig sült, míg a teteje szépen megpirult.

Kihűlés után szépen lehetett szeletelni. Kerülhet a tetejére porcukor, így mutatósabb, meg édesebb, de nekünk elég édes volt így is. Mivel készült kalács is, meg nagy adag mézes is, ami hosszasan eláll, s lesz mire rájárnia Gergőnek órák előtt s után, még van belőle egy kevés, de ha egymagában készül, már rég hűlt helye lenne! :-)

Diós/mákos kalács

Idejét sem tudom, mikor sütöttem utoljára kalácsot, pedig régebb gyakran készült. Már legalább két hete készülök rá, de valamiért mindig tologattam. Most, hogy újra hazajött Gergő -holott két hete azt mondta, egy hónapig nem jön-, rávettem magam, s többedmagával megsütöttem. Hagyományosra vettem a formát, nem cifráztam -egy kicsit mégis, a máktöltelékbe került aszalt áfonya-, és láss csodát: így is finom lett! :-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 4 evőkanál cukor
• 5-6 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 2 tojás
• 1 dl olaj

A töltelékhez:

• 15 dkg darált dió, 4 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 citrom lereszelt héja
• 20 dkg darált mák, 5 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 10 dkg aszalt áfonya
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet elvegyítettem a sóval, többi cukorral, beleütöttem a két tojást, hozzáadtam a közben felfutott élesztőt. Gyúrni kezdtem, s közben még annyi tejet tettem hozzá, hogy közepesen kemény tésztát kapjak. Végül három részletben beledolgoztam a kimért olajat.

A megdagasztott tésztát letakarva kelni hagytam.

Közben elkészítettem a töltelékeket is: megdaráltam a diót, mákot, majd összevegyítettem a hozzávalókat.

A megkelt tésztát 3 részre osztottam. Mindegyiket téglalap alakúra nyújtottam, egyikbe került a dió, a mákot elosztottam a másik kettőbe. Feltekertem, tepsibe raktam, hagytam kelni 10-15 percet.

Lekentem felvert tojással, s 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Mézes krémes piskóta

Nagy kedvelői vagyunk az ezeréves mézes krémesnek. Annak a hagyományos, mézes lapokból álló és grízkrémmel meg lekvárral összerakott sütinek. Egy ideje motoszkál a fejemben a gondolat, hogy mézes piskótát töltök meg lekvárral és az igen kedvelt grízes krémmel. Még nem sütöttem mézes piskótát. Lehet, hogy pont az egy kanál méz miatt nem nőtt meg szép magasra, de lehet, csak úgy, mert szokott ilyen tréfákat űzni velem ez a gyakorta készített, tulajdonképpen alap dolog. Így a tervezett három helyett csak két lap lett belőle, s az összes krém egy helyre került. Puha, mézes ízű sütemény lett a végeredmény.

Hozzávalók:

A piskótához:

• 7 tojás
• csipet só
• 6 evőkanál cukor
• 1 evőkanál méz
• 7 evőkanál liszt
• fél csomag sütőpor

A krémhez:

• 6 dl tej
• 6 evőkanál gríz
• 2 evőkanál cukor + 18 dkg
• 25 dkg vaj
• + baracklekvár

Így készült:

Először is a tejből, grízből, 2 evőkanál cukorból tejbegrízt főztem.

A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral felvertem, végül belekerült a méz is. A sárgákat is belevegyítettem, majd kanalanként hozzákevertem a lisztet, közben a sütőport is belekerült.

A masszát papírral bélelt tepsibe (28×32 cm-es) simítottam, 180 fokon pirulásig, illetve tűpróbáig sütöttem. A tepsibe hagytam kihűlni.

Mikor kihűlt, lehúztam róla a papírt, s kettévágtam.

A vajat elkevertem a cukorral, majd kanalanként a közben kihűlt tejbegrízzel.

A piskóta mindkét vágott felét lekentem savanykás baracklekvárral. Egyikre rákentem a krémet, másikkal beborítottam úgy, hogy a lekváros fele kerüljön a krémre.

