2011. november 23., szerda

Vaníliás kockák

Bevallom, mignon akart lenni...
Az egész ott kezdődött, hogy Mártinál megláttam a béka sütit, ami serbettel van bevonva. A serbet egy sűrű cukormáz, ízesített, színesített, gyerekkorunkban üvegben lehetett kapni. El is feledkeztem a létezéséről, míg meg nem láttam az említett sütit. Mártitól tudom, hogy újra kapni, azt is, hogy hol van a lelőhelye. Így mikor szeptemberben Zilahon voltam, vásároltam is belőle négyféle ízben: rózsa, eper, vanília és citrom ízesítésűt. Kettőt megkóstoltunk, de senkinek nem ízlett annyira, hogy elfogyjon az egész dobozzal, így a hűtőben várt a sorsára.
Gondoltam, majd jó lesz mignont bevonni vele. Hát rosszul gondoltam... Melegítettem és vízgőz fölött, még pici vizet is tettem hozzá, de amint lekerült a gőzről, rögtön dermedt is meg. Néhány próbálkozás után csak becsorgattam a kockákra vágott sütikét. De mint kiderült, jól is kerültem ki a helyzetből, mert a nagy üggyel-bajjal bevont néhány darabot mindenki kerülgette. Mert nagyon édes.

Hozzávalók:

  • 6 tojásból, egy fiola vanília aromával készült piskóta
  • 20 dkg margarin
  • 16 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1 csomag vaníliás pudingpor
  • 3 dl tej
  • 2 kis doboz serbet (rózsa és vanília ízesítésű) vagy cukormáz
Elkészítés:
A piskótát a szokásos módon elkészítjük, nagy tepsiben sütjük (28×34cm-es). 
A krémhez a pudingport a 3 dl tejben sűrűre főzzük. Kevergetve kihűtjük. A margarint a cukorral és a vaníliás cukorral elkeverjük, kanalanként hozzáadjuk a közben kihűlt pudingot. Habosra keverjük.
A piskótát lapjában kettévágjuk. Megtöltjük a krémmel. Egy éjszakán át hideg helyen tartjuk, majd kockákra vágjuk, s bevonjuk vagy becsorgatjuk a cukormázzal.

A sütihez még az is hozzátartozik, hogy Fiam múlt csütörtöki névnapjára terveztem. De nem pont azon a napon kellett mennie fogorvoshoz? Így a délutánt azzal töltöttük, hogy busszal-vonattal bedöcögtünk Vácra, a  doktor néni állított egy kicsit a gyűlölt fogszabályzón, újabb kihúzandó fogat jelölt ki, s jöhettünk haza. Közben Anyósom készített desszertet, mi meg gyorsan vacsit - a gyerekek által nagyon kedvelt gyrost-, így az én sütim maradt hétvégére. 
Mintha visszafele fejlődnék süti ügyben: egyik sikertelen alkotás követi a másikat. Persze nem ehetetlenek, ez sem volt az, sőt. Csak a serbet...hát csalódás volt. Többet nem veszek:-)

9 megjegyzés:

  1. Sajnálom, hogy nem sikerült :( írtam én, hogy gyorsan köt!

    VálaszTörlés
  2. Márti, még jó, hogy nem sikerült bevonni, mert most is ott lenne a süti. Annyira édes volt a néhány bevont darab, hogy senkinek nem kellett. Én ettem meg őket, de egy kocka elég is volt:-)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon guszta! Jó régen ettem mignont az jutott eszembe ahogy ránéztem. Az a lényeg hogy megoldottad a problémát, azért biztos hogy elfog fogyni!

    VálaszTörlés
  4. Hol vannak itt sikertelen alkotások? Szerintem nagyon finomakat sütsz, a problémamegoldó képességedet pedig csak irigyelni tudom! Ez a süti is finom lehet a vaníliás töltelékkel, ha pedig a serbet - amit nem ismerek - valóban ennyire édes, jó is, hogy csak a tetejére tetted! :)

    VálaszTörlés
  5. Nekem tetszik. A túl édes cukormázas darabok engem sem vonzanak. :)

    VálaszTörlés
  6. Pedig tök jól néz ki, nekem is tetszik:) Ezt én nem nevezném sikertelen alkotásnak. Nem ettem még sosem serbetet, de a cukormázakért nem vagyok oda én sem.Jól mutatnak nagyon, de megenni nem szeretjük.

    VálaszTörlés
  7. Éva, köszönöm! Már elfogyott, hisz még vasárnap készült.

    Hankka, feldobódtam:-) Köszönöm! A serbet -nem tudom, van-e magyar megfelelője- tömény cukor, ráadásul nem is lehet vékonyan felvinni, mert annyira hamar szilárdul. Kipróbáltam... s ennyi.

    Petra, Trollanyu, Nektek is köszönöm! Akkor ebben egyetértünk: elvagyunk cukormáz nélkül. Inkább pogácsa:-)

    VálaszTörlés
  8. Valóban nehéz vele dolgozni...én is megkínlódtam a békákat.

    VálaszTörlés
  9. Aleda, a te békáidra is emlékszem, cukik! A maradék két doboz serbetet arra fogom használni, majd még szenvedek kicsit:-)

    VálaszTörlés