Az egész ott kezdődött, hogy Mártinál megláttam a béka sütit, ami serbettel van bevonva. A serbet egy sűrű cukormáz, ízesített, színesített, gyerekkorunkban üvegben lehetett kapni. El is feledkeztem a létezéséről, míg meg nem láttam az említett sütit. Mártitól tudom, hogy újra kapni, azt is, hogy hol van a lelőhelye. Így mikor szeptemberben Zilahon voltam, vásároltam is belőle négyféle ízben: rózsa, eper, vanília és citrom ízesítésűt. Kettőt megkóstoltunk, de senkinek nem ízlett annyira, hogy elfogyjon az egész dobozzal, így a hűtőben várt a sorsára.
Gondoltam, majd jó lesz mignont bevonni vele. Hát rosszul gondoltam... Melegítettem és vízgőz fölött, még pici vizet is tettem hozzá, de amint lekerült a gőzről, rögtön dermedt is meg. Néhány próbálkozás után csak becsorgattam a kockákra vágott sütikét. De mint kiderült, jól is kerültem ki a helyzetből, mert a nagy üggyel-bajjal bevont néhány darabot mindenki kerülgette. Mert nagyon édes.
- 6 tojásból, egy fiola vanília aromával készült piskóta
- 20 dkg margarin
- 16 dkg cukor
- 2 csomag vaníliás cukor
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 3 dl tej
- 2 kis doboz serbet (rózsa és vanília ízesítésű) vagy cukormáz
Elkészítés:
A piskótát a szokásos módon elkészítjük, nagy tepsiben sütjük (28×34cm-es).
A krémhez a pudingport a 3 dl tejben sűrűre főzzük. Kevergetve kihűtjük. A margarint a cukorral és a vaníliás cukorral elkeverjük, kanalanként hozzáadjuk a közben kihűlt pudingot. Habosra keverjük.
A piskótát lapjában kettévágjuk. Megtöltjük a krémmel. Egy éjszakán át hideg helyen tartjuk, majd kockákra vágjuk, s bevonjuk vagy becsorgatjuk a cukormázzal.
A sütihez még az is hozzátartozik, hogy Fiam múlt csütörtöki névnapjára terveztem. De nem pont azon a napon kellett mennie fogorvoshoz? Így a délutánt azzal töltöttük, hogy busszal-vonattal bedöcögtünk Vácra, a doktor néni állított egy kicsit a gyűlölt fogszabályzón, újabb kihúzandó fogat jelölt ki, s jöhettünk haza. Közben Anyósom készített desszertet, mi meg gyorsan vacsit - a gyerekek által nagyon kedvelt gyrost-, így az én sütim maradt hétvégére.
Mintha visszafele fejlődnék süti ügyben: egyik sikertelen alkotás követi a másikat. Persze nem ehetetlenek, ez sem volt az, sőt. Csak a serbet...hát csalódás volt. Többet nem veszek:-)
.JPG)
Sajnálom, hogy nem sikerült :( írtam én, hogy gyorsan köt!
VálaszTörlésMárti, még jó, hogy nem sikerült bevonni, mert most is ott lenne a süti. Annyira édes volt a néhány bevont darab, hogy senkinek nem kellett. Én ettem meg őket, de egy kocka elég is volt:-)
VálaszTörlésNagyon guszta! Jó régen ettem mignont az jutott eszembe ahogy ránéztem. Az a lényeg hogy megoldottad a problémát, azért biztos hogy elfog fogyni!
VálaszTörlésHol vannak itt sikertelen alkotások? Szerintem nagyon finomakat sütsz, a problémamegoldó képességedet pedig csak irigyelni tudom! Ez a süti is finom lehet a vaníliás töltelékkel, ha pedig a serbet - amit nem ismerek - valóban ennyire édes, jó is, hogy csak a tetejére tetted! :)
VálaszTörlésNekem tetszik. A túl édes cukormázas darabok engem sem vonzanak. :)
VálaszTörlésPedig tök jól néz ki, nekem is tetszik:) Ezt én nem nevezném sikertelen alkotásnak. Nem ettem még sosem serbetet, de a cukormázakért nem vagyok oda én sem.Jól mutatnak nagyon, de megenni nem szeretjük.
VálaszTörlésÉva, köszönöm! Már elfogyott, hisz még vasárnap készült.
VálaszTörlésHankka, feldobódtam:-) Köszönöm! A serbet -nem tudom, van-e magyar megfelelője- tömény cukor, ráadásul nem is lehet vékonyan felvinni, mert annyira hamar szilárdul. Kipróbáltam... s ennyi.
Petra, Trollanyu, Nektek is köszönöm! Akkor ebben egyetértünk: elvagyunk cukormáz nélkül. Inkább pogácsa:-)
Valóban nehéz vele dolgozni...én is megkínlódtam a békákat.
VálaszTörlésAleda, a te békáidra is emlékszem, cukik! A maradék két doboz serbetet arra fogom használni, majd még szenvedek kicsit:-)
VálaszTörlés