Akár azonnal is szeletelhető.

Nem mostanság készült ez a süti. Rengeteg "tartalék" van, de most ezt részesítettem előnyben, mert ezt igencsak szerettem.

Túrós-sajtos párnák

Nem is tudom, hol folytassam. Vagy kezdjem? Magam is meglepődtem, hogy több, mint két hónap eltelt azóta, hogy erre jártam. Sok minden történt eközben, több változás is bekövetkezett kis életemben-életünkben. A legfontosabb és ami legjobban megviselt, az Fiam távolléte. Tudtam, hogy nem lesz könnyű. Először a szalagavatón döbbentem rá, hogy eljött az az idő, amikor Gergő tovább fog lépni. Nem szoktattam magam a gondolathoz, odáztam, egészen szeptember elejéig, amikor is elköltöztettük őt szegedi albérletébe. Ezt akartuk, ezért nyüstöltük annyit, hogy tanuljon, hisz az Ő jövője a tét. Ő megtette, s vele örültünk, hogy felvették Őt egyetemre. Mégis olyan nehéz volt otthagyni... Naponta beszélünk, s alig várom, hogy újra hazajöjjön. Olyankor két napig sütök-főzök, kedvére, meg természetesen felpakolom egy hétre való élelemmel.
Töröm ám a fejem keményen, hogy mit is főzzek, amiből vihet, ami lefagyasztható, meg milyen ötleteket adjak neki is, amit könnyen, gyorsan, egyszerű hozzávalókból, no meg olcsón el tud készíteni. Ezért aztán olyan recepteket is közzé teszek majd -ha csak nem megint két hónap múlva jelentkezem-, amik neki és sorstársainak is szólnak. (Bár biztos, hogy nem minden egyetemista főz magára. Ő igen, szeret kutyulni, fiú létére. A lányokat -mert ugyebár ott is lánytársaságba keveredett- bolognaival kényezteti.)
Tehát vegyes érzelmek dúlnak bennem, de a lényeg, hogy Ő nagyon jól érzi magát ott, élvezi az új életformát, s azt mondta, "olyan jó érzés azt mondani, hogy egyetemista vagyok."

Ez a kocka-pogácsa múlt héten készült, több másik sütivel egyetemben, egy dobozzal ebből is vitt magával. Finom lett, az a belül puha, kívül enyhén ropogós fajta.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 50 dkg túró
• 35 dkg zsír
• 2,5 teáskanál só (púposan mérve)
• 1,5 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 2 evőkanál tejföl
• 3 közepes méretű tojás
• reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

Miközben felfutott, a túrót villával áttörtem. Hozzáadtam a lisztet, sót, zsírt, s összemorzsoltam.

Beleütöttem a tojásokat, hozzáadtam az élesztős tejet s gyúrni kezdtem. Közben annyi tejfölt adtam még hozzá, hogy közepesen kemény tésztát kapjak.

A megdagasztott tésztát letakarva egy órányit kelni hagytam.

Ezután enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, megszórtam reszelt sajttal, amit rányomkodtam. Derelyemetszővel négyzet alakúra vágtam.

Tepsibe pakoltam a kis "pogácsákat", s 180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

Azért jó ily módon felvágni, mert nincs hulladék, amit újra össze kell gyúrni, nyújtani, vágni. Ha hajtogattam is volna, még szebbek lesznek, magasabbak és kissé rétegesek, de most nem a szépségre hajtottam, a gyorsabb megoldás volt a nyerő.

Csuda tudja, mi van ezzel az idővel, de ahogy "öregszem", mintha az idő is menne össze. Vagy nagyon rossz vagyok időbeosztásban. Mert a mindennapi kötelezőkön kívül szinte semmire nem futja a nap 24 órája. A hétvége meg... ha nincs semmi program, még takarítok is ( :-) ), de különben az is csak kapkodás, meg bosszankodás, hogy már megint nem csináltam meg ezt sem, azt sem. Csak én vagyok így ezzel?