Kőttes palacsinta (tarkedli)

Nem tudom, más hogy van ezzel, de én soha nem érem utol magam. Nemcsak a házimunkában, pedig itthon vagyok, de a blogírásban sem. Egy halom lefényképezett süti várja, hogy feltöltsem, de csak várnak. Most aztán hagytam csapot-papot, s leültem a számítógép elé, mielőtt a gyerekek el nem kezdenek aggódni a farmjuk miatt.
Tegnap a bableves mellé kőttes palacsintát (ahogy nálunk nevezik a terkedlit) készítettem. Azt hittem, ezt mindenki ismeri, de Lányom barátnője még nem is hallott róla. Viszont ízlett neki. Már kérte el a receptjét egy falubeli ismerős, errefele valószínűleg nem sütik. Pedig nagyon egyszerű, és finom. Palacsintát nem szeretek sütni, talán egy évben kétszer ha nekiugrok, de ez viszonylag gyakran készül, egy-egy kiadósabb leves mellé.

Hozzávalók:

• 45 dkg liszt
• 4 dl tej
• 2 evőkanál cukor
• csipet só
• 2 tojás
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1,5 dkg élesztő
• olaj a sütéshez 

Elkészítés:
2 dl tejet megmelegítünk, elkeverünk benne 1 evőkanál cukrot, s belemorzsoljuk az élesztőt.
Egy mélyebb tálba borítjuk a lisztet, beleütjük a tojásokat, beleszórjuk a sót, a vaníliás cukrot, a maradék 1 evőkanál cukrot , végül a tejben felfutott élesztőt. A többi tejet is megmelegítjük, s apránként adjuk a tésztához, közben fakanállal vagy habverővel keverjük, hogy sima legyen a tészta. Jól kikeverjük. A palacsintánál sűrűbb, épp csak elterülős legyen a tészta. Letakarjuk, s 30-40 perc alatt megkelesztjük.
Ha megkelt, serpenyőben ujjnyi olajat melegítünk. Kanállal szaggatjuk bele a tésztát,  s mindkét felét pirosra sütjük.
Tálalhatjuk lekvárral, fahéjas porcukorral, vagy mogyorókrémmel, ahogy a gyerekek is ették.

6 éves bejegyzés...
Azóta még sütöttem "néhányszor" kőttes palacsintát, még mindig szeretjük. Legutóbb néhány napja okoztam örömet nekik vele. Annyi különbséggel készült, hogy a kész tésztába még belekevertem 3-4 dkg olvasztott vajat. Finom, pihe-puha lett a tésztája most is. Én lekvárral szeretem, de csak úgy minden nélkül is finom.